Sion helyreállítása
Ézsaiás 60:1-22
„1Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. 2Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. 3És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a neked feltámadt fényességhez. 4Emeld fel körös-körül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. 5Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. 6A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. 7Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai neked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. 8Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúcaikhoz? 9Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjüket és aranyukat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izrael Szentjének, hogy téged megdicsőített. 10Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak neked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. 11És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. 12Mert a nép és az ország, amely neked nem szolgál, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. 13A Libanon ékessége hozzád jő, ciprus, platán, sudár cédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. 14És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megutálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izrael Szentje Sionának. 15Ahelyett, hogy elhagyott és gyűlölt lennél és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre. 16És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. 17Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elöljáróiddá az igazságot. 18Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. 19Nem a nap lesz neked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol neked, hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, 20Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz neked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. 21És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. 22A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.”
E fejezet olvasásakor néhány dolgot érdemes szem előtt tartani, amire már többször felhívtam a figyelmet.
(1) Valahányszor Jeruzsálem városára történik utalás - mint ahogyan e fejezet egyes részeiben is - nem szabad elfelejtenünk, hogy a lakosok nélküli város nem jelent semmit. Amikor azt olvassuk, hogy a város örül, akkor tudnunk kell, hogy valójában a város lakói örülnek. Egy város csak a lakosok ott élésével jöhet létre.
(2) Ezek a próféciák jóval a babiloni fogság előtt hangzottak el. A fogság végén minden zsidó teljes szabadságot kapott, hogy visszatérhessen a saját földjére, és visszatérésükhöz minden szükséges eszközt megkaptak. Ezért a próféciának minden olyan része, amely csak időleges dolgokra vonatkozik, már rég beteljesedett. Ez azt jelenti, hogy az időleges örökség tekintetében beteljesedett.
(3) Nagyon világos, hogy vannak olyan ígéretek, nemcsak ebben a fejezetben, hanem más helyeken is, amelyek soha nem teljesültek be. Sőt, világos, hogy ezek az ígéretek csak egy örökkévaló örökség által teljesedhetnek be. Ez a prófécia az utolsó napokra vonatkozik, és beteljesedése csak az Úr eljövetelekor és minden dolog helyreállításakor fog megvalósulni.
Isten minden ígéretét beteljesíti
(4) Mindenekelőtt el kell kerülnünk egy sűrűn elkövetett hibát. Emberek gyakran azt állítják a be nem teljesedett ígéretekről, hogy Isten bizonyos feltételek alapján tette azokat, és mivel a feltételek nem teljesültek, nem számíthatunk az ígéretek beteljesedésére. Az ilyen állítás rágalom Istennel szemben. Isten soha nem tett olyan ígéretet, amelyet ne teljesített volna a megfelelő időben. „Nem késik el az ígérettel az Úr.” (2Pét 3:9) „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.” (2Tim 2:13) Még ha az összes ember hűtlen lenne és elutasítaná az ígéretet, az ígéret akkor is beteljesülne, hiszen Isten a kövekből is támaszthat fiakat, akik elfogadják a kegyelem felajánlását (lásd Mt 3:9). Isten nem függ egyetlen embertől sem ígéreteinek beteljesedése tekintetében, és sem ezen a világon, sem az eljövendő világban egyetlen ember sem fogja tudni vádolni Istent azzal, hogy valamikor nem tartotta be szavát. A legkisebb lehetőség sem lesz arra, hogy kétely lopódzón egy hűséges ember szívébe egy beteljesületlen ígéret miatt. Isten képes teljesíteni minden ígéretét. És mindazt, amit megtehet az emberek üdvösségéért, meg is fogja tenni.
Az életet és erőt adó ige
„Kelj fel!” azaz: „Állj lábadra!” Hasonlítsátok össze ezeket a szavakat a csodákra vonatkozó szavakkal a Lk 7:14; 8:54; ApCsel 3:6; 14:10 versekből! Krisztus így szólt a halott fiatalemberhez, akit a temetésre vittek és a kislányhoz, aki éppen meghalt: „Kelj fel!”, és mindketten életre keltek, lábra álltak. Péter azt mondta a templom kapujában a sántának, aki soha nem tudott járni: „A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj”, és ő azonnal felszökkent, talpra állt, és járt. Ugyanígy Pál apostol is azt mondta egy másik embernek, „aki még soha nem járt”: „Állj fel lábaidra egyenesen!”, és az „felszökött és járt”. Ez a tanulmányunkban a hozzánk intézett ige. Sőt a fejezet első szava, „kelj fel” az a szó, amely feltámasztja a halottakat, és járásra készteti a gyámoltalanokat. Aki hiszi, hogy meg van gyógyítva, aki hitben hallja ezt a szót a fejezet tanulmányozása során, az olyan életet talál, amelyet korábban soha nem ismert. „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog teneked a Krisztus.” (Ef 5:14)
Legyen világosság!
