Emésztő tűzben élni
Ézsaiás 33:2-16 (Lowth fordítás):
„2Jehova, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy karunk ereje reggelenként, és szabadításunk bajaink idején! 3Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha te felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek. 4Összeszedik a zsákmányt, ahogy begyűjtik a sáskát, ahogy ugrik a szöcske, úgy ugranak rá. 5Fenséges Jehova, mert a magasságban lakik, betölti Siont joggal és igazsággal. 6Biztonság lesz a te idődben, bőséges jólét, bölcsesség és tudás; az Úr félelme lesz a kincse. 7Íme, hírnökök kiáltoznak kint, a béke követei keservesen sírnak. 8Elhagyatottak az utak, nincsen, aki az ösvényen járna; megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, nem becsülték az embereket. 9Gyászol és bágyadozik az ország, megszégyenül a Libanon, és hervadozik; a Sáron olyan lett, mint a sivatag, és lombját vesztette a Básán és a Kármel. 10Most fölkelek – mondja Jehova –, most felállok, most felemelkedem! 11Száraz füvet fogantok, pelyvát szültök; az én Lelkem, mint a tűz, megemészt titeket. 12A népek égetett mésszé lesznek, mint levágott tövisek, tűzben égnek el. 13Halljátok meg, távollevők, mit tettem, és ismerjétek meg közellevők hatalmamat! 14Megrettentek Sionban a vétkesek, remegés fogta el az istenteleneket. Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel? Ki élhet közülünk az örök izzással? 15Aki igazságban jár, és igazat beszél, aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget, és legyint a kezével, mert nem kell neki az ajándék, aki bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról, és bezárja szemét, hogy ne lásson rosszat: 16az magasságban fog lakni, sziklaerőd lesz a fellegvára; kenyerét megkapja, vize nem fogy el.”
Irgalom a bizakodóknak
Az ima, amellyel ez a lecke kezdődik, nem hiába mondott ima, mert biztosítva vagyunk arról, hogy: „aki bízik az Úrban, azt ő kegyelemmel veszi körül”. Még egy bűnös ember esetében is jóindulatot vált ki az, ha valaki bízik benne. Nem tehetünk mást, mint hogy vonzódunk ahhoz, aki bizalmat mutat irántunk. Ez a mi becsületünket is magában foglalja. Mit mondhatunk tehát Istenről, akinek természete a szeretet, és aki örömét leli a kegyelemben? Ő sem tehet mást, mint hogy jóságot tanúsít azok iránt, akik bíznak benne.
Minden új reggelen
Ez a kegyelem örökké tart és korlátlan. Tetszésünk szerint használhatjuk. Folyamatosan kedvezményezettjei vagyunk, mert „az Úr kegyelme, hogy még nincsen végünk”, hiszen az „minden reggel megújul.” (JSir 3:22-23) Azt azonban nagyrészt mi magunk határozzuk meg, hogy mennyire örülünk neki. Gyakran keveset kérünk, holott a mértéknek, amelyben részesülhetünk, csak a befogadásra való hajlandóságunk szab határt. Íme egy ima, amelyet a Szentlélek ihletett: „Uram, legyen rajtunk a te kegyelmed, miképpen bízunk te benned.” (Zsolt 33:22) „Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, a kegyelmében bízókat.” (18. vers) Mindent, amit Isten Lelke mond nekünk, hogy kérjünk, abban biztosak lehetünk, hogy meg is kapjuk, mert amikor „nem tudjuk úgy kérni, amint kellene”, a Lélek segítségünkre siet. (Róm 8:26) Korlátlan kegyelmet akarsz? Akkor bízz az Úrban fenntartás nélkül!
A kora reggeli irgalom
„Bízzatok az Úrban örökké, mert Úr, az Úr örök kőszálunk.” Igen, mert az Úr irgalma erősség. „Mert amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.” (Zsolt 103:11) Tehát, ahogyan az Úr irgalma megújul minden reggel, úgy Ő a mi erősségünk is minden reggel. „És az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által, a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból.” (Lk 1:77-78) Ezért minden hajnal biztosítékot jelent számunkra, hogy Isten irgalmas a mi igazságtalanságunkhoz. Ahogyan a világosság keletről virrad, emlékeztetnie kell bennünket a „magasságból felkelő napra.” A felkelő nap ragyogásának emlékeztetnie kellene bennünket arra, hogy „feltámad az igazság Napja, és szárnyai alatt gyógyulás lesz.” (Mal 4:2) Így, minden reggel Isten határtalan irgalmasságában a bűnbocsánatot és a győzedelmes kegyelmének bizonyosságát adja nekünk. „Valóban édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot.” (Préd 11:7)
Az Úr, a mi karunk
A 2. versben az „erő”, szó szerint „kart” jelent. Így az ihletett ima így hangzik: „Légy karunk ereje reggelenként.” Milyen csodálatos ígéret! Mert minden ihletett ima Istennek egy ígérete. Az Úr kegyelme minden reggel megújul, és az Ő kegyelme az erő, de Ő sokkal többet tesz annál, hogy megerősíti karunkat. Ő maga ígéri, hogy a mi karunk lesz. Valóban, „akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul.” „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.” (Fil 2:13) Isten karja hatalmas, keze erős, jobbja méltóságos (Zsolt 89:14), de gondoljunk csak arra, hogy milyen bátorsággal indul el valaki reggel a munkába, ha tudja, hogy Isten nemcsak a jobbján van, hanem valóban a karja. Nos, ez csak azt közli más szavakkal, amit az Ézsa 12:2 versben tanultunk: „erősségem és énekem az Úr. Az Úr szabadítómmá lett.”
