A ma esti alkalommal a vasárnapi törvény témájával foglalkozunk, és megvizsgáljuk azt, hogy van-e valami jó oka létezésének? Ma este a civil oldalról világítjuk meg ezt a törvényt. Azt állítják, hogy a pihenőnap a közjót szolgálja, és ebből a célból helyes lenne, hogyha az államok ennek érdekében törvényeket hoznának. De ez tévedés. Először is, arra kényszeríteni az embereket, hogy ne dolgozzanak, azt jelenti, hogy lustaságra kényszerítjük őket, és ez az örök gonosz gyökere. Számos nyelvben van egy közmondás, miszerint „Sátán mindig talál valami rossz tennivalót a lusták számára.” A lusta emberek mindig találnak valami tennivalót a megszokott foglalkozásuk helyett.

Sátán lovagjai panaszkodnak a munkás foglyokra, mert szerintük ez lealacsonyítja és csökkenti a szabad munka értékét. New York egyes helyein, ahol elég erősek, törvényeket vezettek be, hogy megtiltsák a foglyok munkáját. A „New York Independent” című újságból idézek, hogy bemutassam ezen intézkedések következményeit. 1889. április 18-án olvastam Dunstonnak, az auburni börtönigazgatónak a vallomását: „Az elítélt bűnözőkre kényszerített lustaság demoralizálja és fizikailag tönkreteszi őket.” Fuller, a clintoni  börtönigazgató a következőket mondta: „A mentális, erkölcsi és fizikai romlás következményeinek elkerülése érdekében - ugyanakkor válaszolva az elítéltek munkaigényeire - a rendelkezésemre álló munkahelyeket felajánlottam nekik.”

Brush, a Sing Sing börtön igazgatója azt nyilatkozta: „Nehéz szemlélni a lustaságot a börtönben, különösen a börtön alkalmazottainak számára, akik teljesen értik ennek következményeit; a foglyok hamarosan nyugtalanná, boldogtalanná és nyomorulttá válnak. Számukra az idő nehezen telik; testük hamar megbetegszik, és az elméjük egészségtelenné válik. Valójában csak betegséget, demenciát és a halált lehet várni az ilyen állapotoktól.” Dr. Barber, a Sing Sing orvosa kijelentette: „A cellákban, a teljes tétlenségben való elzárás úgy tűnik, hogy önmaguk ellen fordul - prédákká válnak a tisztátalan gondolatoknak, mérgező befolyásoknak, romlott beszélgetéseknek, gusztustalan szokásoknak, a fizikai és mentális kimerültségnek és az erkölcsi degradációnak.”

Lahrop, a börtönök főfelügyelője azt mondta: „A tétlenség a börtön mérge, amelynek rosszindulatú befolyását egyetlen börtön adminisztrációjának sem sikerült legyőznie, bármennyire emberséges, ötletes vagy energikus volt.” Továbbá, van egy levelem a Sing Sing börtönigazgatójától, amelyben kijelenti: „Saját tapasztalatból mondom, a börtönben semmi sem lehet rosszabb, mint a lustaság. Az állam rabok elleni bűncselekményének tartom, hatalmas rossz az adófizetők és a társadalom ellen. Bűncselekmény a fogoly ellen, mert ez teljesen alkalmatlanná teszi őt arra az életre, amelybe majd kiszabadul. A börtönfoglalkoztatás azt jelenti, hogy amikor a foglyot kiengedik, akkor egészségi állapota jó, élénk elméje van, edzettek az izmai, szokása, hogy dolgozzon, és van egy mestersége. Sőt, bízik abban, hogy fenn tudja tartani magát és a családját. Ezzel ellentétben, ha semmittevésben tartják, akkor egy szellemi és fizikai roncs hagyja el majd a börtönt, jó szokások és önfenntartó képességek nélkül.”

A börtön nyilvánvalóan rosszabb, mint bármi más, de a lustaság hatása mindenütt ugyanaz. Egy másik illusztráció a IV. századi szerzetesek hanyatlása, akik a lehető legkevesebbet dolgoztak. Elég olvasni ezeknek az embereknek a gonoszságáról, testiességéről és leépüléséről, hogy bárkit meggyőzzünk a tétlenség negatív hatásairól. Ma már ismert, hogy a gonoszság, a bűnözés és a részegség miatt a vasárnap a hét legrosszabb napja, rosszabb, mint az összes többi nap együttvéve. Akik előkészítik a vasárnapi törvényt, azt állítják, hogy azért van ez, mert a bárok nyitva vannak. A bárok nyitva vannak vasárnap ugyanúgy, mint a hét többi napján, nem igaz? Inkább nem azért van ez az állapot, mert az emberek vasárnap lustábbak, mint bármely más napon? Ez nem a bárok miatt van, hanem azért, mert bővelkedik a lustaság az emberek többségében.

