4. levél, 1889. - Madison Miller és Howard Miller testvéreknek

Battle Creek, 1889. július 23.

Testvéreim!

Vannak alapvető leckék, amelyeket meg kell tanulnotok. Van egy elméleti ismeretetek az igazságról, de hiányzik belőle a lélek. Nem él szívetekben Isten ereje, amely a lelkeket Jézushoz vonzza. Madison Miller testvér olyan felelősségteljes pozícióba került, amely nagy áldás lehetne a gyülekezetek számára, ha helyes kapcsolatban állna Istennel. Mégis azt hiszi, hogy minden feltételnek megfelel ehhez a pozícióhoz, miközben nélkülözi Krisztus megszentelő kegyelmét. Nincs meg benne az az áldott bizonyosság, hogy Isten ígéretei neki szólnak. Nem tudja, mit jelent hitben járni. Nem vizsgálja meg alaposan a számára új tanítás pontjait, és mindig kész megkérdőjelezni és harcolni az ellen, amit nem ért meg. A hitetlenség az első dolog, ami ebből születik. A kétely magvait hinti, és nem harcol komolyan, hogy befogadja lelkébe Krisztus kegyelmét. Nem érdekelt személyesen az igazság megismerésében, ahogyan az Jézusban van. Nem ad dicsőséget Istennek azért a csodálatos szeretetért, amely által elérhetővé tette számára az üdvösséget. A farizeizmus lelkülete hatja át, amely távol tartja az embert a mennyei világosságtól. Elégedett önmagával, és nem látja saját lelki hiányosságait.

Ahhoz, hogy a kereszt sikeres katonája legyen, meg kell változnia az isteni kegyelem ereje által. Lelkének meg kell lágyulnia és alázkodnia, mielőtt összhangban tudna dolgozni Krisztussal._388]

Miller testvér, miért voltál olyan figyelmetlen Howard fivéreddel együtt a wexfordi összejövetelen? Az Úr Lelke szemmel láthatóan munkálkodott, de ti nem ismertétek fel megnyilvánulását. Nem tettetek egyetlen olyan bizonyságot, amely összhangban lett volna azok bizonyságtételével, akik által Isten munkálkodott. Miért jöttetek el az összejövetelre költségtérítéssel és még az időtöket is megfizették, ha semmit sem nyújtottatok, ami világosságot hozott volna mások lelkébe? Azt hittétek, hogy közömbösségeteket erénynek fogják tekinteni? Semmit sem tettetek a munka előmozdításáért azon az összejövetelen. Nem osztoztatok az ott uralkodó lelkületben. Jobb lett volna, ha otthon maradtatok volna kételyeitekkel és kritikáitokkal együtt, mint hogy eljöjjetek az összejövetelre.

Az Úr a táborban volt, a jelenlévők lelki táplálékot kaptak, bátorítást és áldást, de ti távol maradtatok Isten Lelkének gyógyító érintésétől. Ahogyan a vízforrásból feltörő patak magassága megegyezik a forráséval, ugyanígy van ez a vallással is. Ha Istentől származik, akkor visszavezet Istenhez._[389] Aki kapcsolatban van Krisztussal, az élő misszionárius. Ahogyan ő maga kapja az élet vizét, úgy adja tovább másoknak. Ittatok már az élő vízből? Adtatok-e belőle másoknak is? Az Úr igen fontos üzenetet bízott ránk, amelynek kihatása az örökkévalóságig terjed. Olyan híreink vannak az emberek számára, amelyek örömmel tölti el lelküket.

Feladatot vállaltatok a szombatiskolai szolgálatban. Ebben a munkában olyan emberekre van szükség, akik nem gépiesen végzik feladataikat, hanem komoly elkötelezettséggel, mert Krisztus átalakító kegyelme betölti a szívüket. Ebben a szolgálatban olyan emberekre van szükségünk, akik élnek azzal a kiváltsággal, hogy az élet forrásából merítenek, akiknek lelkét hála és dicséret tölti be, és akik másokat is elvezethetnek ahhoz a kúthoz, ahonnan az élő víz fakad.

Howard testvér! A missziómunkában és a röpirat terjesztésében tett erőfeszítéseid során Krisztus lelkületére van szükséged mindenben, amit teszel és mondasz. Szükséged van a nagy Tanító lelkületére. Szükséged van gyermeki lelkületre, tudatában kell lenned a saját gyengeségednek, hajlandónak kell lenned arra, hogy a helyes útra oktassanak. Ha ez a lélek élne benned, nem lennél száraz, formális és élettelen, hanem megtanulnád a nagy Tanítótól a bölcsesség drága leckéit.

Sokan testvéreink közül táplálják és erősítik azt az önbecsülést, amely Isten előtt gyűlöletes, és némelyek erénynek tartják, ha bírálják mások gondolatait, terveit és munkáját. Madison és Miller tevékenyen részt vettek a munka előrehaladását célzó tervek bírálatában._[390] Úgy érezték, hogy minden olyan dolgot meg kell ragadniuk, ami számukra kifogásolhatónak tűnt, és minden problémát fel kell nagyítani. Ha az ő véleményüket vették volna figyelembe és az ő tanácsukat követték volna Isten munkájának előmozdítása érdekében, sokkal kevesebb feladat valósult volna meg. Miközben készek terveket javasolni és mások erőfeszítéseit kritizálni, ők maguk nem vetik bele magukat teljes szívvel a munkába, még saját terveik megvalósítása érdekében sem. Nem szívesen dolgoznak velük együtt mások, mivel szokásuk visszakozni és kritizálni. Nehéz a munkásoknak tanácskozni velük, ők pedig nehezen fogadnak el tanácsot. Amikor bizottságokba hívják őket, hogy tanácsot adjanak Isten ügyének előmozdításával kapcsolatban, gyakran kritizálják a munkát, megnehezítve annak előrehaladását. Szavuk nemhogy bátorítást nem hoznak, de gyakran még komoly akadályokat is jelentenek.

Fargo testvér bölcs tanácsadója lett volna Van Horn testvérnek, ha nem lett volna az a szerencsétlen tapasztalata, amit Minneapolisban szerzett. A meglátása azóta a konferencia óta eltorzult. Howard Miller testvér jelenlegi állapotában akadályt jelent minden tanácskozáson. Ő vagy hallgatni fog, vagy ha mégis megszólal, legtöbbször csak azért fogja megtenni, hogy elbátortalanítsa azokat, akik terveket mutatnak be megvitatásra. Gyakran mutattak be neki bölcsen megfogalmazott terveket, de mivel nem ő maga készítette azokat, helytelenítette és elvetette, holott meg kellett volna valósítani azokat._[391] Annál is rosszabb, hogy kapcsolatban volt Van Horn testvérrel, mert nem segítette őt úgy, ahogyan kellett volna. Nem kellene azt hinnie, hogy hivatalos pozíciójában az a fő feladata, hogy kifogásokat emeljen és megakasztja a munkát. Van Horn testvérnek nincs szüksége ilyen akadályokra. Olyan emberekre van szüksége, akik emelik és előre viszik a munkát, akik önzetlenül pótolják hiányosságait. Ha a Miller fivérek úgy gondolják, hogy bölcsen cselekszenek, akkor nagy tévedésben vannak. Jellemüknek meg kell változnia, hogy hasznosak lehessenek Isten ügyében, és végül elnyerjék a győztesek jutalmát.

Könnyű hibát találni a tervekben és akadályokat látni a megvalósításukban. Sokkal jobb kockázatot vállalni, mint semmit sem tenni, csak kritizálni. A hitetlen zsidóknak, akik kikémlelték az országot, nem okozott gondot meglátni és bemutatni azokat a látszólag leküzdhetetlen akadályokat, amelyek Isten népe előrehaladásának útjában álltak. Sátán mindig készen áll arra, hogy hitetlenséget sugalljon, órákig tartó vitákra adjon okot, és leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket tárjon fel. De azoknak, akik az Úr és a hit oldalán állnak, nem szabad hagyniuk, hogy az emberek hangja eltérítse őket Isten szavának követésétől, hanem még elszántabban kell törekedniük az előrehaladásra. Ugyanolyan komolyan kell előrehaladniuk az Úr útján, amennyire elszántan próbálják megakadályozni őket a kétkedők. Azok, akik hibát keresnek, nem is tudják, milyen lelkületet nyilvánítanak ki. Azt hiszik, hogy szeretik az igazságot és Isten ügyét, de valójában a saját elképzeléseik és útjaik fontosabbak számukra, mint az Úr munkájának előrehaladása, ha az nem az ő gondolkodásuk szerint történik. Számukra olyan nehéz lemondani saját akaratukról és mások tanácsát követni, mintha a jobb szemüket kellene kivájni vagy a jobb karjukat levágni.

