20. levél, 1890. - O.A. Olsen-nek címzett levél

Battle Creek, Michigan, 1890. október 7.

Kedves Olsen testvér!

Elmémet nyugtalanítják a Michiganben és más konferenciákon zajló események. Michigan azonban a nagy szíve a munkának; itt összpontosulnak azok az erők, amelyek döntő befolyást gyakorolnak minden konferencián a mű minden ágára. Az Úr újra meg újra megmutatta nekem a Battle Creek-i kiadó lelki állapotát. Nagyon szomorú képet láttam.

A felelősség olyan emberek vállán nyugszik, akiknek nincs tapasztalatuk a munka kezdetéről és előrehaladásáról. Amadon testvérnek és Smith testvérnek megvan ez a tapasztalata, de az ellenség csapdába ejtette Smith testvért, és jelenlegi állapotában nem tudja tisztán megszólaltatni a trombitát. Butler testvér is ugyanebben az állapotban van. Egyikük sem képes segíteni ott, ahol segítségre van szükség. Magatartásukkal ők és sokan mások hatástalanná tették azokat az üzeneteket, amelyeket az Úr negyvenöt éven át adott népének. Isten nemtetszése van mindkettőjükön, mégis Smith testvért tanítói tisztségbe helyezték, hogy formálja a diákok szemléletét, jóllehet köztudott, hogy ő nem jár a világosságban; nem Isten utasítása szerint munkálkodik. A hitetlenség magjait veti, amelyek kikelnek és lesznek lelkek, akik learatják annak gyümölcsét.

Nem ismerek egyetlen férfit sem, akinek hosszú tapasztalata volna az üzenet kezdetétől fogva, és aki most hallatná a hangját, vagy befolyásával Istennek a jelen időre szóló ügye mellett kiállna. Lunt testvér kivételével szinte mindnyájan a sírjukban nyugosznak. Smith testvér, Amadon testvér és Loughborough testvér azok, akik még életben vannak, és tapasztalatból ismerik azt a munkát, amelyet az Úr jóakarata bízott rám._[714] Smith testvér elutasítja az Istentől kapott világosságot, amely helyreigazítaná őt; hiányzik belőle a készség, hogy bűnvallással kijavítson bármit is a múltban követett rossz útjai közül, és így akadályokat gördíthetne az elé, aki veszélyes ösvényekre vezeti őt.

Bárhová is megyek, ellenvetéseket hallok a bizonyságtételekkel szemben. Az emberek Smith és Butler testvérre hivatkoznak. „Ők nem hisznek a bizonyságtételekben. Elutasítják White testvérnő feddését, amelyet cselekedeteik miatt intézett hozzájuk. Hát nem rátermett férfiak ők? Nemde magas tisztségeket töltenek be Isten művében?” Így a megdorgáltak a kétely és a hitetlenség magjait hintik az emberek elméjébe. Ezek a férfiak évek óta akadályozzák azt a munkát, amely által az Úr azt akarja, hogy ébren tartsa az egyház figyelmét, és megtisztítsa azt a tévedésektől.

Nagy felelősséget helyeznek olyan férfiakra, akik nem szentelték magukat Istennek és tapasztalatlanok. Tanácskozásaink során, amikor a munka lényeges kérdéseiről van szó, döntéseik nem megalapozottak, következetesek és tiszták. Egy olyan csoport kezébe került a nevelés és a formálás munkája, amely nem tud semmit arról a küldetésről, amelyet az Úr kezdettől fogva rám bízott. Ha Smith testvér ott állt volna, ahol az Úr látni akarta őt, - ha évek óta világosságban járt volna -, akkor a befolyása erőteljes, jó hatást gyakorolt volna. De Smith vakságban van, és ő ezt nem is érzékeli. Az Úr megmutatta nekem, hogy Smith jelenlegi helyzetét kihasználva, Sátán kísértéseket készített neki, hogy bezárja a lelkét, és ha nem mentik meg, az igazság zászlaját többé nem ő fogja magasra emelni. Más kezek fogják továbbvinni a szent művet a beteljesedés felé. Butler testvér is ugyanebbe a helyzetbe kerül. Az Úr világosan megmutatta ezt nekem az elmúlt évek során. Ők hűtlenek; nem működnek együtt üdvösségünk Fejedelmével, és nem tartanak lépést Isten gondviselésével.

