22. levél, 1889. – Ellen White levele R.A. Underwoodhoz
Kedves testvér!
Miközben az Oaklandban tartott Generál Konferencián voltam, bizonyos dolgok erős benyomást tettek rám, olyan dolgok, amelyeket papírra kell vetnem. Nagyon sajnálom, hogy aktívan részt vettél az ohiói intézmény létrehozásának irányításában, mert nem hiszem, hogy Isten vezetett volna téged ebben. Gondolkodtam azon a kijelentéseden, hogy Gilmore testvér nem hajlandó a pénzeszközeit Isten ügyének más munkaterületére fektetni, mint a szanatóriumba, amelynek irányításában a nagyobb részt kívánja vállalni, és arra a következtetésre jutottam, hogy az álláspontja nem helyes. Isten kész megáldani minket, de nekünk teljesen az Ő kezére kell bíznunk magunkat. Komoly önvizsgálatot kell tartanunk, hogy megismerjük és teljesítsük Isten akaratát. Ha bölcs tanácsot tudtál volna adni Gilmore testvérnek, akkor ő másként használta volna fel a pénzét, az idejét és a tehetségét. Képességeit Isten munkájára és ügyére fordíthatta volna ahelyett, hogy egy bizonytalan munkába fektette azokat.
Nem ítélem el Gilmore testvért. Fiatal az igazságban, és rád tekintett, mint egy bölcs és megfontolt emberre, aki nem vezetni őt egy oktalan útra. Próbák fogják érni, és csalódásokban is lesz része. Az Úr óvja meg őt attól, hogy fájdalmas hibákat kövessen el! Tekintsen hitben Istenre, és bízzon benne.
Az Európából kapott leveleket több testvérnek is megmutattam, és segítséget kértem a külmisszió munkájára. Gilmore testvér is azok között volt, akiket megkerestem, de azt válaszolta, hogy minden pénzét a szanatóriumba fektette, és nem tudja támogatni a londoni missziómunkát. Iowából senkitől sem kaptam egyetlen dollárt sem, kivéve Smouse testvért, aki száz dollárt adott.[230]
Nem hiszem, hogy bölcsességgel jártál el ennek az intézménynek a létrehozásakor, és nem vonhatok le más következtetést, minthogy ezt a befektetést nem Isten ihlette. Nem látok benne semmi világosságot, és nem tudom jóváhagyni.
Cleveland egy fontos misszióhely, és ha a szombatünneplők éberek lennének, látnák, hogy építeni kellene egy épületet a városban és az annak környékén folyó munka támogatására. De ki fog most előlépni, hogy pénzét ebbe az alapvető fontosságú vállalkozásba fektesse? Testvérem, olyan terheket vettél magadra, amelyeket nem az Úr helyezett rád. A Mount Vernon-i egészségügyi intézmény egy magánvállalkozás. Nem tartom helyesnek, hogy az ohiói gyülekezetektől kérj pénzügyi támogatást az intézmény fenntartásához, és nem látom okát annak sem, hogy ezt a terhet a Generál Konferenciára helyezd, amelynek már így is számos feladata van. A külföldi missziók, valamint az igazság terjesztését szolgáló, folyamatosan fejlődő projektek jelentős pénzügyi ráfordítást, gondos tervezést és a tervek megvalósításához szükséges képzett erők fegyelmezett munkáját igénylik. Mindezek már önmagukban is elegendő figyelmet kívánnak, további terhek hozzáadása nélkül.
