Ítélet Babilon felett
Ézsaiás 13:2-22 (Lowth fordítás):
„2Kopár hegyen emeljetek zászlót, kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin! 3Én adtam parancsot megszenteltjeimnek, és hívtam hőseimet haragomban, akik ujjonganak fenségemnek. 4Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé; királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké. Jehova a Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget. 5Jönnek messze földről, az égnek széléről, az Jehova és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. 6Jajgassatok, mert közel van Jehova napja, mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól! 7Ezért minden kéz lehanyatlik, és minden emberi szív elcsügged. 8Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket, mint szülő asszony, vajúdnak; egyik a másikra bámul: lángoló arc az ő arcuk. 9Íme, az Úr napja jön könyörtelenül, mint bosszúság és izzó harag, hogy pusztasággá tegye a földet, és vétkeseit kipusztítsa róla. 10Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják világosságukat; elsötétül a nap, amikor felkel, és a hold nem sugározza fényét. 11Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért, és az istenteleneket bűneikért; megszüntetem a kevélyek gőgjét, és az erőszakosok büszkeségét megalázom. 12Ritkábbá teszem a halandót a színaranynál, igen, az embert Ofír aranyánál. 13Ezért megrendítem az eget, és kimozdul helyéből a föld a Seregek Urának bosszúsága miatt izzó haragjának napján. 14Akkor majd, mint űzött gazella és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze, mindenki a saját népe felé fordul, és mindenki a maga földjére menekül. 15Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak, és kard által esik el mindenki, akit elfognak. 16Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét, kirabolják házaikat, és asszonyaikat meggyalázzák. 17Íme, én felkeltem ellenük a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak; 18de íjaik gyermekeket terítenek le, nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, a fiakon nem könyörül szemük. 19Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze, a káldeaiak büszke ékessége, ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát. 20Nem laknak ott többé soha, és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre; nem üt sátrat ott az arab, és pásztorok nem deleltetnek. 21Pusztai vadak tanyáznak ott, a házaik megtelnek baglyokkal; struccmadarak laknak majd ott, és démonok kísértenek. 22Hiénák üvöltenek kastélyaiban, és sakálok a kényelmes palotákban. Nemsokára eljön az ideje, nem késnek napjai.”
Ez Babilon pusztulásának próféciája, „melyet Ézsaiás, Ámosz fia látott” (Ézsa 13:1). Nagyon hosszúnak tűnhet ez a lecke, de amit elemezni kell, ami a lényeg, az a következő: Mi az a Babilon? Ha ezt a pontot megértjük, akkor az egész fejezet nagyon könnyű lesz, mert egyszerűen a Babilon sorsára vonatkozó közvetlen kijelentésekből áll, és ezért csak egyben az egészet tudjuk jól megvizsgálni.
Babilon eredetéről Mózes első könyvének 11. fejezetében olvasunk. Az özönvíz után az emberek Sineár földjén egy síkságra mentek, és azt mondták egymásnak: „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!” Az Úr látta, hogy mit akarnak tenni és összezavarta a nyelvüket, ezért nem tudták folytatni az építkezést. Így éppen az történt velük, amit el akartak kerülni, vagyis szétszóródtak. „Bábel” volt a város neve, amelyet építeni kezdtek. Az elnevezés azt jelenti, hogy „zűrzavar”, mert nyelvük, valamint büszke elképzeléseik összezavarodtak. Mivel Bábel vagy Babilon zűrzavart jelent, nyilvánvaló, hogy a kifejezés nem korlátozódik egy adott helyre vagy városra, hanem ahol zűrzavar van, ott van Babilon.
„Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van.” (Jak 3:16) „Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.” (1Kor 3:20) Ezért biztosítja azokat a lelki fegyvereket, amelyek „Isten által erősek, erősségek lerombolására. Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10:4-5) Isten útja tökéletes, mert az Ő gondolatai tökéletesek, és csak azok maradnak meg az örökkévalóságban. Csak Isten elméje képes igaz gondolatokat gondolni, ahogyan csak Isten képes igaz tetteket cselekedni. „Nincs más hatalom, csak Istentől.” Az embernek ugyanúgy nincs hatalma önmagában a gondolkodáshoz, mint ahogy nincs hatalma élni és mozogni. Ahogyan az ember minden önmagából kiinduló cselekedete rendezetlen mozdulatokat eredményez, ugyanúgy az ember minden kísérlete, hogy Istennel ellentétesen gondolkodjon, sehova sem vezet, ami azt jelenti, hogy teljesen összezavarodik. Látjuk tehát, hogy Babilon éppoly kiterjedt, mint az Istennel való szembenállás.
