Egy halott formalizmus 2.

A.T. Jones

Még Krisztus keresztjének azon oldalán, mely az örök pusztulást jelentené, ugyanaz a halott formalizmus és üres bizonyság emelkedett fel, és vált mindenütt a kereszténység hitének átkává. Nagyon hamar megtéretlen emberek hatoltak be az egyházba, és saját magukat magasztalták Krisztus helyett. Mivel tagadták Krisztus élő jelenlétét a szívükben, ezért mindig a kereszténység rituáléival igyekeztek pótolni Jelenlétének hiányát, az Egyetlent, aki értelmet és életet adhat ezeknek a rituáléknak. Ebben a romlott rendszerben a megújulás a keresztség rituáléján valósul meg, és ezt is csak néhány csepp víz meglocsolásával. Krisztus valódi jelenléte az úrvacsora formáját ölti. Az üdvösség reménye egy bizonyos egyházzal való kapcsolatban áll. Így a kereszténység rituáléinak teljes listáját megtetézték találmányaik tízezrével, penitenciákkal, zarándoklatokkal, hagyományokkal és pedáns megkülönböztetések formájában.

Ahogy az ókorban volt, és mindig is a formalisták esetében, az életük egyszerűen és állandóan a bűnös természetük munkáinak megnyilvánulásából állt - veszekedésekből, perlekedésekből, képmutatásból, gonoszságból, üldözésből, kémkedésből, árulásból, és minden rossz cselekedetekből. Ez a pápaság. De ennek a halott formalizmusnak gonosz szelleme túlterjedt a szervezett pápaság határain. Napjainkban ez a kereszténység hitének átka mindenütt, és még a hármas angyali üzenetre jellemző keresztény hitvallás sem maradt teljesen érintetlenül.

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2Tim 3:1-5)

Ez a széles körben elterjedt erőtlen kegyesség, amely valóban tagadja erejét, a halott formalizmus, amely ellen meg kell harcolnunk a hitnek jó harcát. Az élő hit, amelyet a hármas angyali üzenet ad a világnak, megvéd minket, hogy ne nyeljen el a halott formalizmus tengere, amely az egész világot átfogja. Milyen ma az egyéni tapasztalatod? A formalizmus, vagy az élő hit tapasztalata? Az erőtlen kegyesség van nálad? Vagy élő hit által a feltámadt Megváltó élő jelenléte és ereje van-e a szívedben, amely értelmet, életet és isteni örömöt ad mindazoknak az imádatformáknak és rituálénak, amelyet Krisztus alapított, Isten cselekedetei munkálkodva, megnyilvánulva a Lélek gyümölcsein keresztül az egész életedben?

Ha nem az élő Megváltónak és az Ige élő hite megtalálásának eszközeként van használva, még ez az Ige is napjainkban egy halott formalizmussá alakulhat, mint amikor Jézus a földön járt. Ő azt mondta a hitről: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!” (Jn 5:39,40). Ők megpróbálták megtalálni az örök életet a Szentírásban Krisztus nélkül, vagyis maguk akarták beteljesíteni. De „ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van...” - amint megtaláljuk Őt a Szentírásban, és nem a Jézus nélküli Szentírás szavaiban. Mert ezek Róla tesznek bizonyságot. Ez a céljuk. Következésképpen „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5:11-12).

„Az igazi istenfélelem felemeli a gondolatokat és a tetteket; akkor a vallás külső formái összhangban vannak a keresztény belső tisztaságával. Így az Isten szolgálatához szükséges szertartások tehát nem értelmetlen rituálék, mint az álszent farizeusoké.” (Spirit of Prophecy, II. kötet, 219. o)

Bible Echo, 1895. február 4.