„Ragyogjál!” Igen, kelj fel és ragyogjál! Miért? Mert Krisztus kiárasztja világosságát rád. Sőt, ennél is több. A világosság eljött, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Itt ismét láthatjuk a teremtő szót. Bár e fejezetben használt szó nem ugyanaz, mint a Teremtés könyvének első fejezetében használt szó, de a kettő között nincs különbség. Az igazság az, hogy itt ugyanarról a parancsról van szó, mint az 1Móz 1:3 versben: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” Kezdetben, amikor a földön nem volt semmi más, csak sötétség, és nem volt egyetlen fénysugár sem, Isten azt mondta: „Legyen világosság!” és azonnal világosság lett. A sötétségből világosság ragyogott. „Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” (2Kor 4:6) Ő a világosság, és „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt”. Ezért Ő képes a sötétségünket világossággá változtatni. Nem így szól hozzánk az ígéret? „Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod.” „Feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.” A teremtő Isten az, aki itt szól hozzánk. Ha úgy gondolunk rá, mint az ég és a föld Teremtőjére, akkor megismerjük azt az erőt, amely által a világokat teremtette, és amely által feltámasztja a halottakat. Ez az igazi szombattartás.
Fények a világban
Amikor Mózes lejött a hegyről, arca fénylett, mert szoros közösségben volt az Úrral, és szemtől szemben beszélgetett vele. Arca nemcsak fénylett, hanem sugárzott is, és mások javára ragyogott, ha hajlandóak voltak befogadni a világosságot. Ez csak egy példája volt annak, amit Isten akar, hogy egész népe fényhordozó néppé váljon. „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5:14). Az Úr népének világossága az Isten életének világossága, mert Ő azt mondta: „aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Jn 8:12). Ezért buzdítva vagyunk arra, hogy mindent zúgolódások és versengések nélkül cselekedjünk, hogy legyünk feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között világítsunk, mint csillagok e világon, az élet beszédéhez ragaszkodva. (Fil 2:14-16). Az élet az emberek világossága, és csodálatos gondolat, hogy az Istentől származó dicsőséges világosság látható lesz a mi halandó testünkben. (2Kor 4:11). Így azok, akik e világ sűrű sötétségébe burkolózva vannak, részesülhetnek „Isten dicsőségének ismeretében”, amikor az Ő alázatos követőiben látják azt. Bizonyára itt az ideje, hogy figyelmezzünk a parancsra: „Kelj fel, ragyogjál!”.
Valódi élet: az élet világossága, a világ világossága
Krisztus hűséges követőiből ragyogó világosság nem egy képzeletbeli világosság. Ez a fejezet későbbi részeiből, valamint a Szentírás más részeiből is kitűnik. A mennyei városról azt olvassuk, hogy amikor megtelik Isten gyermekeivel, „nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” (Jel 21:23, vö. Ézsa 60:19-20 versekkel). Az Istentől sugárzó világosság valódi világosság, amely messze meghaladja a nap fényességét, mert a nap tőle kapja minden fényét. Ezért, amikor az Ő népe aláveti magát az Ő akaratának, ugyanúgy, mint a nap, akkor ők is valódi világosságban fognak ragyogni. „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában.” (Mt 13:43) „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dán 12:3) „Most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk.” (1Jn 3:2) Vagyis a szentek testéből felragyogó világosság még nem nyilvánult meg, ezért a világ nem ismeri őket, ahogyan Krisztust sem ismerték, amikor a földön járt. Azonban az élet, amely megnyilvánult azokban, akik teljesen az Úréi, maga a világosság, amely az Úr orcájáról ragyog, és ugyanaz a világosság, amely megvilágítja a földet. Nem mindenki fogja eltakarni az arcát előle. Egyetlen világosság sem hiábavaló, bármilyen sötét is az a hely, ahol az élet megmutatkozott. A pogányok, a föld nemzetei odajönnek a világossághoz, - amikor megengedik, hogy akadálytalanul rájuk ragyogjon - és még a királyok is eljönnek, hogy tudakozódjanak felőle. Igaz, hogy Krisztus születésekor a jászolhoz érkező keleti bölcsek látogatása e próféciának a beteljesedése volt, de nem szabad azt képzelnünk, hogy az az esemény beteljesített mindent. Az csak egy ízelítő volt abból, ami akkor fog történni, amikor Krisztus teljes mértékben kifejlődik az Ő egész népében. Az úgynevezett pogány országokban nagyon sok király és uralkodó van, akiknek nagy a hatalmuk és befolyásuk, és közülük sokan érdeklődni fognak az élet útjáról.
