9. levél, 1893. - F.E. Beldennek és feleségének címzett levél

Wellington, Új-Zéland, 1893

Kedves unokaöcsém és kedves unokahúgom!

Mély érdeklődéssel olvastam leveledet, abban a reményben, hogy fogok találni benne egy jó hang rezdülését, de ha ott is van, én nem tudom felismerni. Nagyon aggaszt a lelki állapototok. Több éve nem jártok világosságban. Sokat aggódtam értetek, de amikor tapasztalatból megtudtam, hogy szavaimnak nincs súlya előttetek, valóban fájt, de nem tudtam változtatni a dolgok menetén.

Korábban - és különösen a minneapolisi összejövetel után - nem volt egység és összhang közöttünk. Amikor néhány vallomást tettél azokban a levelekben, amelyeket Adelaide-ben kaptam tőled, örültem, mert reméltem, hogy elkezdődött egy munka benned, amely addig halad előre, amíg világosságban nem jársz, amint Krisztus is a világosságban van. Reszkettem érted, nehogy magadra öltsd saját igazságod ruháját, és nem törekszel tovább az Úr megismerésére, aki tudtodra akarja adni, hogy az Ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal. Az Úr megmutatta nekem, hogy Eldridge kapitánnyal való kapcsolatod sem az ő, sem a te javadra nem szolgált. Úgy tűnik, némi keserűséget érzel irántam, amikor azt mondod, hogy önzőnek neveztelek. Most nem tudom felidézni, milyen összefüggésben állíthattam ezt. Sok igaz dolgot is mondhattam volna, amit nem mondtam el, mert az Úr elém tárta ügyedet. Tudtam, hogy lábaid botladoznak, és bármit tártam volna eléd, nem értetted volna helyesen, és nem vált volna hasznodra. Amióta megkaptam a leveled, hallgattam. Gondosan átnéztem írásaimat, keresve azt, amelyet egy alkalommal olvastam fel, amikor te és még sokan mások is jelen voltak._[1185] Tizenegy hónapos betegségem alatt többször kerestem őket, de nem találtam. Elküldtem, amit megtaláltam, majd arra a következtetésre jutottam, hogy azt a bizonyságtételt Battle Creekben hagytam. Az utolsó keresés alkalmával azonban megoldódott a rejtély: az első két-három oldal össze volt fűzve. Amikor ezeket megfordítottam, megtaláltam éppen azt a cikket, amelyet legalább harmincszor olvastam el. Megkönnyebbültem, hogy megtaláltam, és amint lehet lemásolom, hogy te és mások is kaphassatok belőle egy példányt.

Igen, kedves unokaöcsém, a dolgok világosak és egyértelműek. Közvetlenül a fogműtétem után találtam meg a cikket. Múlt szerdán húzták ki a fogaimat, és még most sem vagyok abban az állapotban, hogy sokat írjak.

