4. prédikáció

A ma esti alkalommal a Rómabeliekhez írott levél 3. fejezetének utolsó részével foglalkozunk a 19. verstől kezdődően.

„Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj megnémuljon, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön.”  

A 21-23 versek összefoglalva tartalmazzák mindazt, amit a fejezet további versei részleteznek.

E szakasz a korábbi versekben tárgyalt téma felerősítése, ugyanakkor ebben a fejezetben megtaláljuk a levél gondolatának csúcspontját is. A fejezet első részében hangsúlyozva találjuk azt, hogy Isten nem tesz különbséget az emberek között, és csak a cselekedeteket veszi figyelembe az ítélet során. Bár köztudott, hogy egy fát a gyümölcséről ismerünk meg, az is igaz, hogy nem az ember dolga megítélni a gyümölcsöket. Egyedül Isten a bíró. Ő a szívet nézi, míg az ember csak a látszat alapján tud ítélni; ezért, míg az emberek cselekedetei jónak tűnhetnek embertársaik szemében, Isten számára azonban, aki látja azt, amit az ember nem lát, tisztátalanok lehetnek.

Tehát, az igaz ember hitből él. Az ember életének milyen mértékben kell igaznak lennie? A teljes életének, minden pillanatának, mert az igaz ember hitből él. De a törvény cselekedetei által egyik cselekedet sem lesz igaz. Ezt nehéz kimondani, de el kell hinni, mert a Biblia ezt írja.

Egyetlen cselekedetünk sem lehet igaz a törvény által. Csak hit által lehet igaz az ember vagy bármilyen cselekedet. A törvény az embert a cselekedetei alapján ítéli meg, és a törvény olyan felfoghatatlanul nagy, hogy egyetlen emberi cselekedet sem tud megfelelni a követelményeinek. Ezért lennie kell egy közvetítőnek, aki által jöhet a megigazulás. És ez a megigazulás jogosan illeti meg azt, akinek a hite miatt megadatik.

Az újjá nem született szív kétségbeesetten bűnös. A bűnös szívből csak a rossz származhat. A jó cselekedetekhez jó szív kell, és csak egy jó embernek lehet jó szíve. Mivel azonban mindenki vétkezett, és szűkölködik Isten dicsősége nélkül, minden ember cselekedete romlott.

Maga a törvény a tökéletes igazság mércéje, de Krisztus az út, az igazság és az élet. Krisztusban van a törvény tökéletes igazsága, és a kegyelem, hogy hit által az Ő igazságának ajándékát adja. Ennek a ténynek maguk a próféták is tanúi, mert ők hirdették a Krisztus általi megigazulást.

Amikor az ember a saját cselekedetei által akar megigazulni, akkor tökéletlenségre tökéletlenséget halmoz, míg Pál apostolhoz hasonlóan mindent veszteségnek tekint, mert tudja, hogy nincs más igazság, csak az, ami Krisztusé, hit által.

Az embernek csak egy dologra van szüksége ezen a világon, ez pedig a megigazulás – és a megigazulás tény, nem pedig elmélet. Ez az evangélium. Ami nem az igazságra törekszik, annak semmi haszna, és arról nem érdemes prédikálni. Az igazságot csak hit által lehet elnyerni; következésképpen mindannak, amit érdemes hirdetni, a hit általi megigazulásra kell törekednie.

„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róm 3:23) Jól tudjuk, hogy egyetlen jelen cselekedetünk sem tehet jóvá semmit, ami a múltban történt, de az is igaz, hogy egyetlen jelenbéli cselekedetünkkel sem lehetünk igazabbak, mint ahogyan a múltat sem tehetjük tökéletessé. Krisztus igazságára van szükségünk, hogy a jelent jóvá tegyük, éppúgy, mint ahhoz, hogy tökéletessé tegyük a múlt tökéletlen tetteit.

A vámszedő és a farizeus történetében, aki nem bízott a saját cselekedeteiben, megigazulva ment haza, aki pedig a saját igazságában bízott, nem igazult meg. Aki kéri az igazságot, megkaphatja, de mindenkinek a többi bűnös szintjére kell kerülnie, és itt kell elfogadnia azt, a nyugodalommal együtt, mondván: „Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek!” (Lk 18:13)

„Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm 3:24) Mi a „megváltás”? Újravásárlás. Az igazság egy végtelen ajándék, de végtelen áron lett megvásárolva. Számunkra ingyenes ajándék, de nagy ára volt, Krisztus a vérével fizetett érte. Buzdítva vagyunk, hogy fontoljuk meg ennek nagyságát, hogy tudjuk, hogy bár ez a tett meghaladja felfogóképességünket, de a hatalom, amely ezt véghezviszi, szintén meghaladja ismereteinket.

Bűneink eltörléséhez „állítsák elő tanúikat” (Ézsa 49:3). Ő az, aki eltörli bűneinket, és ha csak alávetjük magunkat Neki, akkor azok teljesen megbocsáttatnak. Krisztus nem ad felmentést, de az Ő igazsága megbocsátja a múltbeli bűnöket, és a jelenben megőrzi a szívet a bűntől, mindaddig, amíg az Ő igazsága betölti a szívet. A hit a bölcsesség kezdete, és minden ismeret alapja. A gyermek soha nem semmit nem tanulna meg, ha nem hinné el, amit mondanak neki. Ha ez így van a fizikai térben, miért ne lehetnénk ugyanilyen észszerűek lelki téren is?

A megváltást Krisztus teremtő ereje által kapjuk. Ezért szeretem hinni, hogy Ő a teremtője mindennek, mert aki a világokat a semmiből teremtette, és aki hatalmának szavával fenntart mindent, ugyanazon szó által képes bennem tiszta szívet teremteni, és megőrizni azt, amit Ő teremtett. Övé minden hatalom és minden dicsőség.

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.” (Fil 2:13) „Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább megerősítjük a törvényt.” (Róm 3:31)

General Conference Daily Bulletin, 1891. március 11.