A Király szépsége

Ézsaiás 33:17-24 (Lowth fordítás):

„¹⁷Szemed a királyt szépségében nézi majd, és messzire terjedő földet lát. ¹⁸Szíved emlékezik még a rémületre: Hol van az összeíró? Hol van, aki méricskélt? Hol van, aki összeírta a tornyokat? ¹⁹Az arcátlan népet nem látod már, a homályos, érthetetlen beszédű népet, melynek nyelve dadogó, értelmetlen. ²⁰Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemed látja Jeruzsálemet, a nyugodt lakóhelyet, a sátrat, melyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, és egyetlen kötele sem szakad el! ²¹Jehova fenséges lesz ott előttünk, azon a helyen, ahol folyók hömpölyögnek, mindenfelé széles folyamok; nem jár rajtuk evezős hajó, és hatalmas gálya nem szeli át őket. ²²Mert Jehova a mi bíránk, Jehova a törvényhozónk, Jehova a mi királyunk: ő szabadít meg minket. ²³Meglazultak köteleid, nem tartják árbocuk keresztrúdját, nem feszítik ki a vitorlát. Akkor majd osztoznak a vakok a sok prédán, és a sánták zsákmányt zsákmányolnak. ²⁴Nem mondja egy lakó sem: Beteg vagyok. A nép, mely ott lakik, elnyeri bűne bocsánatát.”

A leckénk tanulmányozása előtt olvassuk el újra a fejezet első részét, és emlékezzünk az ott tanultakra! Az itt említett nép az a nép, amely az emésztő tűzben és az örök lángok közepette lakhat. Csak azok láthatják meg Őt, aki maga a Világosság és „akinek tüze a Sionon van és kemencéje Jeruzsálemben”, akiket a tűz próbára tett, és akik kiállták a próbát, hogy a tűzben lakhassanak. (Ézsa 31:9)

Az itt bemutatott kép kétségtelenül az új földről szól, azután, hogy az Úr jelenlétének tüze felemésztette a bűnt és a bűnösöket, amikor csak azok maradnak, akik az emésztő tűzben lakhatnak. Ez az az idő, amikor az egész földön „semmi elátkozott nem lesz többé, és az Isten és a Bárány trónja benne lesz, és szolgái szolgálnak neki, és látják az ő arcát” (Jel 22:3-4). Meglátják majd a Királyt az ő szépségében és a földet, amely messze terjed „északra, délre, keletre és nyugatra”, ahogyan Isten megígérte Ábrahámnak. (1Móz 13:14-17)

„És látják az Ő arcát.” „Szemed a királyt az Ő szépségében nézi majd.” Mi a Király szépsége, amire, ha ránézünk, teljes boldogság és öröm tölt el bennünket? Tanulmányozzuk röviden ezt a témát, mert ha megismerjük és felismerjük, akkor megtaláljuk az élet örömét már ezen a bűnnel megterhelt földön, amelynek mértéke az egekig hatott.

A fenti versben az Úrnak szépségéről olvastunk. Amikor látomásban az Urat látta, miként menti népét, mint egy nyájat, Zakariás próféta meghatottan felkiáltott: „Ó, mily nagy az ő jósága, és mily nagy az ő szépsége!” (Zak 9:16-17) Az Ő jósága és az Ő szépsége egybeolvad, mert az Ő szépsége, szentségének szépsége. Nos, Isten jósága végtelen, ez az egyetlen jóság, ami a világegyetemben létezik, ezért Isten szépségének is végtelennek kell lennie. Egyetlen nyelv sem tudja leírni szépségét, hiszen szemlélni kell ahhoz, hogy értékelni lehessen, és ezt a szépséget nemcsak egy pillanatra, hanem az egész örökkévalóságban fogjuk szemlélni.

„Hatalom és szépség van az Ő szentélyében” (Zsolt 96:6). Maga Sion az Ő lakóhelye, „a tökéletes szépség” (Zsolt 50:2). Az Úr egyik teremtményéről, az elbukott oltalmazó kerubról azt olvassuk, hogy teljes volt bölcsességgel és tökéletes a szépségben. (Ez 28:12-14). Milyen lehet akkor a Teremtő szépsége?

