2. kézirat, 1890. - A hitet táplálva, nem a kételyt

Michigan, Battle Creek, 1890. március 16.

Prédikáció

Szeretnék néhány szót szólni a hitről. Azt szeretném mondani, testvérek, hogy számunkra nem természetes hinni, sokkal inkább természetes a hitetlenség táplálása. Ez a nyomasztó bűn, ez Isten népének visszatérő bűne. Nekem sem volt természetes hinni, és nagyon kemény leckéket kellett megtanulnom ebben a tekintetben, mígnem megértettem, hogy egyetlen pillanatig sem biztonságos számomra, ha kételyt táplálok. Soha nem vontam kétségbe az igazságot, de magamban és a munkámban kételkedtem.

Nagy szomorúságot hordozok a szívemben – nagyjából a minneapolisi összejövetel óta –, és hadd mondjam el, hogy miért. Mert Isten ugyanúgy szólt hozzám, ahogyan az elmúlt negyvenöt év során, és én bemutattam ezeket a dolgokat, a testvérek pedig tudták és látták a gyümölcseit, mégis, a hitetlenség belopódzott közéjük. Miért? Mert másvalaki bizonyságtételét fogadják el és hisznek benne. Ha a Szentlélek a szívükben lakozna, akkor azonnal felismernék az Ő megnyilvánulásait. De a baj az, hogy Isten Lelke nincs bennük, és ezért soha nem fogják megvizsgálni ezeket a dolgokat, hogy valóban úgy vannak-e.

Azért éreztem így, mert láttam, hogy a legsötétebb hitetlenség lesz úrrá mindenkin, akik hasonló álláspontot foglalnak el, mint Minneapolisban. Nem láttuk ezt újra és újra? Amikor látjuk, hogyan próbáltatott meg Krisztus földre jövetelekor, amikor látjuk a szívek megkeményedését, amikor látjuk, mire képes az ellenség az emberi természettel, ha hitetlenséget tud ültetni a szívbe – úgy gondolom, olyan iszonyatot kellene éreznünk a lelkünkben, hogy ne merjük megnyitni szívünket a hitetlenség szennye előtt, és ne maradjunk annak légkörében, mint ahogyan Minneapolis óta történik._[610]

Csodálkozunk azon, hogyan imádkozhatott Krisztus ilyen lelki gyötrelemben. Nem önmagáért imádkozott, hanem a megkeményedett szívek miatt, mert bár Ő volt az út, az igazság és az élet, a nép annyira meg volt keményedve, hogy nem láthatta és nem fogadhatta el ezt. Az én nagy fájdalmam az, hogy ti most a nyomdokaikban jártok. Ahogyan akkor ők a hitetlenség útjára léptek, ugyanúgy vannak köztetek olyanok, akik ma is arra lépnek, ezért az én szomorúságom ugyanaz, mint amit Krisztus érzett. Ez oda juttatja őket, ahová már semmilyen isteni hatalom nem képes utánuk nyúlni. Tegzéből kifogy az összes nyílvessző.

Minden egyes összejövetelen ezt éreztem. Éreztem, hogy a hitetlenség terhe nehezedik ránk ott. Ez olyan nyilvánvaló volt, mint mindig. Mehetek a hitetlenek közé – ahogyan Krisztus is beszélt a samáriai asszonnyal, és a samaritánusok kijöttek és hallgatták Őt -, mehetek azok közé, akik soha nem hallottak az igazságról, és szívük fogékonyabb az igazság hitvallóinak szívénél, akik az igazságban voltak, és látták Isten munkájának bizonyítékát. Ők azonban így mentegetik magukat: „Nem tudtuk, hogy így állnak a dolgok.” Amikor Isten Lelke lakozik a szívünkben, akkor szól hozzánk. Itt van a nagy baj! Amikor látják, hogy az Úr egy bizonyos irányban munkálkodik, akkor teljes elméjükkel, a gondolatuk teljes erejével, teljes beszédükkel – mint ahogyan most is – azon dolgoznak, hogy akadályozzák Isten munkáját. Hadd mondjam el nektek: ez lesz a bizonyság róluk: „Jaj neked Korazin! Jaj neked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, amelyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.” (Mt 11:21) _[611]

Tudom miről beszélek, és mivel nem számítok arra, hogy sokszor szólhatok hozzátok, újra azt mondom nektek: „Essetek a Kősziklára!” Semmi remény nincs számotokra, ha nem ezt teszitek. Örülök – igen, hálás vagyok –, hogy némelyek kezdik meglátni, hogy van világosság számunkra. Ha a pincében akarunk maradni, megtehetjük, de az egyetlen út mindannyiunk számára az, hogy megvívjuk a hit nemes harcát. Ez nem olyasmi, amivel természetesen rendelkezünk, de nekünk a hit nemes harcát kell megharcolnunk, ahelyett, hogy magunkba szívnánk a hitetlenség minden tisztátalanságát. Viszont, ha a hitetlenségnek csak egyetlen gondolata is felmerül, annak azonnal hitelt adnak.