A munka legfontosabb része nem egy épület felhúzása, ahol betegeket kezelhetsz. Szükség van bölcs, hozzáértő és előrelátó vezetőkre, valamint megfelelő berendezésekre, hogy az intézmény sikeres lehessen. A szanatóriummal és a rehabilitációs intézménnyel kapcsolatos tapasztalatainkból megtanultuk, milyen nehéz ezeket az alapvető dolgokat biztosítani. Évekig tart, amíg egy intézményt felszerelnek és működőképessé tesznek. Nem találhatóak mindenütt olyan emberek, mint Dr. Kellogg, akik képesek ilyen intézményeket irányítani. Nagy teher valakinek magára vállalnia egy ilyen munka irányítását és sikeressé tételét.[231] A Mount Vernon-i vállalkozás még kevésbé tűnik bölcs döntésnek, ha figyelembe vesszük az igazság hirdetésével kapcsolatos létfontosságú kérdésekben fennálló súlyos emberi és anyagi szükségleteket. Új misszióterületek nyílnak mindenütt. Nemcsak belföldön, hanem a külső misszióterületekről is hallható a macedón férfiú kiáltása: „Jer […] és légy segítségül nekünk!” Bölcs döntés lenne engedni, hogy a Mount Vernon-i terv akadályozza a munka más, fontosabb ágazatait? Vajon Isten örömét leli ilyen találmányokban? Az Isten terve, hogy ez az intézmény létrejöjjön, és elnyelje az anyagi eszközöket és az időt, miközben zavart kelt Isten szolgái között, megakadályozva őket a lelkek megmentésében, amikor már létezik egy intézmény, amely elvégezheti azt a munkát, amelyért ezt a tervet elindították? Ha egy ilyen intézményt nem bölcsen irányítanak, az az igazság ellen fog munkálkodni.
Remélem, hogy senki sem csügged el a tervek és a lelkes remények kudarca miatt. Az Úr megáld minket, ha alávetjük magunkat az általa elénk állított feltételeknek. Megáld minket, ha összhangban vagyunk az Ő törvényeivel. Úgy gondolhatjuk, hogy hiányzik valami alapvető dolog a sikerhez, de idővel meglátjuk, hogy nem mindig járunk sikerrel, még akkor sem, ha megszerezzük, amit akarunk. Lehet, hogy meg leszel próbálva, mint az arany a tűzben, de ha kitartasz a próbák során, akkor lelked nagyobb nyereségben részesülhet, mint ha megkaptad volna a kívánt bőséget. Testvérem, maradj alázatos, szelíd és szerény! Te Krisztus bátor és sikeres katonája akarsz lenni; egy győztes vitéz. Adja meg az Úr, hogy elnyerd az élet koronáját!
Van valami, amit közvetlenül el kell mondanom neked. Olyan felelősséged van, amelyet jól el tudtál látni, mielőtt érdeklődni kezdtél a Mount Vernon-i terv iránt. Ez a többlet teher nem segített neked abban, hogy olyan úton haladj, amely kiérdemelné testvéreid bizalmát. Nem segített abban sem, hogy megőrizd a nyugalmadat és kiegyensúlyozott jellemedet, hogy elvégezhesd azt a munkát, amelyet Isten bízott rád.[232]
Ha csalódott ember vagy, nagyon boldogtalan leszel. Más minta szerint kell formálódnia a jellemednek, hogy igazán hasznos lehess. Több krisztusi szeretetre van szükséged, hogy az akaratod alárendelhető legyen. Nem értetted meg az Isten iránti felelősségeidet: hogy türelmes, jóindulatú és tisztelettudó legyél prédikátor testvéreiddel és a gyülekezet minden tagjával szemben. Szükséged van Krisztus kedvességére, udvariasságára, szelídségére és alázatosságára. Sok értékes adottságod van, amelyeket magasabb rendű szolgálatra lehet tökéletesíteni, ha Istennek szenteled őket.
Érezned kell a szükségét annak, hogy közelebb kerülj testvéreidhez, nem keménységgel és szigorúsággal, hanem kedvességgel és udvariassággal. Éles szavaid és viselkedésed eltaszítják őket tőled. A konferenciádhoz tartozó lelkészek elkeseredtek, és elvesztették bátorságukat, hogy megtegyék azt, amit megtehettek volna, ha a bizalom és szeretet megadásával teljesítetted volna kötelességedet irántuk. Viselkedéseddel eltávolítottad magadtól testvéreid szívét, így a tanácsaidnak alig volt jótékony hatása rájuk. Az Úr nem ezt akarta.
Az Úr nincs megelégedve a testvéreidhez való hozzáállásoddal. Ha Krisztusban, az Őbelé vetett hit által élsz, akaratodat Isten akarata fogja irányítani. Krisztus hit által fog lakozni a lelkedben. Akkor összhangban leszel az isteni akarattal. Boldogságodat nem az általad birtokolt dolgokban fogod megtalálni, sem abban, ami vagy, vagy ami lehetsz, hanem abban, hogy akaratod egyesül Isten akaratával. A menny lakóinak boldogsága és dicsősége tökéletes, mert Isten akaratának teljesítése az ő legfőbb örömük. A kegyelem munkája tovább fog haladni a szívedben, hacsak nem utasítod el szándékosan, hogy az igazság megszentelő befolyása megformálja jellemedet.[233]
Az igazságnak meg kell szentelnie a hívő lelkét, mert ha nem, akkor számára az nem igazság. Naponta kell tanulnod Krisztus iskolájában. Az apostol azt mondta: „Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. [...] Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.”
