Vár még az Úr, hogy könyörüljön rajtatok!

 Ézsaiás 30:15-33 (Lowth fordítás):

„¹⁵Mert így szól Jehova, Izrael Szentje: Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök. De ti nem akartátok, ¹⁶hanem így hencegtetek: Azért sem! Inkább lovakon száguldozunk! Ezért el fogtok száguldani! És gyors paripákra szállunk! Csakhogy gyorsabbak lesznek üldözőitek! ¹⁷Ezren megrettennek egy ember fenyegetésétől, ötnek fenyegetésétől elmenekültök, míg úgy nem maradtok, mint a jelzőpózna a hegytetőn, és mint a zászló a dombon. ¹⁸Jehova azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene Jehova; boldogok mind, akik benne reménykednek! ¹⁹Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked. ²⁰Bár az ínség kenyerét adja nektek Jehova, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat, ²¹és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: Ez az út, ezen járjatok! amikor jobbra vagy balra letérnétek. ²²Akkor tisztátalannak fogod tartani faragott bálványaid ezüstbevonatát és öntött istenszobraid aranyburkolatát; szétszórod, mint undokságot: El veled! – mondod neki. ²³Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd, ²⁴és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg. ²⁵Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok. ²⁶Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi Jehova népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja. ²⁷Íme, Jehova neve jön messziről, lángol a haragja, és súlyos a hangja; ajka telve van bosszúsággal, és nyelve olyan, mint az emésztő tűz. ²⁸Lehelete, mint az áradó patak, mely nyakig ér, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztítás rostájával, és tévútra vivő zabla lesz a népek száján. ²⁹Úgy énekeltek majd, mint az ünnepszentelés éjjelén, és szívetek örül, mint a zarándoké, aki fuvolaszó mellett megy Jehova hegyére, Izrael Kősziklájához. ³⁰Akkor Jehova hallatni fogja fenséges hangját, és karjának csapását megmutatja, dühös haraggal és emésztő tűz lángjával, záporban, zivatarban és jégverésben. ³¹Mert Jehova hangjától megretten Asszíria, melyet bottal ver meg. ³²Fenyítő vesszejének minden csapása, melyet rámér Jehova, dobszó és citera mellett megy végbe, és harcra lendített kézzel harcol ellenük. ³³Mert már régóta készen áll a Tófet, ez is a királynak készítve, mélyen és szélesen; mélyedésében tűz és fa van bőven, Jehova lehelete, mint kénköves patak gyújtja meg azt.”

Bár a Szentírás e tanulmányozandó része meglehetősen hosszú, nem kell emiatt aggódnunk. Ne várjuk el, hogy az elejétől kezdve minden mondatot megértsünk benne! Nagyon kevés olyan része van a Szentírásnak, ahol nem találunk nehezen érthető dolgokat, még akkor is, ha a téma amúgy nagyon világos. Minden ilyen esetben a lehető legegyszerűbb módon dolgozzatok, ne fonákul, vagyis ne a végével kezdjétek, hanem az elejével! A Szentírás tanulmányozásakor mindig először álljatok meg annál a résznél, amely első látásra is nyilvánvaló, például az egyszerű ígéreteknél! Ezek könnyen elvezetnek a nem annyira nyilvánvaló dolgok megértéséhez. Ne feledjük, hogy Krisztus keresztje Isten kinyilatkoztatása az ember számára, ezért az ígéretek alapján kell megértenünk minden szavát és cselekedetét! Az Ézsaiás könyvének korábbi tanulmányaiból megérthettük, hogy azok éppúgy vonatkoznak ránk, mint azokra, akik akkor éltek, amikor a próféta megírta. Ezért személyes hasznunkra kell tanulmányoznunk azokat. Ha bármelyik leckében észreveszünk egy számunkra új igazságot, vagy az igazságnak egy új kifejezését, amely megvilágítja utunkat, könnyebbé téve az isteni erő megragadását és az általa való győzelmet, ez azt jelenti, hogy jól végezzük a dolgunkat. Sok ilyen helyet fogunk találni.

Erő a csendben

Az előadások közötti folyamatosság megtartása érdekében olvassunk el egy verset az előző előadásból. A tizenötödik vers mindenkinek olyan szilárdan rögzüljön az elméjében, hogy soha ne felejtse el! „Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által van erőtök.” Megnyugodni az Úrban! Micsoda erőt biztosít ez! Ekkor minden erő a mi javunkra van fordítva. „Az Úr az én örökségem, mondja a lelkem, ezért benne bízom. Jó az Úr azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely keresi őt. Jó csendesen várni az Úr szabadítására.” (JSir 3:24-26)

„De ti nem akartátok.” Ez volt a helyzet a régi Izraellel és nagyrészt ma is így van. Pogányságunkat az mutatja, hogy nem vagyunk hajlandók bízni az Úrban. Azzal, hogy félünk bízni az Úrban, és azt hisszük, hogy saját ügyességünkkel kell kisegítenünk magunkat a szorult helyzetünkből, azt mutatjuk, hogy olyan isteneknek tartjuk magunkat, akik nagyobbak a mennyei Istennél.