Bár te és Eldridge kapitány szoros kapcsolatban álltatok, egyikőtök befolyása sem volt jó a másikra. A te igazságismereteddel, és azoknak az elveknek az ismeretével, amelyek Isten munkáját és ügyét irányították, segíthettél volna neki. De ismét mondom: az énedet és az önzést annyira belekeverted a munkádba, életedbe és cselekedeteidbe, amikor kapcsolatban álltál a kiadóval, hogy az Úr Lelke keveset tehetett érted, és még kevesebbet Eldridge kapitányért. Jelen voltam bizottsági üléseken, és a kísérőm azt mondta, hogy nézzem és jegyezzem fel azt a lelkületet, amely ezeket a bizottságokat irányította, és amelybe teljes betekintést nyertem. Ezeken a bizottságokon senkinek a hangja nem hallatszott jobban a javaslatokban, tervekben és döntésekben, mint unokaöcsémé, Frank Beldené. Önelégültség uralkodott és az ügyek nem teljesen Isten akarata szerint alakultak. A számítás és az elvek keveréke volt napirenden, oly módon összeszőve, és úgy elrendezve, hogy félrevezesse az elméket, és hamis utakra vezesse őket. Láttam a dolgok alakulásából és abból a lelkületből, amely az eseményeket irányította, hogy az ellenség teret nyer és félrevezeti az elméket, te azonban érzéketlen voltál ezzel szemben._[1186] Kénytelen voltam állandó figyelmeztetéseket küldenem Battle Creekbe, mivel felismertem a rájuk leselkedő veszélyt, de az írásban és szóban adott intéseknek kevés hatásuk volt. Nem vették figyelembe őket, mert az elmék annyira el voltak vakítva, hogy úgy gondolták a figyelmeztetések nem rájuk vonatkoznak. Az Úr indított arra, hogy határozott bizonyságot tegyek a kiadóval kapcsolatban is; de úgy érezték, hogy az nem megfelelő. Ez az írás azonban előttem van, és nem kevesebb mint harmincszor lett felolvasva. Lemásolom, hogy te és mások is láthassátok, mennyire alkalmasak az ilyen bizonyságtételek a meglévő problémák orvoslására. Azok, akikre a kiadó vezetésének komoly felelősségét bízták, önelégültek és önmagukban bizakodók voltak, mivel tapasztalatlanok voltak a szent dolgokban. Azt gondolták, túl bölcsek ahhoz, hogy tanítva legyenek, és túl biztosak ahhoz, hogy óvatosságra szoruljanak. Csodálkozni fogok, ha közülük senki sem bukik el a hitben és nem veszíti el a jó lelkiismeretét. Láttam, hogy hibák fognak bekövetkezni, és hogy azok az emberek, akik szent dolgokkal foglalkoztak, nem engedik, hogy irányítva legyenek. Vajon bizalommal támaszkodtak a felülről való bölcsességre? Nem, hanem saját, vélt bölcsességükre és körültekintésükre hagyatkoztak. Ó, milyen szomorú látni a kevés tapasztalattal rendelkező embereket, amint fontosságot tulajdonítanak maguknak, és úgy tesznek, mintha ítélőképességük és munkájuk tévedhetetlen volna. Tudom, hogy a kiadónál nincsenek rendben a dolgok.

Henry Kelloggot említetted. Tudom, hogy Henry Kellogg nem olyan iskolában tanulta a leckéket, amelyek alkalmassá tennék arra, hogy a szelídség és az Istentől való függés lelkületébe öltözve bölcs vezetőként álljon a kiadóban. Ha érezted volna gyengeségedet, és megaláztad volna szívedet Isten előtt, ahelyett, hogy a magad értelmére támaszkodtál volna, akkor sokkal jobb lett volna számodra és Eldridge kapitány számára is, akinek mindent meg kellett tanulnia a vallásos életben. Ha Eldridge testvér növekedni akar a kegyelemben és az igazság ismeretében, néhány fontos leckét kell megtanulnia._[1187] Minél hamarabb megtanulja ezeket a leckéket, annál jobb lesz neki és családjának. Amikor az emberek önelégültek - még ha hosszú ideig parancsnokként vezettek is másokat -, ha nem jutnak el Isten akaratához való teljes engedelmességre, hogy irányítás alatt legyenek, és naponta tanulják az Isten iránti engedelmességet, nem válnak a királyi család tagjaivá, a mennyei Király gyermekeivé.

Istenünkből nem lehet gúnyt űzni. A lelked érdekében kérlek, ne vesztegesd az időt! Elég sokáig voltál langymeleg. Méltó dolog-e, hogy neheztelést táplálj irántam azért, mert egyesek szerint azt állítottam, hogy önző voltál? Lehetetlen volna ez, kedves testvérem Krisztus Jézusban? Ismétlem: az Úr megmutatta nekem, hogy önző voltál, és úgy kell látnod magadat, ahogyan eddig nem láttad, különben bizonyos lehetsz benne, hogy hajótörést szenvedsz a hitedben. Mikor, ó mikor volt a kegyességed és az Isten iránti buzgóságod mélysége összhangban azzal a tisztséggel, amelyet betöltöttél? Ha most elhatározod, hogy teljes szívvel, önzetlenül és állhatatosan szolgálod az Urat, és egyedül az Ő dicsőségét tartod szem előtt, minden kötelességedet teljesítve és minden kegyelmi alkalmat megragadva, akkor elfelejted az elmúlt években tanult leckék egy részét, és belépsz Krisztus iskolájába, hogy Jézustól tanulj. Ha szorgalmas tanítvány leszel, jellemed átalakul, Krisztus képmását hordozod majd, és tökéletessé leszel Krisztus Jézusban. Részese leszel az isteni természetnek, miután kikerülted a romlottságot, mely a kívánság által van e világon. Az Úr akkor a világosság csatornájává tesz téged.

