43. levél, 1890. - O.A. Olsen-nek címzett levél

Lynn, Massachusetts, 1890. december 15.

Kedves Olsen testvér!

A Danvers-i összejövetelünk véget ért. Az alkalmak során ötször beszéltem: két hétköznapi estén, szombat délelőtt, a vasárnap reggeli missziós összejövetelen, valamint vasárnap délután. Hálás vagyok, mert kétségtelen, hogy az Úr üzenetet bízott rám, amelyet továbbítanom kell az Ő népének. Éreztem Isten támogató erejét, amikor a gyülekezet előtt álltam, és tudom, hogy Isten ereje emberi közvetítő által munkálkodott. Tudom, hogy sokan fogadták be az Igét, és az éhes lelkek táplálékhoz jutottak. Szívem tele van együttérzéssel és szeretettel a haldokló lelkek iránt.

A Brooklyn-i tábori összejövetel óta nem beszélek többé a betegségemről vagy gyengeségemről. Az elmúlt tizenkét év során soha nem voltam ennyire fájdalommentes, és ilyen jól még nem aludtam. Isten békéje betöltötte a szívemet. Az, hogy kimondhatom azokat a szavakat, amelyeket Isten ad nekem, többet jelent számomra, mint az étel és az ital. Szüntelen hálaadással teljes dicséret száll fel Istenhez a szívemből._[743] Éjjel-nappal könyörgő lélekkel kértem az Urat, hogy adja meg nekem Krisztus szelídségének és kedvességének lelkületét, és öltöztessen fel az Ő igazságával.

Nagyon fontos összejövetelünk volt Lynn-ben, de még fontosabb Danvers-ben. Múlt szombaton a teremben lévők közül mindenki előrejött imára, kivéve két ember – egy idős, színesbőrű férfi és egy szegény, félénk lélek -, aki nem mert előrejönni. Isten angyala közöttünk volt. A dolgozók keresték az Urat, és kéréseik meghallgatásra találtak a mennyben. Ó, mennyire hálás voltam, hogy az Istentől kapott kegyelem által képes voltam táplálni az Ő nyáját! A gyülekezetek éheznek az élet kenyerére, és azonnal megragadják az elhangzó igazságot. Nem vonhatom ki magam, és nem tagadhatom meg, hogy ellátogassak ezekre a helyekre, mivel tudom, hogy az Úrtól származó üzenetem van számukra.

Az imádság ideje után megkértem azokat, akik érezték az Úr áldását, hogy tegyenek bizonyságot. Bár sokan közülük már reggel kilenc órától a gyülekezetben voltak, és azóta semmit sem ettek, mégsem siettek befejezni az alkalmat. Sok bizonyságtétel hangzott el, és ismét könyörögtek Istenhez a dolgozókért és a népért. Az Úr jelenléte ott volt az összejövetelen. Éreztem, hogy Úr ereje velem van. Fifield testvér nagy áldásban részesült. Az imádság után kezet fogott velem, és hálát adott az Úrnak az Ő jóságáért és gazdag áldásáért. A jelenlévők egyöntetű bizonyságtétele az volt, hogy Danvers népe még sosem részesült ilyen nagy áldásban.

Nagy békességgel látogatom ezeket a helyeket, mert látom, hogy mennyire értékelik és vágyakoznak Isten Lelke után. Az emberek tisztelettel és bizalommal fogadnak engem. A Battle Creek-i súlyos megpróbáltatások és nagy erőfeszítések után, amelyeket azért hoztam, hogy az üzenet meghallgatásra találjon - és mégis elutasítással válaszoltak rá –, így mindaz, ami itt történik, felüdíti a lelkemet._[744] Mély meggyőződésem, hogy a munkámnak nem kell állandó küzdelemből állnia, és hogy az Úr nem arra hívott el, hogy teljes erőmet összeszedve, minden egyes lépésért keményen harcoljak. Azok a férfiak, akiknek támogatniuk kellett volna a kezeimet a munkában, minden erejükkel azon voltak, hogy meggyengítsenek és elbátortalanítsanak engem. Az erőmet hiábavaló harcra kellett fordítanom a rosszindulatú előítéletek és ellenállással szembe. Ők vakok, nem látnak és nem értenek; néha attól tartok, hogy soha nem is fognak látni és érteni.

