83. levél, 1896. – O.A. Olsennek címzett levél

Cooranbong, 1896. május 22.

Kedves Testvérem!

Mélyen együtt érzünk veled a helyzeteddel kapcsolatban. Tudjuk, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerültél, de azt is tudjuk, hogy bizonyos dolgokban nyilvánvalóan hibáztál. Testvérem, sokat beszéltél az ima fontosságáról, és kívánatosnak tartottad, hogy népünk megtartsa a szokásos imahetet. Jó, ha vannak komoly és kitartó imádkozásra szánt időszakaink, mert Isten az Ő népének ereje, elővédje és hátvédje. Mindazonáltal e buzgó imaalkalmak könnyen válhatnak helyettesítőjévé annak a határozott cselekvésnek, amely nélkülözhetetlen a dolgok rendbetételéhez. A munkának van egy része, amelyet az Úrnak, Izráel Istenének nevében az emberi eszköznek kell elvégeznie.

Miután az izraeliták vereséget szenvedtek Ai-nál, Józsué arccal a földre borult a frigyláda előtt, és imádkozott. Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izrael, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nekik, mert elvettek a teljesen nekem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. … Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nekem szentelt dolgot. Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izraelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izrael! Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.” _[1520] Még az ima sem helyettesítheti a kötelességet. Nem lehet hallgatni, amikor Istent az Ő népe között gyalázzák. Őrállóinak nagyon ébernek kell lenniük.

Már az első alkalom elhomályosította a látásodat, amikor elmulasztottál kiállni a helyes elvek mellett, miközben a tanácskozásokon és a bizottsági összejöveteleken az ügyeket tárgyalták. Ítélőképességed meggyengült, mert nem jártál a világosságban. Bizonyára megvakult a szemed, különben lehetetlen lett volna úgy cselekedned, ahogyan cselekedtél. Szavaid és tetteid arra bátorították a kemény és elszánt akaratú embereket, hogy keresztülvigyék a maguk akaratát; hagytad, hogy terveket készítsenek, majd végrehajtottad kigondolásaikat, ahogyan Áron tette Izráel vezetőivel.  Megpróbáltad elhitetni magaddal, hogy csak ezt tehetted. Azonban nem követted mindenben azt az igét, amelyet Isten adott neked, hogy szilárdan és határozottan az igazság oldalán állj. Áron nagyon meggyalázta Istent azzal, hogy engedett a nép kívánságának, amelyről tudta, hogy helytelen. Rendíthetetlenül kellett volna állnia, mint a szikla, tántoríthatatlan becsületességgel Izráel hatalmas és fegyelmezetlen seregének vezető emberei előtt. Tudnod kellett volna, mit kíván Isten bölcsessége az Ő népétől. De arra késztettek, hogy úgy lásd a dolgokat, ahogyan azok az emberek látták, akik ellenálltak a Szentléleknek, és akiket nem Isten vezetett és tanított. A gonosz cselekedeteik megrontották lelküket._[1521] Megvakították a saját szemüket, úgyhogy nem tudják megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. A rosszat jónak mondják, a jót rossznak. Mégis ezeket a férfiakat választottad, hogy elkísérjenek egyik helyről a másikra. Ez az a légkör, amellyel körülvetted a lelkedet.

Ezek a férfiak, akiket társaiddá választottál a különböző helyeken tett látogatásaid során, felhasználták az alkalmat arra, hogy érzéseiket és nézeteiket belopják az emberek gondolkodásába. Mivel kapcsolatban álltak Isten munkájával, és bizalmi tisztségeket töltöttek be, természetesen hittek nekik, és így erős befolyást tudtak gyakorolni. Miután elejtettek egy gondolatot és látták, hogy az gyökeret ver az elmében, ügyesen úgy csalták elő azt az illetőből, mintha saját gondolatának kifejezése lett volna. Amikor legközelebb ismét bejárták ugyanazt a területet, egy lépéssel tovább vitték a munkát; így titokban elhintették a hitetlenség magvait, amelyeknek kiirtása egyes esetekben évekig tartó munkát igényelt; más esetekben pedig kivirágoztak, és megtermették gonosz gyümölcsüket. Azokat, akik ezt a gonoszságot elkövették – olyan férfiakat, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs Istennel – népünk a te jobb kezednek és támaszodnak tekintette. Nem tudtad felismerni a jellemüket és azt a munkát, amelyet végeztek?

