A mai téma az egyházi szolgák kötelességeiről és a képességekről szól, amelyek szükségesek a gyülekezeti vének esetében, különösen az „episcopos” kifejezéssel kapcsolatban. Pál apostol utal erre a Zsid 13:7 versben. Az egyházban nincsenek szabályok, hanem vezérelvek. Figyeljünk oda a széljegyzetre! Ez a széljegyzet összhangban van inkább az „episcopos”, mint a „vezető” kifejezéssel. Jobb lenne ezt a kommentárt használni, mert a vén egy „vizsgáló”, aki felügyeli a tábort. Egyik kötelessége a vigyázás a lelkek javára - mint ahogy a hetedik versben olvassuk - a „hit” kifejezés az élethosszig tartó hitre utal.

A vének választásának tehát az volt a célja, hogy legyen egy kalauz, aki Jézushoz vezet minket. Apcsel 20:28 és 1Pét 5:1,2 ugyanezt a gondolatot fejezik ki. Figyeljétek meg a harmadik vers széljegyzetét a második versben levő „őr” kifejezéssel együtt! Nem uralkodnia kell, hanem őriznie, vigyáznia. Itt mindkét szerző a „nyáj táplálása” kifejezést használja, ami a pásztor létezését feltételezi. A negyedik versben Krisztus „nagy Pásztornak” van nevezve, és nekünk kisebb pásztoroknak kell lennünk, nem azért, hogy bántsuk, hanem hogy etessük és gondozzuk a nyájat. Ez az előző tanulmányunk másik nézőpontja. Ott a vént éber felügyelőnek írták le, a katonák segítőjének.

A mai napon a gyülekezet prédikátoráról lesz szó, a kisebb pásztorról. Péter apostolnak volt ilyen tapasztalata. Ján 21:15-17. Miért tette fel Jézus háromszor Péternek a kérdést? Semmi kétség, mert Péter háromszor tagadta meg, és a tanulság a következő: mielőtt próbálnád a nyájat táplálni, győződj meg arról, hogy szereted Krisztust, különben képtelen leszel táplálni a nyájat; vezetheted, dorgálhatod, de nem tudod táplálni. Ha a vén szereti Krisztust, szolgálata táplálni fogja a nyájat. 2Kor 5:14. Krisztus szeretete kényszerít bennünket, ezért mindaz, amit teszünk, tökéletes lesz. Ha ez a szeretet nem kényszerít minket, cselekedeteink önzőek lesznek. A következő bibliavers bizonyítja az állítás igazát. Ha Krisztus szeretete kényszerít minket, akkor cselekedeteink örömet szereznek Istennek, különben csak nekünk fognak tetszeni.

Péter apostol azt mondta, hogy amikor a nagy Pásztor eljön, koronát kapunk, tehát kisebb pásztorok vagyunk, és tanulmányoznunk kell a nagy Pásztort, hogy megismerjük Őt, és az Ő helyében cselekedjünk. Lukács 15:3-7. Itt olvasunk a nagy Pásztor módszeréről, és amikor egy kisebb pásztor látja, hogy egy juh eltávolodott, otthagyja a többieket, és elindul az elveszett keresésére. Akkor van mentség arra, hogy a vén megengedjen magának valami átmenetit, vagy más jellegű dolgot, amely felmenti kötelessége alól? Ján 10:11. A jó Pásztor életét adja juhaiért; akkor nem ennek a lelkületnek kellene éltetnie a kisebb pásztorokat is? Ha igen, akkor ott a helye, ahol az elveszett juh van. Akkor helyes ezt a munkát elnapolni a negyedéves találkozóig, majd bizottságokat kinevezni, hogy induljanak, és vizsgálják meg valaki esetét? Ez a vén munkája, és ő nem azért van a szolgálatban, hogy bizottságokat nevezzen ki kötelességének ellátására. 10-11 vers.