Most idézek Dr. Craft „A szombat az emberért” című dolgozatából: „Az a tény, hogy ebben az országban az alkoholeladás közel fele, és a részegségek háromnegyede szombat este és vasárnap történik, túlságosan ismert ahhoz, hogy bizonyításra lenne szükség.” Ez a kötelező tétlenség ideje. Akkor ennek az okát nem a bárokban kell keresni, hanem a tétlenségben. Chicagóval kapcsolatban idézek Swing professzortól: „Ha 2500 bár nyitva tart a lustaság napján, akkor ez nemcsak elrabolja a naptól a jellegzetes tulajdonságát, hanem azt jelenti, hogy ezt a napot egy pozitív rosszra változtatjuk. A hétköznapi embereknek nincs semmi előnyük, hogy van egy napjuk, amikor megpihenhetnek a szokásos munkájuktól, ha ez a nap egy többletköltséget és a szenvedélyek megélését vonja maga után.”

„Hogyan akadályozhatják meg a többletköltekezést és a szenvedélyek megélését, ha lustaságra kényszerítik őket? Ha az üzletek zárva vannak, ha a gyárak zárva vannak, és a kapát meg a csákányt elhagyják 24 órára, akkor csak a poharak és az üvegek zaját lehet hallani, a játékkártyák összekeverését, a kockák dobását; és a nehezen keresett pénzt elpazarolják, ezért inkább jobb lenne, ha az ipar a hét minden napján működne.” Pontosan. Akkor hogyan tudják leállítani a kártyajátékot? Az emberek ugyanolyan jót játszanak otthon, mint a bárban. „Az egy éven át tartó rendes munka nem okoz fele akkora kárt, mint az a rossz, amelyet 52 napon át tesznek a sörözőkben. Egy olyan nap, amely bezárja a gyárat és megnyitja a kocsmát, az egy abszurd nap.” Az első vasárnapi törvény kezdete óta mindig is ez volt a helyzet, és mindig is ez lesz, amikor az embereket lustálkodásra kényszerítik.

„A statisztikák azt mutatják, hogy Németországban, ahol vasárnap engedélyezett a szeszesital értékesítése, a bűncselekmények 53 százalékát szombat estétől hétfő reggelig követik el. Sok német nő retteg attól, hogy jön a vasárnap. A férjek, akik keményen dolgoztak és komolyak voltak a hét folyamán, a heti pihenőnapon veszélyes dolgokkal foglalkoznak, és rossz hangulatban térnek haza vasárnapi kikapcsolódásukból.” Észreveszitek, hogy az összes vasárnapi törvény tendenciája rossz, és mindig is így lesz? Angliáról szólva a szerző a következőket írta: „Nagyon nyilvánvaló, hogy Istent jobban gyalázzák, és a gonoszságot jobban szolgálják a vasárnapi napon, mint a hét többi napján.” Dr. Craft azt mondta, hogy ugyanezt mondják a bírák, a káplánok és mások a vasárnapi napon folytatott szeszesital kereskedelemmel kapcsolatban, Amerikában. A brooklyni rendőrség nyilvántartása szerint vasárnap kétszer annyi letartóztatás van részegség és garázdaság miatt, mint a hét bármely más napján. Szinte minden hétfő reggel várják Reynolds bírót a vasárnapi partikon letartóztatott munkások feleségei, és arra kérik, hogy használja befolyását férjük megmentése érdekében.

Ha lennének tiltó törvények, akkor nem lenne ilyen sok hasonló esemény, de a kényszerített lustaság következményei láthatóak lesznek mindenütt. Ilyen bizonyítékokkal szemben apellálok minden őszinte és becsületes elmére, inkább hagyjuk, hogy az emberek becsületesen kövessék személyes elhívásaikat, mint a lustálkodó vasárnapon alávessük őket minden gonoszságnak és kísértésnek. Dr. Clark azt mondta: „A vasárnapi szeszesital-eladás a kereskedelem kalóza, amely elrabol minden más foglalkozást és érdeklődést. A vasárnap kirabolja az egyházat és az otthont az apák és a testvérek jelenlététől.”

Dr. Craft Londont nevezte meg a vasárnapi törvény kötelező megtartása legjobb bizonyítékának, és Payne ohiói szenátor meghallgatva őt a bizottság előtt - amikor utasításokat adott a vasárnapi pihenésről szóló törvényről - a következő kérdést tette fel neki: „Látta a hatóságok utolsó tanúvallomását, mely szerint a vasárnapi napokon London a világ legerkölcstelenebb városa?” És Dr. Craft így válaszolt: „Ennek oka a szeszesital fogyasztása, nem azért, mert a posta zárva van.” Ezek az emberek további tétlenség létrehozásával akarják javítani a helyzetet. Nem világos, hogy egyetlen állam sem engedheti meg magának, hogy vasárnapi törvényt alkalmazzon, és azt érvényesítse?