A világtól való elkülönülés minden világosságban járó ember számára elvárás, de a hittestvérektől való érzelmi és szívbéli elkülönülés tévedés és Sátán munkájának eredménye._[392] Adja az Úr, hogy ezek a testvérek az Ő útján munkálkodjanak. Most sötétség borítja őket és nem értik, mi okozza botlásukat.

A Miller fivérek olyannyira jártak hitetlenségben, farizeizmusban és sötétségben, hogy nem értik, mit jelent a menny, a hit, a szeretet, a bizalom és az igazság légkörét lélegezni be. Ha tiszta világosságban jártak volna, nem láttak volna semmi akadályt abban, hogy szívből együttműködjenek másokkal. Isten nem gyönyörködik abban a lelkületben, amely arra készteti őket, hogy szembeszálljanak testvéreikkel és ellenálljanak nekik. De nem veszik észre, hogy a kritizáló lelkületük a természetes és dédelgetett jellemvonásaikból fakad. Soha nem gondolták, hogy ezek rosszak és nem érezték szükségét annak, hogy legyőzzék őket. Az Úr munkálkodhat az ő segítségük és együttműködésük nélkül is. Istennek nincs szüksége a jóváhagyásukra. Az ellenvetéseik és ellenállásuk sem akadályozza igazán, mert az Úr ugyanúgy folytatja munkáját. De példájuk befolyásol egyeseket, és még ők maguk is sokat veszítenek, mert nincs bennük tanítható lelkület. Howard testvér önelégült; nem érzi saját szegénységét.

„Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató._[393] Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.”

Ha Krisztus találkozna ezekkel a vitázókkal, azt mondaná nekik, amit Nikodémusnak is mondott: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja Isten országát.” Az akarat teljes átadása Istennek, a bűnbánat, a hit és Krisztus elfogadása gyermeki lelkülettel mindig szabadságot, világosságot, áldást és békességet hoz a lélekben.

Amikor tanácskozásokon vesztek részt, Isten Lelkének hatása alatt kellene lennetek, és képesnek kell lennetek arra, hogy ugyanazon az úton haladjatok előre, lépést tartva Krisztus katonáival. Nagy munkát kell elvégezni. Nem szeretnétek-e szívvel-lélekkel részt venni ebben a munkában, mint Isten hűséges őrszemei? Hagyjátok, hogy mások hordozzák a terhet, majd pedig minden erőtökkel gáncsoljátok őket? Vagy inkább Isten Lelkével akartok megkeresztelkedni, és engedni, hogy az igazság formáló, átalakító ereje munkálkodjon életetekben és jellemetekben, hogy egységben és összhangban lehessetek testvéreitekkel?

A Minneapolisban, Pottersville-ben és Battle Creekben tartott összejöveteleken általános elveket mutattam be, abban a reményben, hogy meghalljátok, megérint benneteket, és megtértek, így nem lesz szükség arra a fájdalmas erőfeszítésre, hogy személyesen szólítsalak meg benneteket. Féltelek benneteket, mert megvolt a lehetőségetek meghallgatni az üzenetet, amelyet Isten nekem és másoknak adott, és ennek ellenére a kételyeitek és hitetlenségetek megerősödött, ahelyett, hogy csökkent volna._[394] Tudom, hogy ti és mások, akik hasonló helyzetben vagytok, nem a világosságban, hanem az ellenség területén álltok. Mindketten önként helyezitek magatokat olyan helyre, ahol Isten Lelke nem talál utat a szívetekhez, mint ahogy Isten Lelke sem talált bebocsátást a zsidó nép szívébe, amikor hitetlenségbe merültek. Krisztus által világosság ragyog az emberekre, a menny kapcsolatban van a földdel, és Isten angyalai fel és alászállnak azon a titokzatos létrán. Figyelmeztető, feddő, tanító, bátorító és szeretetteljes üzeneteket hoznak. Isten dicsősége ott van a létra tetején, és megvilágítja annak teljes hosszát. Isten nem fog új utat keresni, hogy elérje azok szívét, akik önként elfordulnak a világosságtól. Ők elutasítják a világosságot, ezzel veszélybe sodorva saját lelküket.

Howard Miller testvér, te a hitetlenség és a lelki gőg páncélját öltötted magadra. Nem ismered fel Őt, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.

Amikor Jézus Názáretben megkezdte nyilvános szolgálatát, megrendítő és szomorú bizonyíték tárult fel előtte arról, hogy milyen lesz és lehet az emberi természet, ha Sátán munkálkodik a szívben. Jézus kijelentette, hogy Ő a Felkent. Addig egyetlen ember sem merte magát így nevezni, sem a föld tanultjai, sem nemesei, sem prófétái, sem királyai. Jézus felállt a zsinagógában és felolvasta Ézsaiás próféta kegyelemmel teljes szavait: „Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét”._[395]

A zsinagógában minden szem Rá szegeződött, mert istensége átragyogott emberi mivoltán, és egy emberként dicsérték a kegyelemmel teljes szavakat, amelyek ajkáról hangzottak el. Isten szólt szívükhöz, és olyan bizonyságot adott nekik, amelyet igazságként ismertek fel. De hamarosan felébredt bennük a kétely és a hitetlenség: „Ki ez, aki azt állítja, hogy ő a Messiás?” Nem számítottak arra, hogy Krisztus ilyen módon jön el. Családja jámbor, alázatos emberekből állt, akik nem tűntek ki sem gazdagsággal, sem műveltséggel, sem ranggal, sem hatalommal.

A zsidók pompában és nagyságban várták a Messiást, mint egy nagy királyt. Olyan hódítóként várták, aki megszabadítja Izraelt a római iga alól. Azt hitték, hogy majd felkiálthatnak: „Ez az a király, aki Dávid trónján fog uralkodni!” De ez az Ember, aki azt állította magáról, hogy ő Isten Felkentje, egy alázatos családból származott, József és Mária fia volt. Látták, ahogyan fel és alá járkált a dombokon, látták dolgozni az asztalosműhelyben – hogyan lehetett volna ő a Messiás? Krisztus alázatát a Szentírás már korábban megjövendölte, hogy leírja isteni jellemét és küldetését. Az alázatossága ajánlhatta volna Őt az ország minden házának és szívének, de a büszke és hitetlen zsidók számára alázatossága sértés volt._[396]

A názáreti férfiak elutasították az élet Fejedelmét. Ellene álltak Isten erejének, amely megérintette szívüket, amikor felolvasta és megmagyarázta nekik az Írásokat. Amikor pedig olyan igazságokat mondott, amelyek felfedték valódi állapotukat, haragjuk fellángolt. Az ajkak, amelyek nem sokkal korábban áldást mondtak rá, és elismerték, hogy igazat beszél, most átkokat szórtak, és démoni dühvel ragadták meg, kirángatták a zsinagógából, kivitték a városból, és azon gondolkodtak, hogy letaszítják a szikláról. De Isten angyalai megvédték, és elrejtették őt a feldühödött tömeg szeme elől, így észrevétlenül vonult vissza.

A názáreti férfiak Sátán munkáját végezték; de Krisztus nem mondott le róluk anélkül, hogy ne adott volna nekik még egy esélyt az üdvösségre. Miután híre elterjedt az egész ország minden vidékén, miután volt idejük csillapítani előítéleteiket, és az értelemnek volt ideje átvenni az irányítást az elméjük felett, Jézus ismét eljött, hogy próbára tegye őket, és lehetőséget adjon nekik jóvátenni a múltbeli elutasításukat.

Jézus világos és egyértelmű bizonyítékot adott a názáretieknek arra, hogy küldetése pontosan az volt, aminek mondta. Vajon visszafordulnak-e arról az útról, amelyen elindultak? Vajon ilyen világos igazságokkal szemben ezek a vak és fanatikus emberek nem látnak majd Jézusban mást, mint a názáreti ácsot, Mária fiát? Szolgálata kezdetén megtették az első lépést Krisztus elutasítása felé, átadták magukat Sátán munkájának és akaratának, és büszkeségük olyan erős volt, előítéleteik olyan nagyok, hogy második hívására sem akarták őt Messiásként elismerni, bár a legmeggyőzőbb bizonyítékokkal rendelkeztek isteni természetéről. Ó, hová vezeti az embereket a büszkeség, a hitetlenség és az előítélet!_[397]

Isten megmutatta nekem, hogy napjainkban mi is ugyanolyan nagy veszélyben vagyunk, mint a zsidók Krisztus idejében. Az Úr választott hírnökei által szól, de ugyanaz a hitetlenség nyilvánul meg. Az emberek egyesítik szívüket Jézus ellen és Sátán legnagyobb rabságában maradnak, miközben azt hiszik, hogy megőrzik méltóságukat, mint szabad emberek, hogy megőrzik jogukat a szabad gondolkodásra és cselekvésre, a hitre vagy a kételkedésre. Ahogyan az evangélium megvetői az apostoli időkben, ők is tétován állnak, és elvesznek.