Elvárják tőled, hogy tetteid összhangban legyenek az igazsággal, amelyben azt állítod, hogy hiszel. Az apostol képessége nem önmagában rejlett, hanem a Szentlélek jelenlétében és munkájában, akinek befolyása betöltötte szívét, minden gondolatát alárendelve Krisztusnak. Szelíd vonások kell legyenek a jellemedben. Nem veszed észre, milyen kárt okozol testvéreidnek éles, vágó és uralkodó magatartásoddal. Egyeseket arra bátorítasz, hogy bizonyos munkákba vágjanak bele, és bár méltatlanoknak bizonyulnak, és munkájuk valamint befolyásuk sértés Isten ügyére nézve, te mégis támogatod őket bizalmaddal, amivel valójában azt mondod nekik: „Jól csinálod!”
Sok mondanivalóm van számodra, mert törődöm a lelkeddel. De vajon hasznodra válik? Vagy csupán „White testvérnő véleményeként” fogadod azt, amit mondok? Egyes testvérek, akik hibáztak, csupán véleményként kezelik szavaimat, és ez a szemlélet rossz hatással van közösségünkre.
Ismét emlékeztetlek az apostol parancsára: „Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat!” Vizsgáld meg indítékaid, céljaid, gondolataid, szavaid és tetteid természetét! Tudni akarod, hogy van-e lelki tisztánlátásod, és hogy Isten bölcsessége vezet-e téged? Példa vagy-e a hívők számára lelkületben, türelemben és hosszútűrésben?[234] Megnyilvánulnak-e benned az igazság gyümölcsei? Testvérem, ha nem vizsgálod meg alaposan a szívedet a Szentírás fényében, könnyelművé válsz. Szelídnek kell lenned, mint egy gyermek, különben nem fogod megérteni nagy szükségedet.
Életünk összetörtnek és feldúltnak tűnhet a kudarcok és szenny miatt, de ha ez a romlottság láthatóvá válik, remény van arra, hogy valami jobb lépjen a kárhozatos vonások helyére. Isten bölcsességét fel kell magasztalni, az emberi bölcsességnek pedig porba kell szállnia. Remélem, hogy Isten igazságának fényében meglátod a hiányosságaidat. Ha önszeretet van benned, akkor ez arra fog késztetni, hogy túlértékeld képességeidet és erődet. Mélyen a szívedbe kell tekintened, hogy felismerd, mennyire szükséged van Megváltód együttérzésére. Ha az Úr úgy bánna veled, ahogyan te néha bánsz munkatársaiddal, amikor úgy érzed, hogy helyre kell őket igazítani, akkor igazán szomorú lenne az állapotod.
Megszentelő kegyelemre van szükséged. Azt mondom neked, testvérem, hogy magasabb mércét kell elérned. Pozíciód és szolgálatod megköveteli, hogy vezető és példa legyél mások számára türelemben, kedvességben és együttérzésben. Ahhoz, hogy felelősségeidet teljesíthesd, folyamatosan növekedő kereszténynek kell lenned. Hitednek erősnek, odaadásodnak teljesnek, buzgóságodnak égőnek, szeretetednek tökéletesnek kell lennie. Folyamatosan növekedned kell Krisztus szeretetének ismeretében, hogy láthasd, erőfeszítéseid hogyan hoznak bőséges gyümölcsöt azok életében, akikért felelősséggel tartozol. Lelki tisztánlátásra van szükséged, hogy szemeidet egyedül Isten dicsőségére szegezhesd, hogy előmeneteled mindenki előtt nyilvánvaló legyen.
Ne vegyél magadra túl sok terhet, mert összezavar és megtéveszt! Őrizd meg Isten ígéreteit a szívedben! Állj Jézus vérrel áztatott oldalán! Ápold magadban az érzékenységet és az együttérzést! Használj fel minden kegyelmi eszközt, hogy szereteted egyre növekedjen, mennyei bölcsességben részesülj, felismerd a fontos dolgokat, és beteljesedhess a Jézus Krisztus által való igazság gyümölcseivel, Isten dicsőségére és dicséretére![235]
Jelenlegi és jövőbeli hasznosságod az Istennel való élő kapcsolatodtól függ. A szíved ekkor megtelik testvéreid iránti szeretettel. A pozíciód nem ad neked szabadságot arra, hogy szigorú, kritikus vagy parancsoló legyél. Péter arra szólította fel a véneket, hogy legeltessék az Istennek köztük „lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok.”