Meg van írva, hogy Krisztus bizonyos helyeken nem tudott sok csodát tenni a zsidók hitetlensége miatt. Jézus volt minden hatalom, világosság és élet forrása; ha a hitetlenség még az Ő útját is elzárta, akkor mit várhatunk mi, véges emberek? Az Úr újra és újra vágyott kiárasztani Lelkének bőséges mértékét, de nem találtatott hely számára. Nem ismerték fel, és nem becsülték meg. Az elme vaksága, a szív megkeményedése miatt úgy tekintettek Jézusra, mint akitől félni kell. A szívben rejtőző gonoszságok lesben állnak, hogy megakadályozzák Isten erejének megnyilvánulását, és Lelke nem tud kiáradni.

Tudom, hogy ha elő lett volna készítve az út, Battle Creekben olyan szeretet és szent buzgóság uralkodott volna a szívekben, hogy a világ felé ez az üzenet hangozhatott volna: „Készítsétek az Úr útját, és egyengessétek ösvényeit!” Amikor a vezetők többé nem állják el az utat, Isten munkája haladni fog előre Battle Creekben. A missziós lelkület újraéled, és a gyülekezet az Isten és a világ iránti kötelességtudatból fog cselekedni. A legmagasabb értelemben Isten népe missziós nép lesz._[745]

Krisztus az Ő vérével váltotta meg az egyházat, és nagyon vágyik arra, hogy üdvösséggel öltöztesse fel. Ő tette az egyházat a szent és örök igazság letéteményesévé, és azt akarja, hogy részesüljön az Ő dicsőségében. Újra és újra elküldte Lelkét, hogy megváltoztassa népe hozzáállását, élő és ható elvet ültetve az egyházba. De munkálkodtak a megszenteletlen földi elemek, és az egyházat elaltatták a földi biztonság hamis nyugalmában. Izrael Istene megnyitotta a menny ablakait, és bőséges világosságot árasztott a világra, ezt a világosságot azonban elutasították. A Battle Creekben megnyilvánuló lelkület sok gyülekezetnek a lelkülete is volt. Isten ereje, az a gazdag kegyelem, amelyet annyira szeretne kiárasztani, csak akkor kívánatos, ha az emberek előírhatják, milyen úton munkálkodjon Isten.

A menny teljes kincstára rendelkezésünkre áll az Úr útjának előkészítésében végzett munkánk során. Isten lehetővé tette, hogy munkánkat csodálatos és dicsőséges siker koronázza, azáltal, hogy megadta nekünk az angyalokkal való együttműködés kiváltságát. A siker azonban ritkán az egyéni, elszigetelt erőfeszítések eredménye. A gyülekezet minden tagjának befolyására van szükség. Isten szolgáinak és munkásainak befolyása elengedhetetlen ahhoz, hogy előkészítsék az utat Isten világossága és dicsősége számára. Isten minden lelket, aki hitet tesz Jézus mellett, adósként tart számon. Krisztus imája a tanítványaiért így szólt: „De nemcsak ő értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk” (Jn 17:20-22)._[746]

Minél inkább közeledünk ahhoz az időhöz, amikor a fejedelemségek, uralmak és hatalmasságok harcba szállnak az igazság ellen - amikor Sátán megtévesztő ereje olyan nagy lesz, hogy ha lehetne még a választottakat is elhitetné - annál inkább szükségünk van isteni világosság által kiélezett lelki ítélőképességre, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy a lélek Istentől van-e, nehogy tudatlanok legyünk Sátán csalásait illetően. Az emberi erőfeszítésnek össze kell kapcsolódnia az isteni hatalommal, hogy képesek legyünk elvégezni az idők végezete előtti munkát.

