21. levél, 1888. – Ellen White levele G.I. Butlernek

Figyelmeztetés a féltékenység és a téves megítélés ellen; Kellogg doktor védelmében

Meglepetéssel olvastam leveledet, bár érzéseid nem teljesen ismeretlenek számomra. A leveledben azonban nem találtam egyetlen kellemes hangot sem. A másokra vonatkozó kifejezéseidből hiányzik az a tisztelet és szeretet, amelynek léteznie kellene a testvérek között. Ha azt hiszed, hogy megengedheted magadnak a megvetés érzését azokkal a férfiakkal szemben, akiket Isten hívott el, hogy fontos helyet töltsenek be művében, csak azért, mert te vagy a Generál Konferencia elnöke, akkor nem igazán vagy tisztában a pozícióddal. Mindannyiunknak inkább bátorítanunk kellene azokat az embereket, akik bizonyítják, hogy viselik a munka terheit, és az első vonalban harcolnak - még akkor is, ha mind korban, mind tapasztalatban fiatalok, még akkor is, ha csak gyerekek voltak, amikor mi szolgálatba álltunk.

Aggódom miattad és Smith testvérért, mert tudom abból, amit az Úr időről időre megmutatott nekem az elmúlt 45 év során, hogy olyan elveket követtek, amelyek nem teljesen Isten rendje szerint valók. Bizonyos dolgokkal kapcsolatban zavaros a megértésetek. Nem szabad azt gondolnotok, hogy az Úr azért helyezett benneteket abba a pozícióba, amelyet most betöltötök, hogy ti legyetek az egyetlenek, akik eldönthetik, hogy Isten népe kaphat-e több világosságot és igazságot. Általánosságban a konferenciára érkező lelkészek befolyása és lelkülete arra irányul, hogy elutasítsák a világosságot.

Sajnálom, hogy az ellenségnek olyan hatalma van az elmétek felett, hogy ilyen álláspontra késztet benneteket._[86] Ha Isten valaha is rajtam keresztül szólt, az csapda lesz számotokra és nagy akadálya Isten munkájának. Nem habozom határozottan szólni hozzátok, mert a pozíciótok felelősségteljes, és az Isten ügyéhez való viszonyotok megköveteli, hogy nagyon világos és helyes meglátásotok legyen arról, hogy mi a világosság és mi az igazság. Mivel sokan vezetőként tekintenek rátok, ügyeljetek arra, hogy ne vezessétek őket rossz irányba.

Testvéreim, a legkisebb eltérésnek és az egység hiányának sem lett volna szabad közöttünk lennie. Nem szabadna ilyennek lenni a keresztények között. Amikor beszéltek, szavaitok az egység és a szeretet illatát terjesszék. Mi keresztények vagyunk. Hogyan lehetséges, hogy akár a legkisebb félreértés is legyen közöttünk abban, ahogyan egymással bánunk? Krisztus a Mt 5:23-24 versben világos szabályokat ad nekünk: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, előbb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.”

Miért kavarodnak fel olyan könnyen a személyes érzelmeink? Miért vagyunk gyanakvóak egymással szemben? A bűn egyik szörnyű gyümölcse, hogy megosztja a legjobb barátokat, testvért testvér ellen, szomszédot szomszéd ellen. Azok, akik egykor édes közösségben örvendeztek, hidegek és közömbösek lesznek egymás iránt, mert bizonyos kérdésekben nem értenek egyet. Drága Urunk azért jött a világba, hogy békét és jóakaratot hozzon az emberek közé, és imádkozott, hogy a tanítványai egyek legyenek, ahogy Ő egy az Atyával_.[87] Imádkozott a tanítványokért, akik vele voltak, és azt mondta: „De nemcsak ő értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” (Jn 17:20-23) Krisztus a lélekből való hiánya és az önelégültség ápolása az, ami félreértésekhez vezet.

Hálát adok Istennek, amiért felkészíti az embereket a súlyos terhek hordozására, amelyek jelentős súllyal nehezednek néhány zászlóvivő vállára. Miért ne ismernénk el, hogy Isten az ő kegyelmében rajtunk kívül is elhív munkásokat, hogy terveket dolgozzanak ki és tapasztalatokat szerezzenek? Ne vegyük őket komolyan, mert őszintén és lelkiismeretesen a miénktől eltérő nézeteket vallanak a Szentírás bizonyos témáiról? Tévedhetetlenek vagyunk? Az a lelkület, amely ezen a konferencián sokak hozzáállását irányítja, azt bizonyítja, hogy egy másik lélek vezeti őket. A Battle Creek-i gyülekezet, amely a nagy központ, vagy előre megy a nagyobb világossággal, vagy lemarad.

Csodálkozom, amikor látom, hogy milyen nyugodtak tudnak lenni azok, akik azt állítják, hogy Isten vezeti őket, miközben az egyház annyira híján van Krisztus kegyelmének. Isten Igéjének igazságai nemesítenek és mély benyomást keltenek, ha ezek szerint cselekszünk. Ezek örökkévaló jelentőséggel bíró igazságok. A Szentlélek által a szívbe és lelkiismeretbe ültetett szentírási igazságoknak hatással kell lenniük az életre, és át kell formálniuk a jellemet, különben az igazság nem válik valódi igazsággá számunkra._[88] Az általunk termett gyümölcsök bizonyítják, hogy az igazság megszentelte a lelket, hogy a befogadó folyamatosan tanulja Krisztus iskolájában, hogyan válhat egyre inkább hasonlóvá isteni Mesteréhez, és hogy Isten kegyelme úgy hullik a lélekre, mint a nap meleg és ragyogó sugarai a földre. Isten nyugalmat ad a fáradt küzdőnek.

