26. Az egyház szervezése (II)

26. Az egyház szervezése (II)

Az egyházban kétféle szolgáló létezik: a vének vagy püspökök - ami ugyanazt jelenti - és a diakónusok. Fil 1:1. Itt Pál apostol csak a püspökökről és a diakónusokról beszél. 1Tim 3:1-8. Pál apostol itt utasításokat ad a püspökökkel kapcsolatban, továbbá diakónusokról beszél, rámutatva, hogy ők az egyetlen szolgák. Van még egy szó: „presbiter”, ami a héber szó angol fordítása. Presbiter azt jelenti, hogy vén, aki idősebb a másiknál. Ezt a görög szót a héber szó megfelelőjeként fogadták el, és a választottak idősek voltak.

Ez volt a kezdet az első keresztények között, akik szinte mind zsidók voltak; de ahogy a görögök száma növekedni kezdett, egy görög szót választottak ennek a szolgálatnak az egyértelmű leírásához: „episcopos”. Ez a kifejezés két szóból áll „epi-scopos”; jelentése: aki figyel, az őrtoronyban lévő őrszemély. „Scopol” egy katonai kifejezés, mivel a görögök egy harcos nép volt, és nyelvük tele volt katonai kifejezésekkel, ami szó szerint azt jelenti, egy ember, aki magas helyen áll, hogy figyeljen és őrködjön. Így nevezték a felderítőket is, akik a háború idején őrködtek az ország felett. Mi itt az ellenség területén vagyunk, katonák vagyunk, csatákban harcolunk, és szükségünk van Isten minden fegyverzetére; egy hadsereg vagyunk, aki áthalad az ellenség területén. Különféle feladatokról kell gondoskodnunk, ezért kinevezünk valakit, aki felügyel mindent, és kikémleli az ellenséget helyettünk.

Tehát a „vén” és a „püspök” kifejezéseket ugyanazzal a személlyel kapcsolatban használják, és bár nem mindig a legidősebb emberre vonatkozik, mégis rendelkeznie kell azzal a komoly magatartással és stabilitással, amely specifikus az idősekre. Ami a katonai kifejezésüket illeti: 2Tim 2:3; Ef 6:11-17. A „vén” és „presbiter” kifejezések hasonlósága kapcsán: Tit 1:1-7; Apcsel 20:17,28. A „felügyelők” kifejezésre fordított szó „püspök”, többes számban „püspökök” 1Pét 5:1,2 - akik táplálják a nyájat, felügyelnek. Ezek a szövegek világosan mutatják, hogy ezek a szavak szinonimák, legalábbis, amikor erről a szolgálatról van szó. A püspökök képességeivel kapcsolatban: Tit 1:7; 1Tim 3:2-16. A diakónusoktól ugyanezt várják el.

Először is: „szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen”, ne lehessen őt vádolni. Ártatlan, tiszta, ne lehessen kritizálni. Webster szótár szerint: olyan ember, aki annyira megfelel az igazság szabályainak, hogy jogosan senki nem hibáztathatja, vagy nem találhat hibát benne.

Másodszor: „egy feleségű férfiú” - nem feltétlenül házas, de ha igen, nem lehet egynél több felesége. Ha a férfi elvált, akkor nem alkalmas erre a munkára.

Harmadszor: „józan” – vigyázzon, hogy fel tudja fedezni és elkerülje a veszélyt, vagy intézkedéseket tegyen a biztonság érdekében. Éber, körültekintő, vigyázó, ami azt jelenti, hogy egy adott dolgot teljeskörűen kutat. „Óvatos ember, aki minden oldalról kutatja a dolgokat, hogy összehasonlítsa, és dönteni tudjon.”

Negyedszer: „komoly”, egészséges gondolkodású, átgondolt, önmegtartóztató. „A komolyság a komikus lelkület hiányát feltételezi.” Egy olyan ember, aki nem vad, nem irreális, vagy szenvedélyektől fűtött, hanem aki mindenen otthagyja az objektív racionalitás ujjlenyomatát.

Ötödször: „jó magaviselete legyen”. A görög „kosmion” szó jelentése: díszíteni, dekorálni, szépíteni. Ugyanezt a gondolatot találjuk Tit 2:10-ben. „Istenünk tanítását mindenben ékesítsék.” Olyan ember, aki szereti a rendet, jó modora van, szerény, rendezett és tisztességes. Olyan ember, aki a pozíciója tiszteletére és dicsőségére van, nem önmagát magasztalja vagy dicsőíti, hanem elhívását és szolgálatát dicsőíti.

Hatodszor: „vendégszerető”, szó szerinti fordítás szerint „szereti az idegeneket”, „jóindulatú az idegenekkel”, „aki kedvesen és jutalom nélkül fogadja, és ellátja az idegeneket”.

Hetedszer: „képes tanítani másokat”, jártas az ismeretben, képes bizonyítékok által tanítani, és érvek által bizonyítani.

Nyolcadszor: „ne legyen borivó” - Siddel és Scott úgy érvelnek, hogy ez „az erjedt szőlőlevet” jelenti. Tehát egy olyan ember, aki nem iszik erjesztett szőlőlevet.

Kilencedszer: „nem verekedő” - nem olyan ember, aki veszekedő vagy szemrehányó.

Tizedszer: „nem rút nyereségre vágyó”; nem pénzt, vagyont vagy bármilyen bőséget szerető, sem fukar, hanem nagylelkű.

Tizenegyedszer: „nem versengő” - ne legyen harcoló, veszekedő, és nem olyan, aki panaszkodik vagy zúgolódik.

Tizenkettedszer: „türelmes” - ésszerű, őszinte, kedves, finom, elnéző.

Tizenharmadszor: „Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel”, vagy ahogy Titusznak írta Pál apostol: „akinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak”, mert továbbá azt olvassuk: „Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?”. Aki jól vezeti háza népét és egy alkalmatlan közötti különbséget az Ábrahámról és Éliről szóló leírásban találjuk: 1Móz 18:19 és 1Sám 3:11-13; 2:22-36.

Tizennegyedszer: „ne legyen kezdő” - nem újonnan megtért, „Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván az ördög kárhozatába essék.” Ha mindenki újonnan megtért, legyen egy vezető felettük, amíg tapasztalatot szereznek.

Tizenötödször: „jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól”. Az egyháznak gondoskodnia kell az egyházon kívüliek véleményéről. Ef 5:15. Hogyan néznek a szomszédok nem a hitére, hanem önmagára, mint emberre és szomszédra. Jó szomszéd, nem képmutató, őszinte?

Tizenhatodszor: „nem akaratos” Tit 1:7. Olyan embernek kell lennie, aki enged a másik akaratának és véleményének; segítőkész, engedelmes; nem makacs; nem heves, nem gőgös.

Tizenhetedszer: „Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, magatűrtető; Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal, és meggyőzhesse az ellenkezőket.”

Ezeket a jellemzőket követeli meg az Úr Igéje Isten egyházának vénjétől, és ami a diakónusokat illeti, a követelmények ugyanazok. Sőt, mivel ezek a szolgák a tagok közül valók, és bárki betöltheti ezt a tisztséget, ebből az következik, hogy Isten megköveteli egyháza minden tagjától, hogy olyan jelleme legyen, mint amit az előbbi versekben olvastunk.