A törvény felmagasztalása

Ézsaiás 42:18-25

„¹⁸Ti süketek, halljatok, és ti vakok, tekintsetek fel és lássatok! ¹⁹Ki vak, ha nem az én szolgám? És ki olyan süket, mint megbízottam, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a bizalmasom, és olyan vak, mint az Úr szolgája? ²⁰Sokat láttál, de nem gondoltad át. Nyitva volt a füled, de nem hallottál. ²¹Igazságáért tetszett az Úrnak, hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye. ²²De ezt a népet kirabolták és eltaposták; bilincsbe verve, tömlöcben vannak mindnyájan, fogházba zárták őket, prédává lettek, és nem volt szabadító. Prédává lettek, és nem volt senki, aki azt mondta volna: Add vissza! ²³Ki veszi ezt figyelembe közületek, ki ügyel és ki hallgat oda ezután? ²⁴Ki adta oda Jákóbot és Izráelt prédául a fosztogatóknak? Hát nem az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. ²⁵Ezért árasztotta rájuk heves haragját és a háború tombolását. Körülöttük lángolt, de nem értettek belőle, megégtek tőle, de nem tértek észre!”

Sokkal több van benne, mint amit látunk

Tévedéseket fogunk elkerülni, ha a Szentírás „nehezen érthető” részeinek tanulmányozásakor azt a szabályt fogadjuk el, és szigorúan betartjuk, hogy soha nem feltételezünk. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a földön senki sem tehet végleges és mérvadó kijelentést egyetlen bibliaszöveg tanításáról sem. Vagyis senki nem merítheti ki a Biblia egyetlen részét sem. Ha én elmondom azt, amit találtam egyik bibliaversben, az nem akadályoz másvalakit abban, hogy ő valami nagyobb igazságot találjon benne. A feltételezés a probléma azoknál, akik elolvassák egy általuk megbízhatónak vélt szerző írását, és azt gondolják, hogy ő mindent elmondott, amit az adott témáról el lehet mondani. Világosan látják az eléjük tárt témát, és elégedetten úgy gondolják, hogy nem érdemes tovább kutatni, és többet felfedezni. Ez azonban tévedés. Nem számít, hogy mennyit látunk a Biblia valamelyik igéjéből, biztosak lehetünk, hogy sokkal több van benne, mint amit megértünk. Az isteni tökéletességbe és az Isten Igéjének teljességébe vetett bizalom visszatarja az embert attól, hogy a Biblia tanításairól összefoglaló „hitvallást” kiadjon. Tanulmányozás közben tartsuk szem előtt ezeket a dolgokat!

Krisztus isteni küldetésének bizonyítása

Amikor Jézus itt volt a földön, bebizonyította küldetésének isteni voltát azzal, hogy a vakokat látóvá és a süketeket hallóvá tette. (Mt 11:5) Jézus sok csodát vitt végbe az emberek előtt, hogy higgyenek, hogy Ő a Krisztus, és így életük legyen az Ő neve által. (Jn 20:30) Ézsaiás próféciája rámutat arra, hogy az Isten jelleméről szóló nagy vita a föld történelmének utolsó napjáig tart - amikor az ítélet kihirdetése örökre elrendezi a kérdést. Mivel tehát 1800 évvel ezelőtt csodákra volt szükség, hogy Krisztus küldetésének hiteles volta bizonyítva legyen, azt jelenti, hogy ugyanezeknek a csodáknak meg kell ismétlődniük mindaddig, amíg kétségek merülnek fel ebben a kérdésben.

