A mai tanulmányunk az egyház tisztségviselőinek választásával foglalkozik. Kik alkotják az egyházat? A tagok; azok, akik hisznek Krisztusban. Mi a Biblia kijelentése az egyház Fejéről - Krisztusról? Hány Úr van? Egy. Mik a tagok? Mindnyájan testvérek. Kinek van felsőbbsége? Senkinek. Ugyanakkor a Függetlenségi Nyilatkozat kijelenti, hogy: „Minden ember egyenlőnek van teremtve.” Tehát az egyház nagyon hasonlít a kormányra. Mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik. Tételezzük fel, hogy a jelenlévők közül mindenki keresztény, egyenlő jogokkal rendelkezik, de mindenki külön-külön dolgozik. Haladhat a munka ugyanúgy, mint amikor egyesítve dolgozunk? Ez, az egység értékére mutat, a cél, a cselekvés, valamint a szervezés tekintetében, és ez az oka annak, hogy a keresztények gyülekezetekben gyűlnek össze.

1Kor 14:40. Minden dolgot szép rendben kell megtenni, mert Isten a rend, nem pedig a zavar szerzője. Tit 1:5. Krisztus azt akarja, hogy rend legyen azok között, akik véghezviszik munkáját. Az egyház Isten háza, és ha rendetlen lenne, semmi értéke nem volna. Az egyház Krisztus teste. A testünk szervezett, és a szervezést Isten egész teremtésében látjuk. Krisztussal kapcsolatban mindenki gyakorolhatja jogát a gyülekezetben, de az is igaz, hogy vannak közöttünk olyanok, akik jobban tudnak bizonyos munkát elvégezni értünk, mint ahogy mi külön-külön megtennénk. Ezért mi átadjuk a jogunkat nekik, hogy cselekedjenek helyettünk mindnyájunk javára, de ezáltal senki sem veszíti el a jogát. Ha tíz király közül kilencen átadják hatalmukat egynek, hogy uralkodjon helyettük, akkor a kilenc király nem szűnik meg királynak lenni, minden joguk megmarad, és ugyanakkor örökösök. Ha a kiválasztott király meghal, a delegált jogok visszatérnek a kilenchez, és egy másik királyt választhatnak.

Ti királyi papság vagytok, és Isten országának örökösei, de a munkánkban a legjobb szervezési modellre van szükségünk. Nem lenne jobb, ha a legalkalmasabbak önkéntesen előrelépnének, és elvállalnák a munkát? Ebben az esetben nem kellene, hogy közülünk valaki jóváhagyja a munkát. Ha valaki magáénak igényelne egy munkát, ez a cselekedet önmagában alkalmatlanságát bizonyítaná. Hát akkor hogyan válasszunk? A közös beleegyezés által. Választáskor mindenkinek joga van véleményt mondani. Egyébként, ha valaki egy testvért javasol, és más valaki egy másikat javasol, azt jelenti, hogy mások nem javasolhatnak mást? Ha azonban a többség megválaszt valakit, a többieknek nem kellene engedelmeskedniük mindenki javára? Ez a krisztusi lelkület, a közös vagyon és a közös jó.

Amikor a többség megválaszt valakit, következik a felszentelés, a kézrátétel, a szolgálatra való elkülönítés. Miután ez is megtörtént, ráruházzuk autoritásunkat és ő mindegyikünket képvisel abban a szolgálatban. Ezáltal mindenki vezetője lesz, vagy mindenki szolgája? Nyilvánvaló, mindenki szolgája. Ez az autoritás formális átruházása. Amikor ezt ünnepélyesen tesszük Isten előtt, nem kellene tisztelnünk a ráruházott tekintélyt? Ha csökkentjük az autoritását, nem mutatunk tiszteletlenséget a saját autoritásunkkal szemben, amelyet átadtunk neki?

Apcsel 1:15-26 versekben olvassuk, hogy Júdás helyett választottak egy másik apostolt. Az egyház tagjai két embert választottak ki, és bemutatták őket az Úr előtt, hogy válasszon egyet közülük. Így, az apostolt a nép választotta, mert ha egyesültek volna, hogy döntsenek egyikük felett, az Úr elfogadta volna a választást. Apcsel 6:1-6 verseiben hét ember megválasztásáról olvasunk. Még akkor is, amikor az Úr választ valakit, függetlenül a testvérektől, Ő nem engedi el dolgozni, amíg a testvérek rá nem teszik kezüket, ezáltal elismerve a rendet az egyházban. Apcsel 9:3-15. Itt arról olvasunk, hogy az Úr Saulust választotta ki magának. Apcsel 26:15-18 versekben az Úr elmondta, hogy azért jelent meg neki a damaszkuszi úton, hogy a pogányok prédikátora és tanúja legyen, de Apcsel 13:1-4 versek arról számolnak be, hogy Pál apostolt tíz évvel azután szentelték fel, hogy az Úr megjelent neki. Az idő alatt Pál apostol a gyülekezetekben dolgozott, de nem a pogányok között, mindaddig, amíg nem kapott tekintélyt a testvérektől. 1Tim 4:14. Itt arról olvasunk, hogy a presbiter Timótheusra tette kezét. Mivel nagy volt a gyülekezet, a presbiter és a vén a tagok helyett cselekedtek.