„Hanem azt mondjátok: »Nem, hanem lóháton menekülünk« – ezért majd menekülnötök kell.” A ló gyors, és sok reményt nyújt a veszély elől való meneküléshez. Aki az Úrban bízik, annak Isten asztalt terít ellenségei előtt (Zsolt 23:5), amelynél békében ülhetnek és ehetnek, miközben ellenségeik üvöltenek, hiábavalóan használva erejüket. De a legtöbbször az emberek megijednek az ellenfelük üvöltésétől, és elmenekülnek a védelmet nyújtó helyről. Azt gondolják, hogy nagyobb biztonságot jelent a menekülés, mint az Úrban való bizalom. Mi a következménye ennek? „Ezért majd menekülnötök kell.” Természetesen ezt terveztük, és ha menekülni kényszerülünk, akkor biztosan lesz valaki, aki üldöz minket, és az üldöző gyors lesz. Valójában győzelem helyett vereséget tervezünk.

Figyeljük meg a kontrasztot azok között, akik az Úrban bíznak, és azok között, akik megpróbálják „megvívni a saját csatáikat”! Isten ígérete Izraelnek az volt, hogy ha bíznak Benne és megtartják parancsolatait, akkor egy ember ezer, kettő pedig tízezer embert fog megfutamítani. (Lásd 5Móz 32:30; Józs 23:10). De micsoda változás történik, amikor elhagyjuk Istent! Egykor „ezer futott el egy ember riasztására, öt ember fenyegetésére pedig elfutottak mind”, most azonban a helyzet pontosan fordítva van. Ne feledjük, hogy elég egy fenyegetés ahhoz, hogy elmeneküljünk, ha nem bízunk az Úrban! „Minden istentelen elfut, még ha nem is üldözik, az igazak pedig bátrak, mint az ifjú oroszlán.” (Péld 28:1)

Örök, önzetlen szeretet

És most jön a legváratlanabb és kegyesebb ígéret. Azért váratlan, mert teljesen eltér az emberi természet elvárásától, ezért annál kegyesebb. Miután Ézsaiás leírja a nép makacsságát, aki azt mondta: „vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét!”, mert nem akartak bízni az Úrban, hanem inkább a saját útjukat választották, az Úr azt mondta: „De azért vár még az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek. Mert bár ítélő Isten az Úr, de boldogok mindazok, akik őt várják.” Miért vár még az Úr kegyelme? Mert az emberek lázadók voltak. Az angol nyelvre lefordított „várni” szó jelentése „epekedni”, „vágyakozni”, és az Írás szerint annak ellenére, hogy az emberek elutasítják Istent, Ő semmi másra nem vágyik jobban, mint hogy kedvességet mutasson nekik. „A messzeségből is megjelent nekem az Úr: mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” (Jer 31:3) Volt-e valaha tökéletesebb példája az önzetlen szeretetnek? „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért.” „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5:8) Az emberi szeretet önző. Az emberek a szeretetük tárgyából származó örömért szeretnek, és általában megszűnnek szeretni, amikor megvetik vagy elhanyagolják őket. Istennél ez teljesen másképp van. Ő azért szeret, hogy örömet szerezzen a lényeknek, akiket szeret, és örömét leli abban a boldogságban, amelyet szeretete ad azoknak, akiket szeret. A gyűlölet és a visszaélés csak az Ő örök, változatlan szeretetének nagyobb megnyilvánulásait mutatja meg. „Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.” Ő ismeri a halálos betegséget, amelytől a bűnösök szenvednek, és végtelen lelkével arra vágyik, hogy megszabadítsa őket tőle. Volt-e valaha valami ennél csodálatosabb irgalom?

Ha csak ezt az egy igazságot ragadjuk meg, ez lesz a leghasznosabb lecke számunkra. Jézus szeretetének megismerése, amely nem más, mint Isten szeretetének megnyilvánulása, az örökkévalóság bölcsességének megismerését jelenti. De ne feledjük, hogy az Ő szeretetének ismerete a gyakorlati alkalmazását jelenti! El kell fogadnunk a szeretetet ahhoz, hogy megismerhessük. Isten szeretetének elfogadása azonban nem önző örömöt jelent a kapott áldások miatt. Isten szeretetében nincs önzés, ezért senki sem élvezheti önző módon. A szeretet elfogadása kiűzi az önzést. Ha valóban befogadjuk Isten szeretetét, akkor mások gyűlölete ahelyett, hogy hideggé és keménnyé tenne bennünket velük szemben, csak növelni fogja a vágyunkat, hogy kedvességet mutassunk feléjük. Azt fogjátok mondani, hogy ez természetellenes, és hogy erre egyetlen ember sem képes. Így van, ez nem természetes, hanem lelki, és semmilyen emberi természet nem képes ilyen szeretetet kinyilvánítani. Ez csak úgy lehetséges, ha Isten szeretete kiárad a szívünkbe, és ezt a Szentlélek teszi lehetővé, amely ingyenesen adatik mindazoknak, akik hajlandóak befogadni. Nem kellene megtanulnunk az isteni szeretetnek ezt a leckéjét?