Sohasem fogtok nagyobb világosságot és bizonyítékot kapni, mint amit itt kaptatok. Ha arra vártok, hogy majd az ítéletkor világosabbá válik minden, akkor az, amit most kaptatok, el fog ítélni benneteket. Isten szólt, és az Ő ereje jelen volt közöttünk, és ha ez még mindig nem elég bizonyíték számotokra, hogy felismerjétek, hol és hogyan munkálkodik Isten, akkor soha nem is lesz elég bizonyíték. Össze kell gyűjtenetek azokat a fénysugarakat, amelyeket kaptatok, és nem pedig megkérdőjeleznetek mindent.

„De vannak dolgok, amik nem lettek megmagyarázva.” Nos, mi van, ha nincs minden megmagyarázva? Hol van a bizonyítékok súlypontja? Az Úr egyensúlyba hozza az értelmet, ha azt befolyásolhatja az Ő Lelke által, ha viszont nem, akkor az értelem a másik oldal mellett dönt. Az ilyenek végül pontosan oda jutnak, ahová Júdás: eladják Urukat harminc ezüstért – vagy valami másért. Mindent feláldoznak majd a hitetlenség oltárán._[612]

Elmondom nektek, miért olyan zaklatott a szívem. Mert minden olyan lélek, amely a hitetlenség befolyása alatt áll, és olyan emberek szavaira hallgat, akik a világosság és a bizonyítékok ellen harcolnak – azok ellen, amelyeket a minneapolisi összejövetel óta Istentől kaptunk –, attól tartok, hogy az ilyen lelkek végül el fognak bukni. Borzasztóan tartok attól, hogy soha nem fognak győzni. De a Bárány vére és az Ő bizonyságtétele fogja megmutatni, hogy kinek van igaza. Amikor Isten munkálkodik – és ők nem látnak semmilyen világosságot, amiből felismerhetnék, hogy Ő munkálkodik, mert magukat az ellenség hatalma alá helyezték, és neki dolgoznak –, akkor azzal mentegetőznek, hogy ők ezt nem tudták. Jaj, „ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.” Nos, miért nem ismerték meg? Ha legalább azt tudták volna, hogy azok az ellenvetések, amelyekkel küzdöttek, valójában nem is ellenvetések voltak, akkor nem hangzottak volna el. Ez mentség? Miért nem tudták? Rendelkeztek a Lélek bizonyságával, és csak a téves érvelés, a szavak és az álláspontok kiforgatása, a téves értelmezés volt az, ami ebbe a veszedelmes helyzetbe sodorta őket.

Én mondom nektek, Isten nem csúfoltatik meg. Ő féltőn szerető Isten, és amikor kinyilvánítja hatalmát, ahogyan itt kinyilvánította, és az ember elutasítja, akkor a hitetlenség nagyon közel jár a Szentlélek elleni bűnhöz, ha nem hiszünk Neki. Isten hatalmának megnyilatkozásai semmilyen hatást nem gyakoroltak arra, hogy felébresszék az embereket kételyeikből és hitetlenségükből. Isten segítsen bennünket, hogy kiszabaduljunk az ördög csapdáiból! Ha valaha is szükség volt egyes embereket eltávolítani tisztükből, akkor ezek, azok az emberek, akik rossz oldalon álltak Minneapolisban._[613] 

Igaz, hogy semmit sem tehetünk az igazság ellen, csak érte. Isten értékes igazsága győzni fog; magában hordozza a diadalt, és nem fog elterülni, de egyesek el fognak esni – ahogyan Krisztus napjaiban is történt. Nekik megvannak a saját határaik és útjaik, és Istennek úgy kellene munkálkodnia, ahogy ők előírták. Isten azonban gyakran csalódást okoz az embereknek. Ő pontosan az ellenkező módon munkálkodik, mint amit vártak. A zsidók biztosak voltak abban, hogy áldásban fognak részesülni a Messiás által. De szívükben nem volt hely Krisztus számára. Új tömlőket kellett készítenie, hogy beléjük tölthesse az Ő országának új borát. Ugyanígy fog cselekedni itt is. A korona Krisztus kezében van, de sokan el fogják azt veszíteni – és miért? Mert nem futották meg kitartással az előttük levő küzdőteret.