Butler testvér, a lelkületed nem nyeri el a tetszésemet. Ez nem keresztény lelkület. Sajnálom, hogy nem tartottál lépést Isten gondviselésével. Munkádban természetes jellemvonásokat kevertél össze. Néha a lelkületed gyengéd és szeretetteljes volt, de a munkádban betöltött helyzetedről alkotott téves elképzeléseid tévútra terelték az elmédet. A tervezés során folyamatosan hibákat követtetek el. Ha valakit alkalmasnak tartottatok arra, hogy bizalmi pozíciót töltsön be, rengeteg felelősséget raktatok rá, és emiatt semmit sem tudott alaposan elvégezni. Ez nem volt bölcs dolog. Nem az Úr vezetett Szentlelke által, hogy az ihletettségről írj. Ez nem a te munkád volt. Miközben világosságnak tartod, sokakat tévútra vezet, és egyesek számára a halál illata lesz a halálra.

Te nagyon ragaszkodsz azokhoz, akik méltányolják munkádat és helyeslik munkamódszeredet. Ezek az emberek a kegyedet keresik, bíznak benned, és mindent megtesznek, hogy támogassanak. De vannak mások, akik sokkal kedvesebbek ezeknél annak szemében, Aki végtelen bölcsességű és soha nem téved, te mégis gyanakvással tekintesz rájuk, mert nem tartották kötelességüknek, hogy benyomásaikat és eszméiket másoktól vegyék, hogy ugyanúgy cselekedjenek, ahogy azok cselekednek, hogy ugyanúgy beszéljenek és ugyanúgy gondolkodjanak, mint azok, hogy alig legyenek többek a gépeknél._[89]

Isten azt akarja, hogy tanítványok és tanítók egyaránt hozzá forduljanak világosságért és tudásért. Krisztus mindig friss és hasznos üzeneteket küld azoknak, akiknek elméje és szíve nyitott a befogadásukra. Nem a lelkészek dolga, hogy mások elméjét ellenőrizzék és őhelyettük terveket készítsenek és megszervezzék a dolgokat. Használniuk kell az Istentől kapott képességeiket, és Istent kell bölcsességük középpontjává és forrásává tenniük.

Adott Isten világosságot ezeknek az embereknek? Adott nekik tudást? Menjetek el ti is ahhoz a forráshoz, ahonnan ők kapták ezt a világosságot! Istenben van erő, hatalom és mindenféle áldás. El kell fordítanunk mindenki gondolkodását az én oly szegény és tökéletlen voltáról, és Jézust kell bemutatnunk, mint minden kegyelem és bölcsesség forrását. Fiatalokat és időseket egyaránt meg kell tanítanunk arra, hogy kutassák az Írásokat, és szerezzenek személyes tapasztalatokat, hogy az igazságba ültetve és gyökerezve élhessenek. Nem szabad mások beszédét, lelkületét vagy munkamódszereit utánozniuk, hanem természetesnek kell lenniük, Istenhez fordulva kell engedniük, hogy Ő nyomja rá isteni pecsétjét jellemükre.

Fájdalmas látni, hogy azok, akik nagy felelősséget viselő férfiakra tekintenek, jellemhibáikat másolják, mintha azok erények volnának. Ez megrémít bennünket. Menjetek Istenhez önmagatokért, és fogadjátok el az Ő mintáját!

Az Úr megmutatott nekem néhány dolgot az előítéletről és féltékenységről, amely az elmédben él, és amelyet másokkal is megosztasz, akár célzásokkal, akár egyértelműen kimondott szavakkal. Ezek azt mutatják, hogy nem a harmóniát és az egységet mozdítod elő a Csendes-óceán partvidékén szolgáló munkások iránt._[90] Ők Isten szemében éppen olyan értékesek, mint azok, akik a Sziklás-hegység túlsó oldalán dolgoznak. A szentségtelen ambíció mindig is utálatos Isten szemében. Ez nyilvánvalóvá válik, amikor valaki elsőbbségre törekszik, mert terheket hordoz, és mert oktalanul sok felelősséget vállal magára. Javítsd ki ezeket a dolgokat, és mindenki kapjon lehetőséget a gondolkodásra, tervezésre és tapasztalatgyűjtésre!

Nem Isten akaratát végzitek, amikor lenézitek azokat, akik veletek együtt ugyanazon az ügyön és ugyanazon célért dolgoznak. Adjátok meg nekik is ugyanazt a lehetőséget, amelyet ti kaptatok: hogy tapasztalatot szerezzenek és cselekedjenek. Isten örömét leli bennünk, ha úgy vigyázunk a misszióterületen lévő testvéreink hírnevére, ahogyan mi is szeretnénk, ha a saját hírnevünkre vigyáznának. Ha a testi becsvágy uralkodik, az nem tetszik Istennek, mert a neve gyalázatot szenved ahelyett, hogy megdicsőülne. Lehet, hogy valakire úgy tekintünk, mint aki a Szentlélek hatása alatt áll, miközben valójában megtévesztett, mert természetes hajlamai uralják és irányítják ítélőképességét. Ily módon egy pillantás, egy célzás, egy rosszindulatú mosoly, egy kimondott szó, – még akkor is, ha látszólag elnyomja saját érzéseit – hosszú távon kétségeket és gyanakvást ébreszt mások elméjében. Pedig ahhoz, hogy Isten jóváhagyását elnyerje, minden szavának és egész lelkének egy teljesen ellentétes irányba kellene haladnia ahhoz képest, amerre jelenleg tart.