Ítélet és irgalom

Miért mutat az Úr ilyen csodálatos szerető jóságot és irgalmat? Mert „az ítéletnek Istene az Úr”. Azt hitted, hogy az igazság és az ítélet büntetést jelent? Ó, nem, nem feltétlenül. Az igazság és az ítélet Isten trónjának alapja, az Ő trónja pedig a kegyelem trónja. Isten igazságos abban, hogy megigazítja azokat, akik hisznek Jézusban (Róm 3:26). Ez az Ő igazságának kijelentése, mert Isten az Ő hűsége alapján követeli az igazságot, mivel „ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9)

„Bizonyosan könyörül ő rajtad; mihelyt meghallja kiáltásod hangját.” Az Úr keresi az alkalmat, hogy jót tegyen, „mert gyönyörködik az irgalmasságban!” (Mik 7:18) Figyel arra, amit az Ő népe mond Neki. (Mal 3:16) „Amint meghallja, válaszol neked”. A földre hajol, és türelmetlenül várja, hogy meghallja az ember kiáltását. Olyan figyelmesen hallgatja, hogy nemcsak a leggyengébb suttogást hallja meg, hanem a Hozzá kiáltónak első sugallata is megérinti a szívét. Ismeri a szív szándékait és gondolatait, és válaszol rájuk. Ő nem olyan, mint a hamis bíró, akit sokszor kell kérlelni és a nyakára járni, mielőtt igazságosan ítélne. (Lásd Lk 18:1-8). Isten az ítélet Istene, és nem igazságtalan. Ezért meghallgat és gyorsan bosszút áll. Bizonyára minden lehetséges bíztatást megkaptunk, „hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.”

Ez a fejezet bővelkedik csodálatos ígéretekben. Még ha szenvedtünk is a saját hajlamaink követésének természetes következményei miatt, Isten mégsem távolítja el tanításait tőlünk, hanem szemünk előtt tartja azokat. Az Úr nem hagyja, hogy tudatlanságban bolyongjunk, hanem meghallatja a mögöttünk kiáltó szót: „Ez az út, ezen járjatok!” Milyen furcsa, hogy az időben történő figyelmeztetést és tanítást tehernek, nem pedig áldásnak tekintjük! „Tudom, Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és aki azon jár, nem maga irányítja lépését. Fenyíts meg bennünket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy meg ne semmisíts!” (Jer 10:23-24)

Tanítók, akik felfrissítenek

A 20. vers kiválóan illusztrálja, milyen áldásosak a különböző bibliafordítások. Minden földi nyelv csak töredéke a mennyei tökéletes nyelvnek. Az átok mindenre kiterjedt, így még ha az összes nyelvet egyesítenénk is, akkor is az édeni nyelvnek csak a tökéletlen reprodukciója lenne. Isten gondolatai nem olyanok, mint a mi gondolataink, hanem magasabbak az egeknél. Ez akkor azt jelenti, hogy lehetetlen számunkra megértenünk Isten szavát, mert a sok tökéletlen nyelv közül csak egyet ismerünk? Nem, egyáltalán nem. Még akkor sem értenénk meg, ha az összes nyelvet ismernénk, és a saját bölcsességünkre kellene támaszkodnunk, de azért adatott a Szentlélek, hogy megismerjük Isten dolgait, amelyeket ingyen kapunk meg. (1Kor 2:12). Azonban minden olyan eszközt fel kell használnunk, amelyet Isten a rendelkezésünkre bocsátott, és ezek közé tartozik a különböző nyelvek ismerete, illetve az általunk értett nyelvről készült különböző fordítások használata. Ebben az esetben tehát többet tanulhatunk abból, hogy ahol az egyik fordításban a „tanítók” szó szerepel, ott egy másik fordítás az „eső” szót használja.

