Mivel Ellen White képtelen volt beszélni, A.T. Jones folytatta prédikációit az „Egyházi kormányzás”-ról.

„Az 1Kor 14:11-25 versekkel kezdjük, ahol arról olvasunk, hogy a korinthusi gyülekezet minden másnál jobban kívánta a nyelvek ajándékát; így Pál azt mondta nekik, hogy inkább a prófétálás ajándéka után kellene vágyódniuk, mert egy ismeretlen nyelv jel lehet a hitetlenek számára, míg a próféciák az egyház megerősödését szolgálják. A nyelveken való szólás nem segítene a hallgatóságnak, ha nem lenne fordítás.

Most olvassuk a 26. verstől! Itt azt találjuk, hogy hallgassunk, ha valakinek megvan a nyelvek ajándéka, de nincs fordító. Akkor mi haszna van az ajándéknak, ha kettőre van szükség ahhoz, hogy bármilyen előnye származzon? Miért nem hagyjuk, hogy csak a fordító beszéljen? Mivel a 22. vers azt állítja, hogy ez egy jel a hitetlenek számára. Ha mindnyájan nyelveken beszélnénk, a hitetlenek azt hinnék, hogy mindannyian őrültek vagyunk, de ha valaki jövendöl, a rejtett titkok feltárulnak, az ember meggyőződhet, és megtérhet. Ha egy hitetlen hallja a mellette lévőt ismeretlen nyelven beszélni, és hallja másik szomszédját, aki magyarázza annak szavait, akkor megérti, hogy van egy nagy hatalom, amely mindnyájukat mozgatja. Azért mondtam ezt a bevezetőt, hogy szemléltessem az ajándékok együttműködését.

Most a 27. és 28. vers következik – ti Isten testének tagjai vagytok, és Isten tetszése szerint helyezte a tagokat a testbe, szemléltetve az egyházat és tagjait a test szimbóluma által. A tagokat nem tetszésük szerint helyezte el, hanem Saját tetszése szerint. Vajon akkor is képesek lennének a tagok jó munkát végezni, ha te vagy én próbálnánk tetszésünk szerint helyezni őket az Egyházban, ahogy jónak látjuk, mint amikor Isten vezeti őket?

Ha az Úr vezeti őket, akkor örülne, ha kivenném az Ő kezéből a tagok irányítását?

Isten helyezte a tagokat, az apostolokat, a prófétákat, a tanítókat, a csodákat, a vezetőség segítőit, a nyelvek sokféleségét. Ne tekintsük tehát az utolsó között a tanítás ajándékát, mert a csodák előtt a harmadik a listán, tehát nagyobb dolog másokat tanítani Isten szavára, mint csodákat tenni.

Most nyissuk a Bibliát Róma 12:6-8 verseihez, és olvassunk más ajándékokról, amelyek kiegészítik egymást! Lehet, hogy valaki képes tanítani, és mégsem képes bátorítani másokat, miközben másnak megvan ez az ajándék anélkül, hogy tudna tanítani. Ha közösen dolgoznak, segítséget jelentenek egymásnak. Isten megáldhatja mindkettőt külön-külön, és meg fogja áldani, de egyesülve hatalommá válnak. Akkor Krisztus egyházában nem kellene, hogy helye legyen a féltékenységnek és a haragnak. Az 1Kor 12:31 versében Pál apostol még tovább megy, és azt írja: „Törekedjetek azért értékesebb kegyelmi ajándékokra”. Nem ez az Úr parancsa? Teljesítjük? Ha nem, miért nem? Olvassuk el még az 1Kor 14:1 versét; „keressétek buzgón a lelki adományokat”; a 12:1 versét: „Nem akarom, hogy a lelki ajándékokra nézve tudatlanok legyetek.” Tudatlanok vagyunk? Tanulmányozzuk a lelki ajándékokat? Ha nem hiszünk bennük, akkor nem ismerjük meg őket, mert a hit mindig megelőzi a tudást. Ha hisszük, a vágy következik; majd „Törekedjetek azért értékesebb kegyelmi ajándékokra.” „És ezenfelül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.”

Tegyük fel, hogy rendelkezhetünk mindegyik ajándékkal; milyen jó származna ebből? Semmi. Ha itt valaki tudna angyalok nyelvén beszélni, és minden más ajándékkal rendelkezne, és minden jóakarata és hite megvolna, ezek mind haszontalanok lennének. Ha mindezeket az ajándékokat csak azért szerezhetné meg, mert vágyakozik rájuk, akkor semmi haszna nem származna belőle, ha nem lenne szívében Isten szeretete, amely a Jézus Krisztusba vetett hit által lakna benne; „zengő érc vagy pengő cimbalom” volna. Akkor hogyan kapjuk meg, hogy hasznunkra váljanak? Isten szeretetének befogadásával. Ha csak azért kapnánk őket, mert vágyakozunk utánuk, akkor nem becsülnénk meg azokat, és nem Isten tiszteletére és dicsőségére használnánk fel. Mi akkor a szeretet, és mit csinál a szeretet? „A szeretet hosszútűrő és jóságos.” Szenvedni fog, és kedves lesz mindaddig, amíg létezik, nem lázad és nem veszíti el nyugalmát.

Ha igazságtalanul vádolnak minket, nem kellene örülnünk annak, hogy a vádak nem igazak, és nem kellene köszönetet mondanunk Istennek, hogy nem igazak? (1Péter 2:19–23) Nincs benne semmi dicsőség, ha okkal feddenek és szenvedünk, de ha hamis vádak alatt vagyunk, és türelmesek leszünk, akkor Isten örömöt talál bennünk, és ezt Isten elfogadja. Ez Isten kegyelme, amely képessé tesz bennünket a kitartásra. Akinek igaza van, megengedheti magának, hogy várjon, és soha nem veszít, ha ezt teszi. Krisztus ebben példa számunkra. Az, aki tudja, hogy igaza van és ártatlan, az Úrra bízhatja ügyét, és türelmesen várhat; mindig támogatni fogja őt a helyes úton. Ez Krisztus módszere volt, és Ő a szeretet megtestesülése. A szeretet nem irigykedik. Az irigység azt jelenti, ellenségeskedés, megvető tekintet, elégedetlenség valaki sikeréért, vagy magasabb pozíciójáért általában azzal a szándékkal együtt, hogy sikertelen legyen. Tehát bárki, aki mást irigyel, bevallja saját méltatlanságát. Vannak ilyen érzéseink? Nos, ez irigység és nem szeretet.”