1Sám 17. Itt Dávid és Góliát történetének leírását találjuk. Dávid meg akart küzdeni Góliáttal, de testvérei megpróbálták leállítani. Dávid elmondta nekik, hogy megölt egy oroszlánt, amelyik juhot lopott, ő pedig utánament és megölte. Egy medvét is megölt. Gyerekként négyszemközt állt az oroszlánnal saját életét kockáztatva egy juhért; szakállánál fogva elkapta az állatot, miközben ütötte. Nem sokan harcolnak így egy juhért. Mit mondott Isten erről az emberről? Zsoltár 78:70-72. Mivel Dávid jól vigyázott nyájára, Isten azt akarta, hogy uralkodjék népe felett Saul király helyett, aki állhatatlan volt. Isten figyelmen kívül hagyta Isai többi szép külsejű fiát, hogy válasszon egy alázatos pásztort, ezt mondván a prófétának: „Kelj fel, és kend meg őt, mert őt választottam!”

Ézsa 40:11. Ezt tette az igazi pásztor, Dávid szelídsége vonzotta Istent. Van itt egy mély gondolat: „A juhok ismerik a hangomat”. Ha a nyáj egy hangon hallja a jó Pásztor tónusait, akkor sokkal könnyebb lesz vezetni, mint kergetni őket. Ján 10:4,7. Legyen nálunk a jó Pásztor hangja, és akkor előttük mehetünk, ők pedig követni fognak.

Most olvassuk el a 23. Zsoltárt! Dávid itt elmondta, hogyan bánik vele a jó Pásztor. Nem tartja mindig ugyanazon a legelőn, hanem finoman vezeti friss legelőre. Tehát ha egy vénnek tanulnia kell, hogy képes legyen másokat tanítani, és érvekkel meggyőzni őket; ügyeljen, hogy mindig legyen valami friss étel, és így nagyobb lesz a munka haladása. Ez nem azt jelenti, hogy minden alkalommal igehirdetést kell tartania, hanem csupán néhány bibliaverset, vagy szót mondjon, mely által tudja irányítani a gondolatokat új utakra. Ne legyen rutinszerű! Minden tagnak el kellene ezen gondolkodnia, és próbálni segíteni a vént beszédének vagy előadása vonalának megtartásában, és a közös beszélgetéseken beszéljenek arról a témáról. Ha ezt teszik, akkor egy jó összejövetel lesz - egy különleges összejövetel, nem pedig az idegenek összejövetele. Sőt, ha lelkesítjük az előadót anélkül, hogy kritizálnánk és hibákat találnánk, akkor minden prédikációból vagy beszélgetésből nagy áldásokra tehetünk szert. Lehet, hogy nagyon jól ismerjük a bibliaverset, de ha az Isten Szentlelke kíséri azt, akkor ezek a versek nem ugyanúgy fognak rezonálni a mi elménkben, mint az ő elméjében, és ezáltal új gondolatokat és sok segítséget kapunk.

A gyülekezet presbiterének meg kell látogatnia a sebzetteket, tiszta vizekhez kell terelni őket; bátorságot kell kelteni az elcsüggedtekben, és felemelni az elesetteket. A jó Pásztor azt mondta: „Tanuljatok tőlem”. Pál és Péter apostol azt írták a presbitereknek, hogy vezessék a nyájat az igazság útján. Még a halál árnyékába is menjenek, amilyen messzire csak tudnak, és hagyják a halottakat a jó Pásztor kezében, hogy majd újra találkozhassanak. Vegyék az élet kenyerét, és terítsenek asztalt, hogy a nyájat lehessen táplálni, és majd ha mindent megtesznek azért, hogy a jóság és irgalom vegye körül a nyájat, akkor békéjük lesz. Kerüljünk tehát mindnyájan arra a pontra, hogy amikor a jó Pásztor hangját halljuk, mindnyájan megismerjük azt. Ma ezresével vannak az egyházban, akik belefáradtak abba, ahogy az igét bemutatják nekik, és nem tudják, mit csináljanak, de amint eljutnak arra a helyre, ahol Isten láthatja őket, akkor az Úr kihívja mindnyájukat, hogy hallják az igazságot.