18. kézirat, 1888. – A vallásszabadság

[Az első oldal hiányzik]

Készek harcolni az ember jogáért, hogy lelkiismerete szerint imádhassa Istent. Isten népének elméje összezavarodott, és nem értették meg, hogy Sátán megelőzi őket, örvendezve annak, hogy rá tudja venni őket, hogy hangjukat és tollukat jelentéktelen ügyekre pazarolják, így megakadályozva őket abban, hogy figyelmeztessék az embereket a rájuk leselkedő veszélyre. Sokan vannak, akik, ha megértenék a vallási törvénykezés szellemét és következményeit, semmit nem tennének, ami előmozdítaná a vasárnap kötelezővé tételének ügyét.

Miközben Sátán sikerrel járt terveiben, Isten népe kudarcot vallott abban, hogy hűségesen megálljon őrhelyén. Isten komoly munkát bízott rájuk, hiszen a tét az Úr törvényének tisztessége és az emberek vallásszabadsága volt. Mégis, az őrök nem tudták felismerni az ellenség csalásait – pedig ez lett volna szükséges ahhoz, hogy idejében és világosan megfújják a trombitát, és így befolyásuk döntő lehessen.

A Battle Creek-i gyülekezet és főiskola 1882-es válsága idején én Healdsburgban tartózkodtam, és a lelkem gyötrődött, miközben Istenhez könyörögtem, hogy ébressze fel népét, hogy ne legyenek tudatlanok Sátán szándékaival kapcsolatban. Isten azt akarja, hogy meglássuk és megértsük az emberi gyengeséget és romlottságot, és teljes bizalmunkat Belé vessük. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annak okáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” (Ef 6:12-13) _[501]

Vannak, akik könnyelműen veszik a dolgokat, mintha aludnának. Azt mondják: „Ha a prófécia előre jelezte a vasárnapünneplés törvénybe iktatását, akkor biztosan be is fogják vezetni.” És miután erre a következtetésre jutnak, ölbe tett kézzel ülnek, várva az események bekövetkeztét, és azzal a gondolattal vigasztalják magukat, hogy Isten meg fogja védeni népét a nyomorúság idején. Isten azonban nem fog megmenteni minket, ha nem teszünk erőfeszítéseket a ránk bízott munka elvégzésére. Hűségesnek kell találtatnunk, éber katonákként, hogy Sátán ne tehessen szert olyan előnyre, amelyet kötelességünk lett volna megakadályozni.

Szorgalmasan tanulmányoznunk kell Isten Igéjét, és hittel imádkoznunk azért, hogy az Úr fékezze meg a sötétség hatalmait, mert eddig elég kevés emberhez jutott el az üzenet, miközben dicsőségének az egész földet be kell ragyognia. A jelenvaló igazság - Isten parancsolatai és Jézus hite - még nem hirdettetett úgy, mint kellene. Sokan vannak közvetlen közelünkben, akikért még semmilyen személyes erőfeszítést nem tettünk.

Nem vagyunk felkészülve arra az időre, amikor a munkánknak véget kell érnie. Határozott álláspontra kell helyezkednünk, hogy nem tartjuk meg a hét első napját szombatként, mert ez nem az a nap, amelyet Jehova megszentelt és megáldott, és mivel a vasárnap megtartásával a nagy csaló oldalára állunk. A szombattal kapcsolatos vita lehetőséget nyit arra, hogy az emberek előtt feltárjuk az igaz szombat követelményeit. A vakság és Isten iránti hűtlenség oly mértékben uralkodik, hogy törvényét semmibe veszik – ám a zsoltáros így szól egy ilyen állapot idején: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.”_[502]

Itt az ideje, hogy Isten népe a gonoszság növekedése miatt úgy munkálkodjon, mint még soha azelőtt. Az Istent félő, parancsolatait megtartó népnek szorgalmasnak kell lennie – nemcsak az imádságban, hanem a cselekvésben is; ez fogja az igazságot azok elé tárni, akik még soha nem hallották azt. A világot elárasztja a hamisság és a törvénytelenség, ezért azoknak, akiket Isten, törvénye és Jézus tiszta vallásának letéteményeseivé tett, eltökélten hagyniuk kell, hogy a világosságuk sugározzon. Ha nem tesznek semmit azért, hogy megnyissák az emberek szemét, és ha a törvényhozók az igazság ismeretének hiányában elfordulnak a protestantizmus elveitől, bálványt emelve és támogatva a római eretnekséget, a hamis szombatot, akkor Isten felelőssé teszi népét a nagy világosság ellenére tanúsított hanyagságukért és hűtlenségükért. De ha a vallási törvényhozás kérdését logikusan és világosan tárjuk az emberek elé, és ők belátják, hogy a vasárnapünneplés kötelezővé tételével a keresztény világ újra elfogadja a római hitehagyást, és az elmúlt századok zsarnoksága ismétlődik meg, akkor bármi történjék is, mi megtettük a kötelességünket.

