22a. levél, 1889. – Ellen White levele R.A. Underwoodhoz

Healdsburg, Kalifornia, 1889. január 18.

Kedves testvér!

Az Oaklandben tartott Generál Konferencia során bizonyos dolgok erős benyomást tettek rám, olyan dolgok, amelyeket papírra kell vetnem. Gondolkodtam azon, amit Gilmore testvérrel kapcsolatban mondtál, miszerint ő nem adná a pénzét Isten ügyére, hanem inkább egy olyan szanatóriumba fektetné, amelyet nagy mértékben ellenőrzése alatt tartana. Helyes magatartás ez bármelyikünk részéről? Isten kész megáldani minket, de nekünk teljesen az Ő kezébe kell helyeznünk magunkat. Komolyan törekednünk kell arra, hogy megismerjük és betöltsük Isten akaratát. Ha te, kedves testvérem, képes lettél volna bölcs tanácsot adni Gilmore testvérnek, mennyivel másképp használhatta volna fel az erőforrásait, idejét és munkáját. Olyan képességekkel rendelkezik, amelyek jól irányított erőfeszítések révén hasznosíthatók lennének Isten munkájában. Abban az időben, amikor írtam testvéreinknek, segítséget kérve az európai missziómunkák számára, az ottani munkaterületeink nagy szükségben voltak. Gilmore testvér sokféleképpen segíthetett volna, ha önzetlenül és érdek nélküli indítékokból buzgón kereste volna Isten akaratának megismerését. Írtam neki, de válaszában azt közölte, hogy erőforrásai a szanatóriumba vannak fektette, vagy ahhoz kötődnek, ezért nem tud segíteni az európai missziómunkában. Egyetlen dollárt sem kaptam egyik testvérünktől sem, akinek írtam, kivéve Smouse testvért Iowából, aki száz dollárt adott. Nem akarom elítélni Gilmore testvért. Fiatal volt a hitben, és azt hitte, hogy te, testvérem, bölcs ember vagy, aki jó tanácsot tud adni, és nem vezetné olyan útra, amely nem a legjobb. Most megpróbáltatások és csalódások várnak rá. Az Úr őrizze meg attól, hogy helytelen útra térjen, inkább nézzen Istenre hittel és bizalommal._[243]

Nagyon sajnálom, hogy aktívan részt vettél az ohiói intézmény megalapításában és vezető szerepet vállaltál, mert nem hiszem, hogy az Úr vezetett téged ebben. Ha Clevelandben, amely fontos misszióterület, a szombatünneplők felébrednének, akkor látnád, hogy szükség van egy imaház építésére, a munka előmozdítására. De hol vannak ehhez az anyagi eszközök? Ki fog előlépni, hogy ott fektessen be, ahol valóban szükség van anyagi eszközökre? Testvérem, olyan terheket vettél magadra, amelyeket az Úr nem bízott rád. A Mount Vernon-i szanatórium egy magánkezdeményezés, és nem értem, miért kérsz most támogatást az ohiói gyülekezetektől ennek megvalósítására. Nem látom helyesnek azt sem, hogy ennek az intézménynek a terheit a Generál Konferencia vállára próbálod helyezni, amikor már így is túl sok és nehéz terhe van a külmissziókhoz szükséges eszközök biztosításával és a munka más ágazatainak előmozdításával.