Nem lesz nehéz belátnunk, hogy ez mennyire igaz, ha elgondolkodunk életünk körülményein. Isten a mi életünk és napjaink hossza (5Móz 30:20). Nincs életünk önmagunkban, minden felülről jön. Isten igéjét, Krisztus életét esszük gabonában és gyümölcsben. Így minden erő, amivel bárki rendelkezik, Isten ereje, mert egyedül Nála van az erő. Ő Mindenható. Minden hatalom a mennyben és a földön Krisztusé. Az erőnk hiánya tehát abból fakad, hogy nem tudunk Istenbe vetett hit által élni - Krisztus testét és vérét hit által fogyasztani. Minden reggel imában kérnünk kellene Istentől, hogy legyen „karunk ereje reggelenként” -, és ez azt jelentené, hogy csak Isten igéjéből szándékozunk élni, amely, mint a manna, minden reggel frissen érkezik hozzánk. Így a mindennapi életünk az örök üdvösség garanciájává válik. „Mert mindenkinek van reménysége, aki az élők közé tartozik”, mert az élet maga a reménység.
A bölcsesség egy védelem
„A bölcsesség és a tudás lesz trónod szilárdsága.” A tudás valóban hatalom, ha valódi a tudás. A bölcsesség bizonyára hatalom, mert „Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1Kor 1:24) „Mert oltalom a bölcsesség és a gazdagság is, de az ismeret hasznosabb, mert a bölcsesség megőrzi az életét azoknak, akik azt birtokolják.” (Préd 7:12) Mennyi állandóságot ad a bölcsesség? Gondoljatok az égre és a földre, Isten műveire, és meglátjátok! Hiszen „ő vetett alapot a világnak bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket értelmével.” (Jer 10:12) Az utolsó üzenet, az evangélium utolsó hirdetése hangos szóval hívja az embereket, hogy dicsőítsék Istent, „imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:7). Fel kell ismernünk Őt műveiben, hogy bízzunk abban a hatalomban és bölcsességben, amely a legkisebb virágban vagy a legapróbb rovarban éppúgy megnyilvánul, mint a ragyogó égitestekben. Isten ismerete bölcsesség, erő és gazdagság (Jer 9:23-24). Az a bölcsesség, amely teremtette és fenntartja őket, minket is fenntart, ha bízunk Benne.
Egy létfontosságú kérdés
„Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel? Ki élhet közülünk az örök lángokkal?” Az ember természetesen azt mondaná, hogy ez lehetetlen, de az Úr azt mondja, hogy egyesek képesek rá, és meg is fogják tenni. Kik azok? Akik igazságban járnak, mégpedig „abban az igazságban, amely Istentől van hit által” (Fil 3:9), akik egyenesen beszélnek, megvetik a zsarolt nyereséget, kezükkel elhárítják és nem fogadják el a megvesztegetést, akik bedugják a fülüket, hogy ne halljanak a vérontásról, és szemüket befogják, hogy ne lássanak gonoszságot. Az ilyen emberek lakhatnak az örök tűzben, és békességben lehetnek az emésztő láng közepette.
Nincs jövője a gonoszoknak
Figyeljük meg különösen azt, hogy csak az igazak lakhatnak az örökké tartó, emésztő tűzzel együtt! A gonoszok elszenvedik az örök tűz haragját - a tűzbe vetik őket, amely soha ki nem alszik -, de nem maradhatnak ott. A tűz felemészti őket, mint a pelyvát. „Mint levágott tövisek, tűzben égnek el.” Nincs tehát örökkévalóság a gonoszok számára. „Mert az elvetemültek kipusztulnak” (Zsolt 37:9). Így arra a gyakran ismételt kérdésre, hogy „Hol fogod tölteni az örökkévalóságot?” csak egy válasz adható. Azok, akik a mennyben lesznek, azok Isten jelenlétében, Őbenne és az Ő világosságában lakva fogják tölteni az örökkévalóságot. Azok, akik nem a Magasságos rejtekének igazságában lakoznak, azok sehol sem fogják tölteni az örökkévalóságot. „Olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna.” (Abd 16) „Még egy kevés idő, és nincs gonosz, nézed a helyét, és nem találod.” (Zsolt 37:10) „Mert íme, eljön az a nap, és izzik, mint a sütőkemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az eljövendő nap – ezt mondja a Seregek Ura –, és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem ágat.” (Mal 4:1) Az igazak azonban biztonságban fognak lakni ugyanabban a tűzben, és annak kellemes melegében az örökkévalóságon át.
