5. levél, 1896. – Battle Creekben felelős tisztséget betöltő testvéreknek

Kedves Testvérek!

Jézus nevében mondom nektek, hogy azok tanítanak a legeredményesebben, és azok készítenek és hajtanak végre terveket Isten dicsőségére, akik alázatosan várnak Istenre, akik várakoznak és éberen figyelnek, sóvárogva az Ő vezetésére és kegyelmére. Az Úr szavát adta arra, hogy ingyen adja az élet vizét annak, aki szomjazik. Ez bennük az örök életre buzgó vízforrássá válik. Megígéri, hogy kielégíti gyermekei legmélyebb és legsürgetőbb szükségleteit.

Pál azért imádkozott testvéreiért, hogy betelhessenek Isten egész teljességével. Akik ilyen módon betelnek, soha nem fognak csalódást okozni nekünk, és nem szomorítják meg Isten Lelkét. Inkább arra törekednek, hogy hitben és tapasztalatban gazdagok legyenek, mintsem a föld kínálta legértékesebb kincseket birtokolják, hiszen lelkükben ott él Krisztus, mint az élet forrása. És mi ennek az eredménye? Feltárják az istenfélelem belső forrását, nyilvánvalóvá téve, hogy Krisztus értelme van bennük, és hogy tiszta, egészséges légkörben élnek és lélegeznek.

Testvéreim, hogyan gondolhattátok azt, hogy az Úr arra vezetné népét, hogy bizalmát azokba az emberekbe helyezze, akik Battle Creekben a tanácskozásokban munkálkodnak? Vajon az Úr arra vezetné a tanácskozásaitokban részt vevőket, hogy kinyújtsák a hatalom karját, egyre több és több felelősséget magukhoz ragadva, megterheljék a Generál Konferenciát új renddel és új módszerekkel? Vajon arra vezeti őket, hogy vállalják magukra azt a felelősséget, hogy mindent ellenőrzésük alá vonjanak? Gondoljátok meg azok lelki állapotát, akik buzgón készek elfogadni azt, hogy mások pénzének sáfárai, és más emberek lelkiismeretének gondviselőivé váljanak. Ha helyes fogalmatok lenne arról, mit foglalnak magukban ezek a dolgok, nem merészkednétek ilyen útra, még akkor sem, ha kétszer annyi tehetséggel rendelkeznétek, mint amennyivel most bírtok. Egyszerűen nem tudjátok, mit tesztek. A konferencia alapvető munkájával járó feladatok ellátásához olyan férfiakból álló bizottságra van szükség, akik ismerik az igazságot és a méltányosságot. Képesnek kell lenniük arra, hogy átlássák a munka helyzetét éppen azon a helyen, ahol vannak, ahol oly sok ember gyűlt össze.

A Battle Creekben elvégzendő belső missziómunkának még a huszadrészét sem végzik el, mint amit el kellene végezni ahhoz, hogy rendbe hozzák a kiadó dolgait. A munka szívében a lehető legalaposabb reformra van szükség, mégis olyan nagy ott a vakság, hogy az emberek hagyták a dolgokat úgy sodródni, ahogyan sodródtak. Hol vannak azok a férfiak, akik szem előtt tartják Isten félelmét, akik szeretik Istent, szeretik embertársaikat, gyengéd gondoskodást éreznek az ifjak iránt, és hasznára lehetnek a műnek? Hol van az az ember, aki képes lenne elnökként vezetni a Generál Konferenciát jelenlegi, szövevényes, zavaros és gyenge állapotában? Most minden férfit - még ha a tőle telhető legjobbat is cselekedett - kritizálnak és gyanakvással szemlélnek, mert a népet arra tanították, hogy úgy tekintsen Battle Creekre, mintha ott lenne Isten hatalma, mintha az volna a szentély, ahol Isten jelenléte lakozik._[1629]

