Az emésztő átok
Ézsaiás 24:1-23 (Lowth fordítás):
„1Íme, Jehova elpusztítja a földet, és feldúlja azt; felforgatja felszínét, és szétszórja lakóit. 2Mint a nép, olyan lesz a pap, mint a szolga, olyan az ura, mint a szolgáló, olyan az úrnője, mint a vásárló, olyan az eladó, mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő, mint a hitelező, olyan az adósa. 3Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz. Bizony, Jehova mondta ezt az igét. 4Gyászba borul, lepusztul a föld, elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt. 5A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget. 6Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek lakói; ezért elfogynak a föld lakói, és csak kevés ember marad meg. 7Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt. 8Megszűnik a víg dobszó, abbamarad az örvendezők zaja, elhallgat a víg citeraszó. 9Nem isznak többé dalolva bort, keserű lesz az ital azoknak, akik isszák. 10Romba dől a kihalt város, zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni. 11Bor után kiáltoznak az utcákon, kihal minden öröm, elköltözik a vidámság a földről. 12Pusztaság marad a városban, és romokban hever a kapu. 13Mert úgy lesz a földön, a népek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfáról, mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret. 14Ők pedig felemelik hangjukat, ujjonganak Jehova fenségének, kiáltoznak a tenger felől. 15Ezért dicsőítsétek Jehovát keleten, a tenger szigetein Jehovának, Izrael Istenének nevét! 16A föld széléről dicsérő ének hangzik: »Dicsőség az igaznak!« De én így szólok: Végem van, végem van! Jaj nekem! Csalók csalnak, csalók csalásával csalnak! 17Rettenet, verem és háló vár rád, föld lakója! 18Aki elmenekül a rettentő hang elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló. Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban, és megrendülnek a föld alapjai. 19Roppanva összeroppan a föld, törve törik a föld, rengve reng a föld, 20inogva inog a föld, mint a részeg, mozog, mint a kunyhó; ránehezedik vétke, elesik, és nem kel föl többé. 21Ez történik majd azon a napon: meglátogatja Jehova az ég seregét a magasságban, és a föld királyait a földön; 22egy csomóba gyűjti őket, mint foglyokat a verembe, és börtönbe zárja, majd sok nap múltán meglátogatja őket. 23Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap, mert Jehova királyként uralkodik Sion hegyén, Jeruzsálemben, és vénei előtt megdicsőül.”
E fejezet olvasása jobban elmélyíti azt a benyomást, hogy Ézsaiás könyve különleges módon az utolsó időkre szóló könyv. Az elmúlt idő prófétáinak ki lett nyilatkoztatva, „hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amiket most az evangélium hirdetői a mennyből küldött Szentlélek által hirdetnek” nekünk. (1Pét 1:12) Ez a fejezet nemcsak azt közli velünk, hogy mi fog történni az utolsó napokban, hanem az okot is. Tanulmányozzátok az egész fejezetet, és meglátjátok, hogy egy egységet alkot, egy dolgot mutat be!
Figyeljétek meg, hogy mi fog bekövetkezni a földön! Kiürül, a feje tetejére áll, „átoktól felemésztve”, „teljesen eltűnik”. „Inogva meginog a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba.” Ezek nagyon erős kifejezések. Nem kevesebbet jelentenek, mint a teljes pusztulást az Úr eljövetelekor.
Az „elfonnyad”, „elhervad” kifejezések, amelyek a „gyengeséget, betegséget” jelzik, gyakoriak ebben a fejezetben. A „feje tetejére áll” kifejezésben szereplő ige azt jelenti, hogy „fájdalomtól elborítva.” Így a 4. versben „elhervad a földkerekség”, azt az igazságot látjuk, hogy a világ megbetegszik. Öregszik és gyengül, ezért szédül és elgyengül, ahelyett, hogy előrehaladna.
Miért fog ez így történni? Az 5. vers válaszol a kérdésre: „mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget”. Kezdetben az ember uralmat kapott a föld felett. Nemcsak az állatok, a madarak, a halak, a földön élő csúszómászók felett, hanem a föld felett is (1Móz 1:26). Nos, ha az uralkodó nem tud uralkodni saját magán, ha megszegi a törvényeket és semmissé teszi azokat, mi más következhetne ebből, mint hogy minden, ami a saját irányítása alatt áll, rendetlenségbe kerül? A föld együtt érez urával. Azáltal, hogy az ember elvesztette uralmát, a föld eldurvult. Az átok nem azért pusztítja el a földet, mert Isten önkényesen küldi, hanem azért, mert az ember engedetlensége a törvényekkel szemben, amelyeket meg kellene tartania és végre kellene hajtania, hozza el az átkot.
„Csak kevés ember marad meg.” Istennek hála, elküldi hírnökét az Ő színe elé, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy amikor eljön, teljes megsemmisüléssel ne sújtsa a földet. (Mal 4:5-6). Amikor az Úr „messze elveti az embert”, és „nagy pusztaság lesz a földön”, mégis „a tönkjük szent mag lesz!” (Ézsa 6:12-13) Ki lesz e kevesek egyike? „Aki akar jöjjön.”
Hasonlítsátok össze a 21-22 verseket a Jel 20:4-6 verseivel! Az Úr eljövetelekor minden élő gonosz megsemmisül az ő eljövetelének ragyogásától (2Thess 2:8). Nem tudják elviselni a jelenetet. Ezer évig pusztán marad a föld, míg Isten népe, amely elragadtatik Krisztus eljövetelekor, mind az élők, mind a halottak, akik halhatatlanságot öltenek fel (1Kor 15:51,54; 1Thess 4:13-18), mind az Úrral lesznek. Az ezer év végén a gonoszok, akiket úgy gyűjtöttek össze, mint a foglyokat a verembe, megvizsgálásra kerülnek. Akkor a vétek rájuk kerül, és a föld megtisztul, és „az egykori hatalom” helyre lesz állítva (Mik 4:8).
„Jehova királyként uralkodik Sion hegyén, Jeruzsálemben, és vénei előtt megdicsőül.”
Figyeljük meg a 20. verset: „Inogva inog a föld, mint a részeg, mozog”, és a vétkei nehezednek majd rá. Itt világosan látjuk, hogy a bűn súlya a földet ugyanúgy megingatja, mint az embereket.
„Összeroppan a föld” (19. vers). Hasonlítsátok össze a 2Pét 3:11 verssel! Olvassátok el az utolsó fejezetet egészen, és még világosabban fogjátok látni, hogy Ézsaiás próféciája figyelembe veszi az Úr eljövetelét! De még ha akkor mindezek a dolgok el is múlnak, mi „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik”.
Ne tévesszük szem elől azt a tényt, hogy azon a napon „meglátogatja Jehova az ég seregét a magasságban, és a föld királyait a földön.” (21. vers) Hasonlítsátok össze az Ef 6:12 vers széljegyzetével: „a magasban lévő gonosz lelkek”! Hasonlítsátok össze Ézsaiás második fejezetének utolsó részével! Az Úr napja minden „kevély és magas ellen” van. Akkor, hogy megmeneküljünk, rejtőzzünk el Abban, aki szelíd és alázatos szívű, hogy a vihar elvonuljon felettünk, hogy azok közé tartozzunk, akik dicsőítik Istent a föld végéről és „ujjonganak Jehova fenségének” (13-15 versek).
The Present Truth, 1899. április 6.
A