Azoknak, akik különleges vitás alkalmakkor hasonló módon viselkednek, mint a názáreti férfiak, vigyázniuk kell, hogy ne cselekedjenek ugyanígy, amikor második esélyt kapnak arra, hogy elfogadják a kegyelemmel teljes igazság világosságát. Az első elutasítás után, miután a nyugtalanság és a zűrzavar alábbhagy, lehet, hogy Isten hírnöke ismét hívást intéz hozzátok, és akkor vigyáznotok kell, nehogy megkeményítsétek szíveteket az előítélet és büszkeség következtében, végleg elutasítva azt az üzenetet, amely az üdvösségeteket munkálta volna ki. Lehet, elzárkóztok büszkeségetekbe, és továbbra is elutasíthatjátok Krisztust az Ő hírnökei személyében. Ha így tesztek, az apostol szavai rátok is érvényesek lesznek, ahogyan a zsidók idejében is: „Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadák be őt._[398] Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek”. Krisztus azt mondta: „Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.”

Tetteink még kevés­bé menthetők, hiszen előttünk áll amazok példája, Krisztus és apostolai elutasításában, és figyelmeztettek minket, hogy ne essünk ugyanabba a hitetlenségbe. Az egyház történetének minden korszakában, különösen a hetednapi adventisták történetében látjuk azok példáját, akik visszautasították a világosságot, amelyet Isten választott hírnökein keresztül küldött. Ők olyan lehetőségeket és kiváltságokat kaptak, amelyeknek hitüket Istenben való nyugalomra kellett volna vezetniük. Ennek ellenére gonosz, hitetlenséggel teli szívük volt. Magatartásuk hasonló volt a fáraóéhoz. Az a világosság, amelyet az Úr az egyiptomi királynak küldött, elutasításra talált. Makacs szíve arra késztette, hogy minden erejét a világossággal szembeni ellenállásra használja fel.

Testvéreim, az Úrnak nem tetszik, ha a hitetlenségben ragadunk, ha mindent megkérdőjelezzünk, és szőrszálhasogatók vagyunk az igazsággal kapcsolatban, ahogyan ti teszitek. Valóban, tévedni emberi dolog, még a legbölcsebbek is gyakran hibáznak, de nemes dolog beismerni a tévedést, nem pedig megkeményíteni a szívet az előítéletben, hogy önmagunkat és másokat is meggyőzzünk arról, hogy helyes úton járunk. Krisztust utasítjátok el, amikor az általa küldött üzenetet elutasítjátok. Ezzel magatokat a sötétség fejedelmének uralma alá helyezitek. _[399]

A lelki ítélőképességetek eltompult. Isten világosságot küldött népének, olyan üzeneteket, amelyek, ha be lettek volna fogadva, gyógyító balzsamként hatnának. De ti, mint mások is, nem fogadtátok el; éppen úgy, mint a názáreti férfiak, elhatároztátok, hogy visszautasítjátok a világosságot, és inkább a saját véleményeteket és ítéleteteket helyeztétek előbbre, mint azokét, akiket Isten a világosság csatornáivá tett. Ez a magatartás zűrzavart okozott hitetekben. Erőfeszítéseitek nem a szeretet édes, szelídítő hatalmát tükrözték. Olyan száraz elméleteket tanítottatok, amelyek nem teremnek gyümölcsöt. Lehet, hogy elégedettek vagytok az igazság jelenlegi megértésével és bemutatásával, mégis szárazak és élettelenek maradtok.

Amikor Krisztus szavait úgy fogadjátok, mintha személyesen nektek szólnának, amikor mindegyikőtök magára alkalmazza az igazságot, mintha ő lenne az egyetlen bűnös a földön, akiért Krisztus meghalt, akkor megtanuljátok, hogyan kérjétek hit által a megfeszített és feltámadt Megváltó vérének érdemeit. Vallásos tapasztalatotoknak egészen más jellege lesz, mint amilyen most van. A farizeizmus többé nem lesz jelen köztetek. Akkor a legnagyobb megtiszteltetésnek fogjátok tartani, ha Jézust az emberek elé emelhetitek, mondván: „Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Magatartásotok, hozzáállásotok, hangotok, beszédetek és gondolataitok Jézust fogják tükrözni, és nagy változás következik be abban, ahogyan az igazságot bemutatjátok.

Az általatok képviselt üzenet, és a munkátokba befektetett erőfeszítések jelenleg nem mutatják be helyesen Jézust. Nem emelitek fel Őt úgy, mint aki minden gondolatotok legfőbb tárgya, mint aki minden embert magához vonzhat. Meg kell tanítanunk azoknak, akikért dolgozunk, hogy hallgassanak Krisztusra, engedelmeskedjenek és kövessék Őt._[400] Nem kell várnotok egy kedvezőbb alkalomra, hogy ezt a munkát elvégezzétek. Nem kell kérnetek nagyobb képességet; csak arra van szükségetek, hogy Jézusban rejtőzzetek el, hogy cselekedeteitek Istenben valósuljanak meg. Ha ezt teszitek, munkátok többé nem lesz pusztán gépies, hanem tele lesz élettel és erővel; felébreszt és felüdít benneteket. Jézus történetét olyan szívből fogjátok elmondani, amelyet az ő szeretete lágyított meg. Egyszerű hittel, ahogyan a gyermek elmondja bánatát és örömét anyjának, úgy fog Isten gyermeke elmenni mennyei Atyjához, egy kicsit sem kételkedve szeretetének valóságában, hogy elmondja neki minden bánatát és örömét.

„Tanuljatok tőlem” – mondja az isteni Tanító –, „hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok” - és az ígéret biztos - „és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek”. Ó, bárcsak mindazok, akik valamilyen módon részt vesznek Isten munkájában, mennyei bölcsességgel lennének felruházva, hogy megmutathassák, Krisztus iskolájában tanultak! Ha minden férfi, aki a szolgálatba lépett, Istenre támaszkodna, és nem önmagára, Isten ereje kísérné szolgáinak erőfeszítéseit, és sok jó valósulna meg.

Azoknak, akik az igével és a tanítással foglalkoznak, olyan embereknek kell lenniük, akik naponta kutatják a Szentírást, komolyan és szüntelenül imádkoznak az isteni megvilágosításért, és akik elfogadják, amikor az megérkezik, mert felülről jövő kenettel rendelkeznek. Ha az evangélium szolgái tehetetlen lelkükkel megragadnák Krisztust, több élet lenne érezhető a beszédükben. Azoknak, akik nagymértékben szárazak és terméketlenek, fel kellene ismerniük, hogy ennek oka az, hogy nincsenek kapcsolatban Krisztussal. Nem az élő szőlőtőből merítik nedvüket és táplálékukat._[401] Krisztus azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Sokak munkájába beleszövődött az énjük, de Isten igazi gyermeke úgy fogja érezni, ahogyan Keresztelő János érezte, amikor Krisztusról beszélt: „Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállnom.”

Sokan érzik, hogy jellemhibáik miatt lehetetlen elérniük azt a mércét, amelyet Krisztus állított fel, de mindössze annyit kell tenniük, hogy alávetik magukat Isten hatalmas kezének. Krisztus nem annak alapján értékeli az embert, hogy mekkora munkát végez, hanem a munka lelkülete alapján. Amikor olyan férfiakat lát, akik terheket hordoznak, és igyekeznek azokat alázatos szívvel, önbizalom nélkül, teljesen az Úrra támaszkodva viselni, akkor Ő munkájukhoz hozzáadja a tökéletességet és a megfelelőséget, hogy az elfogadható legyen az Atya előtt. Mi a Szerelmetesben vagyunk elfogadva. A bűnös hibáit az Úr, a mi Igazságunk teljessége és tökéletessége fedi el. Az Atya gyengéd és együttérző szeretettel tekinti azokra, akik őszinte vággyal, bűnbánó szívvel, alázatosan igyekeznek az Ő elvárásai szerint élni. Isten engedelmes gyermekeknek tekinti őket, és Krisztus igazsága nekik tulajdoníttatik.

