73. levél, 1890. - U. Smith-nek címzett levél

Brooklyn, New York, 1890. november 25.

Kedves Smith testvér!

A hatvanharmadik életévem végéhez közeledem, és ünnepélyes érzéssel tölt el a tudat, hogy az eddig elmúlt életemről szóló számadás vagy jelentés immár megváltoztathatatlan. Azon tűnődőm, vajon mi van feljegyezve rólam a mennyei könyvekben? Krisztus kegyelmének hű sáfára akarok lenni. Isten gazdag áldása kísért végig ezen az úton, és az éjszaka folyamán többször is megmutatta nekem, hogy az a nézet, amelyet magadévá tettél, nagyon veszélyes. Az Úr hosszútűrő azokkal, akik tévednek, de amikor megdorgálja őket vétkeikért, akkor a múltat kéri számon rajtuk.

Ismerem a veszélyt, amelyben vagy. Levelekben írtam róla, különleges bizottsági összejöveteleken szóltam erről, a könyvkiadó kápolnájában beszéltem róla, és nem nevesítettelek, de te jól tudtad, hogy a feddések neked szóltak. Általános elvekről beszéltem. Utána szóltam arról az útról is, amelyet te és más munkások követtek, és hogy ez mennyire visszatetsző az Úr szemében, de nem változtattatok. Mindmáig botránkozás kövei vagytok másoknak, hogy bátorítsátok őket hitetlenségükben, és botlásra késztesd őket a „jóságos Smith testvérben”. Az Úr megmutatta nekem, hogy ez a sötétben való botorkálás és tapogatózás addig fog folytatódni, amíg azok a férfiak, akik Minneapolisban semmibe vették a bizonyságtételeket, most is szabadnak érzik magukat arra, hogy cinkosként részt vegyenek a bizonyságtételemmel szembeni ellenállásban.

Ha hinnél a bizonyságtételekben a hited szerint is cselekednél. Magatartásoddal gyakorlatilag kifejezted, hogyan állsz hozzá ahhoz a munkához, amelyet az Úr rám bízott. Közvetve azt mondtad: „Nem bízom White testvérnő üzeneteiben”. Sokkal nagyobb a bűnöd az általad képviselt álláspont miatt, mint azoknak, akik nem ismernek engem. Szolgálatom jellegét már attól az időtől fogva ismered, amikor megismerkedtünk – Edson akkor hároméves volt. Ha Brinkerhoof és Snook olyan világosságot és ismeretet kaptak volna arról a munkáról, amelyet Isten rám bízott, mint amilyennel te rendelkezel, ma is megállnák a helyüket. Te azonban sokkal vétkesebb vagy a magad által elfoglalt álláspont miatt, hiszen a bizonyságtételek az elmúlt két évben folyamatosan szóltak hozzád, te pedig megvetetted őket._[732] Egyetlen bűnvallás sem hangzott el ajkadról, én pedig kénytelen voltam szemlélni a befolyásodat Minneapolis óta mindenhol, ahol csak jártam – és most már az 1890-es év is a végéhez közeledik. Készen állsz-e arra, hogy a Sziklára essél, hogy éned összetörjön? Vagy inkább tovább menekülsz a valóság elől, mint eddig tetted? Miller fivérek bizonyítékként mutogatnak rád, hogy alátámasszák az Isten Lelkével, az üzenettel és a hírnökökkel szembeni ellenállásukat. Rupert testvérnek bűnvallást kellene tennie. Már két évvel ezelőtt is mondtam neki, amikor Pottersville-ben voltam, és többször is hallotta tőlem ezt az üzenetet, de Smith testvér lett a botránkozás köve számára, ahogyan sok más ember számára is. Ez a teher már túl sok számomra, hogy tovább cipeljem. Elhatároztam, hogy ha nem történik teljes változás, nem maradok tovább Battle Creek-ben, nehogy részesévé váljak azok bűnének, akik elutasítják a Szentlelket, aki inti és figyelmezteti őket. Ha maradnék, teljesen kimeríteném magam, mert testvéreim hitetlensége százszor nehezebbé teszi a munkámat, mint amilyennek lennie kellene.