A bűn embere igyekszik megváltoztatni az időket és a törvényt. Isten fölé emeli magát, és igyekszik a lelkiismeretet korlátozni. Isten népének azonban állhatatos buzgalommal kell munkálkodnia, hogy világossága ragyogjon az emberekre a törvénnyel kapcsolatban, és így ellenálljanak Isten és az Ő igazsága ellenségeinek. Amikor Isten törvényét érvénytelenítik, és a hitehagyás nemzeti bűnné válik, az Úr cselekedni fog népe érdekében. A nép korlátai Isten lehetőségei lesznek. Meg fogja nyilvánítani hatalmát egyháza javára._[503]

Amikor Healdsburgban tartózkodtam, Isten csodálatos módon munkálkodott értem. Nem tudtam megnyugodni, és az Úrhoz könyörögtem, hogy adjon erőt, hogy ismét találkozhassam a testvérekkel a Generál Konferenciából, és világosan feltárhassam előttük ezeket a dolgokat. Nem fogok visszariadni attól, hogy hirdessem előttük Isten teljes tanácsát. Sátán ujjongott, miközben hagytátok, hogy figyelmeteket eltereljék arról a munkáról, amelyre Isten hívott el benneteket, és olyan dolgokkal foglalkoztatok, amelyek végzésére nem hívott el titeket az Úr. Elhanyagoltátok a bizonyságtételeket, amelyeket az Úr küldött az Ő kegyelmében, hogy a helyes úton vezesse lépteiteket. Néhányan közületek teljesen elutasították a figyelmeztető szavakat. Makacsul ragaszkodtatok saját elképzeléseitekhez, hajthatatlanok voltatok saját utatokban, és nem akartatok hallgatni a figyelmeztetésekre vagy elfogadni a megigazítást. A sötétség hatalmai egyesítették erejüket. Sátán alantas erők segítségével mozgósított férfiakat, hogy felülmúlják Izrael seregét és teret nyerjen. Sok időt és értékes alkalmat vesztegettünk el, Sátán pedig azt tehetett, amit akart.

Megígértem az Úrnak, hogy ha biztosít jelenlétéről el fogok menni a következő Generál Konferenciára, és elmondom azokat a szavakat, amelyeket Ő ad nekem. Úgy éreztem, hogy ha alkalmam nyílik ismét elétek állnom, akkor ugyanúgy szükségem lesz az Úr jelenlétére, mint ahogyan Mózesnek is szüksége volt rá, amikor Izrael gyermekeit vezette a pusztában, - hogy szavaim hatással legyenek rátok, akik részben vakok voltatok az idő és a munkánk jelentőségével szemben. Úgy éreztem, bármit megteszek, ami csak tőlem telik, hogy buzdítsam testvéreimet: keressék az Urat, amíg megtalálható, hívják Őt, amíg közel van. Világossá teszem, hogy ha nem tölti be őket Isten Lelke, akkor nem tudnak semmi jót tenni a munkájukban. Hidegségük, langyosságuk sértő Isten számára. Krisztus világosságában kell járniuk, különben Sátán fogja rájuk helyezni szemellenzőjét, és a világosságot sötétségnek, a sötétséget pedig világosságnak mondják majd. _[504]

Most mondom nektek, hogy isteni világosságra van szükségetek. Ha nem keresitek azt, Sátán démoni zászlaját fogja kitűzni otthonaitokban, és annyira megvakultok csalásainak valódi természetével szemben, hogy azt Krisztus zászlajának fogjátok tekinteni. De ha lélekbéli bűnbánattal keresitek az Urat, angyalai körülvesznek majd benneteket, szolgálnak nektek, és segítenek megkülönböztetni a szentet a közönségestől. A névleges hit és névleges vallás nem kedves Isten előtt.

