RH, 1892. november 22. - Az utolsó idők veszélyei és kiváltságai I.

Review and Herald, 1892. nov. 22.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.”

A korai egyház számára Krisztus eljövetele boldog reménység volt, és az apostol úgy mutatta be őket, mint akik várják Isten Fiát a mennyből, és szeretik az Ő eljövetelét. Amíg ezt a reménységet nagyra becsülték Krisztus hitvalló követői, addig a világ világosságai voltak. De nem ez volt Sátán terve, hogy ők legyenek a világ világossága. És mivel a gonoszság megsokasodott, sokak szeretete meghidegült, a hűtlen szolga pedig így szól szívében: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt”. A Krisztus eljövetelébe vetett hit elvesztésének következményeként a hűtlen szolga elkezdi verni szolgatársait, enni és inni a részegesekkel. Sátán azon munkálkodott, hogy hitehagyást idézzen elő a korai egyházban, és ennek érdekében olyan tanokat csempészett be, amelyek révén az egyházat áthatotta a Krisztusba és az Ő eljövetelébe vetett hitetlenség. Isten és ember ellensége pokoli árnyát vetette a hívők útjára, és elhomályosította reménységük csillagát, sőt a nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelébe vetett hitüket is.

Az a reménység, amely egykor oly értékes volt számukra, elveszítette vonzerejét, mert Sátán megtévesztő csalásai szinte teljesen kioltották a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemei által nyert üdvösség világosságát. Az emberek arra lettek vezetve, hogy saját cselekedeteik által keressenek engesztelést, böjtök, vezeklések és anyagi áldozatok révén, amelyeket az egyház számára hoztak. Az érzéki szívnek kellemesebb volt így keresni a megigazulást, mint bűnbánattal és hittel, az igazságba vetett hit és annak engedelmes követése által. Sötétség borította a földet, és éjszaka a népeket. Ám a protestáns reformáció felébresztette a föld lakóit halálszerű álmukból, és sokan elfordultak hiábavalóságaiktól és babonáiktól, a papoktól és a vezeklésektől, hogy az élő Istent szolgálják, és az Ő szent Igéjében, mint elrejtett kincset keressék az igazságot. Szorgalmasan munkálkodni kezdtek az igazság bányájában, hogy eltávolítsák az emberi vélemények szemetét, amelyek eltemették az értékes világosság kincseit. Ám mihelyt a reformáció munkája megkezdődött, Sátán még elszántabban munkálkodott azon, hogy az emberek értelmét babonával és tévedéssel ejtse foglyul. Amikor látta, hogy nem tudja megakadályozni őket abban, hogy kutassák Isten Igéjét, és azzal akadályozni az igazság elfogadását, hogy erőszakkal hamis tanításokra tereli figyelmüket, más eszközhöz folyamodott. Úgy gondolta, fenyegetésekkel és üldözéssel megfélemlíti őket. Így akarta kioltani a mennyei világosságot, amely az emberekre ragyogott, feltárva előttük Isten jellemét, és világossá téve a főcsaló gonoszságát.

Amire Sátán a múltban rávette az embereket, ha lehetséges újra meg fogja tenni. Isten és az ember ellensége megtévesztette a korai egyházat, és a hitehagyás behatolt azok közé, akik azt vallották, hogy szeretik Istent. Ma, ha Isten népe nem ébred fel álmából, akkor Sátán ravasz mesterkedései meglepetésként fogják érni őket. Még azok között is, akik hisznek a Megváltó közeli visszajövetelében, sokan eltávolodtak a hittől, elveszítették első szeretetüket, és illik rájuk a laodiceai gyülekezet jellemzése, hogy nem is hidegek, nem is forrók. Sátán mindent elkövet, hogy ebben a közömbös, kábult állapotban tartsa őket. Bárcsak az Úr megmutatná az embereknek a rájuk leselkedő veszedelmeket, hogy felébredjenek lelki álmukból, felkészítsék lámpásaikat, és azok között találtassanak, akik várják a Vőlegényt, amikor visszatér a menyegzőről.

A napok, amelyekben élünk, eseménydúsak és tele vannak veszéllyel. A vég jelei egyre sokasodnak körülöttünk, és az eljövendő események félelmetesebbek lesznek mindennél, amit a világ valaha is ismert. „Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk...” De azokról, akik az igazság világosságával rendelkeznek ezt olvassuk: „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne aludjunk tehát, mint mások, hanem vigyázzunk és legyünk józanok.” „Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.” „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-e vagy éjfélkor vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.”