Ami téged illet, messze voltál attól, hogy olyan életet élj, amely megfelel Isten követelményeinek. És ha hirtelen halál érne, nagyon aggódnék jövődet illetően. Nem mondhatnám azt, hogy jó Franknak, mert Jézusban nyugszik, hanem attól tartok, hogy ama nagy napon meg leszel mérve és könnyűnek találnak majd. Pedig jobb, ha mindent elveszítesz a földön, mint hogy elveszítsd a mennyet. Senki sem tudhatja, mit jelent Istennek megszenteltnek lenni, ha előbb nem keresi Isten országát és az Ő igazságát._[1188] Meg kell aláznia lelkét Isten előtt, és késznek kell lennie mindent feláldozni, semhogy Isten kegyét elveszítse. Ápold a szeretetet és a ragaszkodást a vallásos odaadás iránt! Inkább mondj le a földről, mint a mennyről! Gondosan figyelned kell most az utadra, hogy lábad meg ne csússzon. Minden vágy és minden szándék jellege olyan világos Isten előtt - amint jól tudod -, mint a nap az égen.

Te, kedves testvérem Krisztusban, nem ápoltad a lelkiséget, és nem növekedtél a kegyelemben. Az énednek meg kell halnia. Az önteltségnek porba kell hullnia. Ó, ne feledd, hogy Isten jelenlévő Isten, és hacsak Jézus Krisztus engesztelő vére le nem mossa bűneidet, rettenetes számadást kell adnod az Ő ítélőszéke előtt. El kellene tudnod mondani: „Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.”

Meg kell újulnod, át kell alakulnod, meg kell térned, és egész életedet Krisztus hasonlatosságára kell formálnod és rendezned. Isten képességeket és talentumokat adott neked, hogy azokat az Ő dicsőségére használd. Isten nem fogad el megosztott szolgálatot. Elhalványodott benned a lelki dolgok felfogása, és a néhány évnyi tapasztalat nem tett fogékonyabbá a szent befolyások iránt. Gondolataid, vágyaid és cselekedeteid csatornái elmélyültek és kiszélesedtek az elkülönülés és a szokások miatt, és a jellem merevsége felé tartanak; és ha ez az irány hamarosan meg nem változik, hacsak tapasztalatod nem emelkedik magasabb és önzetlenebb szintre, akkor így fogod folytatni amíg az életed tart. Nagy összetöretésnek kell végbemennie benned, és olyan szokásokat kell kialakítanod, amelyek összhangban vannak Isten gondolatával és akaratával. Krisztusért kérlek, láss munkához! Sikeres leszel keresztényi felelősségeid betöltésében hűséggel és következetességgel, ha meghalsz az énnek, és az engedelmesség szokásoddá válik. Tanulmányozni fogod Bibliádat. Sok időt fogsz tölteni Istennel imádságban. Az összejöveteleken alázatos és megtört szívvel teszel bizonyságot._[1189] Mindenütt alázatos leszel, mint egy kisgyermek. Munkálkodni fogsz a lelkek megmentéséért Jézus Krisztus számára. Kerülni fogod a rossz látszatát, és állandóan azon fogsz fáradozni, hogy építsd Jézus Krisztus országát.

