Az örök igazság - a mi üdvösségünk

Ézsaiás 51:1-8 (Lowth fordítása):

„¹Hallgassatok rám, akik igazság után jártok, akik Jehovát keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket, és a kút üregére, melyből kiástak! ²Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, aki szült titeket! Mert egyedül őt hívtam meg, megáldottam és megsokasítottam. ³Bizony, megvigasztalja Jehova Siont, megvigasztalja minden romját; olyanná teszi sivatagját, mint az Éden, és pusztaságát, mint az Úr kertje. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és ének hangja. ⁴Figyeljetek rám, én népem, és ti, nemzetek, rám hallgassatok! Mert tanítás indul ki tőlem, és igazságomat a népek világosságává teszem egy szempillantás alatt. ⁵Közel van igazságom, kiindult szabadításom, és karom megítéli a népeket; rám várnak a szigetek, és karomban reménykednek. ⁶Emeljétek az égre szemeteket, és tekintsetek a földre le! Mert az ég, mint a füst, elenyészik, a föld, mint a ruha, szétfoszlik, és lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem szűnik meg. ⁷Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, nép, melynek szívében van tanításom! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkaiktól ne ijedjetek meg! ⁸Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg; de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.”

Az olvasó könnyen észreveheti az Ézsa 51:6 versnél a Lowth fordítás és a hagyományos bibliafordítás közötti különbséget. Egyesek talán elgondolkodnak azon, hogy mi indokolhatja ezt a különbséget, illetve hogyan lehetünk biztosak a szöveg mondanivalójában, ha a két bibliavers fordítása ennyire eltér egymástól. Milyen hasonlóság lehet az „ugyanúgy elvesznek” és az „elpusztulnak, mint a szúnyogok” kifejezések között? A probléma könnyen megmagyarázható. Nagyon jól tudjuk, hogy az angol nyelvben számos példa van olyan szavakra, amelyeket hasonlóan írunk le, de teljesen más jelentéssel bírnak. Megértésük mégsem okoz nehézséget, mert a szövegkörnyezetből mindig kiderül, hogy melyik jelentésről van szó. Ugyanez igaz a héber nyelvre is. Az „így” vagy „ily módon” szavakat ugyanúgy írják, mint a „szúnyog” vagy a „légy” szót. Az általam ismert összes fordítás, beleértve a Revised Biblia széljegyzetét is, azt mondja: „lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak”. Csak egy kis gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy megértsük, hogy „mint a szúnyogok, elpusztulnak” sokkal kifejezőbb, mint az „ugyanúgy elvesznek”. A mi fordítóink által preferált kifejezés tehát az, - „mint a szúnyogok, elpusztulnak” – amelyről egyértelműen kijelenthető, hogy az Úr ezt akarta valójában mondani. Ez nem annyira lényeges elem, de érdemes megemlíteni.

Ábrahám - az igazság egyik példája

Ezekben a bibliaversekben egy közvetlen felhívásról olvasunk azokhoz, akik az igazságot keresik, mert követni akarják az Urat. Sokan rossz helyen keresik Őt. „Izrael ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna.” (Róm 9:31-32). Ezért az igazság elnyerésének módjához a Biblia példaként Ábrahámra hívja fel a figyelmünket. Ezt olvassuk róla: „Mert, ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő neki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik.” (Róm 4:2-7)

„Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot.” Ábrahám a pogányok egyike volt, és az Úr a pogányságból hívta ki őt. Lásd Józs 24:2-3 verseit, ahol majdnem ugyanazzal a nyelvezettel találkozunk, mint a mostani ézsaiási tanulmányunkban is. Csak ő volt egyedül, akit ki lehetett hívni, de az Úr nagy gazdagságot adott neki hit által, mert „ha Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”. (Gal 3:29). Vizsgáljátok meg az útját, és tanuljátok meg a hit erejét! Tanuljátok meg, hogyan tud Isten minden emberi tényezővel szemben cselekedni! Nézzétek Sárát is, aki hit által „nyert erőt az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette”. (Zsid 11:11) „Bizony, megvigasztalja az Úr Siont.” Így, ilyen eszközökkel fogja Isten felmagasztalni és helyreállítani Jeruzsálemet az evangélium hirdetése által minden nemzetnek. Isten kihoz a nemzetek közül egy hűséges magot, hogy örökölje az ígéret földjét, ahogyan kezdetben kihozta Ábrahámot. Itt ismét egy vigasztalást találunk minden egyes ember számára, mert bármennyire is magányos vagy gyenge az ember, Isten képes megsokasítani és naggyá tenni őt.

