109. levél, 1890. – William C. White-nak címzett levél

Evangelizáció a Massachusetts állambeli Norwich-ban és Lynn-ben. 1890.december 6.

Aggódom azok miatt, akik lerombolják a bizonyságtételekben vetett hitet és félremagyarázzák a Szentírást.

Most tértem vissza abból a teremből, ahol a kis csoport szombaton istentiszteletre gyűlt össze. Közel nyolcvanan voltak jelen. Beszédemnek János 14:15 verse volt az alapigéje: „Ha szerettek engem, az én parancsolataimat megtartjátok.” Nagy szabadsággal beszéltem, utána pedig közösségi összejövetelre került sor, ahol harmincnyolc bizonyságtétel hangzott el. A régebbi tagok nem vették el az időt, hanem átadták a lehetőséget azoknak, akik nemrég tértek meg. Nagy hatással volt rám, amikor láttam a bizonyságtevők örömét, és éreztem a jelenlévők jó lelkületét, amely megnyilvánult. Valóban értékes pillanatok voltak ezek a lelkünk számára. Annyira biztos voltam benne, hogy Jézus jelenléte ott volt velünk, mintha személyesen is láttam volna Őt. Az Úr megáldotta népét. Itt egy szép számú, értelmes és nemes gondolkodású ember fogadta el az igazságot, és most kezdik megérezni, mit jelent megtagadni önmagukat, felvenni a keresztet és követni Jézust.

Egy egész család fogadta el az igazságot – az apa, az anya és a négy gyermek. A gyermekek közül az egyik házas, a másik három még nem. Ez a Burnham, unokatestvére Edwin Burnhamnak, annak a nagyon tehetséges munkásnak, aki 1843 és 1844 között prédikált. Ő volt az, aki azt mondta, hogy jobban érezte magát, miután „megszabadult a törvénytől”. Azt állította, hogy a parancsolatok halottak és el vannak temetve, még sírkövet sem érdemelnek. Azt mondta, hogy az egy régi, véres törvény, amelyet mennydörgés és villámlás kísért, átok az ember számára, átok mindazoknak, akik megtartják azt._[735]

Kritikus időszak ez most sokak számára, hiszen döntés előtt állnak. Egyikük egy cipőgyárban dolgozik felügyelőként. Családja van. Tehetséges férfi, de ha az igazság mellett dönt, elveszíti az állását, ráadásul a felesége heves ellenzője az igazságnak. Ó, az Úr segítsen ezeknek a szegény lelkeknek! Úgy érzem, többet kellene imádkoznunk azokért, akik meggyőződtek az igazságról, látják a keresztet, de nem merik felvenni, mert ha megtennék, elveszítenék a megélhetésüket, és családjuk van. Ismerik az igazságot, szívükben van, de nincs bátorságuk kockáztatni.

Burnham egyik lánya varrónő volt, pontosabban szabász, aki sok nőnek készítette elő a munkát. Heti negyven dollárt keresett, most azonban semmilyen jövedelme nincs. Szívesen menne Battle Creekbe tanulni, de nincs rá lehetősége. Kérdezik: „Ha módosak voltak, hogyan juthattak el idáig?” Az apja gazdag üzletember volt, de mindenét elvesztette. Igénybe vehette volna a csődtörvényt, de úgy döntött, nem teszi, mert ha megtette volna, nem lett volna becsületes ember. Mindent feladott, csak ketten maradtak a feleségével. Néhány vagyontárgya maradt a házban, de ezeknek is egy részét eladta, hogy kifizesse az adósságait, és most Isten előtt becsületes emberként áll, de már semmije sincs. Százezer dollárról jutott el a semmiig.

A lány fizetését a család eltartására és a ház tartozásainak törlesztésére fordították. Azt mondja, ha lenne rá módja, elmenne Battle Creekbe, hogy megtanulja, hogyan szolgálhatná Isten ügyét. Nagy belső harcon megy keresztül, de ma az egész család őszintén és szívből beszélt. Olyan sok befolyás próbálja elterelni a figyelmet a mennyei valóságokról a földiekre, hogy a lelkem remeg azokért, akik látják az igazságot, de nincs hitük ahhoz, hogy engedelmeskedni merjenek neki._[736] Ó, bárcsak az irgalmas Megváltó ezeknek a drága lelkeknek is jelenvaló segítség lenne a szükség idején, hogy megkaphassák azt a kegyelmet, mely által ők is énekelhetik: „A keresztet felvettem, Jézusom, mindent elhagytam, és jövök.”

Sohasem láttam Fifield testvért olyan jó állapotban, mint most. Kétségkívül sikeresen ébreszti fel az emberek érdeklődését. Most valóban érzi a lelkek terheit. Arra bátorítja őket, hogy döntsenek. Azt mondta: „Fáj a lelkem, amikor látom az útjukban álló akadályokat.” Aki valóban szereti és szívén viseli azok sorsát, akik vágynak engedelmeskedni, de nincs hitük bátran elindulni az ismeretlenbe, az együtt szenved velük, lelki gyötrelmet él át.