Hamarosan színről színre találkozunk Vele, és neked nincsenek kévék, amelyeket a Mester elé vihetnél. Időd és talentumaid Istenéi; használd őket az Ő dicsőségére. Ezt szeretném lelkedbe vésni; nincs vesztegetni való időd. Élet-halál kérdés ez számodra. Ellen White nénéd túlságosan szereti lelkedet ahhoz, hogy közömbösen elmenjen jelen állapotod mellett. Isten egy munkát tartogat számodra, és el is végezheted, ha valóban megtérsz. Ne légy ingadozó és bizonytalan, mint olykor voltál, pislákoló, tévelygő és félrevezető fényt hordozva ahelyett, hogy biztos ösvényeken vezetnél! Ó, másfajta tapasztalatra van szükséged! Isten segítsen téged, kedves testvérem Krisztusban! Isten segítsen téged és Hattie-t, hogy ne fordítsatok hátat - ahogy eddig tettétek - a nektek adott bizonyságtételeknek, hanem világosságban járjatok! Öltsétek magatokra Krisztus igazságának palástját! Készüljetek a mennyre azáltal, hogy lelketeket, testeteket és szellemeteket Istennek adjátok át! Jézus áron vásárolt meg benneteket, Isten szeret mindkettőtöket, és engem a Jézus és a lelketek iránti szeretet kényszerít, hogy figyelmeztesselek benneteket: ne késlekedjetek! Keressétek Istent éjjel és nappal, míg meg nem találjátok Őt lelketek örömére!

Komolyan munkálkodtam Byronért. Remélem, hogy a Mester munkása lesz majd. Elküldtem neked is a levél másolatát, amit neki írtam. Iskolába jár. Mondtam neki, hogy szeretném látni őt ebben az időben. Minden világosságra és az Ige minden ismeretére szüksége van, amelyet csak megszerezhet.

Apád nehéz helyzetben van. Írtam Willie-nek, hogy vegyen ki hetente két dollárt az Echo kiadótól, és egészítse ki a keresetét, hogy eltarthassa magát, ha szüksége lesz rá. Nem fog szorult, kényelmetlen helyzetbe kerülni, még ha teljesen nekem kell is őt támogatnom. Ő keres valamennyit azzal is, hogy a diákokat iskolába viszi és onnan hazahozza._[1190] Vinnie mos a diákoknak és keres valamennyit, apád pedig az iskola földjén dolgozik, és ezért is kap valamit, amit - úgy gondoljuk - továbbra is megkap. Byron nagyon sokat segített neki, olyannyira, hogy amikor elvesztette állását a kiadónál, semmije sem maradt, amiből iskolába járhatott volna. Byron azonban nemesen viselkedett apáddal, állandóan segítette, teljes öltözeteket vásárolt neki, és sokféleképpen támogatta. Byron önzetlen, nagylelkű és jószívű volt; az Úr áldja meg őt, és adjon neki bölcsességet és értelmet.

Vétkesek vagyunk minden óráért, amelyben halogatjuk és elhanyagoljuk ezt a nagy üdvösséget; mert a világ, az angyalok és az emberek előtt viselkedésünk által ezt mondjuk: „nem akarjuk, hogy ez az ember, Krisztus Jézus uralkodjon felettünk.” Ellenállunk Isten jellemátalakító és kegyelmi módszereinek. Az emberek haragot gyűjtenek maguknak a harag napjára. Az Isten akaratának való folyamatos ellenállás megkeményíti a szívet, és végül Isten hagyja az embert a maga választott útján. A lélek egyre érzéketlenebbé válik, és egyre kevésbé fogékony a Lélek figyelmeztetéseire, kérleléseire és vonzására. Az ember vonakodik vallásos lelkületre hajlítani a szívét. Nem hajlandó egy lépést sem tenni, hogy kilépjen Sátán soraiból, és Krisztus keresztjének vérrel áztatott zászlaja alá álljon, hanem szánalmas ellenállás látványa marad a világ, az angyalok és az emberek előtt.

„És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon, és azt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.” Miért nem ismerte meg a bűnös nemzet ezeket a dolgokat? Mert nem ismerhették meg őket? Nem, hanem azért, mert nem akarták. „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.”

Sok szeretettel,

Ellen G. White nénétek _[1191]