Isten igazságának kegyelme

Megszokott, hogy az emberek félelemmel tekintenek Isten törvényére. Úgy tekintenek rá, mint egy rettenetes dologra, pusztán a harag eszközére. Ez teljesen attól függ, hogyan fogadják a törvényt. Krisztuson kívül a törvény csak a halál eszköze, de ha Krisztusban fogadjuk el, akkor az „élet lelkének törvénye”. A kegyelem trónja, amelyhez bátran járulhatunk, „hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:16), ugyanaz a trón, ahonnan „villámlások és mennydörgések és szózatok” jönnek (Jel 4:5). De nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanez történt a keresztnél is, ahol az üdvösséget keressük. A Sínai minden borzalma ott is jelen volt, mégis a kereszttől jön minden vigasztalásunk. A kereszt pedig Isten trónja volt, amelynek alapja Isten törvénye, és az élet folyója folyt belőle. A törvény nem ellentétes az evangéliummal, sőt, még csak nem is kell kibékíteni a kettőt, hiszen Isten törvénye Krisztusban maga az evangélium. Az igazság nem kell helyet csináljon az irgalomnak, sőt még csak nem is kell összeelegyíteni egyiket a másikkal. Mert Isten igazsága az, amely megigazítja a bűnöst (Róm 3:24-26).

De Isten szíve igazságos, mert Isten maga igazságos. Ezért, mivel Isten igazságos, és az Ő törvénye az Ő saját élete, az emberek megtanulnak bízni a törvényben és reménykedni benne, és annak világosságában fognak járni. Isten törvényét szeretni kell, örömöt kell találnunk benne, mintsem, hogy félelmet keltsen és elutasítsuk azt. Isten törvénye üdvösséget biztosít mindazoknak, akik Krisztusban elfogadják.

Isten azt mondja: „Közel van igazságom.” Igen, mert maga Isten „nincs messze egyikünktől sem”, és Ő a mi igazságunk. Krisztust Isten „bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul” tette értünk. Az Ő igazsága közel van, az Ő megváltása kijelentetett. Az Ő élete igazság és üdvösség, és ingyen adatott mindenkinek. Ezt az ajándékot megkaptuk, és nekünk nemcsak kérnünk kell, hanem el is kell fogadnunk. Micsoda áldás tudni, hogy bízhatunk Jehova karjában! „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.”

Isten örökkévaló törvénye

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” - mondta Krisztus (Mt 24:35). „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt 5:17-18) „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogy nem a törvényből egy pontocskának elesni.” (Lk 16:17) Minden, ami meginog, el fog tűnni, de Isten törvénye örökre megmarad. Megváltoztathatatlan, mert ez Isten saját igazsága, és Ő „öröktől fogva mindörökre” van. Isten akaratát fejezi ki (Róm 2:17-18), ezért „aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2:17).

Isten igazsága maga a törvény

A tanulmányunk hetedik verséből megértjük, hogy Isten igazsága az Ő törvénye. Isten azt mondja: „Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem!” Vagyis az igazságot ismerő nép az a nép, amelynek szívébe van írva Isten törvénye. Ha ez lenne az egyetlen kijelentés a Szentírásban erről a kérdésről, akkor is elegendő lenne annak bizonyítására, hogy nem lehet igazság ott, ahol nincs Isten törvénye. De ott kell lennie hit által, mert a tökéletes törvény igazsága csak Krisztusban található meg, és Ő ott lakozik az ember hite által.

A bibliavers arra is rámutat, hogy az ember csakis tapasztalatból ismerheti meg a törvényt. „Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk”. Vannak, akik olyan folyékonyan és harsányan beszélnek a törvényről, mint az ábécéről, lehet, hogy szép prédikációkat tartanak „a megváltás tervéről”, de semmit sem tudnak Istenről vagy az Ő igaz törvényéről, ha nem tapasztalták meg az Úr üdvösségének hatalmát. Mi azt ismerjük, amit megtapasztaltunk, és semmi többet. A többiről csak hallottunk.