Az ént el kell rejteni Jézusban. Ó, bárcsak Őt tarthatnám a szemetek előtt! Ó, ha testvéreim felismernék az énjük keresztre feszítésének szükségességét, akkor reménykedhetnék abban, hogy nemcsak hasznosak lesznek ebben az életben, hanem az eljövendő örök életet is elnyerik! Ó, bárcsak az Úr mindig betöltene engem a Szentlélekkel, hogy Krisztus szépségét úgy mutathassam be, hogy az teljesen megragadja azok teljes figyelmét, akikért fáradozom!_[402] Ó, bárcsak testvéreim tudnák értékelni Isten ígéreteit teljes mélységükben és teljességükben! Akkor megszabadulhatnának önmaguktól, az önbizalomtól, a kritizáló lelkülettől, a hitetlenségtől és a farizeizmustól. Akkor az önfelmagasztalás nem növekedne, hanem csökkenne. A lelki büszkeség elpusztulna. Sokan, akik vallják a Krisztusba vetett hitüket, nem estek a Sziklára, és nem törtek össze. Énjük él és fel van magasztalva. Számukra Krisztus nem jelenik meg úgy, amint Ő van vagy lesz mindazoknak, akik hisznek benne.

Személyesen kell tudnunk, hogy mi a kereszténység, mi az igazság, miben áll az a hit, amelyet elfogadtunk, és melyek a Biblia szabályai, amelyeket a legmagasabb tekintély adott nekünk. Sokan hisznek anélkül, hogy lenne alapjuk, amelyre hitüket építhetnék, anélkül, hogy elegendő bizonyítékuk lenne az igazság alátámasztására bizonyos kérdésekben. Ha valamilyen gondolatot hallanak, amely összhangban van előre kialakított véleményeikkel, készek elfogadni azt. Nem gondolkodnak ok-okozati összefüggésekben. Hitüknek nincs valódi alapja, és a megpróbáltatások idején rá fognak jönni, hogy homokra építettek.

Aki megelégszik a Szentírás jelenlegi, tökéletlen ismeretével, és azt gondolja, hogy ez elég az üdvösséghez, az végzetes tévedésben van. Sokan vannak, akik nem tanulmányozták komolyan a Szentírás érveit, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a tévedéseket, és elítélni minden hagyományt és babonát, amelyet csalárd módon igazságnak állítanak be._[403] Sátán saját eszméit csempészte be az Isten imádatába, hogy megronthassa Krisztus evangéliumának egyszerűségét. Sokan azok közül, akik azt állítják, hogy hisznek a jelenvaló igazságban, nem tudják, mi az a hit, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott – „Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége”.  sz Úgy vélik, hogy a régi határköveket védelmezik, de langyosak és közömbösek, és nem tudják, mit jelent szőni a saját tapasztalatba, és birtokolni a szeretet és a hit valódi erényét. Nem tanulmányozzák alaposan a Bibliát, hanem lusták és figyelmetlenek. Amikor véleménykülönbségek merülnek fel a Szentírás bizonyos szakaszaival kapcsolatban, azok, akik nem tanulmányoztak céltudatosan, és bizonytalanok abban, hogy mit higgyenek, letérnek az igazság útjáról. Mindenkiben tudatosítanunk kell a mennyei igazság szorgalmas keresésének szükségességét, hogy biztosak lehessenek abban, hogy tudják, mi az igazság. Egyesek azt állítják, hogy nagy tudásuk van, és elégedettek jelenlegi állapotukkal, pedig nincs bennük több buzgóság az Úr munkája iránt, nincs forróbb szeretetük Isten és a lelkek iránt, akikért Krisztus meghalt, mint ha soha nem ismerték volna meg Istent. Ők nem olvassák a Bibliát, hogy magukévá tegyék annak velejét és tápláló erejét; nem ismerik fel, hogy ez Isten hangja, amely hozzájuk szól. De ha meg akarjuk érteni az üdvösség útját, ha látni szeretnénk az Igazság Napjának sugarait, akkor eltökélt szándékkal kell tanulmányoznunk a Szentírást. A Biblia ígéretei és próféciái ragyogó fényt vetnek Isten megváltási tervére, amelynek hatalmas igazságait még nem látjuk tisztán.

Az Úr nem dicsőül meg lelki hiányosságaitok és száraz formalizmusotok által. Bár erőfeszítéseitek nem értéktelenek, nagyon hiányosak. Ó, bárcsak keresztény életetek múltja nyilvánvalóvá válna előttetek, pontosan úgy, ahogyan van, és látnátok, hogyan tekintenek az angyalok arra a munkára, amely kezeitek közül került ki, minden eredményével együtt._[404]

Isten olyan üzenetet küldött nektek, amellyel azt akarja, hogy elfogadjátok - egy üzenetet, amely világosságot és reményt hoz, és vigasztalást nyújt Isten népének.

Nem a ti feladatotok kiválasztani a csatornát, amelyen a világosságnak érkeznie kell. Az Úr vágyik begyógyítani juhai és bárányai sebeit az igazság mennyei balzsamával, amely Krisztus a mi igazságunk. Isten óvjon attól, hogy rátok is igaz legyen: „A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek.”

A juhok, akiket etetni kell, szétszóródtak Izrael hegyein, már-már éhen halnak, mert száraz elméletekkel táplálkoznak. Testvéreim, ti nem tápláljátok a nyájat, nincs bennetek hit, alázat és szeretet. A legszentebb felelősség hárul azokra, akik elfogadták, hogy Isten nyájának pásztorai legyenek. Ha azonban Krisztus úgynevezett szolgái nincsenek felruházva felülről jövő hatalommal, akkor nem alkalmasak ez idő munkájára. A szolgálatnak lelki erővel és éles ítélőképességgel rendelkező férfiakra van szüksége. Isten világosságot küld népének, hogy az Ő világosságában éljen, ez az ő kiváltságuk. Sokan megelégednek szegényes ismereteikkel, és visszautasítják a világosságot, amelyet Isten küld nekik. Viselkedésükkel azt mondják: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem”. Ezzel nemcsak saját lelküket fosztják meg a lelki tudástól, hanem másokét is._[405] Azok, akiket segíteni szeretnének, kárt szenvednek, mert tanítóik nem használják talentumaikat Isten terve szerint, és Krisztus dicsőséges evangéliuma helyett saját szűkös és korlátozott tapasztalataikat tárják az emberek elé. Olyanok, mint a rossz irányba mutató útjelző táblák. Elveszítik Isten kegyelmét, és megbántják Őt, ha nem változtatnak elszántan irányt, és nem alázzák meg szívüket előtte.

Isten szemében súlyos bűn, ha emberek a nép és az üzenet közé állnak, ahogy néhány testvérünk is teszi. Egyesek, akár a zsidók, mindent elkövetnek, hogy Isten üzenetét hatástalanná tegyék. Ezek a kételkedő és gáncsoskodó emberek vagy fogadják be az igazság erre az időre szóló világosságát, vagy álljanak félre az útból, hogy másoktól ne vegyék el a lehetőséget elfogadni az igazságot és ne sújtsa őket Isten haragja, mert ahelyett, hogy a világosság hordozói lennének, a sötétség eszközeivé váltak.

Azok, akik közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt élnek, Szentlelke nagymértékű kiáradására számíthat­nak, de ha nem őrködnek és nem imádkoznak, akkor a kegyelem üzenetének elutasításában ugyanazon az úton fognak haladni, mint a zsidók Krisztus idejében. Ha elfordulnak a világosságtól, akkor nem fognak eleget tenni Isten magasztos és szent elvárásainak, nem töltik be a rájuk bízott szent felelősséget.

Isten népének jelleme és kilátásai hasonlóak a zsidókéhoz, akik hitetlensé­gük miatt nem mehettek be Kánaánba._[406] Az önelégültség, az önhittség és a lelki gőg elválasztotta őket Istentől, és Ő elrejtette orcáját előlük. Az apostol figyelmeztet minket: „Mert, ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd neked sem kedvez.” Ők a „hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj!”

A zsidók megvetették a Krisztus idejében nekik felkínált jót, és miután Isten hosszútűréssel viseltetett irántuk, elrejtetett szemük elől mindaz, ami békét hozhatott volna nekik. Az, amit, ha elfogadtak volna, a legnagyobb áldást jelenthette volna számukra, végül botránkozás kövévé vált. Ugyanez történik ma is közöttünk. Úgy gondolták, hogy Krisztus tanítása szemben állt a régi vallással, az egyetlen vallással, amely a kezdetektől fogva létezett. Miután egyszer elutasították a világosságot, elméjük elsötétült, és azt hitték, hogy Krisztus tanítása az ellenség megtévesztése. Krisztus azonban a régi vallást igaz világosságában mutatta be, de ők már nem jártak a régi ösvényeken, nem ismerték a régi igazságokat; engedték, hogy az emberi hagyományok és szokások átvegyék az egyetlen életadó hit helyét._[407]

A zsidó nép elegendő világosságot kapott ahhoz, hogy felismerje „meglátogatásának idejét”. Isten Fiának odaajándékozásában megismertette velük „az Utat, az Igazságot és az Életet”. Krisztus Jehova küldöttjeként jött el, és útja áldásokkal volt hintve. Küldetése az volt, hogy megismertesse az Atyát. Egész élete – egészen a végső áldozatig – Isten kinyilatkoztatása volt az emberek számára. Maga a Golgota is arról tanúskodott, hogy Ő „az Úr, [...], irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú, [...] megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül.” Krisztustól, a Világ Világosságától áradnak ki az Atya dicsőségének tiszta és fényes sugarai. A zsidók mégsem értették ezt.

