Önző becsvágy és annak bukása

Ézsaiás 14:12-27 (Lowth fordítás):

„¹²Hogyan hullottál le az égből, te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője! ¹³Te azt mondtad magadban: »Az égbe szállok fel, Isten csillagai fölé emelem trónomat, leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon. ¹⁴Felmegyek a magas felhők fölé, hasonló leszek a Magasságbelihez.« ¹⁵De az alvilágba szállsz alá, a verem legmélyére. ¹⁶Akik meglátnak, rád néznek, és téged figyelnek: »Hát ez az, aki megremegtette a földet, aki megrendítette a királyságokat? ¹⁷Ő az, aki a földkerekséget sivataggá tette, városait lerombolta, és foglyait nem engedte haza? ¹⁸A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak, mindenki a házában; ¹⁹téged azonban kivetnek sírodból, mint eldobott sarjat, beborítva meggyilkoltakkal, akik kard által vesztek el, és leszállnak a verem köveire; kidobnak, mint eltaposott hullát. ²⁰Temetésben nem lesz részed, mint nekik, mert földedet tönkretetted, népedet legyilkoltad; kihal neve mindörökre a gonoszok ivadékának! ²¹Készítsetek fiainak vágóhidat, atyáik bűne miatt, nehogy felkeljenek, és birtokba vegyék az országot, s betöltsék a földkerekség színét városokkal!« ²²»Felkelek ellenük – mondja Jehova –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát – mondja Jehova. – ²³Sündisznó odvává teszem, és mocsárrá, elsöpröm a pusztítás seprűjével« – mondja Jehova. ²⁴Megesküdött Jehova, és így szólt: »Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz, és amint elterveztem, úgy következik be. ²⁵Összetöröm Asszíriát országomban, és hegyeimen eltaposom őt; leveszem róluk igáját, és terhét vállukról leemelem.« ²⁶Ez az elhatározott terv az egész föld felől, és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet felett. ²⁷Mert, amit Jehova eltervezett, ki hiúsíthatja meg? És ha keze ki van nyújtva, ki fordíthatja el?”

Azok, akik mélyen tanulmányozzák Ézsaiás könyvét, különös figyelmet fordítsanak a szövegre, mert ott találnak ismeretet. A világosság az igéből származik. Olvassátok el többször figyelmesen a Szentírásnak azt a részét, amely a leckét alkotja, mélyen elgondolkodva minden egyes kijelentésen, összehasonlítva mindent azzal, ami előtte és utána van. A lecke szövegével kapcsolatban papírra vetett jegyzetek csupán arra szolgálnak, hogy a tanulmányozók figyelmét még mélyebben ráirányítsák.

A lecke tanulmányozását kezdjétek a tizenharmadik fejezettel, és olvassátok végig a tizennegyedik fejezetig! Segíteni fog, ha újra olvassátok a második fejezetet is. Emlékezzetek arra, amit az ígéret idejéről és Ézsaiás könyvének céljáról mondtunk, és emlékezzetek Babilon jelentésére is. Még anélkül is, hogy ezek előttünk lennének, de még inkább velük együtt megérthetjük, hogy a Babilon felett mondott ítélet „minden kevély” és „minden gonosztevő” (Mal 4:1) pusztulását jelenti az utolsó napon. Ez a lecke ezért most különös módon fontos.

Lucifer jelentése „fényhordozó”. A széljegyzetben a „hajnal csillag” kifejezést olvassuk, és más fordítások is ugyanígy fordították. Lucifert a „reggel fiának” is nevezi a Biblia. Bizonyára csodálatos teremtmény volt, de most leesett a mennyből gőgös becsvágya miatt. Kétségtelen, hogy ő a leghatalmasabb a „bűnbe esett angyalok” közül, és így „nem tartották meg fejedelemségüket”, akik most „a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben” vannak tartva. (2Pt 2:4, Júd 1:6). Sátán már nem a világosság hordozója, hanem a sötétség fejedelme, „e világ sötétségének” ura. (Ef 6:11-12). De bár kiesett a világosságból és dicsőségből, még mindig elég jól emlékszik mindenre ahhoz, hogy képes legyen a világosság angyalává változtatni magát (2Kor 11:14-15). Ezért ébernek kell lennünk, nehogy megtévesszen bennünket. Még akkor is, amikor legnagyobb világosságban járunk, megpróbál majd a világosság részeként belopózni, hogy így eltérítsen minket, miközben azt hisszük, hogy még mindig a helyes úton járunk. De védekezhetünk, mégpedig a Lélek kardjával, „amely az Isten beszéde.” (Ef 6:17; Jn 17:17). Aki „nem marad meg az igazságban”, és aki „hazug és a hazugság atyja” (Jn 8:44), az nem bírja elviselni az igazság beszédét. Tartsatok ki szorosan az igazság mellett és az ördög elfut tőletek! (lásd Jak 4:7; 1Pét 5:8-9).