Azok az utazások, amelyeket e férfiak társaságában tettél meg, akiket Isten angyalai nem kísértek, nem erősíthették azt a művet, amely a Szentlélek felügyelete alatt áll. Jobb, sokkal jobb lett volna, ha e hosszú utazások közül sokra soha nem kerül sor. Jobb lett volna, ha a különböző helyeken dolgozó munkások nem részesültek volna személyes jelenlétedben, mint hogy ezek az emberek elkísérjenek téged és mérgező befolyásukat messzire terjesszék. _[1522]

Az Úr megmutatta nekem, hogy nyilvánvalóan hiányzott az Istenbe vetett bizalom. Nincs-e az Úrnak szellemi vagy erkölcsi erővel rendelkező embere azokon a helyeken, ahol nagy jelentőségű érdekek alapjait vetették meg? Isten pénzét arra kell fordítani, hogy egyik helyről a másikra szállítsák azokat, akik megmutatják, hogy semmilyen kapcsolatuk nincs Vele? Az Úr azt mondja: „akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek”. Te azonban azzal, hogy azokat az embereket igyekeztél dicsőíteni és kedvükben járni, akiket Isten nem tisztel, meggyaláztad Istent. Sokkal jobb egyedül utaznod, és Jehova karjában lenni, valamint az Általa küldött szolgáló angyalokban bíznod, mint olyanokat vinni magaddal, akik bezárták szívüket Isten Lelkének intései és figyelmeztetései előtt, és ezáltal maga a Lélek előtt is. Minden olyan helyen, ahol fontos intézményeket hozunk létre, vannak olyan emberek, akik szeretik Istent, és rendelkeznek bizonyos képességgel. Ezeket az embereket meg kell tanítani arra, hogyan használják talentumaikat. Viseljék azokat a felelősségeket, amelyeket el tudnak hordozni. Tanítsátok meg őket arra, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne pedig véges emberekbe, hogy így megbízható munkásokká válhassanak! Ne hagyjátok őket abban a hitben, hogy minden szükséghelyzetben a távol élő férfiaktól kell függniük! Keressék személyesen az Urat!

Mindenütt nagy szükség van bölcs férfiakra, de hiba azokra támaszkodni, akik nem szeretik az Urat, és nem Tőle kérnek bölcsességet, megszentelődést és igazságot. Isten nem adta oda munkáját azoknak, akikre nem helyezte pecsétjét, mert nem kívánták megszerezni az isteni megbízólevelet. A velük való kapcsolatod következtében saját nézeteid is eltorzultak, ezért megtisztulásra szorulnak._[1523] Nagyrészt úgy látod a dolgokat, ahogyan ezek a férfiak látják. Csak keveset érzékelsz annak a változásnak a mértékéből és szükségességéből, amelyre az Úr hív. Megerősítetted ezeket az embereket abban a meggyőződésükben, hogy igazuk van, és még mélyebbre taszítottad őket abba a csalásba, amelyben élnek. Az Úr nem fogja sokáig eltűrni ezeket a dolgokat; mert kaptál világosságot, nem maradtál tudatlanságban és sötétségben.

Isten Szentlelkét, Aki megnyilvánult népe között, egyesek betolakodóként kezelték. Te magad sem támaszkodtál úgy a Szentlélekre, mint korábbi tapasztalatodban. Ha követted volna a Lélek vezetését, tudtad volna, hogy nem egyesülhetsz ezekkel az emberekkel, nem hallgathatsz javaslataikra, és nem biztosíthatsz számukra befolyást. Nem ezt a munkát bízta rád Isten. Megígérte neked, hogy a Szentlélek hatalma által eredményessé tesz, és Ő veled lesz minden cselekedetedben, ha mindvégig szilárdan megtartottad volna a kezdeti bizalmadat. Ha kevésbé támaszkodtál volna azokra az emberekre, akikről minden okod megvolt tudni, hogy nincs élő kapcsolatuk Istennel, és imádságodra válaszul jobban támaszkodtál volna a Szentlélek jelenlétére és segítségére, az ügy ma sokkal egészségesebb állapotban lenne.