Ó, bárcsak megtanulnának a férfiak megfontoltan gondolkodni és cselekedni, amikor szent felelősséget kell vállalniuk! Ha az emberek ismernék a Battle Creek-i vezetésen belüli valós helyzetet és az elmúlt években történteket, sokan fájdalommal és borzalommal hátrálnának meg. Attól tartok, hogy hitük annyira megrendülne, hogy talán soha többé nem lenne hitük. Miért nem haladnak lassan és megfontoltan, amikor új módszereket vezetnek be, és amikor egyre nagyobb felelősségeket ragadnak magukhoz olyan emberek irányítása alatt, akik habozás nélkül magukra vállalják más emberek lelkiismeretéért és más emberek sáfárságáért való felelősséget?

A munka központjában olyan emberek vannak, akik nem értik saját felelősségüket. Nem veszik észre, hogy milyen sokan vannak bizalmi tisztségekben, akiknek nincs helyes ismeretük Istenről. Nem tudják, mit jelent az Urat Istenként megszentelni a szívükben. Nem tudják, mit jelent, hogy Isten legyen számukra félelem és rettegés. Ha tudnák ezeket a dolgokat, most alázatos emberek lennének, akik félik az élő Istent. Ehelyett azonban, mint Jéhu, vad lendülettel rohantak előre, hogy olyan terheket vállaljanak magukra, amelyeket nem képesek hordozni. Mivel az emberek olyan keveset tudnak az igazi kegyességről, és olyan kevés valódi tapasztalatuk van Isten munkájának és ügyének lépésről lépésre történő építésében, ezért nagy léptekkel haladnak előre anélkül, hogy Isten vezetné őket az úton.

Nagyon kérlek benneteket, hogy önmagatoktól megüresedve keressétek Istent. Akkor kedvező helyzetbe kerültök ahhoz, hogy taníthatók legyetek. Szenteljétek meg az Urat a szívetekben! Ő mindenek fölött való és felmagasztaltatott, dicsőségének palástja betölti a templomot. Ő túl bölcs ahhoz, hogy tévedjen vagy megtéveszthető legyen, túl igazságos ahhoz, hogy emberi vélemények befolyásolják, túl hatalmas ahhoz, hogy ellen lehessen állni neki, és fenségében túl nagy és félelmetes ahhoz, hogy szemlélni lehessen. Olvassátok el Ézsaiás leírását arról, amit látott, és miközben olvassátok, hajoljatok mélyen a porba előtte! Tiszteljétek a seregek Urát!

A megalázkodás nagyon szükséges azok számára, akik Battle Creekben szent dolgokkal foglalkoznak. Az ént meg kell alázni – nem csupán időnként, hanem folyamatosan. Isten megparancsolta nektek, hogy szent tüzet tegyetek a tömjénezőitekbe, ti mégis túl gyakran használtatok közönséges tüzet. Vannak olyan férfiak, akik, ha Isten megengedné, teljes ellenőrzést gyakorolnának embertársaik elméje és lelkiismerete fölött, miközben saját tapasztalatból nem tudják, mit jelent az önuralom. Bocsássa meg nektek az Úr gonoszságotokat, és ha az Úr nagy irgalmában felétek fordítja arcát, becsüljétek meg szeretetét úgy, ahogyan még soha. Amilyen mértékben ti, akik a hit és a bizalom őrzői vagytok, helyes képet alkottok Istenről, az Ő dicsőségéről és szentségéről, olyan mértékben növekszik bennetek a félelem attól, hogy megsértsétek Őt. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan állapotba kerüljetek, amelyben Isten hatást gyakorolhat elmétekre, és helyes ismereteket közölhet veletek Önmagáról.