Sajnálom Dan Jonest. Nyíltan beszéltem vele. Tavaly, a lelkészképzőn kérleltem őt Krisztus nevében, hogy ne támogasson téged abban az álláspontban, amelyet képviselsz, könyörögtem neki, hogy használja befolyását arra, hogy segítsen neked a tiszta világosságra jutni. Elmondtam neki, hogy tudom, milyen nagy veszélyben vagy. Te egy olyan ember vagy, mint Butler testvér, aki nem akarja beismerni egyetlen tévedését sem, hanem inkább még több tévedést követ el, hogy igazolja az első tévedését. De ha legyőznéd ezt a makacsságot, amely mélyen az életedbe és jellemedbe van vésve, Isten ereje hatékony munkássá tenne téged. De ha nem leszel új tömlő, Isten világosságának, erejének és kegyelmének bora nem juthat el hozzád.

Éjjel-nappal terhelt vagyok miattad. Tudom, hogy befolyásod sokakra kihat. Morrison és Nicola testvér téged idéz, és mindketten gyökeret vernek a hitetlenségben, de nemcsak a bizonyságtételek iránt, hanem Isten Igéjével szemben is. Számomra elviselhetetlenül fájdalmas azt látni, hogy te lettél a botránkozás köve ezeknek a férfiaknak, akik sem engem, sem a munkámat nem ismerik el._[733] A hitetlenség és a makacsság bűvös ereje akadályozott meg abban, hogy megvalld a hibáidat – jóllehet mélyen bánod őket –, de nem akarod nyilvánosan megvallani, hogy ezzel segítsd az egyházat kötelessége útján.

Szeretlek, és nem bírom elviselni, hogy ilyen módon legyünk elválasztva egymástól. Már nem vagyunk egységben. Nem érzem magam szabadnak arra, hogy tanácskozzam veled, mert az Úr egy közvetlen és egyenes bizonyságtételen keresztül megmutatta, hogy útmutatásra van szükséged. Te segítettél nekem és a férjemnek, és mi is segítettünk neked, ezért most tudnod kell, hogy én nem fogok megváltozni. Tudnod kell – hacsak nem vagy teljesen vak –, hogy a bizonyságtételeim nem változtak meg, és hogy én sem a jellememben, sem a munkámban nem változtam meg, és remélem, Isten kegyelméből soha nem is fogok eltérni se jobbra, se balra, csak azért, hogy egyetértésben legyek veled, Butler testvérrel, vagy bármely más szombatünneplővel.

Nincs már sem erőm, sem időm többet írni, mert az erőmet a munkára kell tartalékolnom. Újra szerettelek volna figyelmeztetni. Beszéltem veled, de úgy tűnik, hiába. Írtam neked, de ez csak arra késztetett téged, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedj Isten Lelkével szemben. Kérlelő levelemre egy olyan levéllel válaszoltál, amelyben azzal vádoltad Jones testvért, hogy le akarja dönteni hitünk pilléreit. Vajon ez igaz? A kiadónál tartott értekezleten, amikor megvizsgáltuk ezeket a kérdéseket, kiderült, hogy alap nélkül vádoltad őt. Megvallottad ezt? Megtisztítottad a lelkedet? Készítettél-e egyenes ösvényt lábaid számára, hogy a sánta ne térjen le az útról? Miután az első értekezleten mindent elmondtam, amit csak lehetett, szombaton a kiadó kápolnájában megtartottunk egy második összejövetelt is, ahol az Úr Lelke közeledett hozzánk. Krisztus zörgetett az ajtón, de nem volt hely számára, nem nyitottatok ajtót, és dicsőségének világossága, amely olyan közel volt, visszavonult. Utoljára akkor hallottad a hangomat, amikor …

[hiányos] _[734]