Az igazság uralma
Ézsaiás 32:1-20 (Lowth fordítás):
„1Íme, igazságosan uralkodik majd egy király, és a fejedelmek jog szerint kormányoznak. 2Olyan lesz mindegyik, mint rejtekhely a szél elől, és mint búvóhely a zivatar elől; mint patakok vize a száraz vidéken, és súlyos szikla árnyéka a tikkadt földön. 3Nem homályosul el a látók szeme, és a hallók füle érteni fog. 4Az oktalanok szíve megérti a tudományt, és a dadogók nyelve folyékonyan pereg. 5Nem hívják többé a balgát nemesnek, és a csalót nem mondják tisztességesnek. 6Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy aljasságot cselekedjék, és hamisságot szóljon Jehova ellen; hogy kielégítetlenül hagyja az éhező vágyát, és a szomjazótól megtagadja az italt. 7A csaló eszközei gonoszak, terveket sző, hogy hazug beszéddel tönkretegye az alázatosakat, még ha a szegény bebizonyítja is igazát. 8Aki nemes, nemes terveket sző, és kitart a nemes dolgokban. 9Ti büszke asszonyok, keljetek föl, halljátok hangomat! Elbizakodott leányok, fogjátok fel fületekkel beszédemet! 10Esztendő esztendőre következik, és reszketni fogtok, ti elbizakodottak, mert vége lesz a szüretnek, és gyümölcsszedés sem jön többé. 11Remegjetek, ti büszkék, reszkessetek, ti elbizakodottak! Vetkőzzetek mezítelenre, és övezzétek fel csípőtöket! 12Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért, a termékeny szőlőtőért, 13népem földjéért, melyet tüske és tövis ver fel, minden örvendező házért, a vigadozó városért! 14Mert a palota üres lesz, a népes város elhagyott; az Ófel és az őrtorony barlang lesz örökre, vadszamarak öröme, nyájak legelője. 15Végül kiárad ránk a lélek a magasból, és a sivatag gyümölcsöskertté válik, a gyümölcsöskert pedig erdőnek számít. 16Jog lakik majd a sivatagban, és igazság honol a gyümölcsöskertben. 17Az igazság műve béke lesz, az igazság eredménye pedig nyugalom és biztonság örökre. 18Népem békés otthonban lakik, biztonságos hajlékokban és gondtalan nyugalomban. 19De jégeső hull, az erdő pedig teljesen kidől, s a város mélyre süllyed. 20Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett veteményeztek, és nincs béklyóban az ökrötök, szamaratok lába!”
„Íme, igazságosan uralkodik majd egy király.” Mi szükségünk van még arra, hogy megkérdezzük, ki ez a Király, aki igazságban uralkodik? Ki más lehetne az, mint Jézus Krisztus? Ő az, akiről azt mondja az Úr: „Dávidnak igaz sarjat támasztok. Királyként fog uralkodni, és bölcsen jár el: jogosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel is biztonságban lakik, és ezen a néven hívják: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer 23:5-6)
Ő a Magasságos, de nem egyedül uralkodik, mert tetszett Neki, hogy mások is osztozzanak az Ő uralkodásában. Ő a királyok Királya és az urak Ura. Vele együtt „a fejedelmek jog szerint kormányoznak”, mert „az Atya ilyen nagy szeretetet adott, hogy Isten fiainak neveztetünk, és meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Jn 3:1-2) „Most Isten gyermekei vagyunk”, „ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak” (Róm 8:17), „aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának.” (Jel 1:5-6) Igen, megelevenített minket, akik halottak voltunk vétkeink és bűneink miatt. Feltámasztott minket, és vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban, az Isten jobbján. (Ef 1:20-21; 2:1-6) „Fölemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy a hatalmasok mellé ültesse”, „népe főemberei közé”, és a „dicsőség székét adja nekik.” (1Sám 2:7-8; Zsolt 113:7-8)
„És egy ember olyan lesz, mint rejtek a szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok a száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjazó földön.” A dán, norvég, svéd és francia fordítás így adja vissza ezt a verset: „Minden ember olyan lesz, mint egy menedékhely.” Mint látjuk, a Lowth fordítás azt mondja: „Ember”. Ez azt jelenti, hogy kifejezetten Krisztusról szól, akire a vers vitathatatlanul vonatkoztat. De minden fordítás helyes, hiszen Neki tetszett, hogy olyanná tegyen minket, mint amilyen Ő, akit Krisztus királlyá, fejedelemmé és pappá tesz, az csakis az Ő természete alapján lesz az. Ezért részesülünk majd Vele együtt az Ő üdvösségének örömében és dicsőségében, nemcsak a saját, hanem mások üdvösségéért is.
