76. levél, 1895. – O.A. Taitnek címzett levél

Granville, Ausztrália, 1895. június 6.

Kedves Testvérem!

Ahhoz, hogy válaszoljak a leveledre, néhány nagyon egyenes kijelentést kell tennem. Az általad említett dolgokat az Úr már évek óta elém tárta. A kovász, amely most erjeszt, már jóval a minneapolisi összejövetel előtt elkezdte kifejteni hatását. Az elhidegülés lelkülete addig folyamatosan növekedett. Azóta néhányan beismerték tévedésüket, határozottan megváltoztatták hozzáállásukat, és többé nem nyilvánították ki ugyanazt a lelkületet. Éveken át ellenálltak Isten Lelke kérleléseinek, és lázadásukban a lelkek nagy ellensége segítette őket. De még most is vannak befolyásos tisztségekben lévő férfiak, akik megpróbálják erjeszteni a könyvevangélisták gondolkodását, és befolyásolni azokat, akik a konferencia összejöveteleire egybegyűlnek. Ezek az igazság és az igazságosság ellen dolgoznak, minden lehetséges eszközt felhasználva saját elképzeléseik előmozdítására. Sokan azt gondolják, hogy mivel ezek az emberek felelős beosztásban vannak, és nyugodtnak, értelmesnek látszanak, megbízható embereknek kell lenniük. De Isten nem tudja felhasználni azokat, akik szívükben nem hűségesek Hozzá. Nem bízta az Ő népét egyetlen emberre vagy embercsoportra sem, hogy azok saját indíttatásaik szerint bánjanak vele. Az Úrnak, Izrael Istenének nevében tiltakozom ez ellen.

Isten, aki kezdettől fogva látja a véget, könnyen gondoskodhat és bizonyosan gondoskodni is fog saját munkájának előrehaladásáról; de ez nem az emberek lelkülete és indíttatása szerint fog történi._[1369] Nem szabad megtanulnunk világi módszerek szerint dolgozni, és másokat sem szabad ilyen munkamódra nevelnünk. Minden lépésnél hitet kell gyakorolnunk, sokat kell imádkoznunk, éreznünk kell Isten iránti függőségünket, és odaadást kell tanúsítanunk az Ő munkája iránt. Az ilyen munka nagy áldásokat hoz; de az emberekre való támaszkodás, akik nyilvánvalóvá teszik, hogy nincsenek élő kapcsolatban Istennel, hanem saját érzéseik vezetik őket, végül oda vezet, hogy más vezető alá kerülünk, mint Jézus Krisztus. Azok az érvelések, amelyekbe belemerülnek, nincsenek összhangban az igazsággal és az igazságossággal.

Vannak férfiak, akik felelős állásokat töltenek be, és sokan úgy gondolják, hogy árulókká válnának Isten ügye és munkája iránt, ha azt jeleznék, hogy ezek az emberek tévednek. De az Úrnak pere van ezekkel az emberekkel, akik saját elméjük természetes hajlamait követték, és önző indíttatásaik vezették őket, amelyeket az Úr iránti buzgóságnak tüntettek fel. Az, ahogyan Frank Belden ügyét kezelték, nem fog számukra örömöt hozni Isten nagy napján, amikor szembe kell nézniük a mennyei könyvek feljegyzésével, és meg kell állniuk az előtt, aki ezt mondja: „Tudom a te dolgaidat.” Eljön az idő, amikor az élők és a halottak jelleme meg lesz vizsgálva.

Jóval a férjem halála előtt közel száz oldalt írtam arról, hogy mi fog történni a Review and Herald kiadónál. Ha megtalálom az anyagot, elküldöm neked. Az emberek éppen azon az úton járnak, amely évekkel ezelőtt lett bemutatva nekem. Az Úr megmutatta, hogy a világosságot el fogják utasítani, a figyelmeztetéseket megvetik, és az önzés lelkülete fog uralkodni a kiadónál; hogy a férfiak világi elvek szerint fognak cselekedni, és eltávolodnak Isten törvényétől._[1370] Hallgatni fognak az ellenség sugallataira, és eltérítik az embereket attól, ami helyes. Arra törekednek majd, hogy ellenőrzésük alá vonják a vallásszabadságot és a pénzügyi szabadságot. Azon fognak dolgozni, hogy minden adventista intézményt a Battle Creek-i intézmény ellenőrzése alá vonjanak, és úgy fogják igazítani a dolgokat, hogy a munka minden ágazata központosítva legyen, és a Review and Herald kiadó a felelős beosztású férfiak irányítása alatt álljon. Ezek az emberek úgy viselkednek, mintha Isten művének minden ágazata, közel és távol, a Battle Creek-i vezetők fennhatósága alá kellene tartozzon, mintha mindennek körülöttük kellene forognia. De az Úr világosságot adott nekem, hogy intézményeinknek önállóan kell megállniuk. Ezek az emberek saját tanácsaikat követik, és úgy tesznek, mintha maga Isten szólt volna általuk. Fennhéjázó módon viselkednek azokkal szemben, akiket Krisztus vére váltott meg. Úgy tesznek, mintha minden embernek el kellene ismernie az ő hatalmukat, képességét és tehetségét pedig az ő utasításaik szerint kellene felhasználnia. Ha valaki nem engedelmeskedik nekik, eltapossák vagy közömbösen bánnak vele. Utálatosságnak tartják az engedetlenséget, és azokat, akik nem vetik alá magukat hatalmuknak, együttérzés, segítség és támogatás nélkül hagyják. Lelkületükkel és cselekedeteikkel azt mondják: „Ha meghal, hát haljon meg.”