Isten jelenlétének tüze
Az Ézsa 33:14-16 és a Zsolt 15:1-5 versek összevetéséből kiderül, hogy az emésztő tűzzel és az örök lángokkal együtt lakozó emberek ugyanazok, akik „felmennek az Úr hegyére”, és az Ő hajlékában maradnak. Ez azt jelenti, hogy az örök emésztő tűz a hajlékban, Isten rejtekének helyén van. Pontosan ez a helyzet. Gyűjtsünk össze néhány bibliaverset, amelyek alátámasztják ezt:
E fejezet 11. verse Lowth fordítása szerint így szól: „Az én Lelkem, mint a tűz, megemészt titeket.” Ez összhangban van az Ézsa 11:4 verssel: „megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent”, valamint a 2Thess 2:8 verssel, amely azt mondja, hogy az Úr „a gonoszokat” „szájának Lelkével” (KJV) pusztítja el.
„A mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12:29). Tűzzel szállt le a Sínai-hegyre (2Móz 19:18), és „a tűz közepéből” (5Móz 4:12,22) szólt a néphez: „jobbja felől tüzes törvény volt számukra” (5Móz 33:2).
Az Úr „kerúbokon trónol” (Zsolt 99:1). Amikor kiűzte Ádámot és Évát az Édenkertből, „odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.” (1Móz 3:24) Ez volt az Ő saját jelenlétének megnyilvánulása. Erre a helyre jött Ádám és családja imádkozni, és innen távozott Káin az Úr jelenlétéből.
Az Úr igazságban uralkodik, és „tűz jár előtte, és körös-körül megégeti ellenségeit”, és „a hegyek, mint a viasz, megolvadnak az Úr előtt, az egész föld Ura előtt.” (Zsolt 97:1-5) Amikor tehát Krisztus eljön „tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.” (2Thess 1:8) Így a végén, amikor a gonoszok mind összegyűlnek a nagy csatára Isten és az Ő népe ellen, tűz száll le Istentől a mennyből, és felemészti őket (Jel 20:8-9). Ézsa 30:33 versben azt olvassuk, hogy „az Úr lehelete, mint egy kénköves patakot gyújtja meg” Tófetet.
Isten „körülvette magát világossággal” (Zsolt 104:2), és hozzáférhetetlen világosságban lakozik (1Tim 6:16). Amikor Ézsaiás meglátta az Urat a trónon ülni, „a ház megtelt füsttel” (Ézsa 6:4), ami a tűz jelenlétére utal. És erre utal az is, hogy a trón felett lévő lények, a „szeráfok” jelentése „a tűzben lévők”. Emlékezzünk arra is, hogy Isten éjjel tűzoszlopban, nappal pedig felhőoszlopban járt Izrael előtt, hogy vezesse őket.
A tűz közepén fognak Isten szentjei lakni az örökkévalóságig, de ahhoz, hogy ezt megtehessék, már itt a földön ismerniük kell Isten dicsőségét, amellyel az egész föld tele van. Ezt szemlélve ugyanarra a képmásra változnak, „dicsőségről dicsőségre” az Úr Lelke által (2Kor 3:18). Az Úr jelenléte felemészt mindent, ami gonosz, ezért az Istennél való együttlétük ebben az időben alkalmassá teszi őket az Ő fedetlen dicsőségére. A napfény, amely elpusztítja a betegség csíráit, mindennapos bizonyíték számunkra, hogy Isten dicsősége felemészti a gonoszt. De azok, akik nem hajlandók felismerni Istent, ahogyan kinyilatkoztattatott, nem lesznek képesek megmaradni az Ő eljövetelének napján, és megsemmisülnek.
Valóban, az örök tűz az, amely elpusztítja a gonoszokat, de ez nem egy külön erre a célra teremtett tűz, és az a tény, hogy örökkévaló, nem azt bizonyítja, hogy a tűzben szenvedők örökké fognak égni, hanem éppen ellenkezőleg. Mindenki, szentek és bűnösök egyaránt, benne lesznek a tűzben, tehát Isten mindenkivel egyformán bánik majd, ezért nem lehet igazságtalansággal vádolni Őt. De az emberek természete fogja meghatározni, hogy a tűz milyen hatással lesz rájuk. Csak, akik átalakultak Isten hasonlatosságára, akiknek az Ő élete az életük, így részesei az isteni természetnek, részesei az Ő dicsőségének, azok lesznek képesek sértetlenül megmaradni a tűzben, sőt, továbbra is benne lakni. Ugyanolyan természetűek, mint az emésztő láng, ezért képesek benne lakni anélkül, hogy megemésztődnének. Mindenki más el fog pusztulni. Isten irgalma örökké tart, és az, ami fenntartja a tűzben lévő létét, véget vet a lázadók létének. Mennyire helyénvaló tehát az üzenet: „Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája.”
The Present Truth, 1899. június 29.
A