„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül. Íme, elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy amikor eljövök, átokkal ne sújtsam a földet.” /vagy szó szerint „teljesen megsemmisítsem”/ (Mal 4:4-6)

Figyeljük meg, mennyire meghitten kapcsolódik Isten Lelke finom térítő munkája a Hóreben kijelentett törvényhez. Mert a Sínai tulajdonképpen Hóreb, ahogy ezt 5Móz 4:10-14-ben tanuljuk. Mózes az Úr szolgája azt mondta: 

„El ne felejtkezzél arról a napról, amelyen az Úr, a te Istened előtt álltál a Hóreben, amikor azt mondta nekem az Úr: Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallja beszédeimet... Odajöttetek tehát, és megálltatok a hegy alatt. A hegy közepe pedig égig érő lánggal égett, bár sötétség, felhő és homály volt. És szólt nektek az Úr a tűz közepéből... Kijelentette nektek szövetségét, parancsot adván nektek a tíz ige teljesítésére, és fölírta azokat két kőtáblára. Engem is utasított az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelkezésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre átmentek, hogy birtokba vegyétek.”

Amikor az Úr mondja, hogy emlékezzünk a törvényre, amelyet Hórebnél vagy Sínainál jelentett ki, azért teszi, hogy megismerjük azt az erőt, amellyel a szülők szívét a gyermekekhez fordítja, hogy felkészülhessenek az Ő nagy és rettenetes napjára. „Az Úr törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8)

A hasadt szikla

Amikor Isten kijelentette törvényét a Sínai-hegyen, az élet vizének folyója, amely a Hóreb megütött sziklájából fakadt, még mindig folyt. Ha folyása megszűnt volna, az izraeliták ugyanolyan rossz állapotba kerültek volna, mint korábban, mert ez volt az egyetlen vízellátásuk, az egyetlen életreménységük. A Hórebről hirdette Isten a törvényt, ugyanarról a Hórebről, amelyből a víz folyt, és amelyik helyreállította életüket. A törvény ugyanabból a sziklából származott, amelyből már folyt a víz, „és a szikla maga Krisztus volt” (1Kor 10:4).

A Sínaira jogosan tekinthetünk úgy, mint a törvény szinonimája, de nem nagyobb szinonima, mint maga Krisztus. Nem több, mert nála van az élet. Jézus mondta: „Kedvelem teljesíteni a te akaratodat; én Istenem, igen a te törvényed keblem közepette van.” (Zsolt 40:9 KJV). Következésképpen a törvény Krisztus élete volt, „mert a szívből származnak az élet folyói” (Péld 4:23).

„Ő megsebesíttetett a mi bűneinkért” és „az ő sebeivel gyógyulánk meg”. Amikor Krisztust megütötték és megsebesítették a Kálvárián, víz és vér folyt a szívéből, és az a folyó még mindig folyik értünk. De a törvény a szívében van, és miközben hit által iszunk az életadó folyóból, Isten törvényének igazságában iszunk. A törvény, mint egy folyó érkezik hozzánk, mint az élet folyója. „A kegyelmet és az igazságot Jézus Krisztus által kapjuk.” (Jn 1:17) Amikor hiszünk benne, számunkra a törvény nemcsak a „szavak zengése”, hanem az élet forrása.

Mindez a Sínainál történt. Krisztus a törvény adója, a Hóreben megütött szikla volt, amely tulajdonképpen a Sínai. A folyó élet volt azoknak, akik ittak belőle, és mindazok, akik hálával fogadták el, tudták, hogy az Úrtól származik - az egész föld Urától. Így biztosak lehettek az Isten irántuk érzett szeretetében, és abban, hogy Ő az életük volt, azaz az igazságuk. Így, bár nem közelíthették meg a hegyet anélkül, hogy meg ne haljanak, - mint egy bizonyíték arra, hogy a törvény Krisztuson kívül halált jelent - ihattak a belőle áradó folyóból, és így, Krisztus életében, a törvény igazságából ihattak.

A Sínainál elhangzott szavak, amelyek ugyanabból a sziklából származtak, ahonnan a népnek életadó vize is, megmutatták az igazság természetét, melyet Krisztus megosztott velük. Miközben Ő a „tűznek törvénye volt” („égő törvény” KJV) ugyanakkor az élet folyója is, amely gyengéden áramlott. Ézsaiás próféta tudta, hogy Krisztus volt a Sínainál megütött szikla, és hogy Ő volt akkor is az egyetlen Közbenjáró „az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében”. Ennek a ténynek a maga idejében kellett megmutatkoznia, ezért tudta mondani: „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért” és „az ő sebeivel gyógyulánk meg”.

