2. kézirat, 1890. - A lelki megkülönböztetés képessége

A minneapolisi összejövetellel kapcsolatban, 1890. március 9.

Hiányos prédikáció

Az ApCsel 1:8 versét olvasom: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” Most pedig az ApCsel 2:1-4 verseket olvasom: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniok.”

Testvérek, az az áldás, amiről itt szó van, a miénk lehet, ha teljes szívünkből Istenhez jövünk, ha teljesen megüresítjük szívünket az előítélettől, a kételytől és a hitetlenségtől; akkor várhatjuk Isten Lelkének kiáradását. De a helyzet úgy áll, ahogyan egyik reggel elmondtam nektek Krisztus bemutatásával kapcsolatban. A pap a karjába vette Őt, de nem látott át a fátylon. Isten nem mondta neki: „Ő Izrael vigasztalása.” De Simeont az Isten Lelke vezette, és mivel az Ő befolyása alatt állt, meglátta a Kisdedet anyja karjaiban, és minden jelt, ami arra utalt, hogy a kis család szegény volt. Amint ezt meglátta, Isten ezt mondta neki: „Ő Izrael vigasztalása.”_[606]

Itt kétféle emberről van szó. A szolgálatot végző pap nem ismerte fel Őt; de volt valaki, aki felismerte, mert olyan szoros kapcsolatban élt Istennel, hogy fel tudta ismerni a lelki dolgokat. Az örökkévaló dolgokat tartotta szem előtt, ezért ismerte fel Isten Lelkét.

Hogyan állunk ebben egyénileg? Tudjuk, hogy Isten Lelke velünk volt. Tudjuk, hogy mindig velünk volt az összejöveteleken. Nincs kétségünk afelől, hogy az Úr Waggoner testvérrel volt, amikor tegnap beszélt. Nincs semmi kétségünk afelől. Én egyáltalán nem kételkedem abban, hogy Isten ereje gazdag mértékben volt velünk, és hogy tegnap délután a lelkészértekezleten számomra minden elhangzott szó világosság volt az Úrban. Tehát, ha tegnap szélesre tártátok volna szívetek ajtaját és beengedtétek volna Jézust, akkor értékes órákat élhettünk volna át. Efelől nincs semmi kétségem.

Nagyon sok múlik azon a lelkületen, amellyel a Szentírást tanulmányozzuk. Ha előítéleteinktől megszabadulva, vágyakozó szívvel kutatjuk a Bibliát, hogy tanuljunk és nem arra törekszünk, hogy a Szentírást a saját nézeteinkhez igazítsuk, hanem éppen fordítva, nézeteinket akarjuk a Szentíráshoz igazítani, akkor meg fogjuk érteni a tanítást. De hadd mondjam el nektek testvérek, ha van lelki megkülönböztető képességetek, akkor megérthetitek, amikor Isten munkálkodik. Nincs szükségetek csodákra, hogy ezekről bizonyságot tegyenek, mert láthatjátok, hogy a csodák semmilyen előnyt nem jelentettek a zsidóknak. A szemük előtt történtek, mégsem használtak nekik semmit._[607]

A samáriai asszony, aki eljött, hogy meghallgassa Krisztust, csoda nélkül fogadta el Őt, mert hitt a szavának. Örült a világosságnak, és elment, hogy megossza azt a szomszédjaival. A zsidók gyűlölték a samáriaiakat. A samáriaiak azonban befogadták a világosságot. Amikor Krisztus eljött a zsidókhoz fenségének teljes erejével, a nagy gyógyításokban és a Lelkének hatalmas kiáradásában megnyilvánuló minden kegyelmével, ők nem akarták elismerni azt. Miért? Mivel a szívükben lévő előítéletek uralkodtak rajtuk, ezért a legnagyobb csodák sem érintették meg a szívüket, amelyeket Ő vitt véghez.

Ha nem akarjuk elismerni a világosságát vagy üzeneteit, amelyeket nekünk küld, akkor fennáll annak a veszélye, hogy vétkezünk a Szentlélek ellen. Tehát veszélyes azt keresni, hogy milyen apróságon akadhatunk fel, mibe köthetünk bele, és mit kérdőjelezhetünk meg. A kérdés a következő: Isten küldte az igazságot? Isten támasztotta ezeket a férfiakat, hogy hirdessék az igazságot? Azt mondom, igen. Isten küldött férfiakat, hogy elhozzák nekünk az igazságot, amellyel nem rendelkeztünk volna, ha Isten nem küldött volna valakit, aki elhozza nekünk. Isten világosságot adott nekem, hogy felismerjem az Ő Lelkét, ezért elfogadom, és nem merészelek kezet emelni ezekre a férfiakra, mert Jézus Krisztusra emelnék kezet, akit fel kell ismernünk az Ő hírnökeiben.

Tehát, vigyázzatok mindannyian milyen álláspontra helyezkedtek, nehogy beleburkolózzatok a hitetlenség homályába, amikor valamilyen hiányosságot tapasztaltok; megláttok egy szót, vagy egy apró dolgot, és ennek alapján ítéltek. Nektek meg kell érteni, hogyan munkálkodik Isten általuk. _[608] Nektek el kell dönteni, hogy Isten munkálkodik-e bennük, és ha igen, fel kell ismernetek Isten Lelkét, aki megnyilatkozott bennük. Ha ezután úgy döntötök, hogy ellenálltok, akkor úgy fogtok viselkedni, mint régen a zsidók.

Nektek megvan minden világosságotok és minden bizonyítékotok, amivel ők rendelkeztek. Ők elutasították a világosságot, noha Isten nagy csodákat tett. A szívük annyira tele volt előítéletekkel, hogy végül azt mondták: „Belzebubbal, a démonok fejedelmével űzi ki az ördögöket!”

Tehát, testvérek, Isten azt akarja, hogy a lámpást hordozó ember mellett álljunk; ott akarunk lenni, ahol a világosság van, ahol Isten határozott hangot ad a trombitának. Tisztán kell megfújnunk a trombitát. Tanácstalanságok és kétségek között voltunk, a gyülekezetek pedig haldokolnak. Most azonban azt olvassuk itt: „És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé.” (Jel 18:1-2)

Nos, hogyan fogunk bármit is megtudni erről az üzenetről, ha nem állunk oda, ahonnan felismerhetünk valamit a mennyei világosságból, amikor hozzánk érkezik? Inkább készségesen elfogadjuk majd a legsötétebb megtévesztést, ha olyan embertől jön, aki egyetért velünk, még ha a legcsekélyebb bizonyítékunk sincs arra, hogy Isten Lelke küldte őt? Krisztus azt mondta: „Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem” (Jn 5:43). Pontosan ez a munka zajlik itt a minneapolisi konferencia óta. Mivel Isten olyan üzenetet küld, amely nem egyezik a ti elgondolásaitokkal, arra következtettek, hogy az üzenet nem származhat Istentől. Hogy meritek kockáztatni akár csak legkisebb mértékben is, hogy elkerüljétek…

[hiányos]._[609]