Az új ének
Ézsaiás 42:10-17
„10Énekeljetek az Úrnak új éneket és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. 11Emeljék fel szavukat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. 12Adják az Úrnak a dicsőséget és dicséretét hirdessék a szigetekben. 13Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. 14Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztattam: most, mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! 15Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden füvüket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. 16A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom. 17Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!”
A szabadulás éneke
Az új ének a szabadulás éneke. A Jelenések könyvének 13. fejezete a pápaság Istennel szembeni felmagasztalását mutatja be, és azt a befolyást, amelyet az egész földön gyakorol és gyakorolni fog. A pápaság megtéveszti még azokat is, akik nem közvetlen alattvalói, hogy imádják őt és megalkossák képét. Elrendeli, hogy megölessenek mindazok, akik nem imádják őt, vagy az ő képét. A gonosz erőinek látszólagos győzelme közepette azonban a próféta Isten népének győzelmét látta:
„Láttam, és íme, egy Bárány állt a Sion hegyén, és vele együtt száznegyvennégyezer, akiknek homlokára fel volt írva az Atya neve. És hallottam egy hangot az égből, mint sok víznek a hangja és mint a nagy mennydörgés hangja. És hallottam azoknak a hangját, akik hárfáikkal énekelnek. És énekeltek, ami új éneknek látszott, a trón előtt és a négy teremtmény előtt, és a vének előtt. És senki sem tudta megtanulni az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik megváltattak a földről.” (Jel 14:1-3)
Mózes éneke
Ez azt jelenti, hogy senki sem tanulhatja meg ezt az éneket, csak azok, akik átélték ezt a tapasztalatot. A tizenötödik fejezetben ezt olvassuk:
„És láttam a mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, akinél a hét utolsó csapás volt; mert az által teljesedett be az Istennek haragja. És láttam úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén és bélyegén és az ő nevének számán, láttam állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében voltak az Istennek hárfái. És énekelték Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.” (Jel 15:1-4)
Ezekből a szövegekből megérhetjük, hogy a megváltottak új éneke valójában Mózesnek, Isten szolgájának az éneke, amelynek szövegét a 2Móz 15. fejezetében olvassuk: „Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lett nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.” Majd ezt olvassuk: „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatévő? Kinyújtottad jobb kezedet, és elnyelte őket a föld. Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.” (11-13 versek) Így látjuk, hogy az új ének az Úr hatalma magasztalásának éneke mindazok felett, akik feljebb helyezik önmagukat „mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk”. Mivel azonban Isten győzedelmeskedik minden hamis isten felett - legyen az faragott vagy öntött képmás, illetve ember, aki szerint joga van Isten helyett beszélni és cselekedni - ebből természetesen az következik, hogy mindazok, akik Isten ügye mellett állnak, azok Vele együtt diadalmaskodnak. Ezért az új ének egy hálaadó ének Istennek, aki győzelemre viszi népét Jézus Krisztus által. (1Kor 15:57)
A megpróbáltatás éneke
Olvassuk el újra a Jelenések könyvéből idézett szövegeket, és figyeljük meg, hogy az új éneket minden esetben közvetlen a megpróbáltatás idejével összefüggésben említi a Biblia. Amikor úgy tűnik, hogy Isten népe el lesz pusztítva, akkor a próféta azt látja, hogy a Sion hegyén új éneket énekelnek. Ez arra tanít bennünket, hogy az új éneket, vagyis a győzelem énekét a legnagyobb veszély idején éneklik majd. Az Ézsaiás könyvének most tanulmányozott részében látjuk, hogy ez így van. Közvetlenül utána az Úr harcosként való eljövetelének leírása következik. Ez azzal az idővel van összefüggésben, amikor a hegyek és halmok elpusztulnak, a folyók és tavak kiszáradnak. Abban az időben az egész földet arra hívják, hogy új éneket énekeljen. A sivatag és a hegyek lakói arra kapnak meghívást, hogy dicsőítsék az Urat, és hirdessék dicséretét a szigeteken.
Az éneklés indoka
Hasonlítsuk össze ezt a részt a 96. zsoltárral!
”1Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! 2Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását. 3Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait; 4Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. 5Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. 6Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén. 7Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet! 8Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba! 9Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld! 10Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal. 11Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! 12Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, 13Az Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.”
Ez a zsoltár egy tökéletes párhuzam Ézsaiás könyvének most tanulmányozott részével. Az Úr minden hamis isten feletti győzelmét írja le, vagyis mindaz felett, ami „Isten ismerete ellen emeltetett”. Ugyanezt írja le Ézsaiás 2. könyve is: „Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.” „És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti.” Ez az a nap, amikor az Úr „az Ő nagyságának dicsősége felkél, hogy megrettentse a földet”. Abban az időben Isten népe új éneket fog énekelni. Akkor fog a legjobban énekelni, amikor a legsötétebb lesz a felhő.