A földi egyház nem tökéletes. Nem az az egyház, amely majd Sion győzelmekor lesz. A föld nem a mennyország. Az egyház tévedésre hajlamos férfiakból és nőkből áll, akikért fájdalmas és türelmes erőfeszítéseket kell tenni, hogy tanítás és példamutatás által nevelve, oktatva és fegyelmezve legyenek, hogy örömmel végezhessék munkájukat itt, ebben az életben, és az eljövendő életben dicsőséggel legyenek megkoronázva.
Ha a felelős pozíciókban lévő férfiak az emberek irányításában nem művelik magukban a tapintatot nagyobb mértékben, mint ahogy eddig te tetted, akkor nagy veszteség éri mind a lelkészt, mind az egyházat. Aki ilyen pozícióban van, mint te, annak kényes munkát kell végeznie, mert elidegenedéssel, keserűséggel, irigységgel, féltékenységgel kell szembenéznie, és krisztusi lelkülettel kell fáradoznia, hogy a dolgokat rendbe tegye. „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.”[236]
Kérlek, dolgozz szorgalmasan az örökkévalóságért! Csak kevés időnk van ebben az életben. Azt akarjuk, hogy Krisztus Lelke vezéreljen minket minden lépésünknél. Soha nem szabad vitát szítanunk parancsoló szavakkal vagy cselekedetekkel. Távolíts el magadból minden kemény viselkedést, és keresd az Istennel való egyre szorosabb közösséget! Régebben szelídebb és alázatosabb voltál, mint most. Szükséged van Isten tisztító kegyelmére, Krisztus szelídségére. Olyan munkát bíztak rád, amelyet senki más nem végezhet el helyetted. Az „életnek beszédét tartva eléjük” keresztény példát kell mutatnod az életedben. „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartván eléjük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.”
Az Isten által nekem adott világosságból tudom, hogy akik hosszú ideje felelősségteljes pozíciókat töltenek be, hajlamosak úgy érezni, hogy nagyobb hatalmat gyakorolhatnak, mint amennyit pozíciójuk megenged. Isten nem helyesli a zsarnokságot, sem a kemény parancsolgatást, mert ez természetes módon elidegeníti a lelkeket, akik a rossz befolyás alá kerülnek az efféle kellemetlen lelkület megnyilvánulása miatt, amely felszítja az emberi szív leggonoszabb szenvedélyeit. De ha a felelős pozícióban lévő emberek Jézus türelmét és jóságát gyakorolják, annak sokkal nagyobb hatása lesz, mint a prédikálás, a hatalom gyakorlása vagy a legyőzhetetlen érvek bemutatása. A keresztény jellem csendes hatása úgy hat majd az emberekre, mint a napsugár az égből. Isten segítsen, hogy helyesen cselekedj, mert Ő igazságos!
Mind a Battle Creek-i tabernákulumban, mind a főiskolán az ihletettség témáját vitatják, és véges emberek felvállalták azt a tekintélyt, hogy kijelentsék, a Szentírásban bizonyos dolgok ihletettek, mások pedig nem. Megmutatta nekem az Úr, hogy nem az Isten ihlette a Review-ban megjelent, az ihletettségről szóló cikkeket, és nem hagyta jóvá azok képviseletét fiataljaink előtt a főiskolán. Amikor az emberek arra vállalkoznak, hogy kritizálják Isten igéjét, szent földre lépnek, és jobban tennék, ha félnének, remegnének, és bolondságként rejtenék el a saját bölcsességüket. Isten nem adott senkinek sem jogot arra, hogy ítéletet mondjon az Ő igéje felett, hogy egyes dolgokat ihletettnek mondjon, míg másokat nem ihletettnek minősítsen. A bizonyságtételeket hasonló módon kezelték, de Isten nincs ebben a munkában.