Valaki azt mondta: „Miért van az, hogy egy vasárnapot megtartó város nem jobb annál a városnál, ahol nem tartják meg?” Igen, de a város vallása teszi a különbséget, vagy a vasárnap? Van valami vallás a vasárnapban? Nem inkább az a tisztelet teszi a különbséget, ami az emberek szívében van? Sőt mi több, egy ember versenyezhet az utcán, részegre ihatja magát, és bármit megtehet, de ha nem csap túl nagy zajt, vagy ha nem sért szabályokat, akkor szabadon járhat, de egy becsületes ember, aki folytatja a napi tevékenységét, azt letartóztatják, és pénzbírsággal sújtják. Hova vezet ez a dolog? Díjazzák a gonoszságot. Egyetlen állam sem engedheti meg magának, hogy bűncselekménynek minősítse a becsületes munkát, és megjutalmazza a bűncselekményeket.

Egyetlen vasárnapi törvény sem lehet előnyös. De nem hat vissza ez az érvelés a Mindenhatóra, aki megnevezett egy pihenőnapot? Nem, mert Isten célja az volt, hogy az ember imádja Őt. Az embernek adta ezt a vallási törvényt, amely örökké megakadályozza, hogy a lustaság napja legyen. Isten emlékművé állította ezt a napot, hogy Magához vonzza az ember elméjét. Szentnek kell tartanunk, nem civilnek. Továbbá az ember fizikai szükségleteit nem veszi figyelembe. Hat napon át kell dolgoznunk, mert így rendelte Isten, és a hetedik napon pihennünk kell, mert így rendelte Isten. Nem azért pihenünk, mert nem veszélyeztethetjük az egészségünket, hanem azért dolgozunk és pihenünk, mert az Úr rendelte így, és mert az embernek szüksége van egy napra a fizikai pihenésre.

Ez a törvény az embernek csak a lelki szükségleteit veszi figyelembe. De amikor az állam arra kényszeríti az embereket, hogy vasárnap pihenjenek anélkül, hogy képes volna hozzá társítani azt a büntetést, amit az Isten az Ő szombatja mellé társított, akkor ez a nap egyszerűen a lustaság és a gonoszság napjává válik. Dr. Clark egy kérdésre válaszolva azt mondta az Indianapolisban munkáért küzdőknek: „Nem lehetséges, hogy ezt a heti pihenőnapot a vallásra való hivatkozás nélkül biztosítsák?” „Heti pihenőnapot egyetlen országban sem biztosítottak, csak vallási kötelesség alapján.” Joseph Cook azt mondta: „Hiába írtok elő egy pihenőnapot, ha nem írjátok elő az istentiszteletet is.”

Dr. Craft kijelentette: „Körülbelül 150 embertől kaptam írásos választ - közülük sokan munkavállalók - a következő kérdésre: Figyelve a tisztviselőket, a szerelőket és más alkalmazottakat, melyik kategória van a legjobb testi és lelki állapotban hétfő reggel: azok, akik templomba járnak, vagy azok, akik piknikekkel és más örömökkel töltik a szombatot? Azok, akik templomba járnak, 25 százalékkal többen vannak, mint mások. Azok, akik megtartják a szombatot, és templomba járnak, legyenek azok munkások, szerelők, vagy kereskedők, jobb állapotban vannak hétfő reggel, mint azok, akik a vasárnapot akár ártatlan örömökben töltötték. A templomba járókat fel lehet ismerni a tömegben - tiszták, egészségesek, boldogok.”

Ha a vasárnapi törvényt könnyebb megvédeni egészségi szempontból, akkor csak a templomba járók tudják ezt támogatni. Ez azt jelenti, hogy templomba kell kényszeríteni az embereket. Tehát minden érvük azt bizonyítja, hogy az imádatnak és a vallásnak együtt kell járnia a vasárnapi törvénnyel, különben a hét legrosszabb napjává válik. De mi történik ebben az esetben? Az állam hatalmat ad az egyháznak arra, hogy Isten imádatára kényszerítse az embereket, hogy megmentsék őket a lustaság következményeitől. Pontosan ez történt a IV. században, és itt jön be a gonoszságnak újabb eleme. Ez megsokszorozza az álszentséget, és az embereket a középszerűség és a tiszteletlenség szokásába vonzza, ezért minden megtett lépés csak növeli a gonoszságot, és végül olyan katasztrófát vonz maga után, amelyről nem is álmodtak.