Csodák, amiket meg kell tenni

A következő bibliaversből nyilvánvaló, hogy az utolsó napokban az Úr szolgája által gyógyító csodák fognak történni. „Ti süketek, halljatok, és ti vakok, tekintsetek fel és lássatok!” Valaki talán mondhatja, hogy a süketeknek intézett szavakat, hogy halljanak, és a vakoknak, hogy lássanak, lelki értelemben kell érteni. Úgy érvelnek, hogy akik nem értik Isten igazságát és lelkileg vakok, azok meglátják az Urat, és megértik az igazságot. Ez kétségtelenül igaz. De ehhez az érveléshez való ragaszkodásuk, mely által megsemmisítik a szöveg nyilvánvaló erejét, azt mutatja, hogy nem értékelik a megtérés művének nagyságát. Mi a nagyobb, azt mondani, hogy „megbocsáttattak neked a te bűneid”, vagy azt mondani egy gutaütött embernek, hogy „kelj fel, vedd az ágyad és járj”? Könnyebb-e az emberrel megláttatni az Istenét, mint megláttatni embertársát? Miért tartja furcsának a megtérésben hívő ember, hogy Isten bármilyen testi betegségből meggyógyíthat? Kétségtelen, hogy ezek a bibliaversek arról szólnak, hogy az emberek meg fogják érteni az evangéliumot, de ez nem jelenti azt, hogy testileg nem gyógyulnak meg, épp ellenkezőleg. Nagyon valószínű azonban, hogy e csodák többsége az úgynevezett pogány országokban történik meg, és hogy ezek az öntelt, felvilágosult országok, ahol az evangéliumot oly sokáig hirdették és oly sokszor megvetették, már megkapták a legtöbb bizonyítékot. A szigetek azok, amelyek Isten törvényére várnak, ezért az Úr a pogányokhoz küldi szolgáját, hogy megnyissa a vakok szemét.

A vakok szemeinek megnyitása

„Ki vak, ha nem az én szolgám? És ki olyan süket, mint megbízottam, akit elbocsátok?” „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani.” Ezt mondták Krisztusról. Ő maga elszenvedte mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyekből megszabadította az embereket, Önmagáért mégsem tett semmit. Ez azt mutatja, hogy senki sincs reménytelen helyzetben. Süketek és vakok vagyunk. Sajnos ez igaz! Az Úr azt mondja, hogy az Ő Szolgája, akit támogat, az Ő Kiválasztottja, akiben a Lelke örömét leli, akit földre küldött, hogy megnyissa a vakok szemét, Ő szintén vak volt, hiszen magára vállalta teljes vakságunkat. Senkinek sem kell szenvednie úgy, mint Ő, mert Ő az emberiség összes bánatát viselte. Nincs olyan emberi lélek, hogy bűnének súlya nagyobb lenne, mint az, amit Krisztus magára vett, mert Ő az egész világ bűneit viselte. De Ő „a szent és igaz”, ezért nincs olyan lélek a földön, aki ne lehetne ugyanolyan szent és igaz, mint Ő. Őbenne a süketség, a vakság és minden testi és lelki fogyatékosság megszűnik, mert „nincsen ő benne semmi sötétség”. Ezért, még ha vakok, süketek, némák, bénák és gonoszok vagyunk is, mindezek átkerültek rólunk Őrá. „Az ő sebeivel gyógyulunk meg.” Ő magára vette a vakságunkat azért, hogy mi lássunk.

Isten bensőséges barátai

„Ki vak, ha nem az én szolgám?” A Revized fordítás így adja vissza: „mint az, aki békességben van Énvelem”. A norvég fordítást pedig így olvassuk: „mint az, aki bizalmas barátom”, és ezt a héber ugyanúgy adja vissza, mint a többi fordítás. Összeillik az eddigiekkel, ha arra gondolunk, hogy Izrael az Úr szolgája, Ábrahám magva, vagyis Isten barátja. Mit számít az, hogy milyen az állapotunk, amíg Isten bizalmas barátai vagyunk? Börtönben lehetünk, ez azonban nem számít, amíg a börtön kulcsa a bizalmas barátunk kezében van. Emlékezzetek erre, amikor e fejezet utolsó verseit olvassátok!

Isten igazsága

A 21. verset - „igazságáért tetszett az Úrnak, hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye” - a dán fordítás így adja vissza: „igazsága miatt elégedett az Úr, mert törvényét naggyá és dicsőségessé teszi”. Ez azt mutatja, hogy Isten törvénye az Ő igazsága. Minél inkább tiszteljük a törvényt, annál inkább magasztaljuk Isten igazságát. Minél dicsőbb a törvény, annál dicsőbb az Ő igazsága. Lássuk, milyen vigasz származik ebből!

A zsoltáros azt mondta: „Mikor az alapok leomlanak, mit cselekedhet az igaz?” (Zsolt 11:3) Isten trónjának alapja az igazság (lásd Zsolt 89:15; 97:2), és Isten trónja tartja fenn a világegyetemet. Ha az alapok leomlanának, mindenki elpusztulna. Ha az igazság megszűnne, akkor természetesen az igazak is megszűnnének létezni, hiszen az igazak a föld sója. De nincs mitől tartanunk, mert Jézus azt mondta: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt 5:17-18) Az Úr nem fogja sem érvényteleníteni, sem megváltoztatni a törvényt, mert a törvény az Ő igazsága, és Ő nem tagadhatja meg Önmagát.