Nagy szükség van arra, hogy a meggyengült hitünk feléledjen, és hogy mindig szem előtt tartsuk Urunk hamarosan bekövetkező eljövetelének bizonyítékait, hogy ne csak várakozva, hanem virrasztva és munkálkodva találtassunk mindenkor. Ne tétlenül várakozzunk, mert ez az élet elhanyagolásához és jellemhiányossághoz vezet. Fel kell ismernünk, hogy Isten ítéletei hamarosan lesújtanak a földre, és hogy komolyabban kell figyelmeztetnünk az embereket azzal az üzenettel, amellyel az Úr megbízott minket: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.” „Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.”

Mindazok, akik állítják, hogy hisznek az Úr közelgő eljövetelében, kutassák úgy a Szentírást, mint még soha, mert Sátán minden lehetséges cselvetéssel azon lesz, hogy a lelkeket sötétségben tartsa, és elvakítsa az elméjüket korunk veszélyeivel szemben. Minden hívő fogja kezébe a Bibliáját komoly imádsággal, hogy a Szentlélek világosítsa meg őt az igazság tekintetében, és jobban megismerje Istent és Jézus Krisztust, akit Ő elküldött. Keressétek az igazságot, mint egy rejtett kincset, és okozzatok csalódást az ellenségnek.

A megpróbáltatás ideje közvetlen előttünk van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása már elkezdődött Krisztus, a bűnöket megbocsátó Megváltó igazságának kinyilatkoztatásával. Ez annak az angyalnak a világosságának kezdete, akinek dicsősége beragyogja az egész földet. Mindazoknak, akikhez eljutott a figyelmeztető üzenet, az a feladatuk, hogy Jézust felmagasztalják, hogy bemutassák Őt a világnak úgy, ahogyan az előképekben megnyilatkozott, ahogyan az árnyékszolgálat vetítette előre és a próféták kijelentéseiben megnyilvánult, ahogyan a tanítványainak nyújtott tanításokban és az emberek fiaiért tett csodáiban megmutatkozott. Tudakozzátok az írásokat, mert azok bizonyságot tesznek Róla!

Ha állva akartok maradni a nyomorúság idején, akkor ismernetek kell Krisztust, és magatokévá kell tennetek az Ő igazságának ajándékát, amelyet a bűnbánó bűnösnek tulajdonít. Az emberi bölcsesség képtelen üdvösségtervet kidolgozni. Az isteni Tanító nagyszerű terve nélkül az emberi filozófia hiábavaló, az ember legnemesebb képességeinek gyümölcsei értéktelenek. Semmilyen dicsőség nem illeti meg az embert. Minden emberi segítség és dicsőség a porba hull, mert az igazság, ahogyan Jézusban van, az egyetlen út, amely által az ember üdvözülhet._[1073] Az ember kiváltsága a Krisztussal való egyesülés, - ekkor az isteni és az emberi egyesül. Egyedül ebben a kapcsolatban található meg az ember reménysége, mert amikor Isten Lelke megérinti a lelket, annak erői megelevenednek, és az ember új teremtménnyé válik Jézus Krisztusban. Ő azért jött, hogy világosságra hozza az életet és a halhatatlanságot. Azt mondja: „A beszédek, amelyeket én szólok nektek, lélek és élet.” A zsoltáros pedig így szól: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.”

Tanulmányozzuk tehát Isten igéjét, hogy megismerjük Őt, akiben nincs sötétség. Jézus ezt mondja: „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. A téma, amely a bűnösök szívét vonzza, Krisztus, mégpedig a megfeszíttetett. (1Kor 2:2) A golgotai kereszten Jézus páratlan szeretetben tárul fel a világnak. Így mutassátok be Őt az éhező sokaságnak, és szeretetének ragyogása embereket fog megnyerni a sötétségből a világosságra, a bűnből az engedelmességre és az igazi szentségre. Jézus szemlélése a golgotai kereszten úgy tudatosítja bennünk a bűn rettenetes voltát, ahogyan semmi más. A bűn okozta Isten szeretett Fiának halálát – a bűn pedig a törvény áthágása. Őrá vettetett mindnyájunk vétke. A bűnös felismeri, hogy a törvény jó, mert jogosan ítéli el bűnös tetteit. Ugyanakkor magasztalja Isten páratlan szeretetét, amely üdvösséget szerzett számára Annak igazságának tulajdonítása által, aki nem ismert bűnt, és akinek szájában nem találtatott álnokság. _[1074]