Nem volt bölcs dolog annyi felelősséget vállalnod a távoli helyeken folyó munkával kapcsolatban, amikor Battle Creekben ilyen fontos ügyek követelték a figyelmedet. Nagyon sokat kellett volna tenni azért, hogy a mű központja tisztán maradjon. Nagy gondosságra lett volna szükség ahhoz, hogy a gépezetet Isten kegyelme által olajozottan tartsák, és így súrlódás nélkül működjön._[1524] Istent elszomorította néhány eljárásod, amelyek olyan elveket érintenek, amelyeket Ő maga határozott meg a kiadói munkánkban.

Sok minden zsúfolódik össze az elmémben, amit az Úr feltárt előttem és alig tudom, hogy miként fejezzem ki. Mégsem tudok hallgatni. Az Úr felháborodott azokon a férfiakon, akik felmagasztalják magukat, hogy uralkodjanak embertársaikon, és olyan terveket hajtsanak végre, amelyeket a Szentlélek elítélt. Szavakkal alig kifejezhető, mennyire meglep, hogy nem ismerted fel, hogy nem Isten hívta el ezeket az embereket. A dolgok új rendjének riadalommal kellene eltöltenie téged, mert nem rendelkezik mennyei jóváhagyással.

A természetes szív nem viheti be saját beszennyezett, romboló elveit Isten művébe. Hitünk elveit semmiképpen sem szabad elrejteni. Isten népének hirdetnie kell a harmadik angyal üzenetét, amelynek hangos kiáltássá kell erősödnie. Az Úr kijelölt egy időt, amikor bevégzi ezt a munkát - de mikor lesz ez az idő? Amikor az utolsó napokra szóló igazság hirdettetik bizonyságul minden nemzet számára, akkor jön el a vég. Ha Sátán hatalma behatolhat még Isten templomába is, és kedve szerint irányíthatja a dolgokat, akkor a felkészülés ideje meghosszabbodik.

Íme a titka azoknak a megmozdulásoknak, amelyek arra irányultak, hogy szembeszálljanak azokkal a férfiakkal, akiket Isten áldást hozó üzenettel küldött népe számára. Ezeket az embereket gyűlölték. Őket és Isten üzenetét éppúgy megvetették, ahogyan első eljövetelekor magát Krisztust is gyűlölték és megvetették. A felelős tisztségeket betöltő emberek éppen azokat a jellemvonásokat tanúsították, amelyeket Sátán nyilvánított ki. Arra törekedtek, hogy uralmuk alá vonják az emberek gondolkodását, és mások értelmét és talentumait emberi tekintély alá rendeljék._[1525] Erőfeszítéseket tettek arra, hogy Isten szolgáit olyan emberek ellenőrzése alá vonják, akik nem rendelkeznek Isten ismeretével és bölcsességével, és nincs tapasztalatuk a Szentlélek vezetése alatt. Olyan elvek születtek, amelyeknek soha nem lett volna szabad napvilágot látniuk, és amelyeket meg kellett volna fojtani, amint első lélegzetét vette. Véges emberek hadakoztak Istennel, az igazsággal és Isten kiválasztott hírnökeivel, minden olyan eszközzel ellenük dolgozva, amelyet használni mertek. Kérlek gondold meg, milyen érték származott azoknak bölcsességéből és terveiből, akik semmibe vették Isten üzeneteit, és az írástudókhoz és farizeusokhoz hasonlóan megvetették éppen azokat a férfiakat, akiket Isten arra használt fel, hogy bemutassák azt a világosságot és igazságot, amelyre népének szüksége volt!