A törvény betartása

Minden okoskodónak, aki Krisztus kijelentésére - „nem a törvény eltörléséért jöttem, hanem inkább, hogy beteljesítsem” - azzal érvel, hogy Krisztus az eltörlése által töltötte be a törvényt, a 21. vers így válaszol „törvényét naggyá és dicsőségessé” tette. Miképpen tisztelheti valaki Krisztust, és milyen tiszteletben fogja tartani az Ő művét, ha azt állítja, hogy Krisztus érvénytelenítette azt, ami szent, igaz és jó?

„De Ő betöltötte a törvényt” - mondja valaki. Igen, pontosan ezt tette. És akkor mi következik ebből? „Ó, akkor nekünk nem kell betöltenünk, hiszen Ő már betöltötte.” Valóban, ez nagyon furcsán hangzik annak szájából, aki azt állítja, hogy szereti Jézust. Ebből megérthetjük, hogy aki azt mondja: „nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk”, nagyon könnyen fogja mondani: „ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus?” De miért akarna egy keresztény elszakadni a törvénytől, amelyet Krisztusban lehet betölteni?

Nem a törvény alatt

De mi „nem vagyunk a törvény alatt”. Valóban nem vagyunk, hála Istennek. És miért nem vagyunk alatta? Mert bennünk van. Elfelejtettétek, hogy a vigasztalás üzenete készíti elő az Úr útját, és hogy azok, akik „nem cselekesznek hamisságot, az ő útján járnak”? (Zsolt 119:1-3) Megszabadultunk a törvénytől, amely bűneink miatt halálra ítélt bennünket, hogy utána „a Lélek szerinti új élettel szolgáljunk, és nem az elavult betű szerint”. (Róm 7:4-6) Ez pedig Krisztus által történik, akiben a törvény teljes mértékben beteljesedik. Amikor tökéletességben egyesülünk Krisztussal, akkor a törvénynek ugyanez a beteljesülése bennünk is megtalálható lesz. A törvény átka nem azokon van, akik Krisztusban teljesítik azt, hanem azokon, akik nem maradnak meg mindabban, ami a törvényben meg van írva. (Gal 3:10-13). Krisztus megváltott minket a törvény átkától, vagyis megváltott minket az engedetlenségből a tökéletes engedelmességre.

A megnövekedő bűn és a bővelkedő kegyelem

Krisztus „naggyá teszi a törvényt”. „A bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Róm 3:20) Ezért minél inkább magasztaljuk a törvényt, annál nagyobbnak fog látszani a bűn. „A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.” (Róm 5:20) „Ahol pedig a bűn bőségesen jelenik meg, ott a kegyelem még inkább bőségesen jelenik meg.” Így látjuk, hogy a törvény felmagasztalásában Isten bőségessé teszi kegyelmét, kinyilatkoztatva igazságát, amelyet a bűnök bocsánata végett helyez szívünkbe. A törvény felmagasztalása és tiszteletreméltóvá tétele nem más, mint Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése.

Az élet törvénye és a halál törvénye

A törvény az igazság, de az igazság nem a törvény által van. Vagyis az igazság nem a törvény cselekedetei által van. Csak „a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye” (Róm 8:2) szabadít meg minket a bűntől és a haláltól. A Krisztus hite általi igazság (Fil 3:9) az egyetlen olyan igazság, amely lehetővé teszi, hogy valaki megálljon Krisztus eljövetelének napján, mert a törvény az Ő szívében van a maga teljességében. A Krisztus szívében lévő törvény az a törvény, amelynek másolata Isten ujja által kőtáblákra került. Krisztusban élő kősziklánk van, nem pedig halott kősziklánk. Tehát míg a Mózesnek adott kőtáblákon csak halál van, addig az élő kősziklán, Krisztus Jézuson élet van. A törvény felmagasztalása megmutatja nekünk, hogy milyen nagy az élet ajándéka, amit Isten Krisztusban ad nekünk.