Isten feljegyzi ezeket a bűnös emberi ambíciókat, amelyek sértik Őt. Valaki egy célzást ejt el, vagy egy meggondolatlan kijelentést tesz, egy másik megismétli az elméjében keltett benyomást, míg egy harmadik hozzátesz valamit saját képzeletéből. Így, mire észbe kapnak, szilárd akadályokat emeltek Isten munkásai között._[91] Amit tesznek, nagyon kellemetlen saját magukra nézve is, mert Sátán belefolyik, és erőteljesen közreműködik az ilyen típusú munkában. Így elhiteti a megtévesztettekkel, hogy a saját meggyőződésük minden kétséget kizáróan igaz. Sátán ilyen jellegű mesterkedéseivel szemben csak egyetlen védekezés van: hogy az igazság, amint Jézusban van, ott legyen mindenki szívében, aki Isten munkájában részt vesz – nem csupán elméletben, hanem a Szentlélek által. Az igazságot a maga erejében kell érezniük, és tapasztalatból kell ismerniük a lélekre gyakorolt felemelő és megszentelő hatását.

Te arról a szerencsétlenségről beszélsz, amely amiatt ért téged, ahogyan ezt az ügyet (a Galata levél törvényének kérdését) az illetékes férfiak erőltették és sürgették, valamint a te képmutató hozzáállásod miatt, ami engem minden másnál jobban ebbe az állapotba hozott, amelyben vagyok. Nem emlékszem, hogy én bármilyen állást foglaltam volna ebben a kérdésben. Nincs nálam az a világosság, amit Isten adott nekem ezzel a témával kapcsolatban, és amit le is írtam. Nem merek elhamarkodott kijelentéseket tenni ezzel kapcsolatban, amíg meg nem nézem, amit írtam. Ezért az én hozzáállásom nem lett volna hasznos. Nem olvastam Dr. Waggoner cikkeit a The Signs-ban, és nem ismerem az ő nézeteit.

Kedves testvérem, arról a szörnyű konferenciáról beszélsz, amely Battle Creekben zajlott, amikor én Svájcban voltam. Azt a konferenciát (1886) egy éjszakai látomásban tárták elém. Kísérőm így szólt: „Kövess engem, néhány dolgot meg kell mutatnom neked”. Olyan helyre vezetett, ahol szemtanúja lehettem az összejövetelen zajló jeleneteknek._[92] Megmutatta néhány lelkész viselkedését, különösen a te viselkedésedet, és mondhatom neked, testvérem, hogy ez egy szörnyű konferencia volt.

Azután a kísérőm sok mindent elmondott, ami kitörölhetetlen benyomást tett a lelkemre. Szavai ünnepélyesek és komolyak voltak. Feltárta előt­tem a Battle Creek-i gyülekezet állapotát. Csak egy töredékét tudom visszaadni annak, amit mondott. Kijelentette, hogy a gyülekezetnek „Krisztus erejére” van szüksége - hogy mindenkinek ragaszkodnia kell a Bibliához, mert csak az adhat nekik helyes ismeretet Isten akaratáról. Megpróbáló idő előtt állunk, és súlyos veszedelmek fognak származni a farizeiz­musból, amely nagymértékben hatalmába kerítette azokat, akik fontos pozíciót töltenek be Isten művében.

Azt mondta, hogy Krisztus földi munkája az volt, hogy az igának köteleit megoldja, szabadon bocsássa az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjen. Az Ő népe munkájának összhangban kell lennie Krisztus munkájával. Majd kinyújtotta kezét Dr. Waggoner és feléd, Butler testvér, és azt mondta: „Egyikőtök sem rendelkezik teljes világossággal a törvényről, egyik álláspont sem hibátlan.”

„Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.” (Zsolt 97:11) Testvérek százai nem tudják, miért hiszik azokat a tanításokat, amelyeket hisznek.

Mindannyian szorgalmasan kutassátok magatoknak a Szentírást, és ne elégedjetek meg többé azzal, hogy a vezetők kutatnak helyettetek, mert különben, mint nép olyan helyzetbe kerülünk, mint a zsidók Krisztus idejében – számos eljárást, formát és szokást követve, de kevés gyümölcsöt teremve Isten dicsőségére._[93] Itt az ideje, hogy az egyház felismerje ünnepélyes kiváltságait, szent felelősségeit, és tanuljon a nagy Tanítótól.