Hitetlen érveket mutattak be a főiskolán azzal a céllal, hogy fiataljainkat megtanítsák arra, hogyan érveljenek a hitetlenséggel szemben. A hitetlenség magjai talán nem gyökereznek meg azonnal, mégis felfedik jelenlétüket, amikor a kísértés eljön. Az Úr megmutatta nekem, hogy kételyek fognak gyökeret verni a szívben, a hitetlenség érvei rögzülnek az elmében, és végül a kételkedésbe torkollanak.[238]
Nem akartam ezeket a részleteket mind bemutatni a konferencián, hogy a küldöttek ne ferdítsék el és ne értelmezzék félre azokat, de elegendőt mondtam abból, amit az Úr jónak látott megmutatni nekem. Kijelentettem, hogy részvénytulajdonos vagyok, és nem engedhetem meg, hogy a határozatot szavazásra bocsássák, mert Isten népének különleges világosságot kell kapnia, ahogy közelednek a föld történelmének záró eseményeihez. Még egy angyalnak kell üzenettel jönnie a mennyből, és az egész földnek ragyognia kell annak dicsőségétől. Nem tudjuk megmondani pontosan, hogyan fog érkezni ez újabb világosság. Jöhet egészen nem várt módon, ami nem egyezik sokak elgondolásával. Egyáltalán nem valószínűtlen, vagy ellentétes Isten útjaival és cselekedeteivel, hogy váratlan módon küldjön világosságot népének. Helyes lenne-e tehát, ha a világosság minden útját elzárnánk, hogy az iskolánk hallgatói ne részesüljenek belőle? Erre a határozatra nem volt szükség.
Megmutatta nekem az Úr, hogy konferenciáinkat túlságosan sok határozattal terhelik. Ha csupán tizedannyi döntést hoznánk, az többet érne, mint ilyen nagy számú határozat. Világosan kifejtettem ezeket a dolgokat, de ti mégis ragaszkodtatok ahhoz, hogy a határozat életbe lépjen. Ezzel azt mutattátok, hogy ha Isten engem vezet, akkor titeket biztosan nem vezet. Szavaim elutasítása és azok a hangulatok, amelyeket viselkedésetek és határozott szavaitok kifejeztek, mélyen megrendítettek.
Egy másik határozat is elfogadásra került azon az éjszakán. Ez arról szólt, hogy minden szerződött személyt a könyvterjesztés terén alaposan képezni kell, mielőtt munkába állhatnának. Ez kötelező szabály lett volna, és függetlenül attól, amit ellene mondtam, megszavazták. Nem volt helyes, hogy a konferencia megszavazta. Nem Isten terve szerint történt, és nem fog hatékonynak bizonyulni.[239] Nem fogom támogatni, mert nem akarok Isten ellen dolgozni. Ez nem Isten munkamódszere, és még egy pillanatra sem támogatom.
Testvérem, hogyan remélhetem, hogy összhangban dolgozhatok veled, amikor Minneapolis és az ottani tapasztalatok ilyen tisztán állnak előttem? Lelkész testvéreim olyan lélekkel érkeztek a konferenciára, amely nem Isten Lelke volt. Egy téveszme hatalma alatt álltak velem kapcsolatban. Ha Isten Lelke befolyásolta és irányította volna a szívüket, soha nem foglaltak volna el ilyen helytelen álláspontot, hogy ítéletet mondjanak rólam, szolgálatomról és munkámról. Miután világossá tettem álláspontomat, kijelentettem, hogy amig testvéreim úgy vélik, hogy a gondolkodásomat és munkámat W.C. White, A.T. Jones és Dr. Waggoner befolyásolták, addig ne hívjanak többé tábori összejöveteleikre vagy konferenciáikra, mert ha elmennék, nem lennék hasznukra.