Előírások és ígéretek

Tudnunk kell, hogy Isten minden parancsolata egyben ígéret is. Senki nem adott Istennek úgy valamit, hogy áldásként ne kapott volna jutalmat. „Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek.” (Róm 11:35-36) Az Úr nem jutalomként ad életet nekünk, mintha tettünk volna valamit Istenért, hanem a Tőle kapott élet tartalmazza azoknak a dolgoknak a beteljesedését is, amelyeket akarja, hogy megtegyünk Őérte. Amikor Isten azt mondja, hogy „ne tedd”, nem azt akarja, hogy mi óvjuk meg saját magunkat a gonosztól, hiszen Ő biztosítja az eszközöket, amelyek által megóv minket a rossztól.

Két bibliavers összehasonlítása által megérthetjük ezt. Isten ezt mondta Izraelnek: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem.” (2Móz 20:2-3) Majd azt mondta: „Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izrael, ha te meghallgatnál engem! Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj! Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről.” (Zsolt 81:9-11) Innen megtudjuk, hogy amikor Isten kimondta a tízparancsolatot, azt üzente, hogy ha a nép hallgat rá, akkor megóvja őket minden gonosztól. Minél nagyobb a törvény követelménye, annál nagyobb Isten ajándéka. A törvény naggyá tétele Isten kegyelmének bővelkedését jelenti.

A kegyelem félelmetes megnyilvánulásai

A Sínai borzalma a Golgota kegyelmét tárja fel. Az emberek megszokták, hogy a Sínai-hegyen adott törvény borzalmairól gondolkodnak és beszélnek, de elfelejtik, hogy a Golgota is ugyanolyan borzalmas. A Sínai-hegynél halált jelentett a törvény hirdetése? Hasonlóképpen a Golgota is halált jelent. A Sínai-hegyen mennydörgés, sötétség és földrengés volt, a Golgotán úgyszintén. Igen, éppen a kegyelem trónjáról, amelyhez bíztatva vagyunk, hogy „járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre”, onnan jönnek a villámlások, a mennydörgések és a szózatok, amelyek megremegtetik a földet. (Jel 4:5; 11:19) A Golgota borzalma, amely miatt a Megváltó így kiáltott: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”, és amely összetörte a kereszten a szívét, mutatja a megszegett törvény nagyságát. A kereszten Jézus felmagasztalta Isten törvényét. Megmutatta, hogy a törvény annyira megváltoztathatatlan, hogy Isten az egyszülött Fia életét sem kímélte, amikor Őt „a bűnösök közé” számlálta. De minél nagyobbnak és borzalmasabbnak tűnik a törvény, annál inkább örülhetünk, mert tudjuk, hogy Isten saját létével garantálta, hogy szívünkbe írja a teljes igazságát. Milyen áldott ígéret, hogy Isten felmagasztalja törvényét! Senki ne beszéljen könnyelműen arról, amit Krisztus az Ő halálával dicsőségessé tett!

Ideje, hogy az Úr cselekedjék

„Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.” (Zsolt 119:126) Az emberek megvetették és elutasították Isten törvényét, és ebben azok segítettek, akik Isten követőinek mondták magukat. Sokan vannak, akik kereszténynek mondják magukat, és nem haboznak rosszat mondani a törvényről. Ezért jelentéktelennek tartják, hogy az emberek a saját törvényeikkel helyettesítik Isten törvényét. Ezzel megvetik és elutasítják Krisztust, az élet Urát. Mivel pedig a mennyei nagy per fogja eldönteni, milyen az Isten jelleme, ebből következik, hogy az utolsó napokban, amikor az „ímhol Istenetek!” üzenet elhangzik, akkor olyan magasra kell emelni a törvényt Krisztusban, mint még soha. Isten meg fogja mutatni, hogy Ő a mi bíránk, törvényadónk és Királyunk, mert egyedül Ő adhat üdvösséget. (Ézsa 33:22) De ne feledjük, hogy amikor az Úr a törvény felmagasztalásán munkálkodik, akkor nemcsak azért teszi, hogy helyreállítsa az Ő jogos helyét, hanem az emberekért is munkálkodik. A törvény eltávolítása által az emberek eltörölték a törvényt a szívükből, és ezáltal a saját útjukra tértek. Ideje, hogy az Úr cselekedjék, de hol? Az emberek szívében, hogy magasra emelje az igazság mércéjét. Isten törvényének érvénytelenítése miatt az emberek lealacsonyodtak a törvényszegésük által, ezért Isten azon munkálkodik, hogy helyreállítsa őket oly módon, hogy a törvényt a szívükbe írja. „Íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja.”

The Present Truth, 1899. november 9.

A