A mű központjában álló férfiaknak sok mindent kell megtanulniuk és sok mindent el kell felejteniük._[1371] Meg kell érteniük, hogy ők maguk is Isten alattvalói. Büszke, kemény szívüknek tudniuk kell, hogy van egy Uruk, aki számonkéri őket. Eljön az idő, amikor Krisztus követeinek kötelessége lesz világos szavakkal hirdetni Isten akaratát, tudatva az emberekkel, hogy ők Isten munkásai, akiket Istennek kell vezetnie és tanítania, és hogy magasztos küldetésüket úgy kell végrehajtaniuk, ahogyan Ő szabja meg. A vallásszabadság többet jelent számunkra népként, mint sokan gondolják. Évek óta hirdettem azt az üzenetet, hogy az emberek nem bánhatnak úgy azokkal, akiket a végtelen Isten Fiának vére váltott meg, ahogyan a világ bölcsei tennék. Beavatkozásukkal nem gyógyíthatják meg a lelkek betegségét, és szigorúságukkal nem adhatnak egészséget a bűntől beteg léleknek. Az Isten iránti bűnbánat kinyilvánításával, a hatalmas Gyógyítóba vetett hit gyakorlásával felmagasztalhatják Jézust, és felemelhetik hangjukat, hirdetve: „Íme, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!”

Férjem halála előtt az Úr figyelmeztetett, hogy ne bízzak sem barátban, sem testvérben. Azok az emberek, akikkel üzleti képzettségük miatt kapcsolatba kellett kerülnöm, nem rendelkeznek azzal az erővel, hogy ellenálljanak a túlkapás kísértésének és annak, hogy előnyt kovácsoljanak mások rovására. Istent egészen olyannak tartják, mint önmagukat, és úgy vélik, hogy ravasz számításaik és eljárásaik Isten rendje szerint valók. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy előnyhöz jussanak, ahol csak lehet; mert nem tapasztalják meg naponta az Istenhez való megtérést. Tervekbe kezdenek, és olyan módszereket követnek, amelyekről azt gondolják, hogy sikerre vezetnek, de távol állnak a becsületességtől, a tisztességtől és az igazságosságtól._[1372] Magukat kímélik, de milyen keményen elnyomnak másokat! Úgy dolgoznak, hogy meggyengítsék embertársaik erejét. Nem gondolnak az igazságra vagy Isten tiszteletére.

Mindezeket a dolgokat megtapasztaltam, amikor Battle Creekben voltam. Nem én voltam az egyetlen, aki szenvedett a kezük alatt. Nem bánom azonban azokat a tapasztalatokat, amelyeken átmentem; mert Isten azt tanácsolta, hogy legyek óvatos az emberek ajánlatainak elfogadásában, akik azt javasolták, hogy tegyek meg bizonyos dolgokat, azt állítva, hogy ezzel Isten ügyét segíteném. Ha aláírtam volna az elém tett szerződést, akkor meg lettem volna kötve, és nem tudtam volna függetlenül, emberektől vagy tanácsoktól szabadon cselekedni azokban a dolgokban, amelyek szükségesek Isten ügye és munkája előmozdításához. Ha úgy tettem volna, ahogyan kívánták, akkor képtelen lettem volna megszólalni, kijavítani a rossz elveket, amikor azokat mások ellen alkalmazták.

