RH, 1892. november 29. - Az utolsó idők veszélyei és kiváltságai II.

Review and Herald, 1892. nov. 29.

Az igazság hatékony, és engedelmesség által ereje megváltoztatja az ember értelmét Jézus hasonlatosságára. Az igazság, ahogyan az Jézusban van, megeleveníti a lelkiismeretet és átalakítja a gondolkodást, mert a Szentlélek juttatja az igazságot a szívbe. Sokan vannak, akik lelki tisztánlátás hiányában, csupán az ige üres betűjét ragadják meg, és látják, hogy Isten Lelke nélkül az nem kelti életre a lelket, és nem szenteli meg a szívet. Lehet valaki jártas az Ó- és Újszövetség idézeteiben, lehet, hogy jól ismeri Isten igéjének parancsolatait és ígéreteit, de ha a Szentlélek nem juttatja az igazságot a szívbe, és nem világosítja meg az értelmet isteni világossággal, akkor egyetlen lélek sem esik a Sziklára, hogy összetörjön; mert az isteni elem köti a lelket az Istenhez. Isten Lelkének megvilágosítása nélkül nem leszünk képesek megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől, és Sátán által a világ elé állított ravasz kísértések és téveszmék csapdájába fogunk esni. Közel vagyunk a világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme közötti küzdelem végéhez, és hamarosan az ellenség megtévesztései próbára teszik hitünket. Sátán csodákat fog tenni a fenevad előtt, és el fogja hitetni „a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának neki, hogy cselekedje a fenevad előtt”.

De, bár a sötétség fejedelme azon munkálkodik, hogy sötétség borítsa a földet és éjszaka a népeket, az Úr kinyilvánítja megtérítő hatalmát. Olyan munkának kell végbemennie a földön, amely hasonló ahhoz, ami a Szentlélek kiáradásakor történt az első tanítványok napjaiban, amikor a keresztre feszített Jézust prédikálták. Egyetlen nap alatt sokan meg fognak térni, mert az üzenet nagy erővel fog előrehaladni. Akkor elmondható lesz: „Hogy a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Lélekben is…” A Szentlélek az, aki az embereket Krisztushoz vonzza, mert ő veszi Isten dolgait, és feltárja azokat a bűnös előtt. Jézus azt mondta: „Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek.”

A Szentlélek munkája mérhetetlenül nagy. Ebből a forrásból származik mindaz az erő és hatékonyság, amellyel valaki Istenért munkálkodik, a Szentlélek pedig a Vigasztaló, Krisztus személyes jelenléte a lélek számára. Aki egyszerű gyermeki hittel tekint Krisztusra, az a Szentlélek által az isteni természet részesévé válik. Amikor Isten Lelke vezeti, a keresztény tudhatja, hogy teljessé lesz Őbenne, aki mindenek Feje. Ahogyan Krisztus megdicsőült pünkösd napján, ugyanúgy dicsőül meg újra az evangélium záró munkájában, amikor egy népet készít fel arra, hogy megálljon a végső próba idején, a nagy küzdelem utolsó összecsapásában. A próféta így írja le az ellenség harci tervét:

„Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány; És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala; És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának neki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. És adaték neki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” „Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.” „És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé...”. Ekkor egy másik hangot hallottam a mennyből, amely ezt mondta: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.”

Isten népét fel kell szólítani, hogy szakítson a világiakkal és a gonosztevőkkel való közösséggel, hogy megállhasson az Úr oldalán a sötétség hatalmaival vívott harcban. Amikor Isten dicsősége beragyogja a földet, hasonló munkát fogunk látni, mint a tanítványok napjaiban, amikor Szentlélekkel betöltekezve hirdették a feltámadt Megváltó hatalmát. Mennyei világosság hatotta át azok elsötétült elméjét, akiket Krisztus ellenségei megtévesztettek, és elvetették a Róla alkotott hamis képet; mert a Szentlélek hatékony munkája által most már felmagasztalt Fejedelemként és Megváltóként látták Őt, aki megtérést és bűnbocsánatot ad Izraelnek. Látták Őt a mennyei dicsőségtől körülvéve, végtelen kincsekkel a kezében, hogy megajándékozza azokat, akik elfordulnak lázadásuktól. Amikor az apostolok bemutatták az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, háromezer lélek tért meg, bűnösnek és tisztátalannak látták magukat, Krisztust pedig Megváltójuknak és Szabadítójuknak. Krisztus felmagasztaltatott és megdicsőíttetett a Szentlélek ereje által, aki megnyugodott az embereken. A hit szemével ezek a hívők úgy látták Őt, mint aki elhordozta a megaláztatást, szenvedést és halált, hogy ők el ne vesszenek, hanem örök életük legyen. Miközben szemlélték az Ő szeplőtelen igazságát, meglátták saját torzulásukat és tisztátalanságukat, és istenfélelemmel, szeretettel és imádattal teltek meg iránta, aki életét adta áldozatul értük. Lelküket porig alázták meg, megbánták gonosz tetteiket, és dicsőítették Istent szabadításáért.