Láttam, hogyan munkálkodik az ellenség. Nem akarja elengedni a népet. De egyetlen lélek se távozzék innen sötétséggel, mert bárhová is megy a sötétség eszköze lesz. Magával viszi ezeket a magokat, szórni kezdi őket, és megingatja az emberek bizalmát épp azokban az igazságokban, amelyeket Isten küldeni akar nekik. Újra és újra elmondtam testvérek, hogy Isten megmutatta nekem: Ő férfiakat támasztott, hogy elhozzák népéhez az igazságot, és hogy ez az igazság. De milyen hatással volt ez rájuk? Ugyanazok maradtak, így számukra nem volt értéke. Mi a probléma? Testvérek, ismét mondom: „Essetek a Kősziklára, és törjetek össze!” Ne próbáljátok mentegetni magatokat! Krisztus azt mondta, hogy ha elhozzátok áldozatotokat és megvalljátok bűneiteket, majd később eszetekbe jut még valami - akár csak egy apró dolog is - akkor jöjjetek, és azért is mutassatok be áldozatot._[614]

Testvéreim, szükségünk van Krisztus egyszerűségére! Tudom, hogy Ő áldást tartogat számunkra. Áldást akart adni Minneapolisban, és áldása van számunkra itt az [1889-es] Generál Konferencián is. De el lett utasítva. Voltak, akik befogadták a világosságot és örültek neki. Mások azonban háttérbe húzódtak, és az ő magatartásuk bátorította azokat, akik önbizalomtól eltelve hitetlenséggel szóltak, és tovább táplálták ezt a lelkületet. Testvéreim, ha arra vártok, hogy minden nehézség előre tisztázódjon előttetek és csak utána léptek, akkor várhattok egészen az ítéletig, és megméretve a mérlegen könnyűnek találtattok.

Testvérek, nem lehetne úgy szervezni a dolgokat, hogy legyen közös imádkozásra időnk? A kimerülés határán vagyok. Ha lehetséges, szeretnék félrevonulni, mielőtt itt elfogyna az utolsó csepp erőm is. Testvérek, miért nem imádkozunk Istenhez? Miért nem ragadjuk meg közvetlenül Isten kezét? Miért várjunk arra, hogy az Úr alázzon meg minket? Isten várta, hogy azok a férfiak, akik az útjában álltak, alázzák meg magukat, de az Ige ezt mondta nekem: „Ha ők nem alázzák meg magukat, akkor majd én alázom meg őket.” Isten munkálkodni fog. Előkészíti a munkát az Ő Lelke számára. Szükség van az utolsó nagy napra való előkészületre, nekünk pedig oda kell állnunk, ahol egységben, komolyan és bátorsággal tudunk munkálkodni Istenért.

Szeretném, ha közülük némelyek újra összegyűlnének, utána pedig szeretném tudni miért kérdőjeleznek meg mindent, és miért készek feladni még a bizonyságtételeket is. És ha van valami akadály, amelyet el lehet távolítani az útból, Isten segítsen minket, hogy megtegyük! Meg akarjuk érteni, mi módon bírhat az ellenség oly nagy hatalommal az emberi lélek felett, mint amekkorával itt bír. Soha nem tapasztaltam ehhez foghatót, mióta Isten művében dolgozom. Isten népe, amely világosságot és bizonyítékokat kapott, azon az oldalon áll, ahol Isten nem áldhatja meg őket. _[615]

Tegnap a kápolnában Isten ereje kész volt ránk áradni. Egy rövid ideig úgy éreztem, hogy közvetlenül a dicsőséget szemlélem, de az ott uralkodó lelkület elűzte azt.

Meg kell értenünk a munkamódszert, amely szerint dolgozunk. Azért mondom ezeket a dolgokat nyíltan, mert tudom, hogy semmi mást nem lehet tenni. A hitre próbálunk bátorítani.

Az egyik testvér úgy gondolja, hogy White testvérnő a saját bizonyságtételeit sem érti. Ezt Minneapolisban hallottam. Miért gondolják ezt? Mert a testvérek nem értettek egyet a bizonyságtételekkel. Nos, van néhány dolog, amit igenis értek. Eleget értek ahhoz, hogy felismerjem Isten Lelkét, és kövessem a jó Pásztor hangját. Ezt nagyon is értem. _[616]