Milyen nagyszerű terv ez! Isten a szegény elesett, elhagyatott, éhező, gyenge és tehetetlen embereket úgy átalakítja az élet Forrásából és üdvösségük Sziklájából kapott feléledés által, hogy mások számára, akik hasonló állapotban vannak, menedéket nyújtanak a viharos szél elől, olyanok, mint a vízfolyások a száraz helyen és mint a nagy szikla árnyéka a száraz földön. Igen, „Jézus szikla a tikkadt földön”, de Ő tanítványokat hagyott a földön, hogy továbbvigyék munkáját és ott legyenek Helyette az emberek számára. Mi üdítőbb, mint egy vízfolyás egy száraz, perzselő napon? És ez az a hely, amelyet Isten minden gyermeke kiváltságos módon elfoglalhat, mert aki hisz a Fiúban, „élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.” (Jn 7:38) Gondoljunk egy sziklára a kopár földön! Milyen csodálatos és üdítő lehet! Nemcsak a napsugarakat tartja távol, hanem frissítő hűvösséget biztosít. Minden kereszténynek megvan ez a kiváltsága, hogy segítségére legyen néhány megfáradt léleknek ezen a világon. Ugye megértettük, hogy ezek az ígéretek nem csak a jövőre vonatkoznak? Krisztus most uralkodik az igazságban, és most vagyunk Isten gyermekei és ezért fejedelmek. Mikor legyenek érvényesek ezek, ha nem ezekben az időkben, amikor fáradt és kimerült lelkek vesznek körül?
„A fejedelmek jog szerint kormányoznak.” Igen, mert a menny által ihletett és ezért meghallgatásra váró ima az, hogy szeretetünk „egyre jobban bővölködjék ismeretben és teljes megértésben.” (Fil 1:9) Ugyanakkor az ígéret szerint beteljesedünk „az ő akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben.” (Kol 1:9) Az a tény, hogy a szentek fogják megítélni a világot és az angyalokat, indokolttá teszi, hogy képesek legyenek igazságos ítéletet hozni ma az élet minden kérdésében. (1Kor 6:2-3). És így is kell lennie, mert ez a felkészülés ideje az eljövendő világ feladataira. Ez a helyes ítélőképesség és annak tudása, hogy minden alkalommal mit kell tenni, nem varázsütésre jön, hanem az Úr szavainak kellő figyelembevételével. „Mert az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” (Péld 2:1-6) „Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a gonosztól való eltávolodás az értelem.” (Jób 28:28)
A látás, a hallás, a beszéd és az értelem az igazság ajándékai (lásd a 3-4. verseket). Sőt, a fejedelmek azok, akik az igazság Királyával együtt fognak ítélkezni, akik eszközök lesznek arra, hogy látást adjanak az embereknek, és hogy az istentelenek megértsék a tudást. Csak egy betű különbség változtatja meg a héberben a „neki” szót a „nem” szóra, és Lowth-nak kétségtelenül igaza van, amikor azt mondja, hogy ez a változtatás történt. Valóban, azoknak a szeme, akik látnak, nem homályosodik el, és ez azért van, mert az Urukat szemlélik, aki a világosság. Őt fogják látni azokban, akiket az Úr megvilágosított.
„Nem nevezik többé a bolondot nemesnek.” Az 1Sám 25:25 versből megtudjuk, hogy Nábál jelentése „bolond”, és ezt a szót használja itt a héber írás, tehát Lowth helyesen fordította „bolondnak”. És ki a bolond? Az, aki semmibe veszi az Urat, aki úgy cselekszik, mintha nem is létezne Isten. (Lásd Zsolt 14:1). Mivel az Úr félelme a bölcsesség, ez azt jelenti, hogy a bolondság az igazságtalanság. Bolond az, aki hamis bizonyságot tesz Isten ellen, és ezzel az emberek hitét igyekszik csökkenteni - hogy az igazságra éhező és szomjazó embereket még üresebbé tegye.