Isten elleni vétek, hogy művét emberi lények korlátozzák. Az élő Isten Igéje, amely a megszentelt értelemhez szól, soha nem adna a műnek olyan jelleget, amilyen most mutatkozik meg. Csalás, hamisság, ravaszság és önzés nyilvánult meg. Olyan terveket indítottak útjukra, amelyekkel Istent és embereket fosztottak meg javaiktól, hogy pótolják a mű számára azt, amit az önző eljárások elvontak tőle. Már az az álláspont is, amelyet ezekkel az emberekkel együtt elfoglaltál, amikor terveket szőttetek a pénzügyi nehézségek enyhítésére, bizonyos tekintetben gyenge emberré tett. Eltorzította ítélőképességedet. Rávettek, hogy aláásd az igazságot, és eltérj a becsületességtől a testvéreiddel folytatott üzleti ügyletekben. Ha nyájának leggyengébb vagy legtöbbet tévedő tagjával szemben követnek el igazságtalanságot, az még sértőbb Isten számára, mintha a köztetek levő legerősebbel szemben tennék._[1526] A lelkek Isten megváltott öröksége, és minden igazságtalanság, amelyet „eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek – mondja Jézus –, én velem cselekedtétek meg”.  Az Úr nem hagyja, hogy az igazságtalanság és az elnyomás büntetlenül maradjon.

Minden olyan rendszer, amelyet Krisztus evangéliumának elvei irányítanak, tiszta, nyílt és világos, mint a nappal, működésének minden részében pedig szilárd és egészséges. Mindazt, amit a szentségtelen büszkeség és becsvágy szolgálatára vezettek be, el kell távolítani, hogy Isten intézményei szilárdan állhassanak az örök Kősziklán. Nincs szükség ravasz találmányokra Isten ügyének fenntartásához. Nincs szükség igazságtalan eljárásokra. Hadd lehelje Isten a mennyei elvek lelkét a művére, és az élni fog. Semmi, amit az ember létrehozhat, nem foglalhatja el Isten Szentlelkének helyét! Semmi, amit az emberi bölcsesség kieszelhet, nem igazolhatja az igazság megsértését vagy az emberi jogok semmibevételét. Az igazság túlságosan tiszta ahhoz, hogy lelépjen az Isten és a felebarát iránti szeretet magas talapzatáról.

Ha lehetséges volna, az ellenség megakasztaná a haladás kerekeit, és megakadályozná, hogy az evangélium igazságai mindenütt elterjedjenek. E célból arra vezeti az embereket, hogy úgy érezzék, hogy jogukban áll saját eltorzult elképzeléseik szerint uralkodni embertársaik lelkiismerete felett. Tanácskozásaikból kizárják a Szentlelket, majd a generál konferencia hatalmával és nevében olyan szabályokat alkotnak, amelyek által arra kényszerítik az embereket, hogy ne a Szentlélek, hanem az ő elgondolásaik irányítsák őket._[1527]

Az emberi elmék és képességek feletti uralom megszerzésére irányuló tervek idegen tűzhöz hasonlók, és sértik Istent. És kik azok, akik bele mernek fogni ebbe a munkába? Olyan emberek, akik megmutatták, hogy nem tudnak uralkodni önmagukon, és nem szabadultak meg az önzéstől. Ha ezek az emberek nem térnek az Úrhoz, bűneikben fognak meghalni. Alig maradt bennük valami a valódi igazságból. Az egyik legnagyobb létező képtelenség, amikor olyanok igyekeznek másokat irányítani, akik önmagukat sem képesek irányítani. Akik szeretnek uralkodni, kezdjenek el ott munkálkodni, ahol már évekkel ezelőtt munkához kellett volna látniuk: uralkodjanak önmagukon, és mutassák meg, hogy alárendelték magukat Isten vezetésének, és szívükben megtértek. Akkor legalább nem kényszerítik embertársaikat arra, hogy korlátozó eljárásaik gyötrő igája alatt nyögjenek. Akkor kevesebb imádság száll fel a mennybe szívfájdalommal, önző elnyomásuk miatt.