Ugyanez történik ma is. Az igazság világossága ugyanolyan fényesen ragyog ránk, mint a zsidó népre ragyogott, de az emberek szíve éppoly megkeményedett és érzéketlen, mint Krisztus idejében, mert nem tudják, kinek állnak ellent. Sokan, akik azt állítják, hogy a világosságban járnak, valójában sötétségben vannak, és nem is tudják. Annyira beleburkolóztak a hitetlenségbe, hogy a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek nevezik. Nem tudják, mit ítélnek el, és kinek állnak ellen. Isten azonban nem fogja figyelmen kívül hagyni tudatlanságukat, mert Ő elküldte világosságát, de népe elutasította. Szemük előtt van a múlt példája, mégsem engednek a figyelmeztetésének, mert hitetlenségük áthatolhatatlan sötétségbe zárja őket._[408] Elutasítják azokat a bizonyságtételeket, amelyeket el kellene fogadniuk, és készek elfogadni a pletykákat és az emberek bizonyságtételeit. Ezáltal hiszékenységről tanúskodnak, és arról, hogy hajlamosabbak azt hinni, amit hinni akarnak.

Gyülekezeteink állapota riasztó. Isten Igéje ezt mondja: „A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak”. „A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!” „És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” „Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti nektek, de nem hallottátok, és kiáltottam nektek, de nem feleltetek: Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem. És elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem mind a ti atyátokfiait.” Isten bizonyosan beteljesíti szavát azokkal szemben, akik nem akarnak hallani és nem akarják látni a nekik küldött világosságot.

Éppen azok a férfiak, akiknek éberen kellene figyelniük, hogy felismerjék a nép szükségletét – az Úr útjának előkészítését –, akadályozzák meg a világosságot, amelyet Isten küld népének, és utasítják el a gyógyító kegyelem üzenetét. Testvéreim, kérlek benneteket, hogy hozzátok összhangba magatokat Isten jelenlegi munkájával! Ó, bárcsak kevesebb bizalmat helyeznétek saját véleményetekbe! Ó, ha meglátnátok, hogy a szív öröklött és szerzett makacssága tart távol benneteket az igazság világosságától!_[409] Önbecsülésetekhez és saját akaratotokhoz való ragaszkodásotok nem Isten rendje szerint való. Alázatra és szelídségre van szükségetek, hogy az Úr munkálkodhasson bennetek. Mindannyiunknak szüksége van Isten áldására minden nap, és nektek is tudatában kell lennetek a Lélek jelenlétének a szívetekben. Az akaratotok nem túl erős ahhoz, hogy ne lehetne alávetni, ha teljesen az Úr oldalára helyezitek, hogy Krisztus formálhassa és taníthassa azt.

Minden munka sikere Isten áldásától függ. Ha az Úr veletek munkálkodik, képesek lesztek elvégezni azt a munkát, amelyre elhívott benneteket. Istennel együtt egy ember elűzhet ezer embert, és ketten tízezret. De amíg megőrzitek ezt a farizeusi lelkületet, Isten Lelke nem fog és nem is tud veletek munkálkodni, mert nem érzitek a tőle való teljes függéseteket. Ha elkezdtek tanulni Krisztus iskolájában, akkor gyermeki egyszerűséggel és szelídséggel fogtok rendelkezni, hajlandóak lesztek testvéreitekkel tanácskozni, és komolyan imádkozni fogtok Isten segítségéért. Akkor megnyílik fületek, és szívetekből mondhatjátok: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.”

Isten ki akarja árasztani rátok Lelkét, de ezt nem teheti meg, amíg telve vagytok önmagatokkal. Amikor az énetek meghal, akkor fogjátok érezni Isten Lelkének éltető befolyását. Isten megparancsolja népének, hogy törekedjen az egységre, hogy együtt épülhessenek szent templommá az Úr számára. „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” _[410] Nincs idő az elidegenedésre és a viszálykodásra, az önző és romlott lelkület dédelgetésére. Felvállaljátok-e a felelősséget, vagy továbbra is makacsságotokat és hajthatatlanságotokat fogjátok az igaz hűség bizonyítékának tekinteni? Isten óvjon attól, hogy megvakuljatok, mint a farizeusok, és a jót rossznak, a rosszat pedig jónak nevezzétek! Nem kaptok ennél nagyobb bizonyítékot arra, hogyan munkálkodik Isten Lelke. Az Úr soha nem fog minden kételkedésre okot adó lehetőséget eltávolítani. Elég bizonyítékot ad ahhoz, hogy az őszinte szívűeket helyes döntésre vezesse. De ha elszántan a saját utatokat akarjátok járni, ha olyanok vagytok, mint Saul, és nem akarjátok megváltoztatni cselekedeteiteket a szív büszkesége és makacssága miatt, mert nem ismeritek fel lelkiségetek hiányát, akkor nem fogjátok felismerni a világosságot. Együtt fogjátok mondani Saullal: „Teljesítettem az Úr parancsát” (1Sám 15:13).

A lelketekben ezek a szavak éltek: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem”. Nem tudtátok, hogy nyomorultak, nyavalyások, szegények, vakok és mezítelenek vagytok. Meg kell hallgatnotok Annak szavait, aki a kezdet és a vég: „Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

Az önző büszkeség távol tart benneteket a jótól, és az egyetlen reményetek az, hogy a Sziklára essetek és összetörjetek. Amikor ezek a szavak elérnek hozzátok, azt fogjátok mondani: „Hát nincsenek mások is, akiknek ugyanezen feddésre van szükségük?”_[411] Sokan vannak, akiknek fel kellene ismerniük, hogy a laodiceai üzenet rájuk is vonatkozik, mégsem értik ezt. Világosan leírtam az eseteteket, nemcsak azért, hogy nektek, hanem másoknak is hasznára váljon, hogy lássák, hogy ők is hasonló állapotban vannak, és hogy mind ti, mind ők határozott változásokat tegyetek magatartásotokban Isten és az Ő népe előtt.

Abba kell hagynotok, hogy mások kötelességeivel foglalkozzatok, és el kell kezdenetek a saját lelketekért munkálkodni. A Krisztusba vetett hit által eljuthattok a világosságra. Amikor Krisztust úgy látjátok, amint Ő van, akkor kicsinek fogjátok érezni magatokat a saját szemetekben, Ő pedig növekedni fog. Azok a szavak, amelyeket Isten Sámuel által mondott Saulnak, figyelmet érdemelnek, mert rátok is vonatkoznak: „Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.” Ti eltökéltétek, hogy erősen ellenálltok a világosságnak, és az Úr nem kényszerít benneteket, hogy higgyetek Krisztusban. De hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Az a hit, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket, az alázat, a türelem, az önuralom, a hosszútűrés, a békesség, az öröm és az önkéntes engedelmesség gyümölcseit termi. Az Írás azt mondja: „ami pedig hitből nincs, bűn az”. „Mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”.

Isten ígéretei magukban foglalják mindazokat a lelki áldásokat, amelyekre a bűnös, gyenge, önmagukat megmenteni vagy megáldani képtelen halandóknak szükségük van. A legmélyebb örömünknek az kellene lennie, hogy Isten megbocsátja a bűnt._[412] Ha elhisszük, amikor azt mondja, hogy megbocsátja bűneinket, akkor el kell hinnünk azt is, hogy kész és hajlandó megtisztítani minket minden gonosztól. Tiszta szívet ad nekünk, valamint az Ő Lelkének folyamatos jelenlétét, mert Jézus él, hogy közbenjárjon értünk. De ne feledjétek, testvéreim, hogy a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megérteni. Csak az élő, tevékeny és folyamatos hit képes felismerni Isten akaratát, megragadni ígéreteit és hasznot meríteni Igéjének igazságaiból. Nekünk Krisztus igazságára kell támaszkodnunk, nem a saját igazságunkra – nem azért, mert igazak vagyunk, hanem mert függők, hajlamosak a tévedésre, és képtelenek vagyunk önmagunkon segíteni. Aki gazdag, becsületes és igaz a saját szemében, az nem érzi hiányát, ezért nem kér és nem kaphat. Nem érzi szükségét, ezért üres kézzel távozik.