„Kevélység jár az összeomlás előtt és a bukás előtt felfuvalkodottság.” (Péld 16:18) „Mert eljön a Seregek Urának napja mindenki ellen, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki magát kiemeli, és megalázza őket.” (Ézsa 2:12) Ez azért van, mert az igazságnak uralkodnia kell, és csak Isten uralkodhat igazságban, és Ő alázatos lelkű. „Íme, a felfuvalkodott embernek nem igaz a lelke, de az igaz a hite által él.” (Hab 2:4) Amikor az igazságosság, ami a szelídség uralkodik, akkor a büszkeségnek és a becsvágynak pusztulnia kell.

Isten azt mondja: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Lucifer azt mondta: „hasonló leszek a Magasságoshoz”. Hol tévedett Lucifer? Egyszerűen abban, hogy azt a gonosz utat követte, hogy olyan legyen, mint Isten. Azt gondolta, hogy önmagát felmagasztalva olyan lehet, mint Isten, holott az önmagasztalás teszi a teremtményt a legkevésbé hasonlóvá Istenhez. Aki felmagasztalja magát, az nem találja meg Istent, mert Isten mindenkit alázatra hív, hogy Vele járhassanak (Mik 6:8, KJV széljegyzet). „Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.” (Lk 1:52) „aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Isten „felemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy a hatalmasok mellé ültesse, és a dicsőség székét adja nekik.” (1Sám 2:8)

Luciferrel szemben, aki megpróbálta önmagát felmagasztalni, hogy Isten helyére lépjen, Krisztus esete áll előttünk, „aki, amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez. És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig. Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2:6-11).

Az önigazolás tehát az igazság hiányát jelenti. Aki azt hiszi, hogy igazzá teheti önmagát - aki azt hiszi, hogy jóság van önmagában -, az ugyanabban a bűnben vétkes, amiben Lucifer is bűnös volt, és ugyanaz a lelkület mozgatja. A bűn emberének lelkülete az, hogy „ellene veti és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy imádat tárgyának tartanak, annyira, hogy maga ül be Isten templomába, isten gyanánt mutogatva magát”, vagy Istennek nevezi magát. (2Thess 2:3-4) Aki igazolja önmagát, és nem hajlandó elfogadni a tanítás dorgálását, amely az élet útja (Péld 6:23), az a bűn emberéhez tartozik. Aki mindig igyekszik igaznak mutatni magát, aki ingerült lesz, ha kijavítják, és aki mindig készen áll egy hihető mentséggel előállni cselekedeteire, az arról tesz bizonyságot, hogy egyesült Luciferrel, és abban a veszélyben van, hogy osztozik a pusztulásában. Tanuljuk meg igazán ezt a leckét! Tanuljunk Krisztustól, aki szelíd és alázatos szívű, „aki bűnt nem cselekedett, sem álnokság nem hagyta el a száját”! Mégis, „szidalmazva, viszont nem szidalmazott, szenvedve nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.” (1Pét 2:22-23)

„Isten csillagai fölé emelem trónomat, leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon.” Szó szerint: „a legészakibb ponton”. Mindenki tudja, hogy minél északabbra megyünk, annál magasabban jelenik meg az északi csillag. Ebből mindenki megértheti, hogy ha az északi póluson állna, akkor az észak éppen fölötte lenne. Az északi tehát fent van. Isten a „Magasságos”, és ezért „a legészakibb ponton” lakik. „Magasságban és szentségben lakom”, az Ő lakóhelye. (Ézsa 57:15). „Nagy az Úr, és méltó a dicséretre Istenünk városában, az ő szent hegyén. Szépen emelkedik az északi oldal felé a Sion hegye, az egész föld öröme, a nagy király városa. Palotáiban Isten van jelen, úgy ismerik ott, mint menedéket.” (Zsolt 48:2-4)

„Mert nem keletről, nem nyugatról és nem is a puszta felől támad a felmagasztalás, hanem Isten a bíró, aki az egyiket megalázza, a másikat felmagasztalja.” (Zsolt 75:7-8). A felmagasztalás nem keletről, nem nyugatról, nem délről jön. Akkor északról kell jönnie. És mivel csak Isten a bíró, aki felmagasztal és megaláz, ez azt jelenti, hogy Ő északon lakik. Csak onnan jön a felmagasztalás. Ezért, amikor Lucifer arra gondolt, hogy elfoglalja északot, akkor egy lehetetlent célzott meg, mert nem juthatott volna oda a Seregek Ura felemelése nélkül.

Az északkal kapcsolatban van egy titokzatosság. Ez a titokzatosság még erre a földre is igaz. Van ott egy vonzerő. A héber szó, amelyet „északnak” fordítanak azt jelenti: „titkos”, „rejtett”. Mi ez a vonzás - ez a vonzóerő? Ez Isten. Az erő minden megnyilvánulása csak Isten műve. Krisztus azt mondta a keresztre feszítéséről: „Én pedig, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12:32) A szégyen és a megaláztatás keresztje által Isten jobbjára - a „legészakibb pontra” - lett felemelve. Következésképpen az erő, amellyel Isten mindent magához vonz, amellyel a világokat a helyükön tartja, a kereszt ereje. Az egész teremtés, az egész világegyetem a keresztet hirdeti. A vonzás energiájának minden megnyilvánulása a kereszt hatalmáról tesz bizonyságot, amely megment bennünket a bűnből. A Magasságoshoz vezető út a kereszt útja. Ha megalázzuk magunkat a kereszthalálig, akkor már most is lakhatunk „a Magasságos rejtekében”, és „a Mindenható árnyékában maradhatunk”. Mert „az Úrnak titka azoké, akik félik Őt”.