Isten műve előrehalad; az igazság győzedelmeskedni fog. De ha ezek a férfiak elutasítják Isten dorgálásait, amit nekik küldött, és nem állnak határozottan a helyes oldalra - miután olyan sok világosságot kaptak -, akkor olyan sötétségben maradnak, amely arányos lesz a megvetett világosság mértékével, amelyben Isten járatni szerette volna őket, de amelyet visszautasítottak, mert nem egyezett az elképzeléseikkel._[715] Emberi érzések, előítéletek és hamis elképzelések beszennyezték a jellem aranyát; a tiszta arany elsötétült. Nem végzik el azt a munkát, amelyet elvégezhetnének Isten ügyében a mű befejezéséig, mert nem engedik, hogy megjobbítsa őket az a világosság, amelyet az Úr az ösvényükre bocsátott. A hitben gyengéket megtévesztik és elbukásra késztetik a hitetlenség sötét hegyein - sőt ők maguk is annyira vakok, hogy az Úr angyala ezt mondja róluk: „És nem tudod.”

Vannak, akik teljesítik kötelességeiket a nagy műben, de mégsem járnak a világosságban. Ezek a férfiak formálják és irányítják egyesek lelki tapasztalatát. Vezetniük kellett volna őket és hűséges őrszemként tiszta hangon kellett volna megszólaltatniuk a harsonát, de ehelyett zavart keltenek az emberek elméjében, és kioltják Isten népének hitét azokban az üzenetekben, amelyeket Isten feddésként és figyelmeztetésként küldött. A Lélek bizonyságtételeit, amelyek a tévelygő helyreigazítását szolgálnák, úgy kezelik, hogy kételyt ébresszenek sokak elméjében eredetük valódiságát illetően, és Isten hangját figyelmen kívül hagyják - pontosan úgy, ahogy Sátán akarja.

Most rátérek a lényegre. Loughborough testvér határozottan kiállt a bizonyságtételek mellett. Vajon nem kellene nagy gondot fordítanunk azokra, akiknek van bátorságuk hűségesnek maradni? Nem kellene-e olyan tisztségbe helyezni, ahol a legtöbb jót teheti? Miért kellene őt felkérni egy nebraskai pozíció betöltésére? Miért kellene őt arra a nehéz és fárasztó területre küldeni? Nem látok ebben világosságot, és szeretném, ha újragondolnád ezt a kérdést.

Loughborough testvér befolyása értékes a gyülekezeteinkben. Éppen egy ilyen emberre van most szükség, olyanra, aki rendíthetetlenül kiállt amellett a világosság mellett, amelyet Isten adott az Ő népének, miközben sokan megváltoztatták meggyőződésüket erről a mennyei eredetű munkáról._[716] Azt mondom, engedjük, hogy Loughborough testvér végezze el azt a munkát a gyülekezetekben, amelyre oly nagy szükség van. Az Úr akarja, hogy az ő hangja úgy hallasék, ahogyan János apostol hangja hallatszott - arról tehet bizonyságot, amit látott, amit hallott, és amit személyes tapasztalatból ismert a hármas angyali üzenet kezdetétől és előrehaladásától fogva.

Úgy vélem, hogy Butler, Farnsworth, Smith testvér és még sok más lelkész álláspontjának és munkájának célja az, hogy megingassák Isten népének hitét azzal, amit mondanak, de inkább nem kellene mondaniuk, viszont nem mondanak el olyan dolgokat, amiket pedig el kellene mondaniuk. A dolgoknak ez az állapota - a hitetlenség, az előítélet és a farizeizmus - erjeszti a gyülekezetet.