Krisztus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ha a jó cselekedeteitek lennének az út, akkor Krisztus nem mondta volna: „Én vagyok az út.” Nem a mi cselekedeteink és érdemeink mentenek meg minket. Ha az ember saját erőfeszítéseivel elnyerhetné a mennyet, Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, hogy engesztelést szerezzen bűneinkért. Mindazok azonban, akik rálépnek a mennybe vezető keskeny útra, a kegyesség gyümölcseit fogják teremni, és bizonyítani fogják, hogy ők a világ világossága.

Boldog az az ember, aki nem hátrál meg, hanem hisz minden igének, amely Isten szájából származik. Ezért senki ne legyen közömbös, és ne forduljon vissza a kárhozatba. Az Úr megparancsolja népének, hogy haladjanak előre, a világosságból még nagyobb világosság felé._[413] Némelyek nagy világosságot kaptak, áldottak voltak, hittek abban, hogy Krisztus által Isten megbocsátotta bűneiket, de megálltak, nem mentek tovább. Nem sikerült eljutniuk sem a nagyobb hithez, sem a nagyobb tapasztalathoz, mert nem fogadták el az igazság világosságát, amely folyamatosan feltárul annak, aki a világ Világosságát követi. Krisztus vére megtisztít minden tisztátalanságtól, de amint egy lélek megszűnik hitben járni, sötétségbe burkolódzik. Az egyetlen biztonság bárki számára az előrehaladás, az igazság megismerésében való növekedés, hogy ezáltal megszentelődjön. Akik megelégszenek a régi szónoklatok prédikálásával, a sablonos imák ismételgetésével, azok nem fejlesztik az Istentől kapott talentumaikat, ezért ezek a talentumok elvétetnek tőlük. Testvéreim, ha olyan tisztánlátók lennétek, mint amilyennek gondoljátok magatokat, megértenétek a lelki dolgokat. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

Howard Miller testvér, hallottad azt a bizonyságtételt, amelyet az Úr adott nekem, hogy elmondjam, de miközben azt állítottad, hogy hiszel benne, a lelkedben elutasítottad az üzenetet. Kötelességem közölni veled, hogy minden bizonyítékot megkaptál, amit Isten adni fog neked arról a különleges munkáról, amelyet ebben az időben végez, hogy felébressze a langymeleg és szunnyadó egyházát. Azok, akik elfogadják az elhangzott üzenetet, megfogadják a Laodiceának intézett Hű Tanúbizonyság tanácsát, és megveszik a tűzben megtisztított hit aranyát, Krisztus igazságának fehér ruháit, valamint a szemkenőcsöt, amely a lelki megkülönböztetés képességét adja._[414] Krisztus azt mondja: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”

Ha a gyülekezet nem hajlandó hallgatni a mennyei Kereskedő hangjára, ha nem nyitja meg előtte az ajtót, akkor Krisztus elhalad mellette, magára hagyva azt jelenléte nélkül, valódi gazdagság nélkül, miközben önigazultságában kijelenti: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem.”

Sokan azok közül, akik visszautasítják az Úr által küldött üzenetet, ürügyeket keresnek, kételyeik igazolására, és kifogásokat keresnek a mennyből érkező világosság elutasítására. A világos bizonyítékok ellenére úgy szólnak, mint egykor a zsidók: „Mutass nekünk mennyei jelt, és hiszünk”. Ha ezek a hírnökök az igazságot mondják, miért nem gyógyítják meg a betegeket?” Ezek az ellenvetések emlékeztetnek arra, amit Krisztusról mondtak: „Mondának azért neki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik titkon semmit, aki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak. Mert az ő atyjafiai sem hivének benne.” „Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! _[415] Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.”

Hogyan lehetséges, hogy testvéreink, akik előtt ott van az élet és dicsőség Urának története, olyan szavakat mondjanak, amelyek hasonlítanak a mi Urunk gyilkosainak gúnyos szavaira? Az Úr vezeti testvéreinket, hogy ilyeneket mondjanak? Mondom nektek, hogy nem! Nem tudják, milyen lélek irányítja őket. Ha szemük megnyílna, látnák a gonosz angyalokat, akik diadalittasan örvendeznek körülöttük, mert sikerült őket megtéveszteniük. Közel van az a nap, amikor Sátán válaszol ezeknek a kételkedőknek, és számos csodát mutat be, hogy megerősítse mindazok hitét, akik ilyen bizonyítékokat keresnek. Milyen rettenetes lesz azok helyzete, akik elfordítják szemüket az igazság világosságától, és olyan csodákat követelnek, amelyek csak megerősítik őket a tévelygésükben.

Amikor az emberek becsukják szemüket az Isten által küldött világosság elől, elutasítják a legnyilvánvalóbb igazságot, és hisznek a legképtelenebb hazugságokban. Sátán az, aki arra készteti őket, hogy téves álláspontra helyezkedjenek. Feltehetjük ugyanazt a kérdést, amelyet Pál is feltett azoknak, akik eltértek az egészséges tanítástól: „Óh balgatag galáciabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?”_[416] Azok, akik Isten gyermekének vallják magukat, tudatlanságuk miatt Isten ellen dolgoznak, lázadnak az Ő gondviselése ellen, ellenállnak terveinek, és elutasítják a munkát, amelyre elhívta őket. Ahelyett, hogy teljesítenék kötelességüket, inkább azon fáradoznak, hogy mindent a saját szűklátókörű nézeteikhez igazítsanak. Ahelyett, hogy akaratukat alávetnék Istennek, hogy az Ő célja megvalósuljon, lázadó utukat követik, és nem hajlandók elfogadni az Ő vezetését.

Az Úr figyelmeztetésekkel, dorgálással és tanácsokkal szólította népét. De füleik süketek maradtak Jézus szavaira. Egyesek azt kérdezték: „Ha az az üzenet az igazság, amelyet A.T. Jones az egyháznak hirdet, akkor, hogy van az, hogy Smith és Butler nem fogadta el, és miért nem csatlakozott annak hirdetésében? Ezek a jó és értelmes testvérek bizonyára tudnák, hogy ez az igazság üzenete vagy sem.”

Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg Krisztus idejében, amikor eljött, hogy hirdesse az üdvösség üzenetét a földön. Az emberek a vezetőikre néztek, és elgondolkodtak: „Ha ez az igazság lenne, nem hitték volna el a papjaink és a vénjeink?”. A Szentírás ezt mondja: „Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok őnekik: Miért nem hoztátok el őt? Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember! Felelének azért nekik a farizeusok: Vajon ti is el vagytok-e hitetve? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?_[417] De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!”

Krisztus idejében sokan nagy bűnt követtek el azáltal, hogy elutasították tanítását anélkül, hogy alaposan megvizsgálták volna azt. Szomorúan kell mondanunk, hogy ugyanilyen bűn létezik ma is, és amelynek ugyanaz az oka. Sokan hallják Krisztus szavait, de nem fordulnak Isten igéjéhez, hogy erkölcsi függetlenséggel kutassák az Írásokat, és megbizonyosodjanak arról, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogyan hallják. Isten értelmet adott az embernek, hogy összevethessen igét igével, és személyesen ismerje meg az igazságot, hogy szelídséggel és istenfélelemmel kész legyen számot adni a benne lévő reménységről. Amikor Isten irgalmában eszközöket küld, hogy megismerhessük az igazságot, de mi hátat fordítunk ezeknek az értékes kiváltságoknak, közömbösen viszonyulva az üzenetéhez, akkor megsértjük Isten Lelkének munkáját, és ennek következményeként sötétségben járunk, és megbotlunk hitetlenségben.

Amikor Krisztus elmondta Péternek, hogy mi fog történni vele a hitéért, Péter János felé fordult, és megkérdezte Jézust: „Uram, ez pedig mint lészen? Monda neki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!” Ha Smith testvér vagy Butler testvér elutasítja az igazság üzenetét, amelyet az Úr küldött népének ezekben a napokban, vajon az ő hitetlenségük hazugsággá változtatja az igazságot? Nem! Nekünk egyedül Krisztust kell követnünk. Ha azok, akik vezető pozícióban lévő férfiak, megvetik az üzenetet és a hírnököket, hitetlenségük nem mentség azok számára, akik ugyanezt teszik._[418] Az üdvösség személyes ügy. Sem Smith testvér, sem Butler testvér, sem más halandó ember nem válthatja meg sem az én lelkemet, sem a tiéteket az ítélet napján. Azon a napon senki sem talál majd mentséget arra, hogy elhanyagolta az Úr által küldött üzenet befogadását.