Ezt Habakuk 3. fejezete még inkább hangsúlyozza. A próféta olyan szörnyű időt ír le, annyira megborzong a látottaktól, hogy imában azt kéri az Úrtól, hogy ne éljen a beteljesülés idejében. Mégis azt mondja: „Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. [vö. Jóel 1:10-20] De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben. Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!” (Hab 3:18-19) Nincs olyan nagy nyomorúság a földön, amely miatt Isten népe ne tudna énekelni. Az emberek szoktak énekelni a békességes időben, de amikor legnagyobb lesz a megpróbáltatás, új éneket énekelnek.
Az új ének és a régi történet
Az utolsó idézett szöveg a 40. zsoltárra emlékeztet. A próféta azt mondja, hogy Isten igazgatta lépteit, hogy biztonságban járhasson a magaslatokon. Így olvassuk: „Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét” (Zsolt 40:2-4). Látjuk tehát, hogy az új ének, amelyet a Sion hegyén énekelnek a szentek, nem más, mint amit a megpróbáltatás pusztájában énekeltek. Ez a bűnből való megváltás éneke. A bűn feletti győzelemben minden felett diadalmaskodunk.
A csendes figyelő
Az a tény, hogy Isten hallgat, és nem pusztítja el azonnal az igazságtalanságot és az elnyomókat, nem annak a jele, hogy nem látja ezeket a dolgokat. Nagyon elhamarkodott ítélet kijelenteni azt, hogy Isten nem törődik ezzel. Miért ne törődne, amikor minden elkövetett rossz Ellene irányul? Jézus azonosította magát az emberiséggel, tehát aki a legkisebbel rosszat vagy jót tesz, az az Úrral teszi azt. (Mt 25:40,45) Ne feledjétek, hogy Isten bölcsessége kifürkészhetetlen, és semmi sem túl kicsi ahhoz, hogy elkerülje a figyelmét. Ő tartja fenn az eget és a földet. „De hiszen ezek nagy dolgok” - fogjátok mondani. Igaz, de végtelen számú, nagyon apró részecskéből állnak, és ha Isten nem törődne minden egyes apró részecskével, nem tudná megőrizni az egészet. Isten gondoskodása az egész földről éppen az Ő gondoskodását jelenti minden egyes atomról, amely a földet alkotja. Ha nem törődne a darabkákkal, akkor veszteség lenne. Ha nem törődne az atomokkal, mert azok kicsik és jelentéktelenek, akkor azok elszabadulnának az űrben, és hamarosan nem maradnának nagy dolgok, amelyekkel törődhetne. Ezért minden lélek legyen biztos abban, hogy az Úr ugyanúgy törődik vele, mint mindenkivel.
A biztos ígéret
Az emberek azt mondják: „Hol van az ő eljövetelének ígérete?” Azt állítják, hogy a világot a véletlen irányítja, vagy hogy Isten közömbös az emberiség szerencsétlenségei iránt. Így Istennel szembe állítják magukat hatalmas ügyében, és az Ő vádlói közé állnak. Elfelejtik, hogy „a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok” (2Pét 3:15). Figyeljük meg a „hosszútűrés” szót! Isten szenved, amikor az emberek szenvednek. Ő hallgat, de nem azért, mert közömbös, hanem végtelen türelme, elnézése és önuralma miatt. Ennek türelemre kellene tanítania az embereket. Azért türelmes, hogy a legnagyobb gúnyolódóknak időt adjon a bűnbánatra. De végül feláll és szétszórja ellenségeit. (Lásd Zsolt 48) „Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig.” (Jak 5:7)
A világosságban járva
Milyen csodálatos ígéret van a 16. versben! „A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé.” Ezért teljes bizalommal imádkozhatunk: „Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te utadat!” (Zsolt 5:9) Ez az a nap, amikor „a homályból és sötétből a vakok szemei látni fognak” (Ézsa 29:18). Az Úrnak nem okoz gondot a sötétség vagy a világosság (Zsolt 139:11-12), így a sötétben is világosság lesz az Ő népe körül. Ne feledjük, hogy Isten mindvégig kézen fogva tartja népét. Mit számít akkor, hogy nem látják az utat? Isten vezetésével a vak ember sokkal jobban jár, mint a látó ember, aki nappal, de egyedül jár. A szem nem használ azoknak, akik nem bíznak az Úrban. Ez azért van, mert nem ismerik Őt, és azt bizonyítja, hogy vakok, hiszen minden Őróla tesz bizonyságot. Olyanok, mint a bálványaik, amelyekben bíznak, elvesznek az isteneikkel együtt, akikben bíznak. Az Úr és a hamis istenek ügye eldőlt, ezért aki az Úr mellé áll, nem vállal kockázatot.
The Present Truth, 1899. november 2.
A