Az Úr megmutatta nekem, hogy sokan azok közül, akik most az igazságot prédikálják, soha nem voltak megtérve igazán. Szükségük van arra, hogy Krisztus, a dicsőség reménysége formálódjon meg bennük. Tiszta, szeplőtlen vallásra van szükségük – és akkor nem fogják többé dicsőíteni a szegény, esendő, halandó embert saját kárukra és lelkük vesztére. Szükségünk van – ó, mennyire szükségünk van – Isten Lelkének mély munkájára minden szívben!

Testvéreim, Jézusnak kell trónolnia bennünk, és az ént meg kell feszíteni. A Szentlélek keresztségére van szükségünk, és akkor többé nem fogunk közömbösen ülni, mondván: „Ami meg van írva, annak meg kell történnie. A próféciának be kell teljesednie.” Ó, ébredjetek fel, kérlek benneteket, ébredjetek fel, mert a legszentebb felelősséget hordozzátok! Hűséges őrökként látnotok kell a közeledő kardot, és figyelmeztetnetek kell, hogy férfiak és nők ne járjanak tudatlanságban egy olyan úton, amelyet elkerülnének, ha ismernék az igazságot. Az Úr világosságot adott nekünk azzal kapcsolatban, ami a földre következik, hogy mi felvilágosítsunk másokat, és nem leszünk ártatlanok, ha megelégszünk a tétlenséggel, karba tett kézzel, jelentéktelen ügyeken vitatkozva._[505] Sokak elméjét viták kötötték le, és elutasították a bizonyságtételek világosságát, mert az nem illett saját nézeteikhez. Isten nem fog csodát tenni azért, hogy meggyőzze ezeket a lázadókat a bizonyságtételek igazságáról, és kényszerítse őket üzenetének elismerésére. Már elegendő bizonyítékot adott a hitük számára, és csak a testi elme makacssága akadályozza meg őket abban, hogy elismerjék a világosságot.

Isten nem kényszerít senkit szolgálatára. Minden léleknek magának kell eldöntenie, hogy a Kősziklára esik-e és összetöretik. A menny megdöbbenve szemléli a lelki ostobaságot, amely eluralkodott közöttünk. Szükségetek van arra, hogy egyenként megnyissátok büszke szíveteket Isten Lelke előtt. Szükség van arra, hogy értelmi képességeitek megszentelődjenek Isten szolgálatára. Isten átalakító erejének kell munkálkodnia rajtatok, hogy elméteket a Szentlélek újítsa meg, és bennetek is az a gondolkodás legyen, amely Krisztusban volt.

Ha az őrök Sátán altató szereinek hatása alatt alszanak, nem ismerik fel az igaz Pásztor hangját, és nem figyelmeztetnek, akkor – az Úr félelmében mondom – kezükből számon lesz kérve a lelkek vére. Az őröknek teljesen ébernek kell lenniük, olyan embereknek, akik nem szunnyadnak kötelességük őrhelyén sem nappal, sem éjjel. Egyértelmű trombitahangot kell hallatniuk, hogy a nép el tudja kerülni a rosszat, és a jót válassza. A lelki ostobaság és a közömbös nemtörődömség semmiképpen sem igazolható. Minden oldalunkon zátonyok és rejtett sziklák vannak, amelyek darabokra törhetik hajónkat, és tehetetlen roncsokká válhatunk, ha nem Isten lesz segítségünk és menedékünk. Most minden léleknek meg kell tanulnia, hogy ne bízzon önmagában. Lehet, hogy a mi útjaink, terveink és gondolataink nem egyeznek meg azokkal, amelyeket Isten elfogadhat. Ragaszkodnunk kell az Úr útjához, hogy az Ő akaratát teljesítsük, Benne kell bíznunk, Ő legyen tanácsadónk, és azután hittel el kell fordulnunk az éntől._[506]

A világosságnak el kell jutnia a néphez az Úr által választott eszközökön keresztül, akik hirdetni fogják a figyelmeztetést, hogy senki se maradjon tudatlanságban Isten céljaival és Sátán cselfogásaival kapcsolatban. A mű központjában Sátán a legteljesebb mértékben fogja használni pokoli fortélyait. Minden lehetséges módon azon lesz, hogy Isten és az Ő népe közé álljon, és elzárja azt a világosságot, amelyet Isten el akar juttatni gyermekeihez. Célja, hogy tudatlanságban tartsa őket azzal kapcsolatban, ami hamarosan bekövetkezik a földön.

