Review and Herald, 1889. július 23. – A Kansas állambeli Ottawa tábori összejövetele
A légkör nyomasztó volt, és a szívem oly gyenge, hogy nehezen tudtam az emberekhez szólni. Folyamatosan így imádkoztam az Istenhez: „Adj nekem testi erőt, tiszta gondolkodást, és lelki erőt, hogy kegyelmed által áldás lehessek az emberek számára.” Ezek a szavak különösen értékesek voltak számomra: „Térjetek hozzám a föld minden határáról, hogy megszabaduljatok!” Éreztem, hogy szükségem van szabadításra, testi gyógyulásra, elmém megerősítésére, és lelki megújulásra, hogy segíteni tudjak azoknak, akik összegyűltek Istent imádni.
Folyamatosan munkálkodnak olyan erők, amelyek szembeszegülnek azokkal a hírnökökkel, akiket Isten figyelmeztető, feddő és bátorító üzenetekkel küld népéhez, hogy megerősítse azokat a dolgokat, amelyek haldokló állapotban vannak. Sátán szüntelenül azon van, hogy meghiúsítsa Isten szándékát. Megvannak a saját eszközei, azok, akik vakok saját tetteik következményeire, és akik az ő céljait segítik elő.
Fennáll annak a veszélye, hogy testvéreink közönyössé válnak, hogy nem látják saját lelki szükségleteiket, és így nem őrködnek azok felett ezeken az összejöveteleken. Így történhet meg, hogy ahelyett, hogy növekedtek volna a lelki erőben a világosság befogadása által, gyengébbé váltak annak elutasítása miatt, a lelki éberség és imádság elhanyagolása következtében. Bárhol is gyűlik össze Isten népe, Sátán és angyalai is ott vannak, hogy emberi eszközök által érvényre juttassák befolyásukat. Ha a gonosz egyetlen lelket is talál, aki nyitott a sugallataira, azonnal nyomást gyakorol rá, és kihasználja az előnyét. Ha a természetes hajlamok veszik át az irányítást az emberi elme felett, a lelki természet tétlenné válik, úgyhogy az embereknek „van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, és nem értenek”. Az emberi gondolatok természetes áramlása nem lelki, és azok számára, akiknek elméje nyitott a gyanakvásra, a rosszindulatú feltételezésekre, az irigységre és a hitetlenségre, nehéz elfogadniuk az igazságot vagy megérintve lenniük Isten üzenetétől.
Sátán számtalan alkalmat talál arra, hogy konkolyt vessen a vetésre előkészített talajba. Ha sikerül ügynökeit azok közül kiválasztania, akik ismerik az igazságot, általuk másokat is befolyásolhat, akik Isten imádására gyűltek össze. Az egyik elmében táplált hitetlenség magvai, könnyen bejuthatnak mások gondolataiba is. Mégis, bár Sátán szüntelenül munkálkodik, nem szabad elcsüggednünk, mert a seregek Ura ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”, és „íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, „Bízzatok: én legyőztem a világot.”
Amikor az Úr ránk bíz egy munkát, és azt Isten félelmében végezzük, Ő elfogadja azt. Ígéreteinek egyetlen jótája vagy pontocskája sem lesz erőtlen azok számára, akik hűséggel végzik feladatukat, és „Isten minden igéjével élnek”. Hinnünk és engedelmeskednünk kell Isten parancsolatainak. Sok harcot kell megvívnom a sötétség hatalmaival szemben, hogy ne adjam át magam a testi gyengeségnek, és ne hagyjam fel az igazság ügyéért folytatott aktív küzdelmet. Dicsérem Istent, hogy képessé tett arra, hogy Jézusra tekintsek, és folytassam munkámat akkor is, amikor érzéseim minden erőfeszítés ellen tiltakoztak. Isten dicsőségére vallom, hogy ígéretei nem olyanok voltak, mint az ingoványos homok a lábam alatt, hanem mint a szikla, biztos alapként szolgáltak. Egyetlen szava sem erőtlen!
Sosem voltam biztosabb abban, hogy az Úr az, aki megerősített engem, mint a kansasi táborban. A.T. Jones, D.T. Jones más testvérekkel együtt szorgalmasan dolgoztak azon, hogy az embereket meggyőzzék az igazságról, de nehéz volt az emberek számára felismerni, mennyire szükségük van az élő hit gyakorlására. Egy éjszakai látomásban világosan megmutatkozott előttem a munka, amelyet el kellett végeznem, és bár gyenge, kimerült voltam és remegtem, igyekeztem követni az utasításokat. Senki sem tudja rajtam kívül, milyen nehéz volt számomra elkötelezni magam a munka mellett, amikor a szívem ilyen gyenge állapotban volt. De kaptam egy vigasztaló biztosítékot: „Ne félj, én veled vagyok. Van egy üzenetem, amely el kell jusson ehhez a néphez.” Erőt kaptam minden erőfeszítésemhez. Néha lelkileg nagyon levertnek éreztem magam, és amikor kiléptem a sátorból, gyengeséggel kellett megküzdenem. De, amikor a nép elé álltam, Isten ereje, szabadítása és hatalma nyugodott rajtam, úgyhogy teljes bizalommal mondhattam: „Tudom, kinek hittem!” Tudtam, hogy csak Isten végezheti el azt, amit azon az összejövetelen meg kellett tenni. Krisztus mondta: „Nélkülem semmit sem cselekedhettek.” Milyen hiábavaló az emberi segítség és bölcsesség!