„Hogy lehullottál az égből, te, aki nemzeteket gyengítetted!” Az igazság erő, a bűn a gyengeség. Sátán, az ellenség, az egykori Lucifer, a fény hordozója hozta a világra a bűnt, és mindenki vétkezett. A bűn által az ember elvesztette uralmát. Sátán nem önkényesen vette el tőle, de nem tudta többé megtartani. Elvesztette az uralkodás erejét. Nem tudott uralkodni önmagán, ezért nem tudott uralkodni semmin. Akkor, „amikor még erőtlenek voltunk, a maga idejében meghalt az istentelenekért.” (Róm 5:6) Sátán gyengít minket, de a mi nagy kiváltságunk, hogy erősek legyünk „az Úrban és az ő hatalmas erejében” (Ef 6:10). Krisztus, a szelíd és alázatos nekünk adatik, és Ő „Isten ereje”. Ő győzött, és Benne hatalmunk van „minden ördög felett” (Lk 9:1). Egyik legáldásosabb vigasztalás az a bizonyosság, hogy hit által „gyengeségből” „erőssé válhatunk”. (Zsid 11:34)

„Téged azonban kivetnek sírodból, mint egy eldobott sarjat”. Krisztus az igazi szőlőtő. Ő mondja az Atyáról: „Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt.” „Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.” (Jn 15:1-6) Krisztus az élet fája, mert Ő „az Isten bölcsessége” (1Kor 1:24), és a bölcsesség „az élet fája azoknak, akik megragadják” (Péld 3:18). Ő az élet (Jn 14:6). Nem létezik élet, csak Őbenne. Ő az út is - az Istenhez vezető út (Jn 14:5-6; Zsid 10:19-20). Csak Őrajta keresztül közeledhet valaki Istenhez (Jn 14:6; Ef 2:13,18). Lucifer nem fogadta el ezt az utat, „nem maradt meg az igazságban”, és ezért „a földre vettetett”, „mint egy eldobott sarj.” Ez figyelmeztetés számunkra, hogy maradjunk a szőlőtőben. Olyan könnyű ezt megtenni, mert csak nyugodalmunk kell legyen. Ha megpróbáljuk magunkat felmagasztalni, kimerítjük erőnket.

Emlékezzünk Babilon eredetére (1Móz 11) és uralkodóinak jellemére! Lucifer lelkülete volt bennük - irigység bárki iránt, aki magasabb pozíciót foglalt el, és hajlam arra, hogy föléjük kerüljön. De „ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van.” (Jak 3:16) Ezért Sátán tele van mindenféle gonoszsággal, és az egész világ, amelyet ugyanaz a lelkület ihletett, megromlott. De éppen ezért Babilon pusztulása az egész földet érinti. „Felkelek ellenük – mondja Jehova –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát – mondja Jehova. – Sündisznó odvává teszem, és mocsárrá, elsöpröm a pusztítás seprűjével – mondja Jehova. Megesküdött Jehova, és így szólt: Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz, és amint elterveztem, úgy következik be. Összetöröm Asszíriát országomban, és hegyeimen eltaposom őt; leveszem róluk igáját, és terhét vállukról leemelem. Ez az elhatározott terv az egész föld felől, és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet felett. Mert, amit Jehova eltervezett, ki hiúsíthatja meg? És ha keze ki van nyújtva, ki fordíthatja el?”

Hogyan fogunk megmenekülni a pusztulás ezen időszakában? „Isten a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.” (Zsolt 46:2-3) Isten, aki „magasságban és szentségben” lakozik, de a „megtört és alázatos szívűvel is” (Ézsa 57:15). A magasságos és szentséges hely tehát az alázatosság helye. Akkor, „aki a Magasságos rejtekében - az alázatosság és szelídség helyén - lakik, az a Mindenható árnyékában marad.” „Tollaival befedez téged, és szárnya alatt lesz oltalmad. Pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned az éjszakai rettentéstől, sem a repülő nyíltól nappal, sem a dögvésztől, amely a homályban jár, sem pedig a döghaláltól, amely délben pusztít. Ha ezren esnek is el oldalad mellől és tízezren jobb kezed felől, hozzád nem is közelít. Bizony szemed csak nézi azt, és meglátod a gonoszok megbüntetését! Ha az Úr a te oltalmad, és a Felségest választod hajlékodul, nem érhet téged veszedelem, és csapás sem közeleg sátradhoz.”

The Present Truth, 1899. március 30.

A