Minden új kezdeményezés, amely nagy anyagi ráfordítást igényel, átgondolt tervezést és jól képzett erőforrásokat követel, hogy működőképes legyen. Egy egészségügyi intézmény létrehozásakor a munka legnehezebb része nem egy olyan épület felépítése, amelyben a betegeket kezelik. Az igazi nehézség az, hogy kompetens vezetőket találjunk, és biztosítsuk azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az intézmény jól felszerelt legyen. Tudjuk a Battle Creek-i és a St. Helena-i egészségügyi intézmény tapasztalatai alapján, hogy mennyire nehéz ez. Évekbe telik, míg egy intézményt teljesen felszerelnek és működőképessé tesznek; egy ilyen intézmény vezetése és sikeressé tétele óriási felelősség. Nincs egy-egy Dr. Kelloggunk, hogy az összes szanatóriumunkat működtethessük. Ha egy ilyen intézményt nem bölcsen irányítanak, akkor az igazság ellen fog munkálkodni.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy hatalmas szükség van erőforrásokra, amelyeket Isten ügyének létfontosságú érdekeibe kell befektetni az újonnan megnyíló területeken szerte a világon._[244] Nemcsak országunk különböző részeiről – különösen nagyvárosainkból – érkeznek felhívások a munkára, hanem Európából is hallható a macedón férfiú kiáltása: „Jer […] és légy segítségül nekünk!”  Ebben a helyzetben bölcs dolog új terheket rakni Isten szolgáira? Hagyjuk, hogy a Mount Vernon-i szanatórium megakadályozza a munka más ágazatait? Vajon Isten örömét leli a találmányotokban? Tervében szerepel-e, hogy ez az intézmény létrejöjjön, elnyelve az erőforrásokat, elpazarolva az időt, és összezavarva a gondolatokat, amikor már van egy hozzáférhető intézmény, és ránk nehezedik a nagyobb, a lelkek megmentéséhez közvetlenebbül kapcsolódó munka súlya?

Remélem, hogy senki sem csügged el a tervek és a lelkes remények kudarca miatt. Isten áldása mindig feltételekhez kötött. Ő meg fog áldani minket, ha összhangban vagyunk törvényeivel. Úgy tűnhet, hogy valami lényeges dolog hiányzik a sikerhez, de idővel bebizonyosodik, hogy még a kívánt dolgok megszerzése sem mindig biztosít nagyobb sikert. Lehet, hogy meg leszel próbálva, mint az arany a tűzben, de ha kitartasz a próbák során, akkor lelked nagyobb nyereségben részesülhet, mint ha megkaptad volna a kívánt bőséget. Testvérem, maradj alázatos, szelíd és szerény! Te Krisztus bátor és sikeres katonája akarsz lenni; egy győztes vitéz. Adja meg az Úr, hogy elnyerd az élet koronáját!

Underwood testvér, már eddig is sok felelősséget viseltél, mielőtt a Mount Vernon ügyébe belekezdtél volna. Ez a többlet teher nem segített neked abban, hogy olyan úton haladj, amely kiérdemelné testvéreid bizalmát. Nem segített abban sem, hogy megőrizd a nyugalmadat és kiegyensúlyozott jellemedet, hogy elvégezhesd azt a munkát, amelyet Isten bízott rád. Ha csalódott ember vagy, nagyon boldogtalan leszel. Ahhoz, hogy nagyon hasznos legyél másoknak, krisztusi szeretetre van szükséged, hogy akaratod alárendelve legyen. Nem érzed a világos kötelességet Isten iránt, hogy türelmes, szelíd és tisztelettudó legyél a lelkész testvéreiddel és a gyülekezet minden tagjával szemben._[245] Ők elveszítik a bizalmukat benned, és ezáltal a befolyásod csökken. Szükséged van Krisztus kedvességére, udvariasságára, szelídségére és alázatára. Sok értékes adottságod van, amelyeket magasabb rendű szolgálatra lehet tökéletesíteni, ha Istennek szenteled őket. Érezned kell a szükségét annak, hogy kedvességgel és udvariassággal közeledj testvéreidhez, nem pedig keménységgel és szigorúsággal. Talán nem is tudod, milyen kárt okoz a testvéreiddel szembeni éles és parancsoló lelkületed. A területedhez tartozó lelkészek elkeseredtek, és elvesztették bátorságukat, amelyet birtokoltak volna, ha tisztelettel, jóindulattal, bizalommal és szeretettel közelítesz hozzájuk. Viselkedéseddel elidegenítetted testvéreid szívét, így a tanácsaidnak alig volt jótékony hatása rájuk. Nem ez, amit az Úr szeretne. Az Úr nincs megelégedve a testvéreidhez való hozzáállásoddal.