Szükséges volt, hogy valaki felszólaljon a helytelen dolgok ellen, mert Isten meg fogja tisztítani a kiadót az igazságtalan és csalárd eljárásoktól, miként a Megváltó is megtisztította a templomot az erkölcsi szennytől. Az Úr megmutatta nekem, hogy terveket fognak szőni az emberek jogainak megfosztására; de ezek a tervek nem Isten rendje, hanem Sátán rendje szerint valók. Vezetőm azt mondta: „Figyelmeztettelek téged. Félelem nélkül szóld az én beszédemet, akár hallgatnak rád, akár nem!” _[1373]

A Review and Herald munkatársainak szívük megváltozására van szükségük, és akkor egész magatartásuk is megváltozik. Azok, akik Krisztust trónra emelték a szívükben, keresztényi elveket fognak tanúsítani. Nyilvánvalóvá teszik, hogy a Szentlélek új életet adott nekik, és hogy ezt az életet táplálják és ápolják. Ennek kezdete a Jézus Krisztussal való lelki egyesülésben található, és ahogy növekednek Isten ismeretében, növekednek kegyelemben is, és Krisztushoz hasonló szeretetet tanúsítanak mások iránt. A felelős pozícióban lévő férfiaknak ugyanazzal a gondossággal kell őrizniük mások érdekeit, mint a sajátjukat. Ennélfogva úgy kell szeretniük felebarátjukat, mint önmagukat. A keresztényeknek az isteni bölcsesség és kegyelem áramlatainak csatornáivá kell lenniük. Nem a völgy alacsony vizeivel, hanem a Libanon havából fakadó élő vízzel kell kapcsolatban lenniük. Minden külső forma és szertartás, amely nem a hegyen mutatott minta szerint van, értéktelennek fog bizonyulni. Isten kegyelme abban a szeretetben nyilvánul meg, amely Jézus szívében lakott, és amely üdvösséget hoz az elveszetteknek. Isten országa nem látható módon jön el. Az önzetlen szeretetnek át kell hatnia minden tervet, és az önzetlen szeretet gyümölcse az igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm. Akik nem lelkiek, gyakran olyan buzgalmat tanúsítanak, amely messze felülmúlja Isten igazi gyermekeinek buzgalmát. Ennek oka az, hogy eltökéltek abban, hogy terveiket és útjaikat sikerre viszik. Azt mondják magukban: „Minden erőmet ebbe a tervbe fektetem, és addig dolgozom, amíg sikerre nem viszem. Kitartok, amíg győzök.” De az ember minden vallásossága gyakran ebben a nagyra törő buzgóságban rejlik, amelyről úgy hiszi, hogy Krisztus rendje szerint való._[1374] Ha ezt a buzgóságot félretesszük, semmi sem marad. Olyanok, mint a farizeusok, akik tizedet adtak a mentából, a köményből és a kaporból, de elhanyagolták a törvény fontosabb dolgait: az igazságot, az irgalmasságot és az Isten iránti szeretetet. Az igazság a legfontosabb. Krisztus áldozatában a bukott emberekért az irgalmasság és hűség összetalálkozott, igazság és békesség csókolgatták egymást. Ha ezeket az ismertetőjegyeket elválasztjuk a legcsodálatosabbnak és látszólag legsikeresebbnek tűnő munkától, az semmit sem ér. Azok, akik Krisztussal együtt munkálkodnak, üzleti szolgálatukat lelki odaszentelődéssel kapcsolják össze. Ahol ez a kettő együtt van, ott nincs uralkodó elnyomás, nincs kényszerítő magatartás. Isten egyénenként adta munkáját gyermekeinek. Ha saját lelkületük szerint dolgoznak, saját útjaikat valósítják meg, akkor a gonosz tulajdonságait fogják kifejleszteni.

Isten nem választott ki egyeseket úgy, hogy másokat kizárt volna gondviseléséből. Szereti azokat, akiket vére árán váltott meg, és egyetlen gyermeket sem hanyagol el azért, hogy egy másikat felmagasztaljon. Nem emel fel egyet, hogy a másikat letaszítsa, elnyomja és összetörje. Minden embernek vannak egyéni jogai és embertársai érdeke is az, hogy ezeket a jogokat tiszteletben tartsák. Az Isten öröksége feletti bármilyen uralkodás az ellen lesz vádként feljegyezve, aki ilyen felfuvalkodott lelkületet mer tanúsítani. Akik valóban megtértek, akiknek a jelleme az isteni minta szerint formálódik, azok szeretettel tartják meg az igazságot. Sokkal hasznosabb az embereknek önmagukkal szigorúnak lenniük, mint Isten megváltott örökségével. Azoknak, akik ezekben az utolsó napokban élnek, helyes megértéssel kell rendelkezniük sok dologban. Óvatosnak kell lennünk, hogy úgy bánjunk embertársainkkal, ahogyan Krisztussal bánnánk szentjeinek személyében. Senkinek sem szabad figyelmen kívül hagynia mások jogait. _[1375]

Kérdéseidre válaszolva most röviden írok, de hamarosan részletesebben is megteszem.