Dávid a zsoltáros, az Izraelnek „igen magasra emelt férfia”, aki által az Úr Lelke szólt (2Sám 23:1-2), a következőket írta az egek Királyáról: „Te vagy a legszebb az ember fiai között, kedvesség árad ajkadról.” (Zsolt 45:2-3) A zsoltáros csodálatos kinyilatkoztatásokat kapott az isteni dolgokról, és olyan nagyra értékelte az Úr szépségét, hogy azt mondta: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam életem minden napján; hogy nézhessem az Úr szépségét, és kérdezhessek az Ő templomában.” (Zsolt 27:4, KJV) Az Úr szépségét látni, ez volt az egyetlen vágya, és ez lesz az igazak jutalma.

„Az egek beszélik Isten dicsőségét” (Zsolt 19:2). Az egek ragyogásukkal kinyilatkoztatják az Ő dicsőségét, hiszen Ő az egekre helyezte dicsőségét. (Lásd Zsolt 8:2). Ne feledjük, hogy minden csak Isten életének hatalma által létezik! Minden dolog Isten Igéje által jött létre, és az Ige az élet. „Minden őbenne áll fenn” (Kol 1:17). „Az ő nemzetsége vagyunk” (ApCsel 17:28), de nem mi vagyunk az Ő egyetlen alkotása. Hegyeket és dombokat „hozott létre”, Ő „öröktől fogva és mindörökké” létezik. (Zsolt 90:1-2) Mindannyian ismerjük a „létrehozta” kifejezést, így mondanunk sem kell, hogy a héberben ez a kifejezés egyszerűen azt jelenti, hogy „nemzett”, a különböző fordítások pedig így adják vissza a szöveget: „Mielőtt a hegyeket nemzetted.”

Isten „örökkévaló hatalma és istensége” világosan látható a teremtett dolgokban. (Róm 1:20) Az Atya az Ő képmását írja bele gyermekeibe. Így, „mindent szépen alkotott Isten a maga idejében” (Préd 3:11). „Aki a fület plántálta, az ne hallana? És aki a szemet formálta, az ne látna? Aki a népeket megfeddi, az ne büntetne? Ő az, aki az embert ismeretre tanítja.” (Zsolt 94:9-10) Ugyanígy mi is feltehetjük a kérdést: Aki az eget és a földet szépségbe öltöztette, és mindent széppé tett, Ő ne lenne szép?

Mindezek azt mutatják, hogy a teremtett dolgokban látott szépség nem más, mint a Teremtő szépségének visszatükröződése vagy reprodukciója. Ahogyan nem létezik más jóság, csak az, amely az Úrtól származik, úgy csak Tőle származó szépség létezik. Gondoljunk csak a földön lévő összes gyönyörű virág árnyalatára, (ne feledjük, hogy bármennyire is szépek, átok alatt vannak, és csak árnyékai annak, amik kezdetben voltak, és amilyenek helyreállításkor lesznek) és adjuk hozzá a rétek és az erdők gazdagságát, ezekhez pedig a szivárvány dicsőségét, és a lenyugvó napsugártól megvilágított felhők káprázatos pompáját. Hagyjátok, hogy a távcső felfedje csodálkozó tekintetetek előtt az összes szín fényében ragyogó csillagok néhány csoportját, és jusson eszetekbe, hogy amikor a leghatalmasabb távcső és a fényképész tehetsége felfedezte a szabad szemmel láthatatlan, számtalan millió naprendszer jelenlétét, amelyek a mérhetetlen űr csillogásával elkápráztatnak bennünket, „mindez az Úr útjának csak a szegélye” és hatalmának nagyon kis suttogása. (Jób 26:14) Ezért mindezek csak egy nagyon kis részt tárnak elénk az Úr arcának szépségéből. Gondoljatok a földön, a tengerben és az égben, sőt az egek egében lévő összes szépségre, az Egyetlenbe összpontosulva, és máris megvan, milyen az Úr szépségének végtelen mértéke. Isten szentjei abban a kiváltságban részesülnek, hogy mindezt a csodálatos szépséget szemlélhetik, és képessé tétetnek arra, hogy elviseljék a látványt! Valóban, Isten arcának szemlélése elegendő lesz ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen. Nem csoda, hogy a zsoltáros így kiáltott fel: „Én igazságban nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.” (Zsolt 17:15)