A szívem nyugtalan. Szeretném azt mondani annak a szabólánynak, aki Isten mellett döntött: „Segítek neked eljutni Battle Creekbe, hogy megtanulj mindent, amit csak lehet”, és keresném a lehetőséget, hátha nyílna számára valamilyen út. Az egyik lány tanítónő, de az egészségi állapota rossz, és lehet, hogy kénytelen lesz otthagyni az iskolát. A másik lány művész, jó helye van a városban, és meg tudja tartani a szombatot. Ha lenne pénzem, segíteném a fiatal férfiakat és nőket abban, hogy tanuljanak és felkészüljenek Isten ügyének szolgálatára. De a kezeim meg vannak kötve. Semmit sem tehetek, és ez elszomorítja a szívemet. Ez egy nehéz hely azok számára, akik meg akarják tartani a szombatot.

Dr. Neil testvére határozottan kiállt a szombat mellett. Ma beszélt is. Jó munka kezdődött itt, és remélem, hogy be fog érni. Ezért is jöttem el Norwich-ból, mert itt most kritikus időszak van, a kévék összegyűjtésének az ideje._[737]

Robinson, Farman és Whitters testvérek Norwich-ban maradtak. Nagyon akarták, hogy ide jöjjek, örültek, hogy itt vagyok, de sajnálták, hogy nem maradhattam Norwich-ban még egy szombatot. Ötször prédikáltam: három este, majd szombaton és vasárnap. Szerdán este is beszélnem kellett volna. Odakint nem voltak sokan. Délelőtt végig havazott, délben esni kezdett, estére pedig szinte ömlött az eső. Az utak jegesek és csúszósak voltak. Nem kellett messzire mennem az összejövetelre, de sáros, vizes kátyúkon át vezetett az út; a hólé és a sár átcsapott a cipőmön, de ott kellett lennem az összejövetelen. Néhány korai tapasztalatomat mondtam el Isten munkájával és ügyével kapcsolatban, és úgy tűnt, hogy a gyülekezet nagyon hasznosnak találta.

Van néhány ember Norwich-ban, akik elfogadták az igazságot, de még nem tértek meg. Nagyon fontosnak tartják magukat, jómódúak, és nehezen taníthatók, különösen az „XY” család. „A” testvér és a fia, „B” testvér Battle Creekben vannak, és remélem, hogy az ottani összejövetelek jót tesznek majd nekik. Ami a bizonyságtételeket illeti, úgy tűnik nekem, hogy nem hisznek bennük. Remélem, történik majd valami, ami ezeknek a férfiaknak segít elfoglalni a helyüket ebben a munkában, mert áldást jelentenének a gyülekezet számára.

Találkoztam egy nagyon értelmes fiatalemberrel, „A” testvér fiával, aki azt hiszi, senki sem olyan okos, mint ő. Tanulmányozta a Jelenések könyvének üzeneteit, és hiszi, hogy valami rendkívüli világossághoz jutott. Csakhogy ez nem az a rendkívüli világosság, amely beragyogja az egész utat az idők végezetéig; ez egy olyan elmélet, amely lerombolja és eltörli mindazt, ami az üzenetekkel kapcsolatban a múltbeli tapasztalataink lényegét alkotja._[738] Szívszorító látni, ahogy egy tapasztalatlan fiatalember – akinek lelki érettsége csecsemő szinten van – ledönti hitünk oszlopait. Robinson testvér lehetőséget adott neki, hogy elmondja, amit gondol, majd időt kért, hogy válaszolhasson neki. Most a testvéreink fogják bemutatni a valódi álláspontunkat anélkül, hogy bármit is ráerőltetnének.

Ez a fiatalember azt mondja, hogy írt Smith testvérnek, és Smith visszaírt, hogy majd válaszol neki, de eddig semmit sem mondott, mert a téma túl nehéz számára. Ha Smith testvér hallgat, a fiatalember azt fogja állítani, hogy olyan kérdése van, amire Smith sem tud válaszolni. De Smith nem maradhat csendben. Valamit mondania kell. Beszéltem az 1843-ban és 1844-ben szerzett tapasztalataimról, és János apostolhoz hasonlóan, arról szóltam, amit hallottam, amit szememmel láttam, amit szemléltem és kezemmel érintettem, az élet útjával kapcsolatban, amelyről tudjuk, hogy igaz. Azok, akik nem éltek át ilyen tapasztalatokat, nincsenek abban a helyzetben, hogy ítélkezzenek.

Az ellenség mesteri erőfeszítéseket tett, hogy megingassa népünk bizonyságtételekbe vetett hitét, és amikor ezek a tévedések jelennek meg, azt állítják, hogy minden álláspontot bizonyítani tudnak a Bibliából, de valójában félremagyarázzák az Írást.

Canright testvérhez hasonlóan merész kijelentéseket tesznek, félreértelmezik a próféciákat és a Szentírást, hogy egy valótlanságot bizonyítsanak. Miután egyesek elvégezték munkájukat, hogy megingassák gyülekezeteink bizalmát a bizonyságtételek iránt, ők eltávolítják a gátat, hogy az igazsággal szembeni hitetlenség mindenhová elterjedjen, és senki sem hallatja hangját, hogy ellenálljon a tévedés erejének.