Soha nem éreztem kötelességemnek azt mondani, hogy senki sem ehet húst semmilyen körülmények között. Ezt mondani, amikor az embereket ennyire hozzászoktatták a húsfogyasztáshoz, túlzás lenne. Soha nem éreztem kötelességemnek általános, átfogó kijelentéseket tenni. Amit mondtam, azt kötelességtudatból mondtam, de megfontoltan fogalmaztam, mert nem akartam okot adni arra, hogy bárki mások lelkiismeretévé váljon.

Davis testvérnő felhívta a figyelmemet egy cikkre, amely a Youth’s Instructor (Ifjúsági tanító) című folyóirat, 1894. május 31-i számában jelent meg. A feltett kérdés így hangzott: „Vajon tényleg szándékomban állt-e, hogy a mondat pontosan úgy szerepeljen az újságban, ahogy megjelent?” Meglepődtem, amikor így láttam viszont: „A húsos étrend nem a legtáplálóbb étrend, mégis azt az álláspontot képviselném, hogy a húst nem kell mindenkinek elhagynia.” Nem tudom megmagyarázni, miért jelenik meg így. A brightoni sátoros összejövetel óta, teljesen eltávolítottam a húst az asztalomról. Egyértelmű, hogy akár otthon vagyok, akár máshol, semmi ilyesmi nem kerülhet a családom asztalára. Erről a témáról világosságot kaptam az éjszaka folyamán, és meggyőződtem arról: helyes volt, hogy eltávolítottam a húst az asztalomról. Szeretném, ha a mondatot úgy módosítanák, hogy a tagadás más helyre kerüljön: „Mindazonáltal nem állítom, hogy mindenkinek le kellene mondania a húsról”, például azoknak, akik tüdővészben haldokolnak.

Ebben az országban olyan tapasztalatban volt részem, amely hasonló ahhoz, amit Amerikában az új területeken éltem át._[1376] Láttam családokat, akiknek körülményei nem engedték meg, hogy egészséges ételt tegyenek az asztalra. A hitetlen szomszédaik küldtek nekik húst a frissen levágott állatokból. Levest főztek a húsból, és kenyérrel és levessel etették sokgyermekes családjukat. Nem kötelességem, és nem is gondoltam, hogy bárki másnak kötelessége lenne kioktatni őket a húsfogyasztás ártalmairól. Őszinte részvétet éreztem a nemrég hitre tért családok iránt, akik annyira szegények, hogy nem tudják, honnan lesz a következő étkezésük. Nem az én feladatom volt beszélni nekik az egészséges táplálkozásról. Van ideje a szólásnak, és van ideje a hallgatásnak. Az ilyen körülmények alkalmat adnak arra, hogy bátorítsunk és áldást mondjunk, ne pedig elítéljünk és feddjünk. Azok, akik egész életükben húsos étrenden éltek, nem látják a gyakorlat folytatásának rossz voltát, és gyengéden kell velük bánni.

Mégis, abban a hónapban, amikor ez a cikk megjelent, családom egyik tagja megkérdezte tőlem, hogy nem kellene-e levágnunk néhányat a sok baromfi közül, és elkészíteni őket evésre. Határozott nemet mondtam. Ígéretet tettem a mennyei Atyám előtt, és eltávolítottam a húst az étrendből. Én magam nem eszem húst, és a házamban élők elé sem teszem. Kértem, hogy a baromfit adják el, és az érte kapott pénzt gyümölcs vásárlására fordítsák.

Amikor Ausztráliába érkeztem, érdeklődtem a piacra levágott állatok állapotáról, és megtudtam, hogy egész csordákat vágnak le úgy, hogy húszból alig egy volt egészséges._[1377] A tüdőbetegségek, a rákos daganatok ijesztően gyakoriak az állatok között. Igaz, hogy az ellenőrök sok ilyen beteg marhát visszautasítottak, de sok olyan is piacra került, amelyet el kellett volna utasítani. Úgy értesültem, hogy az ellenőrök és az állattartók ebben összejátszanak. Van olyan ellenőr, aki azt mondja: „Átengedem ezt a csordát, de hagyd meg nekem ezt vagy azt a juhot, vagy marhát.” Így egészségtelen hús kerül a piacra. Sok helyen még a hal sem egészséges, és nem kellene fogyasztani. Különösen így van ez ott, ahol a halak nagyvárosok szennyvizével érintkeznek. A szennyvízzel érintkező halak messzire elúszhatnak tiszta vizekbe, és ott kifoghatják őket, de mivel szennyezett környezetben táplálkoztak, nem biztonságos az elfogyasztásuk. Nálunk ritkán kerül hal az asztalunkra.

Nagy családunk van, és sok vendégünk is, de sem hús, sem vaj nem kerül az asztalunkra. A saját magunk által tartott tehenek tejéből készített tejszínt használjuk. A főzéshez szükséges vajat olyan tejgazdaságokból vásároljuk, ahol a tehenek egészségesek és jó legelőn tartják őket.

Ellen G. White _[1378]