Mi a gyakorlati haszna ennek a tanulmánynak? Vajon csupán vágyat ébreszt bennünk arra, hogy lássuk ezt a csodálatos látványt, és ezáltal az igazságra ösztönözzön bennünket? Részben, de semmiképpen sem ez a teljes cél. A legfontosabb az, hogy képessé tegyen bennünket megismerni az előttünk álló lehetőségeket még ebben az életben, ahogyan ezt az ihletett ima is kifejezi: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szépsége legyen rajtunk” (Zsolt 90:17). Ha megengedjük, hogy szívünk az élő Isten szentélye legyen, akkor „felragyog” Az, akinek trónja a kerubok között van. (Zsolt 80:2) „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad meglátszik.” (Ézsa 60:1-2) Az Úr szépsége a szentség szépsége, és ahogy az emberek fiai előtt kinyilatkoztatta mérhetetlen jóságát azok iránt, akik bíznak Benne (Zsolt 31:20), úgy tulajdonítja nekik szépségét is. A világ nem ismeri fel, mert nem vágytak az Úr szépségére, amikor meglátták Őt. Nem az Úr mércéjét tették szépségük zsinórmértékévé. A szépség azonban ott van jelen, ahol az igazság jelen van, és ez az a szépség, amely soha el nem halványul. Ez a szépség igazi próbája. Isten dicsőségét Jézus Krisztus arcán szemlélve ugyanarra az ábrázatra változunk még ebben az életben, és így felkészülünk az eljövendő világ szépségének teljes kinyilatkoztatására, amikor az igazak fénylenek, mint a nap.

Már most szemlélhetjük az Úr szépségét, ha megkapjuk a Szentlélek kenetét. Minden művében láthatjuk az Úr arcának ragyogását. „Boldog nép az, amely ismeri az örömteli hangot, ők járnak, Uram, a te orcád világosságában!” (Zsolt 89:16, KJV) Így mindig az Úr házában lakozhatunk, és mindig láthatjuk megdicsőült arcának ragyogását. „Boldogok, akik a te házadban laknak, szüntelen dicsérhetnek téged.” Hasonlóképpen az örökkévalóságban a szentek bár abban a kiváltságban részesülnek, hogy az egész világegyetemet bejárhatják, mindig tudni fogják, hogy a Király jelenlétében vannak, és mindenütt az Ő arcának szépségét szemlélik. Ha ezt az igazságot mindig szem előtt tartjuk, akkor teljes mértékben megérthetjük mindazt, amit a „Mindenható árnyékában nyugszik” kifejezés magában foglal.

A 18-20. versek még világosabbá teszik, hogy az idő, amelyről most tanulmányozunk, a gonoszok mennyei tűzzel való felemésztése utáni idő, akik körülvették a szenteket és a szeretett várost. (Jel 20:9) „Szíved a rettentő múltra gondol”, de csak azért, hogy felmagasztalja az Úr kegyelmét és csodálatos hatalmát. Hol vannak most azok, akik számolgatták a tornyokat, és akik a gonoszság dühében a szent város elpusztítására adták a fejüket? Többé nem látják őket, mert olyanok, mintha soha nem is léteztek volna. Jeruzsálemet, ahelyett, hogy tervük szerint áldozatul esett volna nekik, úgy látják majd, mint a „nyugalom hajlékát, a sátrat, amelyet nem bontanak le, melynek cövekeit soha nem húzzák ki, s kötelei sosem szakadnak el.”

„Mert dicsőséges lesz ott nekünk az Úr, folyók és széles vizek helye lesz az.” Vajon ez szó szerint igaz? Minden bizonnyal, hiszen Isten „élő vizek forrása” (Jer 2:13). Belőle árad az élet vizének folyója - az Ő saját élete, amely az Ő népének örök felüdüléséért folyik. De ez a mostani időkre nézve igaz azok számára, akiknek szemük van a lelki dolgok meglátására, és akik ismerik azok valóságos voltát. Isten folyamából van öntözve ez a föld (Zsolt 65:10). Tele van vízzel, sőt még túl is csordul, és soha ki nem szárad. Az eső, amely az égből esik, hogy gazdagítsa a földet, ebből a folyamból származik. Következésképpen a föld folyói ugyanannak a mennyei folyónak az elágazásai. Az áramló folyókban és a tenger hullámaiban Isten életét láthatjuk. Akkor már nem csak szófordulat lesz az, hogy a békességünk olyan, mint a folyó, és igazságunk olyan, mint a tenger hullámai. Az Úr házában lakva állandóan látni fogjuk az Ő arcát, és inni fogunk az Ő örömének folyamából.