Szükség van olyan tanításra, amely megvilágítja azoknak az embereknek a jogait és kötelességeit, akik hatalmi pozícióba kerülve uralkodtak Isten örökségén. Amikor bizalmi tisztségbe helyeznek valakit, aki nem tudja, milyen lelkülettel bánjon az emberi elmékkel, akkor meg kell tanulnia az embertársai felett gyakorolt hatalom legalapvetőbb elveit. A helyes elveket be kell fogadni a szívbe, és bele kell szőni a jellem szövetébe.

Olyan férfiakra van szükség, akik érzik, hogy szükségük van a felülről való bölcsességre, akik szívükben megtértek, akik felismerik, hogy csupán bűnös halandók, és meg kell tanulniuk Krisztus iskolájának leckéit, mielőtt alkalmassá válnának mások gondolkodásának formálására._[1528] Amikor az emberek megtanulnak Istenre támaszkodni, amikor olyan hitük van, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja lelküket, akkor nem helyeznek mások vállára nehezen hordozható terheket. Az Urat súlyosan meggyalázták azok, akik felmagasztalták önmagukat és méltatlan embereket részesítettek előnyben, miközben nem ügyeltek arra, hogy mindenkivel igazságosan, részrehajlás és képmutatás nélkül bánjanak.

Milyen kevesen ismerik fel saját gyengeségüket, míg el nem jön a megpróbáltatás napja. Bölcsnek hiszik magukat, és így bolondokká válnak. Nincs semmi, amivel az emberek dicsekedhetnének. Még a legfelelősségteljesebb tisztségben lévők is bűnbe eshetnek, noha látszólag a legjobb vallási kiváltságok veszik körül őket. Géházi esete olyan, amelyen jó volna elgondolkodnunk. Ez az ember Elizeus, a szent próféta házában lakott, látta istenfélő életét, hallotta buzgó imáit, és látta, hogy helyes elvek szerint él. Mindez azonban nem tette őt jobbá. Becsapta Naámánt, hogy jutalmat szerezzen magának. Az Úrtól jött rá a büntetés. Naámán poklossága őrá ragadt.

Júdás a tizenkét apostol közé tartozott. Hallgatta a Krisztus ajkáról elhangzó értékes tanításokat. Mindig tökéletes példát látott maga előtt, szíve mégsem volt igaz. A kapzsiság bűne vitte romlásba. „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.” _[1529]

Elizeus hű volt az elvekhez, hű volt Istenéhez. Munkája magán viselte az isteni megbízatás hitelesítő jegyét. A nehézségek és próbák között Isten úgy nyilatkoztatta ki magát számára, mint mindenkor jelen levő Segítő. Amikor a próféták fiai kibővítették lakóhelyüket, hogy egyiküket megmentse a szerencsétlenségtől, csoda történt. Amikor Asszíria királya arra készült, hogy Izráel ellen vonuljon, tervét a próféta feltárta. Amikor a király meghallotta, hogy Elizeus okozza seregeinek vereségét, katonákat küldött, hogy elfogják, Isten azonban megszabadította szolgáját. Mindezek a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett.

Olsen testvér, a leggyengédebb érzéseket táplálom irántad; mégis világosan eléd kell tárnom annak veszélyét, hogy elveszítheted lelki látásodat. Határozottan szólok, mert meg kell mondanom neked az igazságot. Nem hallgathatok tovább, mert a késlekedés többé nem biztonságos. Nem bízom a könyvkiadó bizottságában. Korábban már írtam neked arról, miként bánnak a könyvszerzőkkel. Részrehajlás nélkül, nyíltan és őszintén kellene bánniuk velük úgy, ahogyan testvér bánik a testvérével; de nem ezt tették. Ezen a területen folyó ügyintézés elvei és indítékai nem olyanok, amelyeket Isten jóváhagyhatna. Nincsenek összhangban a szigorú feddhetetlenséggel. Példád befolyásolta C.H. Jones testvért abban, ahogyan a szerzőkkel bánt. Mindkét kiadónál olyan eljárást követtek, amely nem becsületes és nem nemes. Ezt a munkát a lehető leghamarabb helyre kellene igazítani, amennyiben te és ő azt kívánjátok, hogy az Úr ezt írja ügyleteitekről: „Jól vagyon jó és hű szolgám.” Szégyenkezve fogsz szembesülni jelenlegi feljegyzéseddel azokban a könyvekben, amelyek megnyílnak, amikor minden ember megítéltetik cselekedetei szerint, akár jók, akár gonoszak voltak. Jobb, sokkal jobb volna, ha a munkát a szeretet és az igazságosság egyesítésével végeznék. _[1530]