A legfelháborítóbb bűnök vannak jelen a mai egyházban. Isten népének riasztó helyzete többet kíván, a lélektelen, Krisztus nélküli prédikációknál. Olyan igehirdetésekre van szükség, amelyek mélyen belevágnak a szív természetes tábláiba, és felébresztik az erkölcsi érzékenységet. Sátán az emberi természet legalantasabb hajlamait célozza meg. De ezeket nem szabad táplálni. Ahogyan a tövis és a bogáncs is burjánzik, ha szabadjára engedik, úgy növekszik az önzés, az önszeretet, az irigység, a féltékenység, a rosszindulatú gyanakvás és az önfelmagasztalás is, ha nem tartják féken. Ezzel szemben a legmagasabb és legnemesebb képességeket gyakorolni kell, hogy fejlődhessenek. Azok a keresztények, akik nap mint nap győzedelmeskednek, akik Isten dicsőségét és jóváhagyását keresik, nemcsak a rossz elkerülésére figyelnek, hanem arra is, hogy folyamatosan azt tegyék, ami igaz.

Nekünk nem szabad senkit példaképül állítanunk magunk elé, hiszen az igazságot személyesen kell látnunk és megismernünk. Létfontosságú, hogy senkinek ne engedjük meg, hogy közénk és Istenünk közé álljon. Nem szabad vakon elfogadnunk senki véleményét vagy eszméit, csak akkor, ha mi magunk alapos vizsgálat után megbizonyosodunk arról, hogy az valóban mennyei pecséttel bír._[419] A legfontosabb az, hogy személyesen nyissuk meg szívünket a Szentlélek meggyőző ereje előtt. Engedjük, hogy Isten szóljon hozzánk az Ő igéjén keresztül, és hagyjuk, hogy Lelke mély benyomást tegyen lelkünkre.

Kötelességünk összegyűjteni minden fénysugarat. Tartoztok ennyivel magatoknak, családotoknak és Istennek, hogy legyőzzétek kellemetlen jellemvonásaitokat. Ha nem vizsgáljátok meg magatokat, hogy felismerjétek és leküzdjétek ezeket a vonásokat, akkor tovább fognak fejlődni, és nemcsak a ti vesztetekhez vezetnek, hanem másokat is romlásba taszítanak. A megszentelt jellemerő, az önuralom és Krisztus iránti legfelsőbb szeretet fog elvezetni benneteket a helyes kapcsolatra Istennel és embertársaitokkal. Isten üzenetet üzenet után küldött népének, és megszakad a szívem, amikor látom, hogy azok, akikről azt hittem, hogy Isten tanítja és vezeti őket, az ellenség megtévesztésének hatása alá kerülnek, és elutasítják a jelenvaló igazságot.

Ezek a férfiak nem tudják Isten igéjéből, hogy éppen ezt az üzenetet kell hirdetni, amely az utóbbi időben adatott az egyháznak, hogy a köztünk zajló munka megvalósulhasson? Egyesek azok közül, akiknek elsőként kellett volna felismerniük az igazság mennyei ihletettségét, határozottan szembefordultak Isten üzenetével. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megvetést tanúsítsanak mind az üzenet, mind a hírnökök iránt, és Jézus nem tehetett csodákat a hitetlenségük miatt. De függetlenül ettől, az igazság előre fog menni, és elhalad azok mellett, akik megvetik és elutasítják. Bár úgy tűnik, hogy késlekedik, nem lehet megsemmisíteni._[420] Amikor Isten üzenete ellenállásba ütközik, Ő még nagyobb erőt ad neki, hogy még hatalmasabb hatást gyakorolhasson. Mennyből származó, éltető energiával felruházva áttör a legerősebb akadályokon, eloszlatja a sötétséget, megcáfol minden hazugságot, győzedelmeskedik a vitákban és legyőz minden akadályt. Arról beszélek, amit ismerek, és bizonyságot teszek arról, amit láttam. Azok, akik az igazsággal együtt akarnak diadalmaskodni, feladatuk van a világegyetem előtt, ami elhozza nekik a jó és hű szolga jutalmát. Ők Isten munkatársaiként lesznek ismertek.

Az igazság félreértése és alkalmazása elidegeníti a testvérek szívét egymástól. Ez azonban nem történne meg, ha az igazság üzenete nem bolygatná meg az énközpontúságot, az önelégültséget, a szokásokat és a hagyományokat. A türelem, a mértékletesség, az önuralom és a beszédben való megfontoltság olyan jellemvonások, amelyeket mindig ápolni és gyakorolni kell. Ugyanakkor, miközben dicséretes jellemvonásokat tanúsítunk, Krisztus arra buzdít bennünket, hogy emeljük fel hangunkat, és ne hallgassunk. „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit” (Ézsa 58:1).

Sion falain az őrállók alszanak. Sokan nem éreznek semmiféle felelőséget a munka iránt, nincs semmilyen figyelmeztetésük, amit el kellene mondaniuk. Sokan hallották a korunknak szóló üzenetet látták gyümölcseit és nem te­hetnek mást, mint elismerni, hogy a munka jó. De attól tartva, hogy egyesek szélsőséges álláspontra helyezkednek és fanatizmus támad sorainkban, hagy­ták, hogy képzeletük sok akadályt támasszon a munka hátráltatására, és ezeket a nehézségeket másoknak is bemutatták, hosszasan taglalva a tanítás elfogadásában rejlő veszélyeket._[421] Ellensúlyoz­ni akarták az igazság üzenetének befolyását. Tegyük fel, hogy erőfeszítéseik sikerrel járnának. Mi történne akkor? A langyos egyház felébresztésére szánt üzenet megszűnne, és a Krisztus igazságát magasztaló bizonyságtételt elhallgattatnák. Tegyük fel, hogy az előítélet kifejtené mérgező hatását, ha a munkát ezekre az ellenzőkre és hibakeresőkre bíznák, és megengednék nekik, hogy az egyháznak azt a tanítást és irányvonalat adják, amelyet ők akarnak. Tudnának-e ők jobbat kínálni annál, amit az Úr küldött az Ő népének ebben az időben az Ő választott hírnökei által? Vajon az ő üzenetük felrázná az egyházakat alvó állapotukból? Befolyásuk erőt és buzgóságot kölcsönözne-e ahhoz, hogy Isten népe lelki felemelkedést tapasztaljon? Vajon azok, akik nyíltan vagy burkoltan ellenállnak a világosságnak, táplálták-e a népet olyan lelki eledellel, amely valóban megelégítheti a lelküket? Hirdették-e azt az üzenetet, amelyet a jelen idő követel, hogy a tábor megtisztuljon minden erkölcsi tisztátalanságtól? Van-e bármi más, amit ajánlhatnának az igazság helyett, amelyet fáradhatatlan lelkesedéssel és buzgalommal hirdetnek, hogy előkészítsék az utat az Úr eljövetelére?_[422]

Az Isten által küldött munkások jellemét, indítékait és céljait eddig is félreértelmez­ték, és továbbra is félre fogják értelmezni. Az emberek megragadnak bizonyos szavakat és kijelentéseket, amelyeket hibásnak tartanak, felnagyítják és eltorzítják azok jelentését. De milyen munkát végeznek ezek a nézők? Vajon Isten bírói székbe ültette őket, hogy elítéljék az Ő üzenetét és követeit? Miért nem törődnek ezek az ellenzők a munkával, ha valóban olyan nagy világosságuk van? Ha hibát látnak az üzenet bemutatásában, miért nem mutatják be ők jobban? Ha ilyen éles látásmóddal, ilyen körültekintéssel, ilyen okossággal rendelkeznek, miért nem látnak munkához és miért nem tesznek valamit?

A világ egy második Szodoma, a vég már küszöbön van. Ésszerű vajon az a gondolat, hogy nincs olyan üzenet, amely felkészíti a népét arra, hogy megálljon az Úr eljövetele napján? Miért vagyunk ilyen szűklátókörűek? Miért történik olyan kevés komoly, mély és teljes szívvel végzett munka? Miért van ennyi visszahúzódás? Miért hangzik el oly gyakran a „béke és biztonság” kiáltása, miközben nem haladunk előre az Úr parancsának engedelmességében? Vajon sötétségbe kel hullnia a harmadik angyal üzenetének, vagy beragyognia az egész földet dicsőségével? Oltsuk ki Isten Lelke világosságát, hogy az egyház olyannyira híjával legyen Krisztus kegyelmének, mint ahogy Gilboa hegyei a harmatnak és az esőnek? Bizonyára mindenkinek el kell ismernie, hogy itt az idő, hogy mennyei, éltető befolyás érje el gyülekezeteinket. Itt az ideje, hogy a hitetlenség, a büszkeség, a hatalomvágy, a rosszindulatú gyanakvás, mások munkájának semmibe vétele, a felületesség és a képmutatás eltűnjön közülünk._[423]

Minden igazán jó ember arra törekszik, hogy egységben cselekedjen, míg a kételkedők és hitetlenek egymást támogatva erősítik éppen azokat a jellemvonásokat, amelyeket Isten Lelkének bizonyságtétele helytelenít, és amelyek legyőzésére int. Minden férfi és nő tegye fel magának a kérdést: Melyik oldalra hat az ő befolyása – Isten vagy az ellenség oldalára? Krisztus ezt mondja: „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol”.