Nincs ellentmondás, mert a héber szót helyesen fordítják „tanítónak” és „esőnek” is. Ez nem a nyelv szegénysége miatt van így, hanem inkább a gazdagsága miatt, mivel minden egyes szó olyan átfogó. Van itt egy igazság: a tanítónak képesnek kell lennie, hogy felfrissítse a tanítványait, ahogy az eső felfrissíti a földet. Nincs Istenhez fogható tanító, (Jób 36:22), mert Ő az „élő vizek forrása” (Jer 2:13), „folyók és széles vizek helye” (Ézsa 33:21), és olyan, mint „harmat Izraelnek” (Hós 14:6). Isten esőt önt a szomjazóra és áradatot a kiszáradt földre, sőt az Ő Szentlelkét is, aki az élet vize (Ézsa 44:3; Jn 7:37-39). Ezért azokból, akik hisznek, élő víznek forrásai fakadnak. Krisztus, a legnagyobb tanító, tudja, hogyan kell egy szóval felfrissíteni a megfáradtakat. „Figyeljetek, egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is szám beszédeit! Csepegjen tanításom, mint az eső, hulljon a beszédem, mint a harmat, mint langyos zápor a gyenge fűre s mint enyhe permet a pázsitra! Az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!” (5Móz 32:1-3)

Az élet ajándéka - a lélegzet, amely felemészt

Örökkévalóak Isten ígéretei, örök és végtelen az Ő szeretete. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gonoszság örökké folytatódhat. „A kezem rá, hogy a gonosznak nincsen mentsége.” Azok, akik kitartanak a gonosz cselekedeteikben, meg nem tért szívük szerint gyűjtenek maguknak haragot a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvaló lesz, aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint. (Róm 2:4-6). De a büntetés kinyilvánítása során Isten nem változik, Ő még mindig a szeretet Istene. „Az ő irgalma örökké tart.” A gonoszok pusztulása nem más, mint természetes és elkerülhetetlen következménye annak, hogy elutasítják az Ő végtelen szeretetét, amelynek kegyelme az élet. Figyeljük meg, hogy Isten lehelete az, amely meggyújtja a gyehenna tüzét. „Igazságosan ítél a gyöngék dolgában, és méltányosan bíráskodik a föld szegényei felett. Megveri a földet szájának botjával, és ajka leheletével megöli a hitetlent. Derekát igazság fogja övezni, csípőjét pedig hűség.” (Ézsa 11:4-5) A lehelet, amely elpusztítja a gonoszokat, az élet lehelete - ugyanaz a lehelet, amely most az egész emberiségnek adatik, a gonoszoknak és az igazaknak egyaránt, és amely nélkül nem lenne élet a földön. Hogyan lehetséges tehát, hogy végül ez a lehelet emészti meg a gonoszokat? Egyszerűen azért, mert nem fogadják el úgy, amint van. Mivel nem ismerik el Istent a leheletben, amit belélegeznek, ezáltal nem engedik, hogy elvégezze az általa elrendelt munkát, nevezetesen, hogy eltávolítson minden igazságtalanságot belőlük. Isten lehelete minden pillanatban munkálkodik az egész földön, kisöpri a tisztátalanságot, és így lehetővé teszi, hogy az emberek élhessenek. Isten mindenütt és mindenkor megmutatja nekünk, hogy a lélegzetvétel milyen céllal adatott: hogy megtisztítson és életet adjon. Amikor az emberek azonosulnak az aljassággal és a bűnnel, akkor elkerülhetetlenül felemészti őket az, ami amúgy élet lett volna számukra, ha akarják. „A mi Istenünk emésztő tűz.” Ugyanaz a tűz, amely megtisztítja az aranyat, elégeti a salakot. Ezért minden azon múlik, hogyan viszonyulunk Istenhez. Valóban életnek fogadjuk-e Őt, megengedve Neki, hogy megváltson minket minden igazságtalanságtól, vagy pedig emésztő tűz lesz számunkra? „Boldogok mindazok, akik benne bíznak!”

A büntetés szó szerinti helye

Tófet a Ben-Hinnóm völgyének egy része volt Jeruzsálem közelében, ahol a pogányok űzték az utálatosságaikat, és amelyeket a zsidók is cselekedtek, amikor hitehagyottá váltak. Itt vezették át gyermekeiket a tűzön. (Lásd 2Kir 23:10; Jer 7:31). Ezért átkozott helynek tekintették, és itt égették el a város szemetét. Innen származik a Mk 9:45,47 versekben a „gehenna” szó. Lásd a Revised fordítás széljegyzetét! A szó egyszerűen azt jelenti: „Hinnom völgye”. Amikor Jézus úgy beszélt a gehennáról, mint a helyről, ahol a gonoszok elnyerik büntetésüket, a zsidók jól értették, hogy ez a teljes megsemmisülést jelenti - a hely, ahol az igazságtalanok elpusztulnak, és „nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem ágat” (Mal 4:1). És ez nem csak egy jelkép volt, mert éppen azon a helyen lesznek összegyűjtve a gonoszok, amikor tűz száll alá Istentől a mennyből, és megemészti őket (Jel 20:9). Isten nem esetlegesen beszél, hanem amit mond, az úgy lesz.

 The Present Truth, 1899. június 15.

A