Ha Krisztusba vetett hit által élsz, akaratodat Isten akarata fogja irányítani; akkor Krisztus a lelkedben marad. Boldogságod nem abban rejlik, amid van, vagy amivé válhatsz, hanem abban, hogy akaratod egyesül Isten akaratával. A menny lakóinak boldogsága és dicsősége tökéletes, mert Isten akarata az ő akaratuk, és legfőbb örömük.

A kegyelem munkája tovább fog haladni a szívedben, hacsak nem utasítod el szándékosan, hogy benned munkálkodjon az általad vallott igazsággal összhangban. Az igazságnak meg kell szentelnie a hívő lelkét, különben semmit sem ér számára. Naponta tanulnod kell Krisztus iskolájában. Az apostol így szól: „Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” Az apostol azt mondja magáról: „Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.”_[246]

Minden erőfeszítésedben Krisztus lelkületének kell megnyilatkoznia. Az apostol ereje nem önmagában rejlett, hanem a Szentlélek jelenlétében és munkájában, amely betöltötte a szívét, és minden gondolatot alárendelt Krisztusnak.

Underwood testvér, hibát követtél el, amikor bátorítottál embereket, hogy lépjenek be Isten szolgálatába, miközben fel kellett volna ismerned, hogy nem méltók rá. Bár tetteik és befolyásuk sértés Isten ügyére nézve, te mégis hízelegtél nekik azzal, hogy megtartottad őket abban a pozícióban, amelyet betöltöttek. Ezzel lényegében azt mondtad a bűnösnek: „Jól csinálod!”

Sok mondanivalóm van számodra, mert törődöm a lelkeddel. De vajon hasznodra válik? Vagy csupán „White testvérnő véleményeként” fogadod azt, amit mondok? Egyesek így viszonyulnak a szolgálatomhoz. Ezt az álláspontot az oaklandi konferencia után néhány tévelygő testvér is elfogadta a bizonyságtételeimmel kapcsolatban, és ez jelentősen hozzájárul a bizonyságtételek hatásának gyengítéséhez. Megismétlem neked az apostol parancsát: „Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat!” Vizsgáljátok meg indítékaitok, céljaitok, gondolataitok, szavaitok és tetteitek természetét! Tudni akarjátok, hogy Isten bölcsessége vezérel-e benneteket?

Testvérem, ha nem vizsgálod meg gondosan a szívedet, közömbössé válsz, és nem fogod felismerni nagy szükségedet. Olyan szelídnek kell lenned, mint egy kisgyermek. Az életünk összetörtnek tűnhet, tele kudarcokkal, de ha hajlandók vagyunk meglátni valódi állapotunkat, valami jobb léphet a kárhozatos jellemvonások helyére._[247] Isten bölcsességét fel kell magasztalni, az emberi bölcsességnek pedig porba kell szállnia. Remélem, hogy Isten igazságának fényében meglátod a hiányosságaidat. Ha önszeretet van benned, akkor ez arra fog késztetni, hogy sokkal jobbat gondolj magadról, mint ami helyes vagy biztonságos lenne. Mélyen a szívedbe kell tekintened, hogy felismerd nagy szükségleteidet, különösen a Megváltónk végtelen könyörülete és irgalma iránti szükségedet. Ha az Úr úgy bánna veled, ahogyan te bánsz néha munkatársaiddal, amikor úgy érzed, hogy helyre kell őket igazítani, akkor igazán szomorú lenne az állapotod.