Nagyon féltem attól, hogy a munka, amelyet el kellett végezni az ott összegyűlt népért nem fog megvalósulni. A sötétség fejedelme minden lehetséges módon igyekezett megbénítani népünk erkölcsi érzékeit, hogy irányítása alatt tarthassa őket, és így támogassák az ő ügyét. Minden adandó alkalmat megragadott, hogy befolyásolja az emberek elméjét, és arra késztesse őket, hogy az ő érdekeit szolgálják. Arra törekedett, hogy lelki vakságban tartsa az embereket, hogy ne legyenek képesek megkülönböztetni a jó Pásztor hangját.
A kansasi összejövetelen azért imádkoztam Istenhez, hogy törjön meg az ellenség hatalma, és hogy a nép, amely sötétségben volt, nyissa meg szívét és elméjét az Isten által küldött üzenet előtt, hogy az igazságot, amely bár sokak számára új volt, új keretbe helyezett régi igazságként lássák. Isten népének megértése elhomályosodott, mert Sátán hamisan mutatta be az Ő jellemét. Sátán a saját tulajdonságaival felruházva mutatta be a jóságos és kegyelmes Urunkat az embereknek, és az igazságot kereső férfiak és nők olyan sokáig hamis fényben tekintettek Istenre, hogy nehezen tudták eloszlatni a felhőt, amely elrejti a szemük elől az Ő dicsőségét. Sokan a kételkedés légkörében éltek, és szinte lehetetlennek tűnik számukra, hogy megragadják a Krisztus evangéliumában eléjük állított reménységet.
Péntek este heves vihar söpört végig a táboron, nagy mennydörgéssel és villámlással. Reméltük, hogy ez a változás megtisztítja a levegőt, és miközben hallgattam a mennydörgést, teljes szívemből kívántam, hogy Isten ereje nyilvánuljon meg az emberek előtt, hogy az ott uralkodó légkör is megtisztulhasson. A szombaton bemutatott igazságok a legtöbb résztvevő számára újak voltak. Ó, és új dolgokat hoztunk elő Isten Igéjének tárházából.[386] Olyan igazságok tárultak fel, melyeket a nép alig tudott felfogni és elsajátítani. Isten élő igéjéből világosság ragyogott fel a törvény és az evangéliumot illetően, valamint arról a valóságról, hogy Krisztus a mi igazságunk. Az igazságra éhező lelkek számára ez a világosság olyan értékes volt, hogy szinte nehezen tudták befogadni. A szombati erőfeszítések azonban nem voltak hiábavalók. Vasárnap reggel egyértelmű jelei voltak annak, hogy Isten Lelke nagy változásokat munkált az egybegyűltek erkölcsi és lelki állapotában. Az elméjüket és szívüket Istennek adták és azok, akik hosszú időn át sötétségben vesztegeltek, értékes bizonyságot tettek. Az egyik testvér elmondta, mennyi küzdelmébe került elfogadni a jó hírt, hogy Krisztus a mi igazságunk. A küzdelem komoly volt, de az Úr munkálkodott benne, és az elméje megváltozott, ereje pedig megújult. Az Úr világosan mutatta be az igazságot, kinyilatkoztatva, hogy Krisztus minden reménység és üdvösség egyedüli forrása. „Ő benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. [...] És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."
Az egyik fiatal lelkész azt mondta, hogy ezen az összejövetelen többet tapasztalt Isten áldásából és szeretetéből, mint előtte egész életében. Egy másik azt mondta, hogy a próbák, a tanácstalanság és a lelki harcok olyan hevesek voltak, hogy megkísértette az a gondolat, hogy mindent felad. Úgy érezte, hogy nincs számára remény, hacsak nem kap többet Krisztus kegyelméből. Azonban ezeknek az összejöveteleknek a hatására szíve megváltozott, és mélyebb megértésre jutott a Krisztusban való hit általi üdvösségről. Felismerte, hogy kiváltsága hit által megigazulni. Megkapta Isten békességét, és könnyek között vallotta meg, hogy mennyi megkönnyebbülés és áldás költözött a lelkébe. Minden egyes közösségi összejövetelen sokan tettek bizonyságot arról a békességről, vigasztalásról és örömről, amelyet a világosság befogadásával leltek az emberek.