Az ott eluralkodott lelkület nem Krisztus lelkülete, nem a gyengéd szeretet, az együttérzés és a gyengéd könyörület egymás iránt. Sátán sötét gyanakvást ültetett el, hogy megosztottságot idézzen elő. A keserűség gyökerei kihajtottak, amelyek által sokan tisztátalanná lesznek. A keresztényeknek nem szabad féltékenységet vagy rosszindulatú gyanakvást táplálniuk, mert ez Sátán lelkülete. Testvérek között nem lehetnek konfliktusok. Isten a népét a szent igazságok letéteményeseivé tette. Ti egyek vagytok a hitben, egyek Krisztus Jézusban. Senki ne uralkodjon az Úr öröksége felett! Nem lehet helye annak a lelkiismereti elnyomásnak, ami ezen az összejö­vetelen nyilvánult meg. Isten az, aki alaposan megvizsgál minden talentumot, és megítéli minden ember munkáját. Ezt a feladatot egyetlen emberre sem bízta; félreértették elhívásukat. Senki sem emelheti magát a többiek fölé.

Isten nem ruházta senkire mások megítélésének felelősségét, mert az ítéleteit elkerülhetetlenül befolyásolják sajátos jellemvonásai. Nem adott senkinek jogot arra, hogy mások lelkiismeretét megkötözze, sem arra, hogy megítélje az Ő szent Igéjét, meghatározva, mi ihletett benne és mi nem. Ha az ember lelke, teste és értelme nincs megszentelve, könnyen abba a veszélybe kerülhet, hogy szeretetlen lelkülettel fordul testvéréhez, aki nem osztja az ő nézeteit. Ilyen szűklátókörűség nem létezik Istennél.

Isten és az ember ellensége ott van jelen, ahol fontos érdekek összpontosulnak, a munka központjában, hogy félrevezessen, gyanakvást és félreértést keltsen._[94] A sötétség ezen munkájából hamis elképzelések keletkeznek, kegyetlen és igazságtalan félreértések, amelyek kovászként fognak hatni minden gyülekezetben, és be fogják zárni a szíveket a Szentlélek késztetése előtt. Ha az Úr az ő kegyelmében nem emel zászlót értünk az ellenséggel szemben, a kedvességet gyanakvással és sértéssel fogják jutalmazni. Az Isten által küldött hűséges figyelmeztetéseket és dorgálásokat egyesek kigúnyolják, mások figyelmen kívül hagyják, és ennek az összejövetelnek a hatása olyan messze ható, mint az örökkévalóság.

A megnyilvánult lelkület nem Krisztus lelkülete. Ennek az lesz az eredménye, hogy egyesek elfordulnak a világosságtól, mások pedig holtpontra jutnak a lelki növekedésben, mert ezentúl tapasztalataikban az értelem vaksága és az önigazolás foglalja el az igazság, irgalom és Isten szeretetének helyét. Az elégedetlenség és megosztottság magjai mindenütt el lesznek hintve, mert az emberek hagyták, hogy saját lelkük irányítsa őket, ami elutasítóvá és érzéketlenné, erkölcsi jégheggyé tette őket, hidegek, sötétek, napsütés nélküliek és elutasítóak. A Battle Creek-i gyülekezet nagy kiváltságokkal lett megáldva, de a munka, amelyet el kellene végezni benne, hogy ezek a kiváltságok és lehetőségek lelki egészséget és növekedést eredményezzenek, el lett hanyagolva.

Az Úr kész nagy világosságot árasztani azokra, akik megnyitják szívüket az isteni sugarak előtt. Azok, akik kijelöltek egy bizonyos utat, amelyen a világosságnak jönnie kell, nem fogják megkapni, amikor megérkezik, mert Isten az általa kijelölt módon munkálkodik.

Ha nem változtatnak sürgősen magatartásukon, akkor egyesekről ez fog elhangzani: „Jaj nektek, törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok.” (Luk 11:52). A gyülekezetnek komoly és kitartó munkára van szüksége._[95]

Ha azok, akik felelősségteljes pozíciókat töltenek be, hűségesek és mindennap közösségben élnek Krisztussal, akkor megtanulják úgy értékelni az embert, ahogyan Isten teszi. Az egyesekkel szemben tanúsított szeretet átadja helyét a mindenki iránti szeretet igazi lelkületének. Nem tudhatjátok, hogy Isten kiket választott arra, hogy az Ő országának örökösei legyenek. Lehet, hogy éppen azokat, akiket nem tartotok alkalmasnak a munkára. A nagy Pásztor egyenként, nevükön hívja ki juhait. Akiket figyelmen kívül hagytok, éppen ők lehetnek azok, akiket Isten különleges munkára hív el, függetlenül attól, hogy ti mást gondoltok.

A gyülekezetek olyan lelkületet ápoltak, amelyet Isten nem hagyhat jóvá. Ha nem alázzák meg lelküket Isten előtt, és nem tesznek szert teljesen más lelkületre, akkor el fogják utasítani Isten világosságát, és egy hamis világosságot fognak követni, ami a saját és sok más lélek pusztulását okozza. Isten átalakító erejére van szükségük, hogy megváltoztassa őket. Testvérem, szükséged van erre az erőre, hogy eljöjjön a szívedbe és megújítson téged. Tapasztalatodban válságon mész keresztül, és nagy veszély fenyeget, hogy becsapod magad.