Isten látja azokat az indítékokat, amelyek az említett munka mögött állnak. Ezeket az indítékokat előttem is feltárta, és mély, kimondhatatlan szomorúságot érzek. Nem védelmezhetem ezeket az indítékokat és módszereket, mert sértést jelentenek Isten ellen. Állást kell foglalnom. De mi szükség van arra, hogy többet mondjak? Újra és újra írtam már; de milyen hatást gyakoroltak a bizonyságtételek? Milyen megújulást idéztek elő? Milyen jóvátétel történt? Azok a férfiak, akiknek szívében nincs meg Isten szeretete, csupán bűnös, tévedésre hajlamos halandóknak bizonyulnak.  Krisztus mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Minden léleknek, aki kapcsolatban áll Isten művével, naponta meg kell térnie.

Testvérem, fel kell öltened Isten teljes fegyverzetét! Az Úr Jézus közvetlenül keresztre feszítése előtt, így imádkozott az Atyához: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Krisztus ezt az imát tanítványaiért mondta. Amikor azonban azt kérte, hogy Isten őrizzen meg bennünket, ez nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell együttműködnünk Istennel abban, hogy megőrizzük magunkat a gonosz cselekedetektől. Mindannyiunknak meg kell fogadnunk Krisztus szavait: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.”

„Kísértetbe ne essetek”; ne tegyétek meg az első lépést a helytelen úton. Az Úr legyen a mi erősségünk és segítségünk! Mi van e világon, ami megváltoztathatná azt a szívet, amelyben Krisztus lakozik? Megrendülhet a föld, megremeghetnek alattunk a világ oszlopai, de ha Istenbe vetjük bizalmunkat, nem fogunk félni._[1531] Mi változtathatta volna meg Dániel és babiloni fogolytársai hitét? Ki ronthatta volna meg elveiket? Vagy ki szakíthatta volna el szeretetüket Istentől? Tegyétek fel magatoknak a kérdést: Értelmes hitünk van-e?

„Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e? … Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”

Folyamatosan olyan tervek készülnek, amelyek egyre több felelősséget összpontosítanak Battle Creekben. Komolyan kérlek, gondold át az ottani helyzetet. Van-e Battle Creekben prófétaiskola? Vannak-e ott olyan emberek, akik által az Úr munkálkodhat, és akik által már munkálkodott is, hogy hordozzák a rájuk nehezedő súlyos felelősségeket? Vannak-e ott újjászületett emberek, akiknek egész szíve Istené; olyan emberek, akiket az igazság hatalmas bárdja elválasztott a világ romlottságától, és akiknek hite és odaszentelődése arról tanúskodik, hogy a Szentlélek az isteni képmás szerint formálja tapasztalatukat? A Biblia, csak egyedül a Biblia a hit és a cselekedetek mércéje. A Krisztusba vetett hit általi megigazulás a jellem átalakulásában válik láthatóvá. Ez bizonyítja a világ előtt az általunk vallott tanítások igazságát. Annak mindennapi bizonyítéka, hogy élő egyház vagyunk, abban mutatkozik meg, hogy gyakoroljuk az Igét. A következetes keresztény cselekedetek által élő bizonyságtétel jut el a világhoz._[1532] Kijelenti a bukott világnak, hogy van egy nép, amely hiszi, hogy biztonságunk a Bibliához való ragaszkodásban rejlik. Ez a bizonyságtétel félreérthetetlenül különbözik a nagy hitehagyó egyház bizonyságtételétől, amely Isten bölcsessége és tekintélye helyett az emberi bölcsességet és tekintélyt fogadja el.

Az Úr ezt parancsolja nekünk: „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen!”

