56. levél, 1896. – J.H. Kelloggnak címzett levél

56. levél, 1896. – J.H. Kelloggnak címzett levél

56. levél, 1896. – J.H. Kelloggnak címzett levél

Battle Creek, 1896. január 19.

Kedves Testvérem!

Szeretném elmondani neked, hogy a harmadik angyal üzenete az evangélium, az egészségügyi reform pedig az ék, amellyel az igazság utat tör magának. Nem szabad hirtelen kijelentéseket tenni igazságunk egyetlen részéről sem, hanem az igazságot úgy kell prédikálni, ahogyan az Jézusban van, és az Igazság Napjának minden ragyogását és különleges fényességét bele kell vinni az evangéliumba. Ha azok ezt tennék, akik a gyakorlati kegyességről beszélnek a gyülekezetekben egybegyűlt közösségnek, akkor Krisztus tanításait mutatnák be. Szükséged van a Szentlélek vezetésére; ne légy elégedett nélküle! Szavaid fejezzék ki az Isten iránti bizalmadat és szeretetedet! A legegyszerűbb bizonyságtételek is megérintik a szíveket, ha alázatosan és Isten iránti szeretettel szólják. Az emberek látni fogják, hogy az orvosok, ápolók és dolgozók egységesen képviselik jellemükben az igazságot.

Isten megóvta az életedet; úgy munkálkodott, hogy nevének dicsőséget adj, ahogyan Dániel tette Babilonban. A leghatározottabb erőfeszítést kell tenniük azoknak, akik hiszik, hogy náluk van az igazság, a leghatározottabb erőfeszítést kell tenniük, hogy a tisztaság, állhatatosság és odaszentelődés légkörét teremtsék meg, amely felmagasztalja az igazságot, és megmutatja annak hatalmát az értelemre. Az Úr állhatatossá tett téged. Értékes tapasztalatot adott neked; világosságot, képességeket és ismeretet adott neked, nem azért, hogy a saját dicsőségedet növeld, hanem hogy dicsőítsd az Ő nevét, és magasztald Őt.[1487]

Vannak komoly, körültekintő, melegszívű, istenfélő dolgozók a szanatóriumban, de sok olyan segítő is van, akikre nem lehet számítani. Hatással van rájuk az a világi szellem, amely az intézményt látogató és támogató világi emberek körét áthatja. Elismerés után sóvárognak, hízelgésre vágynak, keresetüket ruházkodásra fordítják. Lehet, hogy kereszténynek vallják magukat, de nem szereznek dicsőséget Krisztusnak. Ezek a kapzsi, langymeleg emberek, akik nem gondolnak arra, hogy tetteik fel vannak jegyezve az örökkévalóságra, semmi segítséget nem jelentenek a világi látogatóknak. Ha mindazok, akik kereszténynek vallják magukat, szívükben is azok lennének, sok akadály eltűnne azok útjáról, akik ezeket a szegény bűnösöket használják kifogásként arra, hogy elhanyagolják a nagy üdvösséget, amelyet Krisztus hozott a világunkban, és amelyért drága életét adta, hogy mindazok, akik hisznek benne, az Ő cselekedeteit cselekedjék és örök életük legyen.

A legünnepélyesebb időkben élünk. Az Ó- és Újszövetség evangéliumát nem szabad szűk látókörből szemlélni, ahogyan egy-két ember, vagy akár sok ember látja. Milyen hatalmas, milyen széleskörű, milyen kiterjedt az evangélium! Évek óta írok erről a témáról, és sok olyan írott anyagom van, amelyet most nem tudok olyan formába önteni, hogy kézbe vehető legyen. Már majdnem egy éve alig szerkesztettem valamit. Azokat a dolgokat mondom és írom, amelyek lelkemet terhelik, akár akarják hallani az emberek, akár nem. Dolgoznom kell; őrködnöm kell; imádkoznom kell; semmit sem szabad szűk, korlátozott módon szemlélnem.[1488]