Mindenkinek készen kell állnia arra, hogy meghallja az őr trombitájának hangját, és hogy továbbadja az üzenetet a Sion falai mentén, hogy a nép felkészüljön a közelgő küzdelemre. Az embereket nem szabad hagyni, hogy sötétségben botorkáljanak az úton, nem tudva, mi van előttük, és hogy készületlenek legyenek az eljövendő nagy eseményekre. Ma olyan munka vár ránk, amely egy népet készít fel a nyomorúság napján való megállásra, és mindenkinek részt kell vállalnia ebben a munkában. Fel kell öltözniük Krisztus igazságába, és úgy meg kell erősödniük az igazság által, hogy Sátán csalásait ne fogadják el Isten hatalmának valódi megnyilvánulásaként.

Testvéreim, évek teltek el úgy, hogy mindazoknak, akik Krisztus követőinek vallják magukat, a legsürgetőbb munkát kellett volna végezniük: visszaszorítani a sötétség hatalmának seregeit. Évek vesztek el amiatt, hogy Isten népe nem kapcsolódott szorosan a minden erő forrásához. Évek óta Krisztus minden katonájának fel kellett volna készülnie a harcra, készen arra, hogy szembenézzen a szabadságunkat fenyegető veszéllyel, és elhárítsa azt. Isten Igéje kell, hogy védelmünk legyen. Úgy kell tanulmányoznunk a Szentírást, mint még soha ezelőtt._[507] Küzdenünk kell a szenteknek egyszer s mindenkorra adott hitért, és meg kell szabadulnunk az emberektől való függőségtől. Nem szabad bálványozni vagy felmagasztalni egyetlen embert sem – Isten legyen a mi félelmünk és rettegésünk!

Krisztus követeiként szólítalak titeket, hogy térjetek le arról az útról, amelyen most jártok, mert az nem a kötelesség és a biztonság útja. Bánjátok meg Isten előtt, hogy nem voltatok hűséges őrök, akik egységben állnak a lelkek megmentésének munkájában! Mondjátok meg az embereknek, mennyi van még az éjszakából! Mondjátok meg a hűségeseknek és igazaknak, hogy közeleg a reggel; mondjátok meg a közömböseknek, a kényelmeseknek és azoknak, akik az ellenség oldalán munkálkodnak, hogy jön az éjszaka. Évek vesztek el – de vajon hajlandók lesztek-e most felébredni? Megértik-e azok, akik felelősségteljes pozíciókban vannak a helyzet súlyát, vagy közönyösségükkel és tétlenségükkel azt mondják a népnek: „Béke és biztonság”? Isten segítsen mindenkit, hogy az Úr segítségére siessen, most.

Az őrök elaludtak – de adja Isten, hogy ne a halál álmát aludják! Bárcsak mindenki, aki a Sion falain áll, készen állna megfújni tisztán a trombitát. Ünnepélyes idő ez Isten népe számára, de ha ők szilárdan Krisztus véres oldalára állnak, Ő lesz védelmük. Ő utat fog nyitni, hogy a világosság üzenete eljusson a tekintélyes emberekhez, a véleményformálókhoz és a törvényhozókhoz. Olyan lehetőségeik lesznek, amelyekről ti még álmodni sem mertetek, és némelyikük bátran ki fog állni Isten megtaposott törvényének követelményei mellett.

Az Úr Igéje határozott szavakban érkezett hozzánk. Vajon hallgatni fogtok rá, és engedelmeskedtek? Ézsaiás próféta így szól: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.” (Ézsa 58:1) Ki teszi ezt ebben az időben?_[508] Isten népének elhajlása miatt az élő hit majdnem kialudt. Isten Lelkének mély munkája nem nyilvánul meg közöttünk úgy, ahogy Isten szeretné kinyilvánítani kegyelmét. Meddig fog ez az állapot fennállni?

