Ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!
A.T. Jones
Kaphat minden keresztény elegendő kegyelmet ahhoz, hogy ne vétkezzen? Igen! Valóban bárki ezen a világon kaphat elegendő kegyelmet, amely megvédheti őt minden bűntől. Bőséges mértékben adatik, de csak ezzel a céllal. Ha valakinek nincs, az nem azért nincs, mert nem kaphatott volna eleget, hanem azért, mert nem fogadta el. Mert „mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben”. Krisztus ajándékának mértéke Ő maga teljes egészében, és ez a mérték „az Istenség egész teljessége testileg”.
Az Istenség teljességének valóban nincs mértéke, mert korlátlan. Ez egyszerűen Isten végtelensége. Mindazonáltal ez a kegyelem egyetlen mértéke. Az Istenség teljességének korlátlan mértéke az egyetlen dolog, amely kifejezheti a kegyelem azon arányát, amit a világ minden embere megkaphat. Mert „ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem”. Ez a kegyelem azért adatott, „hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által”, és hogy a bűn ne uralkodjon már rajtatok, mivelhogy kegyelem alatt vagytok.
A kegyelem ugyanakkor „a szentek tökéletesedésének céljából adatott”. Célja, hogy mindenki tökéletességre jusson Krisztus Jézusban - azaz arra a tökéletességre, amely Isten mércéjére emelkedik. Krisztus testének megerősítéséért adatott, „míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra”. Megismétlem, hogy ez a kegyelem mindenkinek megadatik, ahol a bűn megsokasodott, és megváltást hoz mindazoknak, akik megkapják.
Az üdvösség, melyet mindenkinek elhoz, csak a Saját mennyiségének mértéke, amely nem kevesebb, mint az Istenség teljességének mértéke. Ha a korlátlan kegyelem mindenkinek adatik, és ezáltal üdvösséget hoz a Saját mértékének teljessége szerint, akkor mi az oka annak, ha valakinek nincs korlátlan üdvössége? Nyilván csak az lehet, hogy nem fogadott el mindent, ami neki adatott. Ha a kegyelem mindenkinek adatik, hogy általa ellenállhasson a bűn teljes erejének, és hogy a bűn többé ne uralkodjon rajta, akkor, ha a bűn mégis uralkodik valakin, vajon ki lehet a hibás? Világos, hogy ez csak azért van, mert nem engedi, hogy a kegyelem megtegye érte és benne azt, amiért adatott. Hitetlensége által meghiúsítja Isten kegyelmét. Ami az ilyen embert illeti, számára a kegyelem hiábavaló volt.
De minden hívő vallja, hogy részesült Isten kegyelmében. De, ha a hívőben a kegyelem nem uralkodik a bűn helyett, akkor nyilvánvaló, hogy hiába kapta Isten kegyelmét. Ha a kegyelem nem vezeti a tökéletességre a Krisztus teljességének mértéke szerint, akkor hiába kapta Isten kegyelmét. Következésképpen a Szentírás intelme a következő: „Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!” (2Kor 6:1)
Isten kegyelme csak akkor képes teljesíteni teljes mértékben azt a célt, amiért adatott, ha hagyják munkálkodni. Láttuk, hogy a kegyelem teljesen Istentől származik, ezért a kegyelem hatalma nem más, mint Isten hatalma. Elég világos tehát, hogy Isten hatalma bőségesen képes teljesíteni mindazt, amiért adatott - a lélek üdvösségét, a bűntől való teljes megszabadulást, az igazság uralkodását az életben és a hívő emberek tökéletességét - Krisztus teljes mértékére. Bárcsak mindez munkálkodna a szívben és az életben Isten akarata szerint. De Istennek hatalma minden hívőé, aki hisz.
A hitetlenség meghiúsítja Isten kegyelmét. Sokan hisznek, és megkapják Isten kegyelmét a múltban elkövetett bűnök bocsánatára, de megelégszenek ezzel, és nem biztosítják a lelkükben ugyanazt a helyet, hogy uralkodhasson a bűn hatalma felett, ugyanúgy, mint a múltban az elkövetett bűnök esetében tették. Ez nem más, mint a hitetlenség újabb fázisa. Ami a hit végső célját illeti, amiért adatott - az élet tökéletesedése Krisztus képe szerint - ők gyakorlatilag hiába kapják meg Isten kegyelmét.
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.” A „szolgálat” szó nemcsak a szószék felszentelt szolgáira vonatkozik. Ez magában foglalja mindazokat, akik megkapják Isten kegyelmét, vagy akik segítségül hívják Krisztus nevét. „Mindenki, amilyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” Az apostol azt akarja, hogy senki ne kapja hiába Isten kegyelmét, hogy ez a kegyelem és áldásos munkája ne legyen tévesen bemutatva a világnak, és ezáltal az emberek megakadályoztassanak az Isten iránti engedelmességben. De amikor Isten kegyelme nem hiábavaló, hanem a megfelelő helyre kerül, akkor senki sem fog megbotránkozni, és ezáltal a szolgálatot nem fogják szidalmazni, hanem áldani.
Ahhoz, hogy lássuk, mennyire teljes a kegyelemnek mindent elárasztó uralma annak az életében, aki elfogadja azt, az Úr a következő listát mutatja be, amelyben leíratott „minden szempontot”, ami által Őhozzá méltó szolgáinak bizonyulhatunk. Olvassuk figyelemmel! „Hanem ajánljuk magunkat mindenben úgy, mint Isten szolgáit: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, zavargásokban, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, igazmondásban, Isten erejében, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és mégis ismertek, mint halottak és – íme – élők, mint megostorozottak és meg nem öltek, mint megszomorítottak, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, és mégis mindenük megvan.”
Ez a lista magában foglal minden tapasztalatot, amelyen egy hívő átmehet ebben az életben. Ez a lista azt mutatja, hogy ott, ahol Isten kegyelme nem hiába adatik, ott a kegyelem olyan módon veszi át az irányítást és az uralmat az életben, hogy minden élettapasztalatot átvesz és átalakít, hogy méltókká váljunk Isten jóváhagyására, és tökéletességre vezessen Krisztus teljességéig. „Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!”
Review and Herald, 1896. október 22.