Teljes szívünkből hálát adunk az Úrnak, hogy értékes világosságot mutathatunk be a népnek, és örülünk, hogy üzenetünk van erre az időre – egy olyan üzenet, amely jelenvaló igazság. Az a hír, hogy Krisztus a mi igazságunk, sok-sok léleknek hozott megkönnyebbülést, és Isten azt mondja népének: „Haladjatok előre!” A laodiceai gyülekezetnek szóló üzenet a mi állapotunkra vonatkozik. Milyen világosan írja le azoknak a helyzetét, akik azt hiszik, hogy minden igazság birtokában vannak, és büszkék az Isten igéjével kapcsolatos ismereteikre, miközben annak megszentelő ereje nem nyilvánul meg az életükben. Hiányzik szívükből Isten szeretetének lángolása, pedig éppen ez a láng teszi Isten népét a világ világosságává. A Hű Tanúbizonyság a hideg, élettelen és Krisztus nélküli egyházról beszél: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Figyeljük meg az ezt követő szavakat: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen”. Itt egy nép van bemutatva, amely azzal dicsekszik, hogy lelki tudással és előnyökkel rendelkezik. Mégsem reagáltak megfelelően azokra a ki nem érdemelt áldásokra, amelyeket Isten rájuk árasztott. Tele voltak lázadással, hálátlansággal és elfelejtették Istent, de az Úr mégis úgy bánt velük, mint egy szerető és megbocsátó apa az engedetlen és hálátlan fiával. Ellenálltak kegyelmének, visszaéltek kiváltságaikkal, elhanyagolták a lehetőségeket, és megelégedtek az önelégültséggel, a szánalmas hálátlansággal, az üres formalizmussal és a képmutatással. Farizeusi gőgjükben annyira dicsekedtek, hogy ez van megírva róluk: „Ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem”.
Vajon Jézus nem küldött-e már számtalan intő, feddő, könyörgő üzenetet ezekhez az önelégült emberekhez? Vajon nem vetették-e meg és utasították-e el tanácsait? Nem gúnyolódtak-e választott szolgáival, és nem tekintették-e szavaikat mesének? Krisztus látja, amit az ember nem lát. Látja azokat a bűnöket, amelyek, ha nem bánják meg, kimerítik Isten hosszútűrését. Krisztus nem veszi szájára azoknak nevét, akik megelégedettek önmagukkal. Nem könyöröghet állandóan egy olyan népért, amely nem érzi szükségét a segítségnek, és azt állítja, hogy mindent tud és mindene megvan.
A nagy Megváltó mennyei kereskedőként mutatkozik be, aki kincsekkel megrakodva jár házról házra, bemutatja felbecsülhetetlen értékű áruit, és ezt mondja: „Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
Gondoljuk át Isten előtti helyzetünket; vegyük komolyan a Hű Tanúbizonyság tanácsát! Ne legyen egyikünk sem olyan, mint a zsidók voltak, tele előítéletekkel, amelyek megakadályozzák, hogy a világosság bejusson a szívünkbe. Ne kelljen Krisztusnak rólunk is azt mondania, amit róluk mondott: „Nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!”
A Generál Konferenciát követő minden egyes összejövetelen a lelkek szomjasan fogadták Krisztus igazságának értékes üzenetét. Hálát adunk Istennek, hogy vannak lelkek, akik felismerik, hogy szükségük van valamire, ami hiányzik - a hit és a szeretet aranyára, Krisztus igazságának fehér ruhájára, valamint a lelki látás szemkenőcsére. Ha rendelkezel ezekkel az értékes ajándékokkal, akkor a lélek temploma nem lesz olyan, mint egy megszentségtelenített szentély. Testvéreim, a Názáreti Jézus nevében hívlak benneteket, hogy ott munkálkodjatok, ahol Isten munkálkodik. Most van a kegyelem lehetőségeinek és kiváltságainak napja.
Adja az Úr, hogy ne kövessük el a zsidók hibáját, hogy eláruljuk szent felelősségeinket. Ne álljatok ellen a kegyelemnek, ne éljetek vissza kiváltságaitokkal, ne nyomjátok el büszkeségetekben a Szentlélek meggyőző erejét! Ne vessétek meg a figyelmeztetéseket, ne keményítsétek meg szíveteket istentelenségben, mint ahogyan a fáraó, Egyiptom lázadó királya tette. Halljuk meg az igazi Pásztor szavát, de ne csak halljuk, hanem engedelmeskedjünk is neki, és akkor a lelkünknek jó dolga lesz! [387]