Ahelyett, hogy az erő növekedne, ahogy az utolsó napok megpróbáltatásai felé haladunk, gyengeség, megosztottság és az elsőbbségért való küzdelem tapasztalható. Ha azonban kapcsolatban állnánk a mennyei Istennel, erősek lennénk Őbenne, mégis alázatos lélekkel járnánk, és az énünk el lenne rejtve Krisztusban. Most azonban lelki és testi gyengeség, valamint a halál megfoszt minket a munkásoktól. Egyedül Isten, a Szentlélek által ébreszthet fel bennünket a halálos szendergésből. Férfiakra és nőkre van most szükség, a lelkek üdvösségét kereső komoly munkásokra, mert Sátán, mint egy hatalmas hadvezér, elfoglalta a csatateret, és a hátralévő kevés idejében minden elképzelhető módszert felhasznál arra, hogy bezárja az ajtót a világosság előtt, amit Isten az Ő népének akar adni. Az egész világot igyekszik magához vonni, és csak azok a kevesek, akik hűségesek Isten követelményeihez, lesznek képesek szembeszállni vele – sőt, Sátán még őket is igyekszik legyőzni. Többet is megmutatott nekem ezekről az Úr, de most csak néhány gondolatot tudok megosztani veletek.

Menjetek személyesen Istenhez; imádkozzatok isteni megvilágosításért, hogy biztosak lehessetek abban, hogy tudjátok, mi az igazság, és amikor Sátán csodatévő ereje megnyilvánul, amikor az ellenség világosság angyalaként jön el, képesek legyetek különbséget tenni Isten valódi munkája és a sötétség hatalmainak utánzata között.

A munkások nagy szolgálatot végezhetnek Istenért, ha Jézus hit által a szívükben lakik. „Nélkülem – mondja Krisztus – semmit sem cselekedhettek.” Bárcsak lenne erőm, hogy teljes súlyával érzékeltessem veletek a rátok háruló szent és ünnepélyes felelősséget!_[509] Ha nem estek a Kősziklára, hogy összetöressetek, ha Krisztus nem pecsétel meg, akkor nem fogjátok komolyan venni ezeket a szavakat. Túlságosan tele vagytok önmagatokkal, túl elégedettek vagytok magatokkal ahhoz, hogy szükségesnek tartsátok ezeket a szavakat. Pedig ezek igazak. Vajon nem Isten tett benneteket üzenete letéteményeseivé? Nincs-e még olyan igazsága, amelyet népének fel kellene tárni, ha gondosan keresi azt, mint egy rejtett kincset?

Isten szolgáinak képesnek kellene lenniük arra, hogy Igéjének kincstárából újat és régit hozzanak elő. „Tanítsatok, tanítsatok, tanítsatok! - mondja az angyal - Adjátok át a népnek az igazságot! Emeljétek fel Krisztust előttük! Vezessétek őket a megnyitott útra, hogy az Úr megváltottjai azon járhassanak. Adjatok nekik parancsra új parancsot, szabályra új szabályt, itt egy kicsit, ott egy kicsit. Soha ne hagyjátok abba a Biblia személyes tanulmányozását, hogy értelmesen tudjátok bemutatni az embereknek mindazt, aminek meg kell történnie.”

Így szólt hozzám az Úr: „Mondd el a népnek azokat a szavakat, amelyeket én adok neked. Ébreszd fel az erőseket! Teljesen ébredjenek fel, hogy hangjukkal és tollukkal mozgósítsák azt a népet, amelynek Isten nagy világosságot adott, hogy világosságuk tiszta és biztos sugarakkal ragyogjon a világra. Egy világ vár a figyelmeztetésre, és amikor a harmadik angyal üzenete hangos szóval halad előre, az emberek gondolatai teljesen készen lesznek arra, hogy döntsenek az igazság mellett vagy ellen.”

Sátán és bukott angyalai, valamint a gonosz emberek egyesült erejével fogják elindítani a nagy támadást. Ők Isten törvényének eltörlésével pecsételik meg sorsukat, jóllehet előttük áll Isten szavának meggyőző bizonyítéka arról, hogy az Ő törvénye örök és változhatatlan._[510] Eljön az idő, amelyről a próféta írt, és a harmadik angyal hangos kiáltása hallatszik majd a földön – az Ő dicsősége betölti majd a földet, és az üzenet diadalmaskodni fog; de akik nem járnak a világosságában, nem diadalmaskodhatnak vele együtt.

Túlságosan előrehaladott az idő ahhoz, hogy az emberek önmagukat szeressék és magukat dicsőítsék. Isten szolgái, túlságosan előrehaladott az idő ahhoz, hogy harcoljatok az elsőbbségért! Eljött az ünnepélyes idő, hogy az Úr szolgái a tornác és az oltár között sírjanak, és mondják: „Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet”. Ez az a nap, amelyen ahelyett, hogy önteltséggel emelnék fel lelküket, a lelkészeknek és a népnek meg kell vallaniuk az Isten és egymás ellen elkövetett bűneiket. Isten törvényét semmibe veszik. Még azok között is, akik védelmezik kötelező érvényű követelményeit, vannak olyanok, akik rombolják annak szent előírásait.