Nem lehet összhang a munkánkban, ha testvéreink annyira elvakultak, hogy nem ismerik fel Isten Lelkének munkáját, ahogyan rajtam keresztül munkálkodott Minneapolisban. Noha világosan elmondtam, amit az Úr kegyesen megmutatott nekem – és ami miatt elleneztem a határozatot –, ti mégis felemelt kézzel megszavaztátok. Azt hiszitek, hogy White testvérnő szembeszállt volna veletek a konferencián, ha nem lett volna a legmegalapozottabb oka rá? Azt gondoltátok, hogy saját ítélőképességetek felülmúlja azt a világosságot, amelyet Istentől kaptam? Logikus lenne, ha egyesülnék veletek, amikor ugyanazt az álláspontot képviselitek, mint Minneapolisban? Van-e bármilyen okom azt hinni, hogy ha kedvező körülmények között lennétek, nem ugyanazt a lelkületet nyilvánítanátok ki, mint akkor? Testvérem, nem tudom helyeselni azt a lelkületet, amely Minneapolisban uralkodott, és abban sem bízhatok, hogy akiket az a lélek vezetett, a világosságban járnak.[240]
Tegyük fel, hogy Dr. Waggoner olyan nézeteket képviselt volna, amelyek nem teljesen helyesek. Akkor keresztényi lett volna a lelkület, amely azon az összejövetelen megnyilvánult? Isten gazdag áldása volt azon a konferencián, de az Úr nem tudott olyan szívekben munkálkodni, amelyek az Ő üzeneteivel kapcsolatos téves felfogásokkal voltak tele, és amelyek ennyire el voltak barikádozva az azokkal szembeni előítéletekkel. A Battle Creekbe vitt jelentések összhangban álltak a konferencián uralkodó lelkülettel. Hamis állítások terjedtek, amelyeket még nem éreztem, hogy meg kellene cáfolnom a gyülekezet előtt.
Battle Creekben jó munka folyik. Az Úr bőségesen megáld engem, és azt szeretném, ha mindenki részesülne ebben az áldásban. Ugyanakkor meg kellett küzdenem minden egyes centiméterért Battle Creekben. A testvérek nem akarták meghívni A.T. Jones testvért, hogy prédikáljon a tabernákulumban. Mélyen felháborított az a kitartó erőfeszítésük, hogy bezárják az ajtót a mennyei világosság minden sugara előtt. Eddigi legnagyobb terhem volt az, amit valaha Battle Creekben hordoznom kellett, de bizonyos mértékben győzelmet arattam. Mégis, ott még mindig nagyon komoly munkára van szükség. Meg kell nyilvánulnia a meggyőződés lelkületének, amely világossá teszi, hogy újjászülettünk. Lelki megújulásnak kell végbemennie minden gyülekezetben, hogy az igazság gyümölcsei láthatóak legyenek mindennapi életünkben.
A keresztény mindennapi élete nem szabad, hogy hitünket rossz hírbe hozza. A szív indítékai, szavai és tettei mind mérlegre kerülnek, hogy meghatározzák erkölcsi értékünket. Azok, akik elutasították Krisztust, a dicsőség Urát, nem tudták, hogy Ő az élet fejedelme, mert ha tudták volna, nem feszítették volna meg. A formákban és szertartásokban való bizalom nem fog megmenteni minket. Az írástudó, akiről Krisztus megállapította, hogy nem rendelkezik sem Isten, sem felebarátai iránti szeretettel – ami a vallás lényege –, védekezhetett volna ceremoniális törvényessége alapján.[241] Azt mondhatta volna Pál apostolhoz hasonlóan, hogy a törvény szerint feddhetetlen. De az Úr a Biblia vallását olyan alapelvként határozza meg, amely a lélekben lakozik, nem pusztán erényes cselekedetek elvégzésének következményeként, bár ezek természetes gyümölcsei a lélekben lakozó alapelvnek. Az a lelkület, amelyben ezeket a tetteket véghezviszik, többet számít Isten előtt, mint maguk a tettek. Az ember odaadhatja mindenét a szegények táplálására, vagy testét tűzre adhatja, mégis, ha erre nem az Isten és az ember iránti szeretet élő elve készteti, akkor minden munkája hiábavaló. Isten a szívet nézi. Meg kell térnünk, és hinnünk kell.
Hálát adunk az Úrnak, hogy még nem késő a hibákat helyrehozni. Krisztus a lelkületet nézi, és amikor látja, hogy hittel hordozzuk a terheket, tökéletes szentsége engesztelést nyújt hibáinkért. Amikor mindent megteszünk, ami tőlünk telik, Ő lesz a mi igazságunk. Minden mennyei fénysugárra szükségünk van, amelyet Isten küld, hogy a világ világosságává váljunk.
Szívemben csak szeretet és jóakarat van irántad. Tökéletes összhangra vágyom testvéreimmel, de el kell végeznem az Istentől rám bízott munkát, még akkor is, ha ez elválaszt testvéreimtől és barátaimtól.
Tisztelettel üdvözöllek: E.G. White [242]