23. levél, 1890. – Ellen White levele Stone testvérnek

Kedves Stone testvér!

Üzenetem van számodra az Úrtól. Már a minneapolisi összejövetel idején írnom kellett volna neked, de az akkor kialakult irányvonal – a kételkedés és a bizalmatlanság a bizonyságtételek iránt – olyan erőteljes volt, hogy nem volt szabadságom közölni másokkal Isten tanácsát velük kapcsolatban. Az Úr megparancsolta, hogy várjak, mivel a figyelmeztetések és feddések hatástalanok lettek volna. Nem szólhatok, csak ha Ő maga vezet és indít erre. Testvéreink szíve nem volt kész befogadni semmit, ami megalázta volna büszkeségüket. Ha elhangzott volna az ige, megsértődtek volna vagy megbotránkoztak volna benne, mert ilyen lelkület uralkodott az összejövetelen, és ennek hatása alatt sokan elhamarkodottan cselekedtek volna.

Az ügyedet nemrég újra elém tárta az Úr. Megmutatta, hogy hosszú idő óta gondolataid, érzéseid, lelkületed és magatartásod nem olyan jellegűek, hogy erkölcsi erőt adjanak neked, hogy szent befolyással bíró emberré tegyenek. Feleséged halála után jellembeli gyengeséged abban mutatkozott meg, hogy különös figyelmet fordítottál fiatal lányokra. Bizalmaskodó viselkedésed kárt okozott nekik, és lelkükben olyan benyomásokat hagyott, amelyek akadályozták lelki előrehaladásukat. A probléma a szívedben gyökerezik, mert nem tiszta. Nem lakozik benned Krisztus hit által. Nem őrizted meg az Úr útját. Nem tartózkodtál attól, ami rossznak látszik. Saját utaid, saját érzéseid, kívánságaid és szenvedélyeid uralkodtak rajtad, míg végül csapdába estél, és hajlamossá váltál arra, hogy önmagadnak kedvezz, figyelmen kívül hagyva Isten tanácsát._[520]