A leveledben súlyos vádakat fogalmaztál meg ellenem, de még mindig nem látom az igazságalapjukat. Istenfélelmemben írtam neked Svájcból. Olyan munkát végeztem, amelyet nem találtam kellemesnek, de úgy éreztem, kötelességem megtenni. Ha a levelemnek olyan komoly következményei voltak, hogy öt hónapra megbetegedtél, ezért nem vállalhatok felelősséget. Ha megfelelő lelkületben fogadtad volna a levelet, akkor nem lett volna ilyen eredménye. Lelkem gyötrelmében írtam arról az útról, amelyet két évvel ezelőtt követtél, az 1886-os Generál Konferencia ülésszakán._[96] Az Úr nem volt elégedett azzal a konferenciával. Testvérem, a lelkületed nem volt jó. Ahogyan Dr. Waggoner ügyét kezelted, lehet, hogy a saját szabályaid szerint volt, de nem Isten szerint. Az eljárásodnak nincs mentsége, még akkor sem, ha Waggoner nézetei vitathatóak voltak. Nem szabad másokat nyomás alá helyeznünk, mert nem látják ugyanúgy a dolgokat, ahogyan mi. Keresztényi udvariassággal kell viszonyulnunk másokhoz, akkor is, ha különböznek tőlünk. (Mt 5:43-48; 1Jn 2:9-11; 3:16-18; 4:7-8).

A Generál Konferencián betöltött elnöki tisztségedre hivatkozol, mintha ez igazolná az eljárásodat, amelyet teljesen helyesnek tartasz, de amelyet én – az Úr által adott világosság alapján – bizonyos szempontokból tévesnek ítélek. Éppen azért, mert ilyen felelősségteljes pozíciót töltesz be, mindig keresztény lelkületet, türelmet és kedvességet kellene mutatnod minden körülmény között. A szolgálatban lévő testvéreid, akik tisztelnek téged, tisztelik pozíciódat, szívesen követik példádat hasonló esetek kezelésében. Olyan példát kell mutatnod, amely méltó a követésre testvéreid számára.  A szavaid, a lelkületed, a viselkedésed, még az is, ahogyan a testvéreiddel bánsz, jó vagy rossz magvakat hintenek el. Ez a kiváltságod és kötelességed is, különösen a felelősségteljes pozíciódban, hogy hasonló gondolkodású legyél Istennel, és akkor erős leszel az Ő erejében, szelíd leszel és alázatos, mint egy kisgyermek.

Tartsd szorosan kezedben a Bibliát, mert szent igazságai megtisztíthatják, nemesebbé tehetik és megszentelhetik a lelket. Az igazságot úgy kell megtartanod és bemutatnod, ahogyan az Jézusban van, különben számodra semmit sem ér. Hagyd, hogy Isten igazságának világosságában az emberi eszmék, vélemények és bölcsesség olyannak mutatkozzanak, mint amilyennek Ő látja - bolondságnak._[97] Senki se gondolja, hogy az ő tisztsége - akár a Generál Konferencia, akár egy helyi konferencia elnökeként – felhatalmazza arra, hogy bármiféle nyomást gyakoroljon mások lelkiismeretére, mert Isten semmi ilyesmit nem fog jóváhagyni. Az ilyen embernek tiszteletben kell tartania mások jogait, különösen akkor, ha olyan pozícióban van, amelyben mások példaként tekintenek rá.

Az általad betöltött tisztség, a legszentebb kötelességet teszi rád, hogy nagyon vigyázz, milyen lelkületet tanúsítasz testvéreiddel szemben. Nekik is megvan a maguk szerepe Isten ügyében, éppúgy, mint neked. Nem képes Isten őket is tanítani és vezetni, ahogyan téged? Még azt se engedd meg magadnak, hogy igazságtalan gondolatokat táplálj róluk, még kevésbé, hogy ítélőszékbe ülj, és megfedd vagy elítéld a testvéreidet, miközben te magad sok tekintetben méltóbb vagy a dorgálásra, mint ők. Isten vizsgálja meg a munkádat.

Ha egy testvér különbözik tőled az igazság egyes pontjaiban, ne alacsonyodj le oda, hogy nevetségessé tedd. Ne állítsd hamis fényben, ne ferdítsd el szavait, és ne gúnyold ki őt! Ne torzítsd el szavait, eltorzítva azok valódi jelentését! Ez nem tisztességes érvelés. Ne bélyegezd meg eretnekként mások előtt, miközben meg sem vizsgáltad az álláspontját, és nem mutattad meg a Szentírásból Krisztus lelkületében, hogy mi az igazság. Nem tudhatod pontosan, milyen bizonyítékai vannak a hitének, és talán te magad sem tudod egyértelműen meghatározni saját álláspontodat. Vedd elő a Bibliát, és szeretetteljes lelkülettel mérlegelj minden érvet, amit előad, és mutasd meg neki az Írásokból, ha téved! Ha ezt szeretetlen érzelmek nélkül teszed, akkor csak a kötelességedet teljesíted, és ez Jézus Krisztus minden követőjének kötelessége._[98]

A röpiratodban vannak bántó kijelentések, amelyek megírására az Úr nem indított téged. Nincs jogod megbántani a testvéreid érzéseit. Olyan módon beszélsz róluk, amit nem helyeselhetek, mert már sokszor megmutatták nekem más esetekben is, hogy ez nem helyes. Jones és Waggoner testvért gyerekesnek nevezed, és felidézed a kaliforniai konferencián mondott szavaimat. Meglepődöm testvérem, hogy ilyen dolgokat olvasok tőled. Én nem bántottalak téged, Butler testvér. Általános elvekről beszéltem, és úgy éreztem, hogy az ügy érdeke megköveteli, hogy szóljak. Dr. Kellogg-gal és szolgálatával kapcsolatban rámutattak arra, ami feljogosított, hogy beszéljek. Kellogg doktorral és munkájával kapcsolatban világosságot kaptam, amely feljogosított arra, hogy megszólaljak. Nem egyszer mutatták meg nekem, hogy Battle Creekben sokan tévesen ítélik meg, és nem voltak keresztények az iránta tanúsított érzéseikben és bánásmódjukban. Sőt, egyesek tisztességtelen embernek tartották.