Tökéletes összhang van az Ószövetség és az Újszövetség tanítása között. Maga az Úr Jézus adta Mózesnek azokat az elveket, amelyeket Izraelnek kellett átadni. Az irgalmasság, jóság, nagylelkűség és szigorú becsületesség tanításait Krisztus adta az Ószövetségben, és Ő ismételte meg őket, amikor emberi testben eljött világunkba._[1533] Vajon nem kellene-e komolyan és imádságos lelkülettel tanulmányoznunk ezeket a tanításokat, és gyakorolnunk azokat az elveket, amelyeket Urunk adott? Vajon nem kellene-e úgy bánnunk embertársainkkal, ahogyan azokhoz illik, akiket a Szentlélek oktatott, akiket Isten bölcsessége tanított, és akiket ugyanaz a befolyás indított, amely a Szentírást ihlette?

Amikor testvéreink ezt teszik, tanácskozásaikat Krisztus jelenléte fogja megtisztelni. Missziós lelkületük többé nem korlátozódik néhány helyre, hanem kiterjed, hogy mindenütt terjessze a világosságot. Az egész világot figyelmeztetni kell. Erős védelmünk a pogányság és a pápaság elveivel és gyakorlataival szemben az, hogy a bibliai vallás élő levelei legyünk. Vajon nem kellene-e mindenben Krisztust képviselnünk?

Olsen testvérem, hát még mindig annyira vak vagy, hogy akár csak a legkisebb mértékben is egyesülj azokkal, akik mások gondolkodásának irányítására törekednek, ahogyan az Battle Creekben is történt? Beleegyezel-e abba, hogy munkatársaid legyenek azok, akik nem ismerik fel Isten hangját azokban az üzenetekben, amelyeket népéhez küldött; olyan emberek, akik úgy irányítanák a művet, hogy vagy teljes ellenőrzésük alá vonják, vagy összezúzzák? Ez igen határozott módon meg is történt. Ha az ilyen elmékben született terveket megvalósítanák, bárhová is érne a befolyásuk, az evangélium vallása, a bibliai kereszténység eltűnne.

Az Úr Jézusra van szükség, hogy megtisztítsa a Battle Creek-i intézményt, ahogyan a Templomot is megtisztította, amikor a földön járt. Ó, bárcsak intézményeink megtisztulhatnának a vásárlóktól és árusoktól, a kereskedőktől és azoktól az elvektől, amelyeket azért vezettek be, hogy megfosszák az embereket jogaiktól!_[1534]

Voltak emberek, akik úgy érkeztek Battle Creekbe, hogy a Szentlélek kísérte őket; de ha nem küzdöttek meg újra meg újra minden talpalatnyi területért, hogy fenntartsák a helyes módszereket, végül legyűrték őket. Éppen ott, ahol munkánk központja van, romlottságot láttak, és egyesek úgy távoztak onnan, hogy kevesebb bizalmuk maradt testvéreikben és protestáns elveikben, lelkükben pedig csaknem kialudt az isteni világosság. Isten nem akarja, hogy temploma továbbra is rablók és pénzváltók barlangja legyen. Azt akarja, hogy szolgái istenfélő, szent törekvésű férfiak legyenek

Könyviadó intézményeinkben beteg a kereszténység és orvosra van szüksége. Ki hoz majd gyógyulást? Megújulásra van szükség! Azokat a nézeteket és gyakorlatokat, amelyek egyre inkább teret nyertek és megerősödtek, örökre el kell vetni. Az igazság elveit újra életre kell kelteni. A Szentlélek újra és újra munkálkodott közöttetek, sokan azonban kelletlenül fogadták, mint egy hívatlan vendéget. Krisztus megtisztító munkájának a szívben kell elkezdődnie, hogy az emberi eszköz egész jelleme megjavuljon. Az erkölcsi sötétség közepette újjáteremtő, reformáló befolyásnak kell munkálkodnia, hogy a szent dolgokat továbbra is szentnek tekinthessék. Isten nem csúfoltatik meg. Meg fogja vizsgálni és próbára fogja tenni népét; alaposan megtisztítja szérűjét, és búzáját csűrébe gyűjti.

Ellen G. White _[1535]