Így szóltak egymáshoz: „Ő az, akit falánksággal vádoltak, mert együtt evett a vámszedőkkel és a bűnösökkel; akit megkötöztek, megkorbácsoltak és megfeszítettek. Hiszünk benne, mint Isten Fiában, Fejedelemben és a Megváltóban.” Krisztusnak a Szentlélek általi kinyilatkoztatása megérttette velük az Ő hatalmát és fenségét, ők pedig hittel kinyújtották feléje kezüket, ezt mondva: „Hiszek.” Így történt a korai eső idején, de a késői eső még bőségesebb lesz. Az emberek Megváltója meg fog dicsőülni, és az Ő igazságának ragyogó sugarai betöltik a földet._[1075] Ő a világosság forrása, és a kitárt kapukon át a világosság beragyogta Isten népét, hogy dicsőséges jellemében felmagasztalják Őt azok előtt, akik sötétségben ülnek.

Krisztust nem a törvénnyel összefüggésben mutatták be, mint hűséges és irgalmas Főpapot, aki mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, de nem vétkezett. Nem isteni áldozatként mutatták be a bűnösök számára. Csupán hűvösen és alkalomszerűen beszéltek róla, mint Áldozatról, Helyettesről és mint Kezesről, pedig ez az, amiről a bűnösnek tudnia kell. A bűnösnek a maga teljességében kell látnia Krisztust, mint bűnbocsátó Megváltót. Mert Krisztus páratlan szeretete a Szentlélek által meggyőződést és megtérést fog munkálni a megkeményedett szívben. Az isteni befolyás a só íze a keresztényben. Sokan tanítják hitünk tanait és elméleteit, de előadásuk olyan, mint az ízetlen só, mert a Szentlélek nem munkálkodik hitetlen szolgálatukon keresztül. Nem nyitották meg szívüket Krisztus kegyelmének befogadására, nem ismerik a Lélek munkáját, és olyanok, mint a kovásztalan liszt, mert nincs semmilyen élő elv egész munkájukban, így nem képesek lelkeket megnyerni Krisztusnak. Nem öltik magukra Krisztus igazságát. Ez számukra egy olyan ruha, amelyet soha nem viseltek, teljesen ismeretlen, egy érintetlen forrás.

Ó, bárcsak gondosan tanulmányoznánk Krisztus engesztelő munkáját! Ó, bárcsak mindenki figyelmesen és imádságos lélekkel kutatná Isten igéjét, nem azért, hogy a vitatott tanbeli pontok megvitatásában jeleskedjék, hanem hogy az éhező lelkek megelégíttessenek, és a szomjazók felüdüljenek az élet forrásából! Amikor alázatos szívvel kutatjuk az Írásokat, saját gyengeségeinknek és méltatlanságunknak tudatában, Jézus feltárul előttünk, teljes szépségében. Amikor az isteni természet részesévé válunk, iszonyodva tekintünk minden önfelmagasztalásra, és azt, amit korábban bölcsességnek tartottunk, az kárnak és szemétnek fog tűnni számunkra. Azok, akik vitatkozásra képezték magukat, akik okosnak és éleslátónak tartották magukat, szomorúsággal és szégyennel fogják szemlélni munkájukat, és megértik, hogy áldozatuk éppoly értéktelen volt, mint Káiné, mert hiányzott belőle Krisztus igazsága.

Ó, bárcsak mi, mint nép, megaláznánk szívünket Isten előtt, és kitartóan könyörögnénk Hozzá a Szentlélekért! Ha alázattal és bűnbánattal járulnánk az Úr elé, Ő válaszolna imáinkra, mert ígérete szerint készségesebben adja nekünk a Szentlelket, mint ahogy a földi apák jó ajándékokat adnak gyermekeiknek. Akkor Krisztus megdicsőülne, és Őbenne felismernék testileg az Istenség egész teljességét. Krisztus azt mondta a Vigasztalóról: „Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek.” Ez a legfontosabb számunkra! Mert az „az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” _[1076]