Az előadó azt mondta: „A polgári kormányzásról és vallásról szóló tanulmány kezdetén beszélni fogunk a Függetlenségi Nyilatkozatról. Minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, és bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik. Abban az időben ez a kijelentés új volt, mert évszázadok óta monarchikus kormányformák voltak, amikor az emberek elismert nemesként születtek.

Hazánk azonban elutasította a születés általi nemességet, és kijelentette, hogy minden ember szabad és egyenlő jogokkal rendelkezik, ezért ebben a nemzetben minden ember rendelkezik minden más ember jogaival, beleértve, hogy magáénak követelje azokat. Az elnöknek nincsenek további jogai a legegyszerűbb polgárokkal szemben. Több tekintélye van, de külön jogai nincsenek. A szenátorok és más törvényhozók szolgák, és mi, a nép, mi uralkodunk. Az elnöknek csak ráruházott autoritása van, melyet a néptől kap, így ebben az országban nincsenek más törvények a népen kívül.

Így minden ember úr és vezető, és azokat, akiket megválasztunk szolgáinknak, többé-kevésbé szolgálatuknak megfelelően szolgálnak. Ez nem egy új gondolat, hanem pontosan az, amire a szüleink gondoltak a nyilatkozat megtervezésekor. Lincoln elnök kijelentette, hogy kormányunk a „nép kormánya, a nép által, a népért”. Ha mindnyájan ragaszkodnánk ehhez a kijelentéshez, akkor valóban boldog emberek lehetnénk.

A Függetlenségi Nyilatkozat összefoglalja Krisztus evangéliuma által kifejtett minden gondolatot, a teljes szabadság gondolatát. Abban a pillanatban, amikor egy Köztársaság eléri azt a pontot, amikor megszűnik önmagát kormányozni, akkor egy kormányzó hatalom fog felemelkedni, hogy kormányozza őket, így a köztársaság megszűnik létezni, még a mi esetünkben is. Mivel egyenlőek vagyunk, egyenlő jogokkal, akkor hogyan születik meg egy kormány?

Mindenkinek joga van saját jogát gyakorolni, de a közjó érdekében. Mindenki lemond bizonyos jogokról, de vannak elidegeníthetetlen jogok, amelyeket nem lehet átruházni, beleértve az élet, a szabadság és a boldogság keresésének a jogát. Még vannak más jogok is, látni fogjuk mindjárt. Ha mindenki megtartja minden jogát, és önállóan gyakorolja őket, akkor senki sem jár jobban a másiknál, ha lemond egyik jogáról, ezért mindenki lemond egyes jogokról a közjó érdekében.

Például, mindenkinek joga van személyes védelemre, a család és a személyes tulajdon védelmére, de mivel nem mindenki ismeri el ezt a jogot, egyesek megsértik mások jogait, ezért a védelemről szóló gondolat, amit csak egyesek élveznek, nem jó. Következésképpen emberek gyűltek össze, hogy védelmet nyújtsanak, összerakták erejüket, így mindenki ezerszeresen visszakapja azt, amiről lemondott. Ezért mindenkinek érdeke, hogy ilyen egyezménybe belépjen, és ennek eredményeként megszületett a polgári kormány, így igaz a kijelentés, miszerint a kormányok a néptől kapják hatalmukat.”

Az előadó ezt követően a Massachusettsi Jogok Hirdetményéből olvasott, hogy állításait alátámassza. „A föderáció (nemzetközösség) - mondta ő - közjót jelent (commonwealth), és ezért szerveződnek a kormányok. De vannak bizonyos jogok, amikről senki sem mondhat le úgy, hogy közben ember maradjon, és e jog egyike a lelkiismerethez való jog. A Massachusettsi föderáció például elismeri ezt, és kijelenti, hogy senki sem kaphat e jog helyett valami egyenértékűt. Senki sem mondhat le arról a jogról, hogy higgyen; vagy legalábbis senkinek sincs joga ezt megtenni egyetlen ember vagy kormányzati forma előtt sem. Joga van saját maga számára a Szentírást tanulmányozni, saját magának az igazságot megtalálni, és alávetni magát annak, amit hisz.

Most ahhoz a ponthoz érkeztünk, hogy meg kell, hogy tagadjuk a mindenkori kormánytól azt a jogot, hogy vallási vonatkozásban jogszabályokat alkothasson. A kormánynak nincs joga jogszabályokat kiadni ellene vagy mellette annak, amit az ember hisz. Nincs joga jogszabályokat kiadni a kereszténység mellett vagy ellen. Az emberek soha nem egyezhetnek bele abba, hogy törvényeket hoznak az általuk gyakorolt vallás mellett anélkül, hogy lemondanának arról a jogukról, hogy higgyenek, mert ezáltal arról is lemondanának, hogy később megváltoztathassák hitüket, és ha ezt teszik, feladnák a vallási szabadságukat.

Mindig tagadjátok meg a kormány hatalmától azt a jogot, hogy kedvező jogszabályokat hozzon abban, amit hisztek! Ez a vallásszabadság igazi követelése. Mondjátok ezt el másoknak is, mert a vallásszabadság követelése nem jutott el idáig. Az én jogom követelése, hogy úgy higgyek, ahogy akarok, nem az igazi vallásszabadság, de a ti jogotok követelése, hogy úgy higgyetek, ahogy akartok, ez az igazi vallásszabadság.”

Az előadó Macaulay ironikus érveléséből idézett, miszerint a többségnek joga van hitvallásukat követelni, és arra kényszeríteni a kisebbséget, hogy változtassa meg hitvallását, és harmonizálja a többségével.

„Eljött azonban az ideje annak, hogy követeljük azt a jogot, hogy mindenki úgy higgyen, ahogy akar, és ezt bármikor és mindenhol követeljük. Ha én, vagy Önök közömbösek leszünk, miközben mások jogait megsértik és elveszik, és nem teszünk semmit csak azért, mert minket nem érint, akkor nem lesz jogunk panaszra, ha a mi jogainkat sértik meg. Akkor a probléma valódi megoldása mások jogainak érvényesítése. Nem az a probléma, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy melyek a személyes jogok.

A baptistának joga van úgy hinnie, mint ahogy teszi, de nincs joga kényszeríteni a metodistát, hogy úgy viselkedjen, mintha baptista lenne, és ez igaz minden felekezetnél. Minden embernek joga van olyannak lennie, amilyennek akar, de anélkül, hogy joga lenne polgári hatalom felhasználására, hogy valakit kényszerítsen engedelmeskedni bármely vallásnak. Az embernek joga van pogánynak vagy kereszténynek lenni, ahogy akarja, és ebben senkinek sincs joga beavatkozni. Amíg az Alkotmány ezt szavatolja, mindenki védve van jogaiban, és még ha pogányok és katolikusok ülnek a Kongresszusban, akkor sem adhatnak ki a kereszténységre káros törvényeket, mert az Alkotmány tiltja a vallási törvényalkotást. Most testvéreim, ne felejtsük el, hogy az Alkotmányról és a Függetlenségi Nyilatkozatról beszéltünk.”