„A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.” (Zsolt 119:142) Ezért Isten törvénye kell, hogy legyen Isten népének pajzsa és páncélja a megpróbáltatás idején (lásd Zsolt 91:4). Isten törvénye lesz népének védelmezője. Ez az egyetlen maradandó dolog, ezért így bátorít bennünket Isten Ézsa 51:7 versében: „Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjút, féreg eszi meg őket”. Miért kellene tehát félnünk az emberek gyalázatától? Mindnyájan Krisztusra estünk, és Ő eltávolít belőlünk minden tövist. Nincs benne semmi szégyen, ha Istenért gyaláznak. „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke.” (1Pt 4:14) Az ókori Egyiptom nagyon gazdag ország volt, és Mózes jól tudta ezt, hiszen a fáraó palotájában nőtt fel. Mégis „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát” (Zsid 11:26). Ha Krisztus gyalázata ennyire gazdag az áldásban, akkor milyen gazdagnak kell lennie a dicsőségnek, amely kinyilatkoztatásra kerül?

Olvassátok újra ezeket a verseket, és figyeljétek meg, mennyire hangsúlyozva van az a tény, hogy Isten igazsága és üdvössége örökkévaló, ezért mindkettő változhatatlan. Ez a mi reménységünk. Sok hitvalló keresztény úgy gondolja, hogy az evangélium szolgáiként kötelességük, hogy az embereket Isten törvényének semmibevételére tanítsák. Nem értik, hogy ezzel lesüllyednek a pogányok szintjére, és velük együtt gúnyosan ezt mondják: „Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!” Az ilyen gyenge erőfeszítéseken Isten nevetni fog. Nekünk is nevetnünk kell próbálkozásaikon, hiszen Isten törvényének szilárdságában van az üdvösségünk. Ha Isten törvénye érvényteleníthető lenne, akkor ez azt mutatná, hogy kormánya gyenge, és hogy képtelen megvédeni azokat, akik az Úrban bíznak. Ezért a zsoltárossal együtt mondhatjuk: „Ének volt számomra minden parancsolatod bujdosásom hajlékában”, és azt is, hogy: „Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” És így legyen, hiszen Isten törvényének „nincs határa”, és többet tartalmaz, mint amennyit az emberi elme az örökkévalóság korszakaiban fel tud fogni. Ha vágyakozunk az üdvösségre, Ő meg fogja nyitni a szemünket, hogy meglássuk törvényének csodálatos dolgait.

Az örök üdvösség  

„Igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!” Ezt jól jegyezzétek meg, mert egész életetekben segíteni fog! Amikor elborít a kétely, hogy vajon végig kitart-e hitetek, és azon gondolkodtok, hogy a bűn és a betegség egyszer majd utolér, emlékezzetek az Úr e szavaira! Az Ő igazsága örökkévaló igazság, és nem érvényteleníthető. Az üdvösség, az egészség, valamint a test és a lélek ereje, amit Ő ad, mind örökkévaló. Az, hogy ma jól vagyunk, véletlen lenne? Nem Istentől származik az egészségünk? Kétségtelenül Istentől. Nos, akkor, mivel Isten egészséget ad nekünk a mai napra, nem folytathatja a végtelenségig? Azt fogjátok mondani, hogy igen, ha akarja. Nos, gondoljátok, hogy az Úr akarata nem az, hogy jóban legyen részünk? A leprás így könyörgött: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!”, és Jézus így szólt: „Akarom”. Azt mondta szeretett tanítványán keresztül: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.” (3Jn 1:2) Tehát biztosak legyetek abban, hogy az Úr nem akarja, hogy betegek legyünk! Nem megtiszteltetés számára, ha gyermekei rossz egészségben vannak. Akkor mi az akadálya, ha Ő akarja, hogy egészségesek legyünk? Azt fogjátok mondani, és joggal, hogy az egészségügyi törvények iránti tudatlanság az egyik akadály. Tehát teljesen véletlenül vagytok ma jól, mert véletlenül kerültetek összhangba az élet törvényével. De a lényünk törvénye Krisztus, és azt mondani, hogy nem ismeritek az élet törvényeit, ugyanaz, mint azt mondani, hogy nem ismeritek az Urat. Akkor ismerjétek meg Istent! Tanulmányozzátok az Ő életét, amint az az egész teremtésben megnyilatkozik, és tanuljátok meg, hogyan kerülhettek Vele összhangba! Akkor az, ami egykor véletlenszerűen történt veletek, ezentúl már szabály lesz. Így van ez a lelketekkel is. Az az élet, amely ma megvéd bennünket az ördög hatalmától, ha értelmes módon adjuk át minden nap Istennek, akkor nemcsak aznap, hanem az örökkévalóságban is meg fog őrizni. „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” (2Pt 1:3) Így „a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt.”

The Present Truth, 1900. március 1.

A