A Bibliát meg fogják nyitni házról házra, és férfiak és nők fognak belépni ezekbe az otthonokba, az elmék pedig megnyílnak Isten Igéjének befogadására. Amikor elérkezik a válság, sokan készen fognak állni arra, hogy helyes döntéseket hozzanak, még a nagy nehézségek ellenére is, amelyeket Sátán megtévesztő csodái fognak előidézni. Ezek az emberek megvallják az igazságot, és Krisztus munkatársaivá válnak a tizenegyedik órában – ők is megkapják ugyanazt a jutalmat, mint azok, akik egész nap dolgoztak.

Lesz egy seregnyi hűséges hívő, akik sziklaszilárdan megállnak az utolsó próba idején. De ebben a seregben hol lesznek azok, akik mindig magasra tartották a zászlót? Hol lesznek azok, akik hangjukat hallatták, hirdetve az igazságot a bűnösöknek? Néhányuk nem lesz ott. Keressük őket – de ők nem álltak meg a megrázás idején, hanem átálltak az ellenség oldalára. Krisztus ezt mondja annak, aki érzi saját gyengeségét: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!”_[511]

Isten ereje csak arra vár, hogy komoly hittel kérjék. Jézus közel jött hozzánk ezen a konferencián. Köszönöm Istennek a szívek összetörését, melyet a lelkészek imaóráin láttam. Az Úr megindította a szívüket, hogy megragadják az Ő erejét. Ám valamilyen oknál fogva éppen azok nem voltak ott, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna ezen alkalmak hatására. Épp azok, akiknek a leginkább szükségük lenne az élet vizének forrásából inni, akiknek az első sorokban kellett volna állniuk, nem nyerték el azt az erőt, amellyel Isten kész volt felruházni őket. A jövő fogja megmutatni annak következményeit, hogy elmulasztottak erőt meríteni ezekből az értékes reggeli összejövetelekből. Nap nap után múlt el, és némelyek nem alázták meg lelküket Isten előtt. Ó, vajon elhalad-e mellettük az Úr? Éppen nekik lenne a legnagyobb szükségük arra, hogy hallják azt az igét, amelyet az Úr tartogat számukra.

Akik most segíteni akarnak a tudatlan, megszenteletlen és igazság nélküli lelkeknek, azoknak Krisztus igazságának teljes fegyverzetét kell magukra ölteniük, mert soha nem vezethetünk embereket olyan tapasztalatra, amellyel magunk nem rendelkezünk. Azok, akik nem ízlelték meg Isten gazdag áldását, semmibe fogják venni a mások által elnyert áldásokat. Azt a világosságot, amelyet Isten az Ő népének ad, lekicsinyelhetik, elutasíthatják, elvethetik, de ezt csak a lelkek súlyos veszélyeztetése árán tehetik meg. Testvérek, Isten munkálkodik értünk, és nagyon szeretném, hogy a világosság egyetlen sugarát se kezeljük közömbösen. Értékeljük és becsüljük meg azokat az üzeneteket, amelyeket Isten küld az embereknek. Ha nem értékeljük a mennyei világosságot, akkor az végül kárhoztatni fog bennünket, és hasonló lesz a helyzetünk ahhoz, mint amelyben a zsidók találták magukat, amikor elutasították az élet és dicsőség Urát._[512]

Remélem, hogy ezek a szavak, amelyeket elmondtam, nem folynak ki a szívetekből úgy, mint víz a törött edényből. Nem a saját szavaimat mondtam nektek. Megígértem az Úrnak, hogy ha megengedi, hogy ismét találkozzam veletek, nem fogom magamban tartani az igazságot – még ha az nem is lesz mindenki számára kellemes. Tudom, hogy lesznek, akik hasznosnak találják, és a jutalom idején hűséges örzőként, a nyáj hű pásztoraként elnyerik majd a dicsőség koronáját. Kérlek benneteket Krisztus nevében: ne engedjétek, hogy az ellenség lelke vegyen birtokba benneteket, és a munkát, amely rátok bízatott, tönkretegye saját kezetekbe.