Megszentelő kegyelemre van szükséged. Azt mondom neked, testvérem, hogy magasabb mércét kell elérned. Pozíciód és szolgálatod megköveteli, hogy vezető és példa legyél mások számára türelemben, kedvességben és együttérzésben. Szoros kapcsolatban kell lenned Istennel. Ahhoz, hogy felelősségeidet teljesíthesd, folyamatosan növekedő kereszténynek kell lenned. Hitednek erősnek kell lennie, odaadásod teljes, buzgóságod égő, szereteted tökéletes kell, hogy legyen. Szüntelenül előre kell haladnod az ismeretben és Krisztus szeretetében, hogy megnyilvánulhassanak benned a Lélek értékes gyümölcsei azok előtt, akik rád vannak bízva. Lelki tisztánlátásra van szükséged, hogy szemeidet egyedül Isten dicsőségére szegezhesd, hogy előmeneteled mindenki előtt nyilvánvaló legyen. Ne vegyél magadra túl sok terhet, ami összezavarna és megtévesztene! Ragadd meg Isten ígéreteit! Állj Jézus vérrel áztatott oldalán! Ápold magadban az érzékenységet és együttérzést! Használd a kegyelem minden eszközét, hogy szereteted egyre inkább növekedjen, hogy mennyei bölcsességed legyen, hogy megismerd „a dicséretre méltó dolgokat [...], teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására”. Jelenlegi és jövőbeli hasznosságod az Istennel való élő kapcsolatodtól függ._[248]

A pozíciód nem jogosít fel arra, hogy kemény, kritikus és parancsoló legyél. Péter arra utasította a véneket, hogy legeltessék az Istennek köztük „lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”

A földi egyház nem tökéletes. A küzdő egyház nem a diadalmas egyház. A föld nem a mennyország. Az egyház tévedésre hajlamos férfiakból és nőkből áll, akikért fájdalmas és türelmes erőfeszítéseket kell tenni, hogy tanítás és példamutatás által nevelve, oktatva és fegyelmezve legyenek, hogy örömmel végezhessék munkájukat itt, ebben az életben, és az eljövendő életben dicsőséggel legyenek megkoronázva.

Ha ti, akik felelős pozícióban vagytok, az emberekkel való bánásmódotokban nem művelitek nagyobb mértékben, mint eddig a tapintatot, akkor nagy veszteség ér benneteket és az egyházat is. Aki ilyen pozícióban van, mint te, annak kényes munkát kell végeznie, mert elidegenedéssel, keserűséggel, irigységgel, féltékenységgel kell szembenéznie. Bölcs, jól irányított, krisztusi szolgálatra van szükség ahhoz, hogy a dolgokat rendbe hozza. „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.” Kérlek, végezz komoly munkát az örökkévalóságért! Csak kevés időnk van ebben az életben, és szükséges, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk. Soha ne szíts vitát parancsoló lelkülettel!_[249] Távolíts el magadból minden kemény viselkedést, és keresd az Istennel való egyre szorosabb közösséget! Korábban szelídebb és alázatosabb voltál, mint most. Szükséged van Isten tisztító kegyelmére, Krisztus szelídségére. Olyan munkát bíztak rád, amelyet senki más nem végezhet el helyetted. Az „életnek beszédét tartva eléjük” keresztény példát kell mutatnod az életedben. „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartván eléjük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.”

Az Isten által nekem adott világosságból tudom, hogy akik hosszú ideje felelősségteljes pozíciókat töltenek be, hajlamosak úgy érezni, hogy nagyobb hatalmat gyakorolhatnak, mint amennyit pozíciójuk megenged. Isten nem helyesli a zsarnokságot, sem a kemény parancsolgatást, mert az természetszerűen ellenálláshoz vezet, és gyakran felszítja az emberi szív leggonoszabb szenvedélyeit. De ha a felelős pozícióban lévő emberek Jézus türelmét és jóságát gyakorolják, annak sokkal nagyobb hatása lesz, mint a tekintélynek, a tanácsolásnak vagy a megfellebbezhetetlen érvek bemutatásának. A keresztény jellem csendes hatása úgy hat majd az emberekre, mint a napsugár az égből. Isten segítsen meg téged, hogy azért tedd azt, ami helyes, mert az a helyes!

Aláírás: Ellen G. White _[250]