Krisztus a szelet Isten Lelkének jelképeként használta. Ahogyan a szél fúj, amerre akar, és hallod annak zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy, úgy van Isten Lelkével is. Mi nem tudjuk, ki által fog megnyilvánulni. Nem a saját szavaimat mondom, amikor kijelentem, hogy Isten Lelke el fog haladni azok mellett, akiknek letelt a meglátogatásuknak napja és a lehetőségüknek ideje, de nem ismerték fel Isten hangját, és nem értékelték Lelkének munkáját. Ezrek lesznek olyanok, akik a tizenegyedik órában fogják meglátni és felismerni az igazságot. „Íme, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.” (Ám 9:13). Az igazsághoz való megtérések olyan gyorsasággal fognak történni, hogy az meglepi majd az egyházat, és egyedül Isten neve lesz dicsőítve.

Az egyház kimondhatatlanul nagy kiváltságban részesül azáltal, hogy együtt munkálkodhat a mennyei angyalokkal. Isten most arra hívja azokat, akik kereszténynek vallják magukat, hogy a közbenjárás férfiai és asszonyai legyenek. Tetteikkel mutassák meg, mennyire szeretik Jézust és azokat a lelkeket, akiket az Ő vérével váltott meg. Azáltal, hogy felemelik a lehanyatló kezeket, magas és szent tapasztalatra tehetnek szert, amelyet Krisztus jellemvonásai ékesítenek. Van egy munkánk, amit el kell végeznünk, ha élő egyház akarunk lenni._[747] Egyénileg és közösségként is lábbal kell tipornunk a bűnt. Szokásainkat, beszédünket, mindennapi életünket az Úr oldalára kell állítanunk. Közben kell járnunk, és harcolnunk kell az Isten mellett, aki megtartja szövetségét az Ő éberen őrködő szolgáiért, hogy lelkeket nyerhessünk meg a Megváltónak.

Milyen sokan vannak, akiknek bolonddá kell válniuk a maguk szemében, hogy bölcsek legyenek. Isten olyan bölcsességet áraszt az alázatos és bűnbánó emberre, amelyet nem ad annak, aki a világ szerint bölcs és óvatoskodó, és az önelégülteknek sem, akik nem ismerik azokat a dolgokat, amelyek békességet hozhattak volna nekik. Az Ő bölcsességét a kisdedeknek nyilatkoztatja ki. A föld porába veti az emberi büszkeséget, de elfogadja a szelíd és alázatos embert, és felmagasztalja azt. Milyen gyengéden tekint Isten, Krisztus alázatos, bűnbánó, önmegtagadó követőjére, aki naponta tanul a nagy Tanító iskolájában.

Olsen testvér, arra kérlek, légy bátor! Bízzál Istenben! Vidd Hozzá minden terhedet! Ő képes és kész is hatékonnyá tenni téged, de hinned kell Benne! Ne légy csüggedt, ne sóhajtozz titokban a Sion falain őrködők hűtlensége miatt! Nem vagyunk elhívva sem a csüggedésre, sem a félreértésre. Állj meg azon a helyen, ahol az Igazság Napjának ragyogó sugarai bevilágíthatják elméd minden kamráját és lelked templomát! „Ti vagytok a világ világossága” – mondja az Úr. Isten az egyház hűséges tagjait ragyogóvá teszi az Ő igéje által. Lelke kiárad az emberi eszközökre, és olyan világosságot ad, amelynek fényében az erkölcsi sötétség eloszlik.

Itt befejeznem a levelet. Őszinte szeretetemet küldöm neked, feleségednek és gyermekeidnek. Az Úr áldjon meg mindannyiótokat; ez az én imám,

Ellen G. White _[748]

Utóirat: Az Úr művében dolgozó testvéreink megkértek, hogy térjek vissza Lynn-be, és beszéljek kedden és szerdán este. Beleegyeztem. Fifield testvér mindent megtesz, hogy az embereket összegyűjtse ezekre az estékre. Az Úr érintse meg a szívüket, ez az én imám. Csütörtök este Bostonba megyünk, hálókocsiban utazunk Washingtonba, ahová péntek délelőtt tizenegy órára érkezünk meg._[749]