Voltak, akik megkérdezték tőlem, hogy a doktorral kapcsolatos kijelentéseid helytállóak-e, hogy valóban ravasz ember-e, aki mindenféle dolgokra képes. Mindig igyekeztem eloszlatni ezt a benyomást, mert tudtam, hogy nem helyes hagynom elterjedni ezt Kaliforniában azok körében, akik nem ismerik őt. Azon a konferencián csak azt tettem, amit kötelességemnek tartottam. Nem merem azt mondani, hogy a saját lelkemtől indíttatva cselekedtem, vagy hogy pusztán ösztönből, illetve emberi bölcsességből beszéltem, mert jobban tudtam, mint testvéreim, hogyan tekint az Úr az ügyre. A megjegyzéseim nem voltak elhamarkodottak, és csak azt mondtam, amit tudtam, hogy el kell mondanom. E tekintetben nincs mit visszavonnom.

Egyszer majd világossá válik, hogy testvéreink nem Krisztus Lelke által vezérelve bántak Kellogg doktorral._[99] Tudtam, hogy a doktorral kapcsolatos nézeteid nem helyesek. Az iránta tanúsított hozzáállásod nem nyerte el Isten tetszését, még akkor sem, ha ő olyan lenne, amilyennek hiszed. Nem tudsz segíteni neki, amíg ezt az álláspontot fenntartod. Ugyanakkor olyan irányt követhetsz, amely annyira meggyengíti a testvéreibe vetett bizalmát, hogy azok képtelenek lesznek majd segíteni neki, amikor és ahol erre a legnagyobb szüksége lesz.

Amint arra már többször rámutattak, különleges helyzetben van a világgal való kapcsolatában, mivel a legmagasabb intelligenciájú emberek tisztelik, és ugyanakkor kitart a hetednapi adventisták hite és tanításai mellett. Dr. Kellogg pozíciója, mint a szakmájában elismert kiválóság, lehetőséget ad arra, hogy széles körű befolyást gyakoroljon az igazság érdekében, ha azt határozottan képviseli. Az általa betöltött pozíció sok kiváltságot és alkalmat kínál arra, hogy elérjen egy olyan osztályt, amelyet máskülönben mi nem tudnánk elérni. Dr. Kellogg az alkalom embere, akinek szüksége van Isten bölcsességére, hogy minden lépésénél megáldja és vezesse őt a bizalmi pozíciójában, amennyiben hűségesen szolgálja Istent – ahogy téged is megáld, ha te is hűségesen szolgálod Őt.

A te munkád és Dr. Kellogg munkája teljesen eltérő irányvonalon halad, és neked nincs több jogod őt lebecsülni azért, mert nem követi a te eszméidet, mint amennyi joga neki lenne téged lebecsülni azért, mert te nem az ő módszere szerint dolgozol. Isten gondviselésében Dr. Kelloggnak nagy befolyása van. Hozzád hasonlóan ő is a munkásosztályból került ki, és rendíthetetlen akaratával és kitartó energiájával, az egyetlen célt szem előtt tartva a világ tiszteletben álló emberei közé emelkedett. Ez a pozíció nem kényszerítette arra, hogy a siker elérése érdekében feláldozza hitünk tanításainak valamelyik alapelvét._[100] Bölcsességéről és tervezési, valamint végrehajtási képességéről ismert. Magas rangja az orvosi szakmában sokak elméjéből eltávolította azt a téves benyomást, hogy a hetednapi adventisták tudatlan emberek.

Bármilyen utat követ is, ő csak ember, aki hibázhat, és alkalmat adhat a kritikára. Ahogy te sem mindig gondolkodsz, beszélsz és cselekszel Krisztus értelme szerint, nem gondolsz arra, hogy te is hibázol, és mások kritizálhatnak téged. Dr. Kellogg által betöltött hivatása az orvosi körökben kísértések közé helyezi őt, amelyekben folyamatosan szüksége van arra, hogy Istenhez ragaszkodjon. Testvérek, ki más segíthet neki, mint ti? Imádkozzatok érte, tanácsoljátok és támogassátok őt! Ha megvan ez a kapcsolat, sok jó származhat munkájából. A világ bölcsei közül egyesek kezdettől fogva elutasítják majd őt. A törvényszegők, a különféle tervekkel rendelkező emberek, a lázadók és a hittől eltávolodottak ellene fognak szövetkezni. De ha megőrzi feddhetetlenségét, mint Dániel, Isten kegyelmet ad neki az emberek között, hogy a higiénia és a gyógyítás valódi alapelvei teret nyerjenek a gyógyszeres kezelésekkel szemben. Vajon azok, akik reformátoroknak nevezik magukat, szűnjenek meg reformálni? Vajon ők is a reform munkája ellen sorakoznak fel, és azok ellen, akikre Isten egy bizonyos munkát bízott?

