64. levél, 1896. – Lindsay testvérnőnek címzett levél

Cooranbong, 1896. május 8.

Kedves Lindsay testvérnő!

Kérlek, olvasd el Krisztusnak a törvénytudóhoz intézett tanítását, amely Lukács 10:25–28 versekben van feljegyezve! „És íme egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.” Ez a tanítás felvázolja mindenki kötelességét.

Ezzel a postával C.H. Jones testvérnek is írok, és ha lehetséges, elküldöm neked a levél másolatát.

Újra és újra, különböző időkben és különböző helyeken határozott figyelmeztetéseket kaptam. Nem tudtam meghatározni e figyelmeztetések jelentését, mert képekben és jelképekben tárultak elém. Nagyon sokat töprengtem ezen a dolgon, amelyet még férjem halála előtt tárt elém az Úr. Azóta megmutatta nekem, hogy erőfeszítéseket fognak tenni az oaklandi és a Battle Creek-i kiadó összekapcsolására, hogy a Battle Creek-i kiadó irányíthassa azt._[1516] Nem értettem meg teljesen ezeket a figyelmeztetéseket, mert sokszor olyan üzeneteket kaptam, hogy e két intézménynek nem szabad egymással versengenie, sem féltékenységhez vagy irigységhez hasonló lelkületet tanúsítania; hanem testvérintézményekként kell állniuk, és Isten eszközeként mindegyiknek el kell végeznie a számára kijelölt munkát,. „Efraim nem irigykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.” Isten mindkét intézményt azért alapította, hogy elvégezze a maga sajátos munkáját.

Férjem halála előtt a Battle Creek-i és az oaklandi kiadóval kapcsolatos kérdést a szőlőtő példázatával tárták elém, és azóta is ugyanezzel a képpel mutatták be nekem. Az Úr megmutatta, hogy ezt a két intézményt éppoly külön kell tartani, mint két ágat, amelyek ugyan különállók, mégis ugyanabból a tőből fakadnak. Nem szabad egyetlen intézménnyé összeolvasztani őket, hanem különállóknak kell maradniuk, miközben mindkettő ugyanabból a forrásból nyeri táplálékát. Krisztus ezt mondta: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.” „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” „Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. … Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. … Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt … Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” „Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.” _[1517] „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nekem tanítványaim.”

Különböző képekben tárult elém ez a dolog, és tudom, hogy nem az Úr akarata, hogy ez a két kiadó egyesüljön. Attól tartok, hogy a Battle Creek-iek hibát követtek el azzal is, hogy átvették az iskolákat és a St. Helena-i egészségügyi szanatóriumot. A Battle Creek-i kiadó évek óta Isten feddése alatt áll, különösen a minneapolisi konferencia óta, ahol egyesek úgy viselkedtek, mint Kóré, Dáthán és Abirám. Ha vezetői nem volnának felfuvalkodva saját fontosságuktól és önelégültségüktől, nem gondolnák, hogy minden megrokkant intézményt képesek a vállukon hordozni. Saját intézményük állapota minden, csak nem kedvező.

Edson White-ot könyörtelenül elítélték, amiért hibákat követett el a pénzügyi ügyintézésében, de azok, akik elítélték, tudták, hogy saját pénzügyi zűrzavaruk sem Isten terve szerint való. Ezt úgy mutatták be nekem, mint amikor valaki megpróbálja kivenni a szálkát testvére szeméből, miközben a saját szemében gerenda van._[1518] „Annak okáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.” _[1519]