Segíteni akarunk Littlejohn testvérnek. Isten nem hívta vissza őt a munkából. Nagyon szeretnénk, ha Smith testvér minden lépésénél Krisztus kegyelmének erejével rendelkezne, hogy Krisztus legyen a Tanácsadója, mivel Sátán minden bizonnyal olyan benyomásokat akar majd hagyni az elméjében, amelyek nemcsak az ő lelkének, hanem Isten egész nyájának kárára fognak hatni. Ő már a kezdetektől fogva részt vett a munkában. A harmadik angyal üzenete győzedelmeskedni fog. Ó, ha Smith testvér diadalmaskodhatna vele, teljes bizonyosságot kapna Isten jóváhagyásáról egész szolgálatában! Fennáll a veszélye annak, hogy rossz lépéseket tesz, és vérmérsékletéből adódóan nagyon nehéz lesz számára beismernie, hogy tévedett.

Isten munkája minden részletében értékes, és készen áll arra, hogy isteni teljességében kiterjedjen a gyülekezetekre. Smith testvér és Littlejohn testvér világosan és érthetően tudják bemutatni hitünk alapjait úgy, hogy felkeltik az érdeklődést, és tanítják az emberek elméjét; és ha élő kapcsolatban lesznek Jézussal, erő fogja kísérni fáradozásaikat. Isten Smith testvérre bízta igazságának kincseit, de emiatt semmi oka a büszkeségre. Alázatosan kell járnia Istennel, és Isten együtt fog munkálkodni vele, és érte. Folyamatosan, nem csak időnként kell innia a mélyből fakadó élő vízből, hogy erővel és buzgósággal hirdethesse a próféciák beteljesedését_.[513] Egyre növekvő világosság fog ragyogni a próféciák valamennyi nagy igazságára, melyek teljes frissességükben és fényességükben lesznek láthatóak, mert az Igazság Napjának fényes sugarai világítják meg az egészet.

Vajon hisszük-e, hogy egy válság felé tartunk, és a föld történelmének utolsó jeleneteiben élünk? Fel fogunk ébredni, és elvégezzük a munkát, amelyet ez az idő megkövetel, vagy megvárjuk, míg ránk szakadnak azok a dolgok, amelyeket elétek tártam? Isten támogatni fogja Smith testvért az Ő erejével, ha nem emberek tanácsát, hanem Izrael Szentjének tanácsát követi. Férjem, én, és Smith testvér hosszú éveken át egységben dolgoztunk. Smith testvér fiatal kora óta a munkában van, és ez lényének részévé vált. Ismeri a munkánkat, ismeri azt a feladatot, amelyet Isten rám bízott, és mint János, ő is bizonyságot tehet arról, amit látott, hallott, és amit megtapasztalt Isten rám bízott munkájával kapcsolatban. Sátán mindent meg fog tenni, hogy elhallgattassa ezt a bizonyságtételt, hogy annál könnyebben beférkőzhessen az emberek elméjébe, és hatástalanná tegye a Szentlélek bizonyságtételeit.

Testvéreim, az Úr nagyobb világosságot kíván adni nekünk. Azt szeretné, ha világos kijelentéseket kapnánk az Ő dicsőségéről, hogy a munkások és a nép megerősödjenek az Ő erejében. Amikor az angyal készült felfedni Dánielnek azokat a különösen jelentős próféciákat, hogy feljegyezze őket számunkra, akik tanúi vagyunk beteljesedésüknek, az angyal azt mondta: „Légy bátor és erős!”. Nekünk is ugyanazt a dicsőséget kell elfogadnunk, ami Dánielnek kinyilatkoztatott, mert ez Isten népének adatott az utolsó napokban, hogy tisztán fújja meg a trombitát._[514]

Imám az, hogy Isten segítsen bennünket, hogy egységben munkálkodjunk – úgy, ahogy még soha ezelőtt. Most hűséges Kálebekre van szükség, akiknek hangja tisztán és erőteljesen hallatszik, amikor az örök örökségről ezt mondják: „Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül el tudjuk foglalni!” Most Isten régi, hűséges szolgáinak bátorságára van szükség. Az őrök trombitájából ne jöjjön ki ingadozó és bizonytalan hang. Hűségesnek kell lenniük ahhoz a szent és ünnepélyes munkához, amely rájuk bízatott, és Isten nyáját egyenes ösvényeken kell vezetniük előre és felfelé – a győzelem felé. Lásd a Review and Herald 1889. december 24-i különszámát._[515]