A régi izraelitáknak hangsúlyozták azt a tanítást, hogy csak Jézus Krisztus keresztje által jön a törvény, mint élet az emberekhez. Számunkra ugyanez a tanítás a fordítottjával együtt, éspedig, hogy az igazság, amely a kereszten áldozott élet által jön hozzánk, kifejezetten az, amit a tízparancsolat megkövetel, és nem más. Olvassuk el!

Mit jelentett ki Isten?

 1.) „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem.

2.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén[1] , akik gyűlölnek engem!  De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. (Káldi)

3.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.

4.) Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

5.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te neked.

6.) Ne ölj.

 7.) Ne paráználkodjál.

8.) Ne lopj.

9.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

10.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.”

Ez a törvény hangzott el a Sínai-hegyen félelmetes körülmények között Annak ajkáról, akinek élete volt és van, és Akitől eredt a folyó abban a pillanatban - a saját feláldozott élete az emberekért. Sínainál volt a kereszt, a gyógyító életadó folyójával. Ezért a kereszt, mint történelmi esemény, nem hozhatott változást a törvényben. Az élet, amely Krisztustól származott, mind a Sínainál, mind a Golgotánál azt mutatta, hogy az evangéliumban felfedett igazság nem más, mint a tízparancsolat igazsága. Egyetlen jótát vagy szótöredéket sem lehetett eltávolítani belőle. A Sínainál tapasztalható félelmetes megnyilvánulás a Golgotán is jelen volt, a sötét felhőben, a földrengésben, és Isten Fiának hangos kiáltásában.

A Sínainál a megütött szikla és a folyó a Kálváriát jelképezte; a Kálvária volt ott; tehát a valóság az, hogy a Kálváriáról a tízparancsolat azonos szavakkal jelentetett ki, mint a Sínainál. A Kálvária nem kevesebb, mint a Sínai. Felfedi Isten törvényének fenséges és változhatatlan szentségét, amely annyira fenséges és változhatatlan, hogy még Isten Fiát sem kímélte meg, amikor „bűnösök közé számláltatott”. De bármennyire nagy lenne a törvény által inspirált félelem, annál nagyobb a kegyelemből származó remény; mert „ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik”. Minden dolog mögött Isten kegyelmi szövetségének esküje áll, biztosítva a törvény igazságát és a tökéletes életet Krisztusban, ezért bár a törvény a halált jelenti ki, csak megmutatja, milyen nagy dolgokat ígért Isten, hogy megteszi azokért, akik hisznek. Ez arra tanít, hogy ne bízzunk abban, ami testi, hanem lélekben imádjuk Istent, és örvendezzünk Jézus Krisztusban. Így Isten megpróbálja népét, hogy megtanulja „az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5Móz 8:3).

Ily módon látjuk, hogy a törvény nem ellentétes Isten ígéreteivel, akkor sem, ha nem adhat életet. Éppen ellenkezőleg, hangos mennydörgéssel támogatja az ígéreteket; mert ha tudjuk, hogy Isten esküje mindörökké változhatatlan, a hívő számára a törvény legnagyobb követelménye is, az ígéret teljesedését jelenti. Így hát, Jézustól lévén tanítva, tudhatjuk, hogy „az ő parancsolata örök élet”.

The Present Truth, 1896. november 26.

[1] A héber szövegben egyetlen szó sem utal a fordítók által használt „nemzedék” kifejezésre. Nyilvánvaló azonban, hogy a kontextus ezt a szót igényli. Csak azért kell figyelnünk erre a szóra, hogy észrevegyük, hogy a következő versnek ugyanez a szerkezete, de a „nemzedék” szó nem jelenik meg, azonban ugyanúgy hozzátartozik, mint az előző vershez. Egyesek gyorsan feltételezték, hogy „ezeríziglen” csak az egyénekre vonatkozik, és tévesen következtették azt, hogy Isten büntetései hosszabb ideig tartanak, mint a kegyelme. Nem így van. Megvizsgálja a szülők törvénytelenségeit gyermekeikben a harmadik és negyedik generációig, akik gyűlölik Őt, ám kegyelmet mutat ezer generációnak, akik szeretik Őt, és megtartják parancsolatait. Haragja hamar elmúlik, miközben irgalma örökkévalóságig tart. Az angol fordításon kívül más fordítások egyértelműen mutatják ezt a dolgot.