Néha reménytelennek tűnik számomra a helyzet, mivel pontosan a zsidó nemzet nyomdokain jártok; megismétlitek a történelmüket. Az egész mennyei világegyetem megdöbben a Battle Creekben uralkodó lelki állapoton. Időről időre kellemes, megnyugtató érzés támad, de ez nem Isten Lelkének mélyreható munkája. Az egész menny látja, hogy ha helyesebb, tapasztalati ismeretetek lenne az igazságról, soha nem gyakorolnátok olyan hatalmat embertársaitok fölött, és nem parancsolnátok nekik úgy, ahogyan eddig tettétek. Soha nem gondolnátok, hogy átvehetitek az irányítást a munka nagy intézményei felett mindenütt a misszióterületen, akár közel, akár távol. Az Istentől való eltávolodás következménye, hogy ilyen súlyos tudatlanság alakult ki az Ő művének vezetésével kapcsolatban.

Nem adtatok lehetőséget a mennyei lényeknek arra, hogy együttműködjenek veletek, mivel túlságosan bölcsnek tartjátok magatokat az ítéletalkotásban és a döntéshozatalban. Az önmagatok iránti legfőbb szeretet uralkodó hatalommá nőtt bennetek. Gyakorlati tapasztalatból nem tudjátok, mit jelent az igazi felebaráti szeretet. Krisztus mégis így szól: „Mert, ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” Amint Ádám törvényszegéséből is láthatjátok, nem a tett nagysága teszi azt bűnné, hanem az a tény, hogy akár a legkisebb dologban is ellentétbe kerültök Isten kifejezett akaratával. Ez azt mutatja, hogy a bűn uralkodik szívetekben. Még mindig közösségben vagytok az ellenséggel, és az ő tulajdonságait dédelgetitek. Szívetek megosztott. Ez közvetve Isten Szentlelkének elutasítását és az Ő törvénye elleni lázadást jelenti.

Ha az embereknek megengednék, hogy saját akaratuk és elképzelésük szerint bánjanak embertársaikkal, hitbeli testvéreikkel szemben, akkor képet kapnánk arról, mi történne, ha Isten keze nem oltalmazná népét. Ilyen magatartást még soha nem láttam hetednapi adventisták részéről. Az Úr megmutatta nekem az emberi lélek értékét, és némi fogalmat alkothattam arról, milyen drága is egy lélek Isten szemében. Ezután megmutatta milyen kevésre értékeli az ember azokat a lelkeket, akikért Krisztus meghalt._[1632] Egy olyan lelkület, amely sokak hitét tönkretette és elveiket megrontotta, uralkodó hatalmat gyakorolt a Battle Creek-i kiadóban, és nagymértékben áthatotta az intézmény egész vezetését. A tisztelet hiánya, amelyet néhány ottani alkalmazottal szemben tanúsítottak, nagy kárt okozott. Ezt a lelkületet olyan férfiakkal szemben is gyakorolták, akik sokkal igazabbak voltak azoknál, akik bizalmi tisztségeket töltöttek be. Lelkem újra és újra kimondhatatlan gyötrelmet szenvedett ezek miatt, amint mindezek elém tárultak. Messze letértetek az útról. Igazságtalan eljárásaitokkal eltorzítottátok igazságérzeteteket. Az önszeretet uralkodik, Krisztus szeretete pedig csaknem kialudt.

Nincs olyan cselekedet, amelyet embertársaitokkal szemben elkövettek, és amely ne érintené Istent. Ő az igazság örök és egyetemes őrzője. Nem menekülhettek el jelenléte elől, még ha akarnátok sem. Ő fellép mindazok ellen, akik akár egyetlen igazságtalan tettet is elkövetnek embertársaikkal szemben, legyenek azok magas vagy alacsony rangúak, gazdagok vagy szegények. Kezét pajzsként terjeszti ki testvérnek testvérrel szembeni jogai védelmében. Senki sem sértheti meg és nem tiporhatja el testvére lelkét vagy jogait anélkül, hogy ne sújtana az igazságosság kezére, amely a kardot tartja.