Az igazság és a tévelygés egyaránt jelen van a küzdőtéren, és küzd az uralomért. Az igazság harcosaira heves küzdelem vár. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Ezt a figyelmeztetést utasítás követi. „Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” Mindazt, amit az Úr mondott nektek, feladatként hárul rátok, hogy megtegyétek. Senkinek sem kell megtévesztetnie, ha Isten Igéjét teszi tanulmányozása tárgyává. Milyen keveset tanulmányozzák a Jelenések könyvét! Ez a könyv egy elrejtett titok a vallásos világ számára. Miért? Mert a prófétai toll kellemetlenül mutatja be az eseményeket; és a lelkészek azzal nyugtatják azokat, akik bármilyen módon nyugtalankodnak e dolog miatt, hogy a Jelenések könyvét nem lehet megérteni. Pedig különösen nekünk szól, akik ezekben az utolsó napokban élünk. „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” Olvassátok figyelmesen és imádságos lelkülettel a Jelenések könyvének utolsó fejezetét! Milyen mélyreható kijelentések vannak ebben a fejezetben. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba!” „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” [1489]

Ez a leghatékonyabb tanítás, amelyet a szanatórium számára épített gyülekezetben hirdetni tudunk, és minden gyülekezetben ezt kellene tanítanunk. Valahányszor lehetőség nyílik az emberek megszólítására, a figyelmet a földiekről a mennyeiekre kell irányítanunk. „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”

Nem szabad világi utakra sodródnunk. Gondoljunk Krisztus szolgálatának kezdetén a templom megtisztítására! A zsidókat a nyerészkedés töltötte el. A templom udvarát szentségtörő kereskedés színhelyévé tették, és a páska ősi, szent ünnepét alávaló haszonszerzés eszközévé aljasították. Mélyen belemerültek az alkudozásba, és a Krisztus által rendelt istentiszteletet a mammon imádatává változtatták. Ám Krisztus hirtelen belépett a templom udvarába, istensége átvillant az emberi mivoltán, és kötélből font ostort emelve kezébe, olyan hangon, amelyet majd az ítéletkor hallanak ismét, ezt mondta: „Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.” A papok és a főemberek mintha a bosszúállás Angyalát látták volna, olyat, amilyen az élet fájához vezető utat őrizte.[1490]

Napjainkban ez a szentségtörő munka még felül is múlja az akkori mértéket. Üzenetek hangzanak el, és azok, akik visszautasítják az Isten által küldött tanításokat, megdöbbentő kijelentéseket hallanak majd. A Szentlélek olyan szentséggel és ünnepélyességgel ruházza fel az üzenetet, amely rettenetes lesz azok fülében, akik nem akartak hallgatni a végtelen Szeretet könyörgéseire, és nem fogadták el a felkínált megbocsátás ajándékát. A megbántott és meggyalázott Istenség hangját hallják majd, aki napvilágra hozza a rejtett bűneiket. Amiképpen a papok és a főemberek, felháborodással és rettegéssel telve, futásban kerestek menedéket a templom megtisztításakor, úgy lesz ez az utolsó napok munkájával is. Akikhez a mennyei világosság eljutott, de elutasították azt, hallani fogják a rájuk mondott jajokat, de már nem lesz erejük megváltozni. Ezt jelképezi a bölcs és balga szüzek példázata. Nem szerezhetnek igaz jellemet a bölcs szüzektől, és nem lesz náluk a kegyelem olaja, hogy felismerjék és elfogadják a tiszta világosságot, és csatlakozhassanak ahhoz a menethez, amely bemegy a Bárány menyegzői vacsorájára.

Nem tudok többet írni, be kell fejeznem. A következő postával küldök még néhány dolgot. Tanulmányozd a Jelenések könyvét Dániel könyvével összefüggésben, mert a történelem megismétli önmagát! Igaznak és hűségesnek kell maradnunk az elhatalmasodó gonoszság közepette. Sosem vagyunk nagyobb veszélyben, mint amikor a jólét látszólag megkoronázza munkánkat. Az énnek el kell rejtőznie Istenben. Az utolsó napok veszedelmei között élünk, és sokan közülünk nem is érzékelik a világunkat fenyegető veszélyeket. Nekünk, minden vallási előnyünkkel együtt, ma sokkal többet kellene tudnunk, mint amennyit tudunk. [1491] „Vigyázzatok azért, – mondta Jézus –, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” A jobb kezet le kell vágni, a jobb szemet ki kell vájni, hiszen rejtett romlottság van közöttünk, amelyet gondosan meg kell vizsgálni és gyökerestől ki kell irtani. Isten segítsen bennünket egyenként, hogy megtisztítsuk lelkünket az igazság iránti engedelmesség által. [1492]