Dr. Kellogg egyszerű ember, és vannak hibái, mint minden embernek, de Isten munkálkodott rajta keresztül, és erőt adott neki._[101] Már nem érzi azt a felháborodást, amit korábban, amikor tévesen megítélték. Szüksége van bölcs emberekre, akik tanácsolják őt, mert bölcsességük szükséges ahhoz, hogy a dolgok rendben legyenek, és rendben is maradjanak. Mind a szanatóriumban, mind azon kívül kellenek olyan emberek, akik képesek átgondoltan értékelni a helyzetet, és nem csak minden javaslatra „igen”-t mondanak. Olyan emberek, akik, ha veszélyt látnak egy helytelen döntésben, amely Dr. Kellogg vagy a szanatórium hírnevét károsítaná, nem félnek őszintén és tisztességesen megszólalni. Az ő feladatuk, hogy jóváhagyjanak vagy ellenezzenek dolgokat, de ezt keresztényi lelkületben, és olyan ésszerű módon kell tenniük, hogy szavaik ne tűnjenek bántónak vagy elítélőnek, hanem a kívánt jó hatást érjék el.

Nincs ok arra, hogy testvérei távolságtartóak legyenek vele szemben, kritizálják, elítéljék, miközben nem ismerik igazán munkáját, és nem tudják, miről beszélnek. Hallomásokra vagy feltételezésekre alapozva arra a következtetésre jutnak, hogy Dr. Kellogg egy ravasz, veszélyes ember. Ezen vélemény alapján, méltánytalanul és nem keresztényi lelkületben cselekedve egyenesen az ő törekvéseinek útjába állítják magukat meghiúsítva azt a jó munkát, amit próbál elvégezni. Ez a viselkedésük igazságtalan és tisztességtelen. Ez olyan helyzetet idézhet elő, amely éppen azokba a hibákba sodorja őt, amelyekkel vádolják. A Dr. Kellogg-gal szembeni ellenállás fertőző és ártalmas a lélek egészségére nézve. Ez nem Krisztus lelkülete, és nem lesz üdvözítő hatással Dr. Kelloggra.

Isten félelmében mondjuk mindazoknak, akik így cselekszenek: „Hallgassatok, ne mondjatok rosszat, zabolázzátok meg nyelveteket, hogy ajkaitok ne sértsék meg Istent. Amikor szóltok, tegyétek azt azzal a céllal, hogy rendet teremtsetek, ahogy az a ti kötelességetek, mint a szent igazságok bölcs őrei.”_[102] Az az út, amelyet ők követnek Dr. Kellogg ellenében, ugyanolyan joggal követhető lenne ellenük is, de ők erre nem gondolnak. Nem veszik észre, hogy az ő saját útjuk is nyitva áll a kritika előtt.

Isten nem találja kedvét azokban a testvérekben, akik innen-onnan hallott dolgokat szednek össze, és ezeket a pletykákat súlyos bűnökké nagyítják. A másokra való panaszkodás, a hibakeresés és a pletykálkodás szokása nagymértékben elterjed népünk között, ha az ünnepélyes szolgálatban álló férfiak befolyása ezt bátorítja. Megvetni más szolgálatát azért, mert az nem egyezik a tiéddel, sértés Istennel szemben. Ez a bűn nem kisebb, ha bizalmi pozíciót betöltő emberek követik el. Ha te, testvérem, egy virágokkal és értékes növényekkel teli mezőn járnál, és úgy mennél el mellettük, hogy észre sem vennéd azokat, és elkezdenél panaszkodni a tövisekre és bogáncskórókra, majd ezeket mutatnád be a mező jellemzőjeként, helyes lenne ez? Nem inkább a rózsákat, a liliomokat és a drága növényeket kellene összegyűjtened, és hálás szívvel magaddal vinni, elismerve, hogy a mező tele van értékes áldásokkal?

Dr. Kellogg olyan munkát végzett, amire egyikünk sem alkalmas. Szüksége van testvérei együttérzésére és bizalmára. Gyengéd együttérzést kellett volna tanúsítani iránta ebben a bizalmi pozícióban, hogy megnyerjék és megtartsák bizalmát. Ez lett volna az Úr akarata. Ehelyett azonban a gyanakvás és a kritika lelkülete nyilvánult meg._[103] Ha Dr. Kelloggnak nem sikerül teljesíteni kötelességét, és végül nem győz, akkor nagymértékben felelősek lesznek azok a testvérek, akik bölcsesség és megértés hiányában elmulasztották segíteni őt, amikor és ahol szüksége lett volna rájuk.