Amíg Babilon ősi városa állt, addig az Istennel szembeni hivalkodó magasztosság megtestesítője volt. Dániel negyedik fejezete feltárja ezt a lelkületet. Ézsa 47:8 versében Babilon kijelentését olvassuk: „Én vagyok, és nincs senki rajtam kívül”. Ez a lelkület jellemez minden nemzetet attól a naptól kezdve, amikor Belsazár istenkáromló dicsekvésének hirtelen véget vetett az, hogy királyságát a médek elpusztították.
Babilon egyetemes királyság volt (Dán 2:37-38). A királyság, mint név, Belsazár halálával és a város médek általi elfoglalásával megszűnt, de a valóságban mindmáig fennáll. Ez nyilvánvaló a most tárgyalt fejezetből is, hiszen Babilon ítéletéről beszél, és egyértelmű, hogy ez ugyanaz, mint az egész földön bekövetkező végső ítélet. Ezért olvassuk, hogy az Úr „összegyűjti harci seregeit az ég pereméről és haragjának fegyvereit, hogy elpusztítsa az egész földet.” (4-5 vers) „Íme, Jehova napja jön könyörtelenül, mint bosszúság és izzó harag, hogy pusztasággá tegye a földet, és vétkeseit kipusztítsa róla.” Az Úr azt mondja, hogy Babilon ezen ítélete során megbünteti a világot gonoszságáért, a gonoszokat pedig vétkeiért, és megszünteti a kevélyek gőgjét és megalázza a félelmesek gőgjét. Megrendíti az eget, és kimozdítja helyéről a földet a Seregek Urának bosszúsága, az ő izzó haragjának napján. Hasonlítsuk össze mindezt Ézsaiás második fejezetével, ahol Isten ítéleteinek beszámolóját találjuk minden magas torony és minden megerősített fal ellen, amikor az emberek gőgje megdől, és az emberek emlékművei megaláztatnak, és csak az Úr lesz felmagasztalva.
Ha összehasonlítjuk az Ézsa 47:8-9 verseit a Jel 18:7-8 verseivel, akkor láthatjuk, hogy János próféta egy évszázaddal Krisztus után pontosan ugyanazt a nyelvezetet használja Babilonra vonatkozóan, mint Ézsaiás próféta hétszáz évvel Krisztus előtt. Ez azt mutatja, hogy Ézsaiás próféciájának beteljesedése János korában még a jövőre vonatkozott, még akkor is, ha már régen lerombolták a Sineár síkságán épült várost. Nem szükséges ahhoz a gondolathoz folyamodnunk, hogy az egyik a szó szerinti Babilon, a másik pedig a lelki vagy átvitt értelemben vett Babilon volt, mert János nyelvezete ugyanúgy a szó szerinti városra utal, mint ahogy Ézsaiás is arra utalt. De látjuk, hogy Babilon korántsem korlátozódott a Nabukodonozor által téglából és kőből megépített városra, sem pedig a babiloniak néven ismert népre. Babilon még mindig létezik, és pusztulása lesz a végső ítélet a földön, amikor a bűn és a bűnösök elpusztulnak, és az Isten elleni lázadás örökre megszűnik.
Felmerülhet a kérdés: ha az Ézsaiás 13. fejezetében található Babilonra vonatkozó szörnyű ítélet a gonoszok végső ítéletére utal, hogyan lehetséges, hogy a médek úgy szerepelnek benne, mint akik részesei lesznek ennek a büntetésnek? A válasz nagyon egyszerű. Azért van ez, mert a Babilon feletti ítélet kétezerötszáz évvel ezelőtt kezdődött, amikor a médek elfoglalták Babilont, és megölték Belsazárt, aki szemtelen gőgjének csúcsán volt. Annak a büszke és gonosz városnak a pusztulása a bizonyítéka annak, hogy minden, ami Isten ellen magasztalja magát, el fog pusztulni.
Ezeket az igazságokat szem előtt tartva e fejezet nagyon egyszerű. Annak ismeretében, hogy mit jelent Babilon, nemcsak ez, hanem Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel próféciáinak nagy része is világossá válik. Isten elhívja népét Babilonból, ahol azóta hosszú ideje tartózkodik. Az Isten elleni büszke lázadásuk miatt kerültek babiloni fogságba. Aki felmagasztalja lelkét, az Babilonban van. Az ember bármikor kijöhet és szabaddá válhat, ha engedi, hogy Isten Lelkének elméje átvegye a testi elméjének helyét, amely ellenségeskedés Istennel szemben. Most van itt az ideje, hogy siessünk kijönni Babilonból, mert „nemsokára eljön az ideje, nem késnek napjai”.
The Present Truth, 1899. március 16.
A