Sion falainak megépítése
„Az idegenek megépítik kőfalaidat.” Ez még egy kijelentés arról, hogy Izrael országa a föld minden nemzetéből érkező emberek által épül. A pogányok elhívása az az út, amely által Dávid házának romjai felépülnek (ApCsel 15:16-17). Azok, akik egykor Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységük nem volt, és Isten nélkül valók voltak e világon, Krisztus vére által közel kerülnek, hogy többé ne legyenek „idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és az Isten házanépe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültek, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus. Benne van az egész épület összeillesztve, és benne növekszik szent templommá az Úrban.” (Ef 2:11-13, 19-21). Ezek Krisztushoz, az élő kőhöz járulva élő kövekké változnak, és lelki házzá, szent papsággá épülnek, hogy kedves lelki áldozatokat mutassanak be Isten előtt Jézus Krisztus által (1Pt 2:4-5). Így van megírva: „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő” (Jel 3:12). Így fognak felépülni Jeruzsálem, a szent város falai. A nagy munka most is folyik. Ki lesz az, aki a nagy építmény részévé fog válni?
Az Ő házának dicsőítése
„Lábaim helyét megdicsőítem.” Olvassuk el újra Zak 14:4 versét, amelyre gyakran hivatkoztunk ebben a tanulmányban. A vers arról szól, hogy az utolsó nagy küzdelem idején az Úr kivonul, hogy harcoljon a Jeruzsálemmel szemben álló nemzetek ellen, és hogy azon a napon az Ő lába az Olajfák hegyén áll, mely széles síksággá válik, amelyen a város élő vizeivel együtt áll majd. Olvassátok el a 6-9. verseket is a most vizsgált fejezettel kapcsolatban! Ezek, valamint a Jelenések könyve 21. fejezetének versei segítenek meghatározni e fejezet alkalmazását.
A 7. vers különösen vigasztaló, ha azzal a verssel kapcsolatban olvassuk, amely azt mutatja, hogy Isten népe az Ő hajlékává épül a Szentlélek által. Az Ézsa 57:15 versben pedig azt olvassuk, hogy Isten az alázatosokkal lakik, ugyanakkor a „magasságban és szentségben”. Amikor az alázatossal lakik, akkor a magasba emeli őt, és amikor a legjelentéktelenebb és legromlottabb lélekben lakhat, akkor Ő megdicsőíti azt. „Dicsőségem házát megdicsőítem.” A mi részünk csak az, hogy hajlandóak és készek legyünk átadni magunkat. Isten része pedig az, hogy kegyelmet, dicsőséget és erőt adjon az Ő dicsőségének gazdagsága szerint.
„Nap és pajzs az Úr Isten” (Zsolt 84:12). Ezt látjuk a 20. versben is. Isten városának a napja soha nem megy le, mert az Úr lesz annak örök világossága. Isten városának napja soha nem nyugszik le, és nem lesz sem nappal, sem éjszaka, mert az Úr lesz annak örök világossága. A nap ugyanúgy fog ragyogni, mint most, de sokkal nagyobb fénnyel. Isten városában azonban nem lesz rá szükség, mert maga Isten nagyobb fénye fog világítani éjjel és nappal.
Egy igaz nemzet
„És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják.” Így látjuk, hogy Isten népe fényességének beteljesedése nem más, mint az új ég és új föld, amelyben az igazság fog lakni. (2Pt 3:13). Ez a vég, de a kezdetnek most kell megtörténnie, e gonosz világ sötétségének közepette. „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” (Péld 4:18) Az eljövendő világ erőinek ebben a világban kell megnyilvánulniuk. Az új föld világosságának a régi földön kell megmutatkoznia. Az üdvösségnek és a dicséretnek, amely a szent város védelmét fogja jelenteni, az ördög seregeinek támadása idején, most kell megnyilvánulnia, és az igazságnak, amely az új földön fog lakni, most és itt kell léteznie a maga teljességében. Ez annak ereje által fog megvalósulni, aki erős nemzetté teszi a kicsit, és aki hűségében meg is fogja tenni (1Thessz 5:23-24).
The Present Truth, 1900. május 17.
A