Szolgák és szabad emberek

Más bibliaversek is rávilágítanak a hit erejére, melyek győzelemre segítenek és nagyon gyakorlatiasak. Mindenekelőtt ne felejtsük el, hogy a bűnös ember rabságban van. Krisztus azt mondta: „aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek” (Ján 8:34). Pál apostol, amikor az újjá nem született ember helyében érezte magát, a következőket mondta: „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.” (Róm 7:14). Az embert, akit eladnak, az szolga, ezért az az ember, aki eladja magát a bűnnek, a bűn rabszolgája. Péter apostol ugyanezt mondta, amikor romlott és hamis tanítókról beszélt: „Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.” (2Pét 2:19).

A rabszolga kiemelkedő jellemzője az, hogy nem teheti azt, amit akar, hanem kénytelen azt tenni, amit mások mondanak, bármennyire bosszantó is lenne az a dolog. Pál apostol felismeri ezt az igazságot, hogy ő, mint testi ember, a bűn rabságában van: „Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem”. „Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” (Róm 7:15, 17-19).

Az a tény, hogy a bűn uralkodik, bizonyítja, hogy az ember szolga, ezért az, aki vétkezik, a bűn rabja. A szolgaság elviselhetetlenné válik, amikor az ember megízleli a szabadságot és vágyik utána, de nem tudja letörni a bűn láncait. Róm 8:7-8 és Gal 5:17 versekben már láttuk az újjá nem született ember tehetetlenségét, hogy azt a jót cselekedje, amit szeretne megtenni.

Milyen sokan bizonyították saját tapasztalatukkal e bibliaversek igazságát. Hányan ígérték, hogy szakítanak a bűnnel, de a kísértéssel szemben gyengének bizonyultak. Nem volt semmi erejük, nem tudták, mit tegyenek, és sajnos tekintetüket nem Istenre irányították, hanem magukra és az ellenségre. Igaz, a tapasztalatuk egy állandó küzdelem a bűnnel, de egy állandó vereség is.

Nevezhetjük ezt egy keresztény tapasztalatnak? Egyesek azt hiszik, hogy igen. De akkor Pál apostol miért kiáltott rémülten: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm 7:24). Van-e az igazi kereszténynek annyira rémületes „halálnak teste”, hogy a lelke szabadulásért kényszerül kiáltani? Igen, sőt!

Tehát ki az, Aki válaszolt az apostol kiáltására, és kinyilatkoztatta Magát, mint Szabadító? Az apostol azt mondta: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 7:25).

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.” (Zsid 2:14-15)

Ezáltal Krisztus újra bejelentette küldetését: „Az Úr Isten Lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.” (Ésa 61:1).

Már láttuk, mit jelent ez a fogva tartás és rabszolgaság. A bűn rabja vagy. Ez a rabság akaratod ellenére is bűnre kényszerít az örökölt vagy szerzett hajlamok és szokások által. Vajon Krisztus meg akar szabadítani egy igazi keresztény tapasztalattól? Természetesen nem. Így a bűn rabsága, amelyre panaszkodik Pál apostol Róm 7. fejezetében, nem Isten gyermekének, hanem a bűn szolgájának a tapasztalata. Krisztus pontosan azért jött, hogy megszabadítsa az embert ebből a fogságból. Nem azért jött, hogy az élet küzdelmeitől és konfliktusaitól szabadítson meg, hanem a vereségtől, azzal a céllal, hogy erősek maradjunk az Úrban, és az Ő hatalmas erejében, ezáltal hálát adhassunk az Atyának „aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átalvitt az ő szerelmes Fiának országába”.

Hogyan valósul meg a szabadítás? Isten Fia által. Krisztus azt mondta: „Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” „Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Ján 8:31-32, 36). Ezt a szabadságot elnyerhetik mindazok, akik hisznek, mert akik Nevében hisznek, azok hatalmat kapnak, hogy Isten fiaivá legyenek. Csak azok részesülnek az elítéléstől való szabadulásban, akik Jézus Krisztusban vannak (Róm 8:1). Hit által öltjük magunkra Krisztust. (Gal 3:26-27) Krisztus hit által lakik a szívünkben.