Jehova a mi bíránk, királyunk és törvényalkotónk, és joggal, mert Ő üdvösséget ad nekünk. Csak Ő, aki meg tud menteni, jogosult törvényeket adni, és csak Neki kell engedelmeskednünk. Mindennapi imánk: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Ez azt jelenti, hogy az Úrra pontosan ugyanúgy kell tekintenünk, mint Királyunkra, mintha már most a mennyben lennénk. Ő az egyetlen igazságos király. A mi részünk annak elismerése, hogy az Úrnak joga van uralkodni felettünk.

„Nem mondja egy lakos sem: „Beteg vagyok”, vagy ahogy a Lowth fordításban olvassuk: „A betegség meggyengített.” Ez egy dicsőséges átalakulás lesz a jelenlegi állapotból. „És szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4)

Miért nem lesz többé betegség azon a földön? A szövegben a következő okról olvasunk: „a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.” Isten, aki minden vétket megbocsát, meggyógyít minden betegséget is, és a gyógyulás a megbocsátás miatt következik be - ez annak következménye. Kevesen ismerik fel a megbocsátás áldásának teljességét, és ezért mondja oly sok keresztény, hogy a keresztény életben van magasabb állapot, mint a megigazulás. Azt hiszik, hogy a megbocsátott bűnök tudatában élni csak egy apróság azokhoz az áldásokhoz képest, amelyeket Isten tartogat azok számára, akik teljesen bíznak benne. De a megbocsátott bűnök folyamatos tudatában élni a legmagasabb állapot, ami bármely teremtmény számára lehetséges. Ez azt jelenti, hogy Istennel közösségben élünk. (1Jn 1:7). Bűneink Krisztus igazságának nekünk tulajdonítása által bocsáttatnak meg, ami az Isten életének felajánlását jelenti a mi életünk helyett. Ez teljes átalakulást jelent.

„Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Krisztus élete, az Isten trónjából származó folyó, amely állandóan átáramlik rajtunk keresztül, és az egyetlen életforrásunk lévén eltávolítja a bűnt. De amikor az Úr nekünk adja az Ő életét, akkor azt teljes egészében adja nekünk. Az Úr önmagát adja nekünk, és Ő nincs részekre osztva. Ezért az Ő egészségét éppúgy nekünk adja, mint az Ő igazságát. Az Úrnak ugyanolyan könnyű valakit teljesen egészségessé tenni, mint megbocsátani a bűneit, mert mindez ugyanazon az életen keresztül történik. Valóban, ha tudnánk, hogy milyen átfogó az igazság ajándéka, amely eltávolítja a bűnöket, akkor vele együtt megkapnánk a testünk gyógyulását is. Csak akkor a miénk, ha elfogadjuk.

Miért nem tapasztalják meg oly sokan az egészség áldásait, akik vallják, hogy ismerik az Urat, mint bűnbocsátó Istent? Egyszerűen azért, mert nem értik meg és nem alkalmazkodnak a feltételekhez. Tudják, „ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden hamisságtól”, ezért megvallják bűneiket, de Isten elvárja, hogy ne maradjanak továbbra is a bűnben. Nem várhatjuk el, hogy megbocsátást kapjunk, hacsak nem vagyunk hajlandók elszakadni teljesen a bűnöktől. Nos, miért ne lehetne ez ugyanilyen ésszerű az egészséggel kapcsolatban? Az életnek és az egészségnek vannak feltételei. Senki sem várhatja el az Úrtól, hogy megóvja az égéstől, ha továbbra is tűzben tartja a kezét. Ugyanígy nem várhatjuk el az Úrtól, hogy megőrizze egészségünket, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk az egészségügyi törvényeit, mint ahogyan nem várhatunk bűnbocsánatot sem, ha figyelmen kívül hagyjuk a Tízparancsolatot. Isten azért adott nekünk ételt, italt, levegőt, pihenést és ruházatot, hogy megőrizze egészségünket. Ha csak azt esszük és isszuk, amiről Ő kijelentette, hogy jó az eledelre, és mértékkel fogyasztjuk azt; ha hagyjuk, hogy tüdőnk a lehető legtöbb tiszta levegőt szívja be, és nem szennyezzük a dohány mérgével; és ha egyensúlyban tartjuk a munka és a pihenés közötti arányt, akkor az Úrban bízva elegendő erőt várhatunk minden feladatunkhoz, hogy egész életünkben ne kelljen azt mondanunk: „gyönge vagyok a betegségtől”. Ez a gyakorlati istenfélelem, amely ebben az életben éppúgy hasznos, mint az eljövendő életben.

The Present Truth, 1899. július 6.

A