Ha az emberek szabadon eltérhetnének az Úr követelményeitől, és saját maguk állíthatnának fel kötelességi mércéket, akkor különféle mércék lennének, hogy megfeleljenek a különböző gondolkodásmódoknak. Az emberek feljogosítva éreznék magukat arra, hogy kivegyék a kormányzást Isten kezéből, és maguk cselekedjenek istenekként. Az énük törvényét magasztalnák fel. Az ember akarata lenne a legfőbb, Isten magasztos és szent akarata pedig, az Ő öröksége iránti szeretetteljes szándéka, gyalázatot és megvetést szenvedne. Amikor az emberek úgy érzik, hogy szabadon választhatják saját útjukat, harcban állnak Istennel. A mennyben nincs hely istenek számára. Isten az egyetlen igaz Isten. Ő tölti be az egész mennyet. Akik most alávetik magukat akaratának, látni fogják arcát; és neve mindazok homlokán lesz, akik tiszták és szentek.

Mindazokban a nőkben, akik országunkban Istenért munkálkodnak, Márta és Mária jellemvonásainak harmonikusan kell egyesülniük. Az ént és az önzést félre kell tenni. Isten komoly női munkásokat hív, akik megfontoltak, melegszívűek, gyengédek és hűségesek az elvekhez. Kitartó nőket hív, akik kevesebbet gondolnak önmagukra és személyes kényelmükre, akik elfordítják gondolataikat önmaguktól, és Krisztusra irányítják azokat; akik az igazság szavait szólják, imádkoznak azokkal, akiket el tudnak érni, és lelkek megtéréséért munkálkodnak. A langymeleg, önmagukat kényeztető, önmaguk körül forgó kapzsi lelkek bizonyulnak majd Isten műve legfőbb akadályainak. Ilyenek minden olyan munkában megtalálhatók, amelyet Isten alapított.

Akik Istenért munkálkodnak, felismerik majd, hogy vannak emberek, akiket nem lehet megközelíteni. Úgy tűnik, sérti őket, ha valaki behatol hitük és áhítatuk magánterületére, és nem tekintenek jóindulattal azokra, akik Isten munkatársai. Az ilyen munkásoknak el kell fordítaniuk tekintetüket önmagukról Jézusra, gondosan ügyelve az Ő művében található útmutatásokra. Krisztusnak, a dicsőség reménységének kell formálódnia bennük. A lélekből minden önelégültséget el kell távolítani. Önmagatokról Jézusra tekintsetek! A legkomolyabb erőfeszítéssel igyekezzetek követni példaképeteket, Jézus Krisztust! Az Istennel együtt munkálkodó emberek rendelkezni fognak az imádság lelkületével. Mindent megtesznek majd azért, hogy Isten Fiának szentsége és igazsága szívükbe legyen írva, és életükben kifejezésre jusson. Nem lesz látható bennük merev farizeizmus, hanem türelem, irgalom, szeretet, alázat és békesség nyilvánul meg életükben.

Ó, milyen mentségünk van testvéreim arra, hogy nem szentelünk minden lehetséges időt a Szentírás tanulmányozására, hogy elménket értékes kincsek tárházává tegyük, amelyeket az igazságot nem ismerők elé tárhatunk? Vajon testvéreink felemelkednek-e, hogy megfeleljenek e sürgető szükségnek? Munkálkodnak-e majd a Mesterért? Krisztus Lelkével ugyanolyan mértékben kell rendelkezniük, amilyen mértékben az Ő nevét viselik. Úgy kell járniuk, ahogyan Ő járt, megtisztítva lelküket mindattól, ami beszennyezi őket, amiképpen maga Krisztus is tiszta. Amikor Krisztus meghalt, hogy az egész emberiséget megváltsa a romlástól, bizonyára nagyobb eredményekre gondolt annál, mint aminek eddig szemtanúi voltunk. Az Úr soha nem szándékozta, hogy a világ népének túlnyomó többsége bűneiben haljon meg._[1635]