Sokan úgy vélik, hogy az ember megtehet mindent, amit a lelkiismerete helyesnek tart. De felmerül a kérdés: Vajon az embernek jó, helyesen nevelt lelkiismerete van, vagy elfogult és torz az előre kialakított véleményei miatt? A lelkiismeret nem helyettesítheti az „így szól az Úr” kijelentést. Nem minden lelkiismeret van összhangban egymással, és nem mindegyiket ugyanúgy ihleti Isten. Egyesek lelkiismerete halott, izzó vassal megbélyegezve. Az emberek tévedhetnek a lelkiismeret által vezérelve, ahogyan igazuk is lehet a lelkiismeret által vezérelve. Pál apostol nem hitt a názáreti Jézusban, és városról városra üldözte a keresztényeket, miközben őszintén hitte, hogy ezzel Istennek szolgál.

Ezeket figyelembe véve beláthatjuk, hogy nagy szükség van arra, hogy Isten tanácsát keressük, imával és alázattal tanulmányozzuk a Szentírást, hogy az Úr megvilágosíthassa értelmünket, és minden bemutatott igazságot alaposan megvizsgálhassunk. Meg kell vizsgálnunk az irányt, amely felé vezet, és ellenőrizve, hogy a gyümölcsök tanúsítják-e, hogy Istentől való, vagy nem._[424]

Az Írás ezt mondja: „Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket” Egyetlen gyülekezet sem járhat a saját maga csiholta szikrák fényében, és a keresztények sem lehetnek a világ világossága, ha nem tükrözik a mennyei forrásból származó dicsőséget. A Megváltó így szól: „Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!”

Isten üzenete világosan és hatalmas erővel szól népéhez. Ez pontosan az az üzenet, amelyet Isten az egyháznak szánt ebben az időben. Ha nem hallgattok rá, ha elutasítjátok, az nem fogja megállítani a munkáját, de hatalmas veszteséget jelent a lelketek számára. Minden fénysugár, amelyet Isten adott népének, elengedhetetlen a közelgő veszélyes helyzetre való felkészüléshez. Ha azonban nem látjátok a mennyei világosságot, ha nem értékelitek, nem fogadjátok be, és nem cselekedtek összhangban vele, akkor nemcsak a mennyei áldást veszítitek el, hanem másoktól is visszatartjátok a világosságot, akiknek rajtatok keresztül kellene megkapniuk azt.

Kevés az, hogy Krisztus tanítványai közül csak a legműveltebbek és legfegyelmezettebbek tesznek meg mindent, hogy a világ világosságát tükrözzék, és másokat a világosság forrásához vonzzanak. Mindenkinek tennie kell valamit. _[425] Minden nap új kiváltságokat és lehetőségeket kínál, hogy önzetlen erőfeszítéseket tegyünk Isten dicsőségéért és az emberek üdvösségéért. Gondolnunk kell arra a kötelességünkre, hogy jó példát mutassunk, és alaposan mérlegelnünk kell tetteink következményeit. Ha úgy gondoljuk, hogy egy adott viselkedés nem fog nekünk ártani, akkor mások szempontjából is meg kell vizsgálnunk, és meg kell kérdeznünk magunktól, hogy viselkedésünk milyen hatással lesz rájuk. Vannak mulasztásból elkövetett bűnök, éppúgy, mint tettekkel elkövetett bűnök is, és mindannyian hatással vagyunk mások viselkedésére. Az előttetek álló munka elhanyagolása ugyanolyan súlyos, mint a bűnös cselekedetek elkövetése, mert megszakítja Isten nagy munkájának láncolatát a saját területeteken. Befolyásotok nem támogatja az Ő ügyét.

Sokan azok közül, akiknek ebben a válságos időszakban a Kapitány parancsainak megfelelően kellene cselekedniük, hitetlenek. A veszély napján nem lehet rájuk számítani. Megkérdőjeleznek dolgokat, kételkednek, javaslatokat tesznek, miközben az ellenség minden előnyt magához ragad. Az egyetlen helyes dolog az, ha a Kapitány parancsainak megfelelően cselekszünk anélkül, hogy megkérdőjeleznénk azokat, anélkül hogy elemezgetnénk a helyzetet minden oldalról, vagy különféle javaslatokkal késlekednénk. Lelkek ezrei állnak a pusztulás szélén, és ami sokuk megmentését biztosíthatja, az a gyors, határozott cselekvés, és csakis ez.

Ebben a válságos időszakban, ha Sátán befolyásolni tudja az emberek jellemének meg nem szentelt elemeit, hogy kétséget ébresszen bennük, és szőrszálhasogatásra késztessen addig, amíg túl késő lesz megmenteni azokat a lelkeket, akik gyorsan túlhaladnak azon a ponton, ahol még elérhetnénk őket, akkor minden eszközzel meg fogja tenni._[426] Megmutatták nekem, hogy pontosan ezt teszi. Távol tartja az embereket attól a munkától, amelyet el kellene végezniük, távol a Kapitányuk parancsai iránti engedelmességtől, saját, vélt bölcsességükre hagyatkozva, kritizálva azokat a terveket, amelyeket Isten munkájának előmozdítására hoznak. Sokan prédikációkat tartanak, amelyekben panaszkodnak a világban uralkodó sajnálatos és növekvő romlottság miatt, anélkül, hogy megtennék saját részüket, hogy a menny világosságát elhozzák a világ erkölcsi sötétségébe.

Ó, bárcsak lennének olyan tanítóink, akik tanítással és példamutatással megmutatnák az embereknek, mit jelent hinni és az igazság szerint élni! Miért élnek és cselekszenek tanítóink úgy, mintha lelkileg vakok lennének? Ahogyan Krisztus idejében, nekik is van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, hogy ne térjenek meg Istenhez és ne gyógyuljanak meg. Isten megtérítő erejének ki kell áradnia szolgáló testvéreinkre, mert a nép között sokan jóval előrébb járnak Isten dolgainak megtapasztalásában, mint ők. A lelkek legfőbb érdekei, mind a jelenben, mind az örökkévalóságban, a jelen időre szóló munka helyes megértésétől függnek.

Sajnáljuk, hogy az emberek bálványozzák a saját véleményüket, és inkább engedik, hogy az előre kialakított elképzeléseik vezéreljék őket, mint a világos „így szól az Úr” kijelentése._[427] A legnehezebb dolog a világon olyan embereket meggyőzni, akik nem akarják, hogy meggyőzve legyenek. Sátán elhomályosítja a felfogást, megkeményíti a szíveket, hogy az emberek ne hagyják el saját útjaikat, ne tudjanak egy hitehagyott egyházért munkálkodni, és ne tudják a bűnösöket az Isten Bárányához vezetni, aki elveszi a világ bűneit. Ahelyett, hogy teljes szívvel elköteleznék magukat e munka mellett, visszahúzódnak, és szinte azt remélik és azért imádkoznak, hogy azok, akikre Isten a terhet helyezte, ne érjenek el sikert, mert ha siker koronázza a teherhordók erőfeszítéseit, az bebizonyítja, hogy ezek a kételkedők rossz álláspontra helyezkedtek.

Amikor az emberek megnyitják a szívüket a hitetlenség előtt, azt a nagy megtévesztő, a testvérek vádolója előtt nyitják meg. Isten dicsőséges igazságának világossága birtokában, bőséges bizonyítékokkal arra, hogy a jelenlegi munka a menny rendje szerint történik, ügyeljetek arra, hogy ne keményítsétek meg szíveteket, és ne kérjetek további bizonyítékokat, mondván: „Mutass nekünk egy csodát!” A Szentírás példázata szerint a gazdag ember kérte, hogy küldjenek valakit vissza a halottak közül, hogy figyelmeztesse testvéreit, nehogy ők is abba a kínzó helyre kerüljenek. Azt mondta: „Ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek!” De a kapott válasz nekünk is szól: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”_[428]