Lépésről-lépésre minden Sátán tervei szerint zajlik, és akik előkészítették az utat ahhoz, hogy Isten népe többé ne szívlelje meg az Isten Lelke bizonyságtételeiben lévő figyelmeztetéseket és feddéseket, látni fogják majd, hogy a legkülönbözőbb tévtanok áradata kezd kihajtani. Azt fogják állítani, hogy a Szentírás az ő bizonyítékuk; közben pedig Sátán mindenféle megtévesztése be fog szivárogni._[739]

Tudom, hogy Smith, Butler, Morrison és Nicola testvér lelki vakságukban olyan munkát végeztek, amellyel nem szívesen néznek szembe az ítélet napján. Hálát adok az Úrnak, hogy békességem van Jézus Krisztusban. Norwich-ban, amikor a néphez szóltam a Szentlélek ereje velem volt. Sokak elméjéből eloszlott az előítélet, és tudom, hogy az Úr üzeneteket küldött számukra, és Isten Lelke áttört minden ellenálláson és hitetlenségen. Azonban az a testvér, aki annyira el volt foglalva az „új világosságával”, csak egyszer jött el meghallgatni engem.

Tegnap éjjel majdnem tíz órát aludtam. Hála az Úrnak, áldott legyen az Ő szent Neve! Hiszem, hogy erőt és kegyelmet ad nekem. A háztartást Ellen Warfe testvérnővel vezetjük, aki egy nagyon kedves családnak a tagja. Kényelmes és kellemes körülményeink vannak itt. Szerdán Danversbe utazom. Annyira elmélyedtem János evangéliuma 14., 15., 16. és 17. fejezetében, hogy elkezdtem írni ezekről. Ma tizenkét oldalt írtam János 14. fejezetéről, mert attól tartok, hogy a téma fontossága elhalványul bennem. Amit most írtam, az a „Jézus élete” című mű részét fogja képezni. Eddig összesen negyven oldalt írtam.

Örülök, hogy részt vehettem a Norwich-ban és Lynn-ben szervezett összejöveteleken. Nagy szükség volt a bizonyságtételemre. Nem mindig érzékelhető, hogy azok, akik ismertek engem és azt a munkát, amelyet az Úr rám bízott, azon fáradoznak, hogy meghiúsítsák a törekvéseimet, és elérjék, hogy azok a férfiak és nők, akiknek semmilyen tapasztalatuk nincs velem vagy a munkámmal kapcsolatban, ne tudjanak hinni._[740] Számítok rá, hogy előítéleteik lesznek. Nem fognak mindannyian hinni, de az ő kételyeik és hitetlenségük nem teszi őket olyan bűnössé, mint azokat, akik rég ismernek engem, és bizonyítékot kaptak arra, hogy a Szentlélek bizonyságot tett azokról az üzenetekről, amelyeket az Úr rám bízott – ők mégis közömbösen bántak ezekkel az üzenetekkel, mivel azok megfeddték életüket, és nem egyeztek az elképzeléseikkel. Engem ez a Szentlélek elleni beszédre és az Ő megtagadására emlékeztet.

Nem érzem magam szabadnak ilyen emberek társaságában. Nincs mentségük. Látták és ismerték azokat a férfiakat, akik képmutatásban és a kételyben összefogtak, hogy megerősítsék a hitetlenséget. Látták, hová jutottak ezek a férfiak, mégis ugyanazon az úton járnak, ugyanazt a magatartást ismétlik meg, és az eredmény is ugyanaz lesz.

A férjem és a gyermekeim után Smith testvért szerettem a legjobban, mert annyi éven át vett részt Isten munkájában. Butler testvért nagyon nagyra becsültem. De ezek az emberek magamra hagytak - ezek az emberek, akikhez az Úr sokszor szólt, és azt mondta nekik, hogy az idők végezetéig szoros egységben álljanak a férjemmel és velem. Olyan szomorúságot és lelki fájdalmat okoztak nekem, amit nem tudok leírni. Egyedül Isten tudja, milyen mélyen érintett férjem halála, de ezeknek a férfiaknak az Isten által rám bízott munkával szembeni kegyetlen magatartása még mélyebben sújtott, mint a férjem elvesztése._[741]

Szüntelen szomorúságot hordozok a szívemben miattuk, mert a jelenlegi lelkülettel nem üdvözülhetnek. Makacsul ragaszkodnak ahhoz a gonosz úthoz, amelyre lelki vakságukban ráléptek, és amíg meg nem látják és meg nem vallják tévedéseiket, Isten szemében az állapotuk semmivel sem különb, mint azoké a munkásoké, akik ellene álltak a Szentléleknek, és megvetették a kegyelem Lelkét. Nagyon jól ismerem az álláspontjukat. Isten sokféleképpen tárta elém, és az egyedüli könnyebbség számomra, ha távol maradok Battle Creek-től, ahol a befolyásuk élő és tevékeny. Az Úr segítsen, hogy bölcsen cselekedjem!_[742]