Ezzel kapcsolatban jó lesz elolvasni, amit az Úr Ezékiel próféta által mondott. Olvassuk el a 13:17-23 verseket! Némelyek hazugsággal szomorították meg az igazak szívét, és megerősítették a gonoszok kezét, hogy ne térjenek le gonosz útjaikról. Tetteikkel és szavaikkal azt hangoztatják, hogy a gonosznak jó lesz dolga, és bármit tesz is az ember, az örökké élni fog. Így nem tesznek különbséget aközött, aki az Urat szolgálja, és aközött, aki nem.
A 13-14. versekben az átok hatásainak leírását olvashatjuk. Ez konkrétan Jeruzsálemre vonatkozik, de az alkalmazás az egész földre tartozik. Az ember bűne miatt a föld átkozott. Ez nem egy önkényes átok volt, hanem Isten csupán Ádám bűnének elkerülhetetlen következményét jelentette be. Amikor elbukott az, aki a föld tulajdonosának és urának tétetett, csak az történhetett, hogy az ő uralma pusztasággá vált. A részeges mezeje és a lusta mezeje töviseket és bogáncskórót terem. Ez az átok növekedni fog a vég közeledtével, és „a gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, tévúton járnak, és tévútra vezetnek.” (2Tim 3:13) A végén a föld teljesen pusztává és kietlenné válik, mint kezdetben, mielőtt Isten Lelke lebegett a vizek felett. (Lásd 1Móz 1:2 és Ézsa 24:1).
Ugyanaz a Lélek, aki kezdetben rendet teremtett a káoszból, teljes helyreállítást fog végezni, miután a bűn tökélyre vitte romboló munkáját. Az igazság Lelke fogja visszafordítani a bűn munkáját. Amikor a Lélek kiárad ránk a magasból, „a sivatag gyümölcsöskertté válik.” „Jog lakik majd a sivatagban, és igazság honol a gyümölcsöskertben.” Bár erőszak fogja betölteni a földet, mint az özönvíz előtti időkben (lásd 1Móz 6:11; Mt 24:37), mégis „az igazság műve békesség és az igazság nyugalmat és biztonságot munkál mindörökké.” És mivel az igazság fog uralkodni a földön, egyszerűen azért, mert lesznek igazságos emberek, akiket Isten Lelke tesz azzá, ez azt jelenti, hogy a minden dolgok helyreállítása és a béke országának eljövetele az emberek által valósul meg. Isten a minden dolgok szerzője, de Ő olyan embereken keresztül munkálkodik, akik félik Őt, és átadják magukat Neki igazság eszközeiként. „Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.” (1Kor 15:21) Ugyanígy, ha ember által jött az átok, ember által jön az áldás is. Mivel ember által jött a pusztulás, ember által jön a helyreállítás is. Minden jó cselekedetben Isten saját magával azonosítja népét, és dicsőséget ad neki. Ő a népének ad dicsőséget, és a nép az Úrnak ad dicsőséget.
„De jégeső hull.” Szörnyű megrendülések fogják kísérni a helyreállítás munkáját. A bűnt nem lehet majd harc nélkül kiirtani a földről. Lesz villámlás, égzengés, mennydörgés és nagy földrengés, „mint amilyen nem volt, amióta ember van a földön”, és „az égből talentum nagyságú jégdarabok hullanak az emberekre” (Jel 16:17-21). Mégis, Isten népe még ez idő alatt is „békés hajlékban fog lakni, biztonságos sátrakban, gondtalan nyugalomban.” A szorongattatás idején Isten szentjei ezen a földön ugyanolyan biztonságban lesznek, mint lesznek mindezek után a mennyben, mert az már most is a lakóhelyük. (Lásd Zsolt 91:1-16, 46:1-5).
A 20. vers alapja a rizsvetés, amely nedves talajon nő, és éppen akkor vetik el, amikor a víz elborítja a földet. Ezután ökröket és lovakat hajtanak rá, és ezek segítségével kerül a mag a földbe. Így a szó szoros értelmében a kenyeret a vízre vetik, hogy aztán sok nap múlva megnőve találják azt. Boldogok azok, akik eléggé bíznak az Úrban ahhoz, hogy reggel és este elvetik az igazság magját, az élő Isten szavát, még akkor is, ha a kilátások gyakran kellemetlenek. Vessetek minden víz mellett és az aratás a víztelen pusztaság helyett egy érett gabonától, az igazság gyümölcseitől mosolygó földet fog feltárni.
The Present Truth, 1899. június 22.
A