Az esti prédikáció a vallási törvényhozás hátrányait bemutató sorozat része volt, amit A.T. Jones tartott. Így kezdte: „Ma este a mindenkori hatalom határairól fogok beszélni. Felhívom a figyelmeteket Róm 13:1 versére, ahol az Isten által elrendelt hatalmakról olvasunk. Ez egy kommentár Mt 22:21 versére, amelyre tegnap este utaltam. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Ezáltal a Megváltó elismerte, hogy vannak dolgok, amivel a polgári kormánynak tartozunk, de nem definiálta a határvonalat, Pál apostol viszont megtette.
Röviden utalok a fejezet egyes részeire. A Megváltóhoz intézett kérdés az adóról szólt, és Pál apostol ugyanarról az adóról beszél, és hogy kinek tartozunk vele. „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak…” A Tit 3:1,2-ben olvassuk, hogy engedelmeskedjünk fejedelemségeknek és hatalmasságoknak, stb. Az 1Tim 2:1-4 arra ösztönöz minket, hogy imádkozzunk ezekért a vezetőkért. Az 1Pét 2:13-17 pedig arra buzdít, hogy tartsuk be a törvényeket, hogy példát mutassunk másoknak, a jó tevés terén. De vajon ezeknek a szövegeknek van abszolút értékük, vagy létezik egy határ? Engedelmeskednünk kell, ha a törvények ellentétesek Isten előírásával?
Nyissuk meg a Bibliát Apcsel 4:17-21 verseknél, és látni fogjuk, hogy Péter és János apostolokat a zsidók tanácsa elé vitték, és megtiltották nekik, hogy Krisztusról beszéljenek. Az apostolok így válaszoltak: „Péter és János pedig felelvén, mondának nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogy nem Istenre, ítéljétek meg!” Ha elolvassuk a 21,28,29 verseket, azt látjuk, hogy amikor megszabadultak, tovább tanítottak, és csodákat tettek, ezért újra letartóztatták őket, és eszükbe juttatták, hogy megtiltották nekik a tanítást. Az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek”. Nagyon jó; akkor a kormányra ruházott hatalom korlátozott, és amikor ütközik Isten parancsolataival, akkor nem szabad ennek alávetnünk magunkat.
Visszatérve Róm 13:7 verséhez felfedezzük, hogy a kormány hatalmának határai definiálva vannak. Pál apostol tudta, hogy tíz parancsolat létezik, és miután ötöt idézett belőle, azt mondta: „és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint temagadat”. Az apostol tudta, hogy négy másik parancsolat határozza meg az Isten iránti szeretetünket, így összefoglalva: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”
Mi nem említettük ezt a négyet, mert az apostol a meglévő hatalmakról írt, és ezek csak az ember és a felebarátja közötti kapcsolatra vonatkoznak, és hogy a kormányok nem léphetik túl ezt a határt. Ez a civil kormány, amiről tegnap beszéltem. Az Úr ezt a határt szabta a polgári kormánynak: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ha nem említjük meg, hogy Pál apostol írt erről, akkor megértjük, miért nem említi az első négy parancsolatot - mert ezek összefüggenek az Isten iránti engedelmességgel, és semmi közük a polgári kormány iránti kötelezettségünkhöz.
Egyetlen kormánynak sincs joga beavatkozni Isten iránti kötelezettségünkbe. Pál apostol meghatározza az ideiglenes hatalom határait, és ha egy keresztény engedelmeskedik Isten parancsolatainak, a császár nem találhat bűnt benne. (Ne felejtsük el, hogy Pál apostol a római keresztényeknek írt, nem pedig a kormánynak.) Így a mindenkori császárok adókat szedtek az emberektől. Az Egyesült Államok alkotmánya elismeri ezt az elvet.
Jeremiás könyvében arról olvasunk, hogy az Úr indította Nabukodonozort, hogy elpusztítsa Jeruzsálemet, és szintén az Úr parancsára 70 éves fogságba vitte az izraelitákat Babilonba. A 4Móz 3:26-29 versekben azt olvassuk, hogy az Úr megígérte, hogy a káldeusok beveszik Jeruzsálemet, és fogságba viszik a népet. Minderre bőséges bizonyíték áll rendelkezésünkre. Így, ennek a királynak maga az Úr adott hatalmat Izrael gyermekei felett, és mégis amikor ugyanaz a király megpróbálta Dániel társait arra kényszeríteni, hogy imádjanak egy arany szobrot, amit a király készíttetett, és amiért ezt megtagadták, tűzbe vetette őket, akkor maga az Úr mentette meg az ifjakat. Ha az akkori kormánynak, amit a király képviselt, mindenben engedelmeskedniük kellett - mert Isten rendelte azt - akkor az Úr miért mentette meg ezeket az engedetleneket, mellettük állva és megszentelve engedetlenségüket? Nem annak a hatalomnak a határa miatt, melyet nem szabadott túllépnie a felebarátjával kapcsolatban?
De most tovább megyek egy következő szakaszra, amit a harmadik parancsolatban találunk meg, és ami bele van foglalva olyan törvényekbe, melyek tiltják ennek a parancsnak a megsértését. Amikor az Úr megparancsolja, hogy ne tegyünk meg egy bizonyos dolgot, az egyetlen biztos út, ha szó nélkül engedelmeskedünk. Egyetlen hatalom sem adhat ki törvényeket a harmadik parancsolat megtartásáról, mert ha egy ilyen törvény kiadása ellen vagy, olyan mintha támogatnád az istenkáromlást, és most szankcionáljuk azt. Az istenkáromlás rossz, bármilyen is a megnyilvánulása, de az is rossz, hogy a polgári kormány foglalkozik vele, megnyitva ezáltal az utat az elnyomás és a despotizmus előtt.
Ha a kormányok törvényeket adhatnak egyetlen parancsolattal kapcsolatban, miért ne adhatnának ki törvényeket minden parancsolattal kapcsolatban, és bitorolják Isten kiváltságait azzal, hogy teokráciát alapítanak a földön, és teljesen elűzik Istent? A gyilkosságokról, a lopásokról és más bűncselekményekről szóló törvények nem Isten parancsolatain alapulnak. A népek törvényeket adtak ki e bűncselekmények ellen, mielőtt ismerték volna a parancsolatokat. A polgári kormányok Isten parancsolataitól függetlenül adtak ki törvényeket ezekben az ügyekben. A bűncselekmények elleni személyes és családi védelem az emberi öröklésben létezik. A bűncselekmények elleni rendeletek az ember felebarátjával való kapcsolatából születnek, és nem azért, mert ezeket az alapelveket a parancsolatok határozzák meg, és nem kötelezőek, mint az Isten parancsolatai, mert ez arra kényszerítené a kormányokat, hogy belépjenek az emberek gondolataiba. Holnap este utalni fogok az istenkáromlás elleni törvényekre.”