Isten szólt, de ők nem hallják az Ő hangját. Minden bizonyítékot megkaptak, amit csak meg lehet kapni a Szentlélek gyümölcseinek megnyilvánulásaiban, amelyek ezeket az üzeneteket kísérték, de ők behunyták a szemüket, hogy ne lássanak, és megkeményítették a szívüket, hogy ne érezzenek. Megszomorították Isten Lelkét, felfogásuk pedig annyira eltompult, hogy ennek nincsenek is tudatában.

Olsen testvér, találjatok valaki mást a nebraskai munkára, és hagyjátok, hogy Loughborough testvér olyan tisztséget töltsön be, amely neki való, és Kálebhez hasonlóan lépjen elő, és tegyen határozott bizonyságot a hitetlenség, a kétely és a gyanakvás ellen! Azt a földet el bírják foglalni. Isten ezt mondta Kálebről: „De az én szolgámat, Kálebet [...] tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre” (4Móz 14:24). Nagy szükség van ma gyülekezeteinkben olyan emberekre, mint Káleb.

Valamit tenni kell a gyülekezetekért, hogy legyőzzék ezt a romlott, hitetlenséggel teli állapotot, hogy a gyülekezetek ismét erőteljesek és gyümölcsözők lehessenek. Teljes szívből kell követnünk Krisztust. Kérlek, imádságos lélekkel gondolkodjatok el ezen a helyzeten! Ne kötözzétek Loughborough testvért valamely konferenciához!_[717] Ha van ereje ahhoz, hogy elmenjen Nebraskába, akkor ugyanúgy van ereje Kaliforniára is. Most arra kell bátorítanunk Loughborough testvért, hogy tegyen meg mindent, hogy tapasztalata a lehető legszélesebb körben szolgálja Isten ügyét.

Sok a hanyag munka mindenfelé, és az utóbbi évek erőfeszítései arra irányultak, hogy megvakítsák Izrael szemeit és ne lássa meg hibáit. Isten pedig visszavonja tőlük Lelkét, és a sötétség beborítja őket, mint régen a zsidó népet. Most nem arra van szükségünk, hogy megtanuljunk ékesen, mesterien cáfolni, hanem a szív erejére van szükség, hittel Istenhez emelt imára megtérítő erőért és teljes kegyességért. Félig megtért emberekből bőven van, de olyanokból, akik egyedül Jézust szeretik, ritkán akad. Nem az elme erejére van most szükség, nem is a pénztárca erejére, hanem a szív erejére - erre van most szüksége a népnek!

Azt mondom, adjatok Loughborough testvér mellé olyanokat, akik együtt tudnak munkálkodni vele, és engedjétek, hogy Michigan államban végezze a munkáját, gyülekezetről gyülekezetre. Hagyjátok, hogy tapasztalatai, valamint az Istentől kapott segítség által erősítse meg a nép ingadozó hitét, akik elbizonytalanodtak, mert az őrök nem határozott hangon fújják meg a trombitát. Mindent meg kell tenni a michigani gyülekezetekért, hogy a megmaradt haldoklók megerősödjenek. Miért ne bátorítanánk Loughborough testvért és Lunt testvért, hogy jöjjenek Michiganbe, és ebben az államban végezzenek munkát? Mindketten hasonló szolgálatot tudnak végezni; bizonyságot tudnak tenni mindarról, amit láttak, hallottak, tapintottak és tapasztaltak. Ezzel a munkamódszerrel többet tudnak tenni, mint a tábori összejövetelek egész időszaka során, mert a népnek személyes erőfeszítésekre van szüksége, olyan szavakra és befolyásra, amelyek megerősítik a most kételkedők hitét.

Az Úr adjon bölcsességet ebben a kérdésben, de nem érzem, hogy bölcsen cselekednél, ha Loughborough testvért Nebraskába küldöd. Határozott bizonyságokra van szükség a gyülekezeteinknek a Szentlélek által adott bizonyságtételek védelmében._[718] Vajon Isten népe elfogadja ezeket a bizonyságokat? Gondolj erre komolyan! Az Úr segítsen téged döntéseid meghozatalában - ez az én imám.

Ellen G. White _[719]