Csak néhányan voltak, akik figyelmeztették őt hűséggel, jósággal és a lelke iránti szeretettel, míg sokan hátulról támadták. Néha testvérei felismerik, hogy Isten használja Dr. Kelloggot olyan munkára, amelyre senki más nem alkalmas. De amikor egy csomó hátrányos jelentés érkezik róla, elbizonytalanodnak. Részben elfogadják ezeket, és arra a következtetésre jutnak, hogy Dr. Kellogg valójában képmutató és tisztességtelen. Már nem veszik figyelembe a jót, amit tett és tesz. Nem látják erőfeszítéseit a szanatórium erkölcsi és vallási színvonalának emelésére és magas normák fenntartására. Hogyan érezheti magát Dr. Kellogg, amikor mindig gyanakodva néznek rá? Nem lehetne változtatni ezen a helyzeten? Mindig így kell majd lennie? Tudom, hogy ez nem igazságos. Lesznek olyan ügyek a szanatóriummal kapcsolatban, amelyek sok bölcsességet igényelnek a tervezéshez és a megvalósításhoz, és ehhez mások értelmére is szükség lesz, hogy a dolgokat úgy vigyék véghez, ahogy Isten szeretné.

Az oaklandi Generál Konferencián nem szándékoztam támadni téged, Butler testvér. Támogattam azt a javaslatot, hogy egy olyan épületet emeljünk, mint amelyet a szanatórium területén felépítettek. Amikor bemutatták nekem a tervet, nem tudtam elfogadni azt a gondolatot, hogy Dr. Kellogg bármit tisztességtelenül vagy titokban tett volna ebben az ügyben. Ez olyan munka volt, amelyre nagy szükség volt, feltéve, hogy bölcsen és sikeresen irányítják. Senkinek sem lett volna oka kételkedni a doktor becsületességében e kérdést illetően, ha Battle Creek-i testvérei nem ültették volna el a kétely és a gyanakvás magvait a csendes-óceáni partvidéken._[104] Nem haboztam világosan beszélni Kellogg doktorral, amikor láttam, hogy hibázik, vagy az a veszély fenyegeti, hogy rossz útra téved, mert lelke értékes. Krisztus megfizette a megváltás árát az ő lelkéért, és az ördög mindent megtesz, hogy romlásba döntse. Senki ne segítsen az ördögnek ebben a munkában!

Nagyon sajnálom, hogy elhitted, hogy Dr. Kellogg önző indítékoktól vezérelve bánt velem kedvesen és tiszteletteljesen. Úgy gondolom, hogy ő bízik bennem és abban a munkában, amelyet Isten adott nekem. Olyan udvariassággal bánt velem, mintha édesanyja lettem volna, még akkor is, ha nem haboztam megdorgálni, figyelmeztetni és könyörögni neki, amikor veszélyben volt vagy kísértés érte. A szavak, amelyeket tőled olvastam, elszomorítanak. Ha az Úr indítja testvéreimet – különösen azokat, akiket gyermekkorom óta ismerek –, hogy tiszteletet mutassanak irántam, és amennyire lehet, egy kis napsugarat hozzanak az életembe, hálás vagyok Istennek ezért. Amikor Battle Creekben voltam, a munka mindig kimerített. Nem volt otthonom, és gondoskodásra volt szükségem. Özvegységemben olyan bánataim voltak és olyan próbákat éltem át, amelyeket csak Isten ismer, és hálás voltam, hogy az Úr Dr. Kellogg szívére helyezte, hogy kedves legyen hozzám és törődjön testi jólétemmel. Nemcsak Dr. Kellogg tett így, hanem sok más testvérem és testvérnőm is. Nem felejtem el egyetlen jótéteményüket sem, és remélem, hogy gazdag jutalmat kapnak mindazért, amit értem tettek.

Miért ne tisztelnénk azokat, akik a szanatóriumot képviselik? Férjemmel együtt keményen dolgoztunk annak megalapításán, és mély érdeklődést tanúsítottam fellendüléséért._[105] Nem panaszkodtam volna, ha elhanyagolnak vagy figyelmen kívül hagynak, de hálás vagyok Istennek, mert nem engedte, hogy ilyen módon bántsanak. De vajon csak velem bánik kedvesen és tiszteletteljesen Dr. Kellogg? Miért hívta meg Hutchins testvért és feleségét a szanatóriumba, hogy addig maradjanak, amíg akarnak? Azért, mert népszerűek? Nem, hanem mert gyengék és fáradtak voltak, ugyanakkor olyan keresztények, akiknek befolyása az istenfélelmet szolgálta. Így is kell lennie. Nem mutatta-e Dr. Kellogg a legnagyobb tiszteletet munkásaink iránt? Mutatta-e a leghalványabb jelét is annak, hogy szégyelli a testvéreit? Úgy gondolom, veled még több figyelmességet tanúsított, mint velem, mert szereti Isten ügyét. Bízom benne, testvérem, hogy többé nem fogsz ilyen gondolatokat táplálni magadban. Ezek nem méltók egy keresztényhez.

Azt mondtad, hogy egyesek elhanyagolva érezték magukat. Ily panaszok mindig is lesznek az ilyesféle intézményekben. Miközben nagy gondot kell fordítani arra, hogy elkerüljük a hasonló eseteket, néha mégis előfordulnak. Azonban a hiba nem személyesen Dr. Kelloggé, hanem inkább azoké, akik ezekkel az esetekkel foglalkoznak, miközben ő talán nem is tud a helyzetről.

Ha előítélettel szemléljük e dolgokat, találunk majd mentegetni valót, dicsérni valót és kevesebb feddni valót. „Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4:8)._[106]

White Estate, Washington D.C.

A levél teljes terjedelmében, 4/8/83