43a. levél, 1890. - O.A. Olsen-nek címzett levél

Lynn, Massachusetts, 1890. december 18. [az 1890-es 43. levél egy változata]

Kedves Olsen testvér!

A Danvers-i összejövetelünk véget ért. Az összejövetel alatt ötször beszéltem, négyszer hosszabban; kétszer hétköznap este, majd szombaton, vasárnap délelőtt a missziós összejövetelen, és ismét vasárnap délután. Nagyon elégedett vagyok, mert kétségtelen, hogy az Úr üzenetet bízott rám, amelyet a népének kellett közvetítenem. Éreztem Isten megtartó erejét, amikor a gyülekezet előtt álltam és beszéltem. Tudom, hogy Isten ereje emberi eszköz által szólt a néphez. Tudom, hogy az igét elfogadták, és hogy az éhes lelkek táplálékhoz jutottak. Éjjel-nappal könyörgő lélekkel kérem az Urat, hogy öltöztessen fel a munka lelkületével, és adja meg nekem Krisztus szelídségét és kedvességét, hogy felölthessem Krisztus igazságát.

A Brooklyn-i összejövetel óta nem vagyok sem gyenge sem erőtlen. Soha nem voltam ennyire mentes a fájdalomtól. Éjszaka úgy alszom, ahogyan tizenkét éve nem aludtam. Isten békéje lakik a szívemben. Nekem az, hogy elmondhatom az Istentől kapott szavakat, többet jelent, mint az étel és az ital. Szüntelen hálaadással teljes dicséret száll fel szívemből Istenhez. A Brooklyn-i áldott szombaton, a reggeli óráktól kezdve egész nap és azóta is folyamatosan mennyei mannát eszem.

Szívem tele van őszinte együttérzéssel és szeretettel a haldokló és a túlélésért alig küzdő gyülekezetek iránt. Újra és újra mondom: Ő a saját vérével váltotta meg az egyházat, és őszintén vágyik arra, hogy az Ő igazságával és üdvösségével öltöztesse fel. Ő tette az egyházat a szent és örök igazság letéteményesévé, és azt akarja, hogy részesüljön az Ő dicsőségében._[750]

Nagyon fontos összejövetelünk volt Lynn-ben, de még fontosabb Danvers-ben. Az elmúlt szombaton mindenki, aki a teremben volt, előrejött imára – megtértek és megtéretlenek egyaránt –, kivéve kettőt: egy idős, színes bőrű férfit és egy szegény, félénk lelket, aki nem mert előre jönni. Isten angyalai közöttünk voltak. A dolgozók keresték az Urat, és kéréseik meghallgatásra találtak a mennyben. Ó, milyen hálás volt a szívem! Milyen örömmel töltött el, hogy Isten kegyelméből táplálhattam az Ő nyáját!

Mondom neked, hogy a gyülekezetek éheznek, haldokolnak, de azonnal megragadják Isten üzenetét és a bátorítását, amelyet küld nekik. Nem hátrálhatok meg, és nem tagadhatom meg, hogy meglátogassam ezeket a gyülekezeteket, mivel tudom, hogy az Úrtól származó üzenetem van számukra. Az imádkozás után kértem, hogy jöjjenek előre azok, akik szeretnének bizonyságot tenni. Bár sokan reggel kilenc órától estig a gyülekezetben voltak, és semmit sem ettek, nem siettették az összejövetel végét. Sok bizonyságtétel hangzott el. Kitartó könyörgések hangzottak el a dolgozókért és a népért, és sokak bizonysága ez volt: „Az Úr van ezen a helyen.”

Az Úr jelen volt az összejövetelen. Éreztem magamon az Úr erejét. Fifield testvér nagy áldásban részesült. Az imádság után kezet fogott velem, és hálát adott az Úrnak az Ő jóságáért és gazdag áldásáért. A jelenlévők egyöntetű bizonyságtétele az volt, hogy Danvers népe még sosem részesült ilyen nagy áldásban. Amikor látom, hogy egy vagy két kivételtől eltekintve mennyire vágyakoznak az Istentől kapott bizonyságtételeim után, és milyen becsben tartják azokat, nagy békességgel tölt el, hogy meglátogathatom ezeket a helyeket, ahol még soha nem jártam.

Az emberek itt tisztelettel és bizalommal bánnak velem. A Battle Creek-i megpróbáltatásaim és komoly erőfeszítéseim után - szembesülve azzal az ellenállással és elutasítással, amellyel azt az üzenetet fogadták, amelyet Isten adott nekem azok számára, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna rá – mindaz, ami itt történik, felüdíti a lelkemet. Mély meggyőződésem, hogy a munkám nem lehet folyamatos küzdelem, amelyben minden erőmet össze kell szednem, és keményen meg kell küzdenem minden egyes centiméterért. Néhányan azon férfiak közül, akiknek támogatniuk kellett volna a kezeimet a munkában minden erejükkel azon voltak, hogy meggyengítsenek és elbátortalanítsanak engem. Az erőmet hiábavaló harcra kellett fordítanom a rosszindulatú előítéletek és ellenállással szembe. Ők vakok, nem látnak és nem értenek; néha attól tartok, hogy soha nem is fognak látni és érteni._[751]

Ha Krisztus korában élők tudták volna, hogy Ő a dicsőség Ura, nem feszítették volna meg. Meg van írva, hogy bizonyos helyeken a hitetlenség miatt nem tudott sok csodát tenni. Ha Jézust is akadályozták munkájában - Őt, aki minden hatalom, világosság és élet forrása - ha az Ő útját is elállta a hitetlenség, akkor mire számíthat a véges ember?

Jézus újra és újra vágyott arra, hogy bőséges mértékben kiárassza a Szentlelket, de neki nem volt, ahol a fejét lehajtsa. Nem ismerték fel, és nem értékelték Őt. Az elme vaksága, a szív megkeményedése miatt úgy tekintettek Jézusra, mint akitől félni kell, vagy mint egy olyan emberre, akit önmaguk felmagasztalására használhatnak. Egyesek azt hiszik, hogy valamilyen rejtett rossz leselkedik Isten megnyilvánulásaiban vagy erejének megnyilatkozásában, amely ártana nekik. Ahol az emberek ezt hiszik, ott a Lélek nem árad ki.

Tudom, hogy ha elő lett volna készítve az út, Battle Creekben szent szeretet és buzgóság tüze lobbant volna fel azoknak a férfiaknak a szívében, akiknek szükségük van erre a munkára, de ők maguk zárták el az utat, hogy ez ne valósulhasson meg. Ha azok a férfiak, akik most hitetlenségben vannak, elfogadták volna a mennyből jövő üzeneteket, hirdették volna: „Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit!” _[752]

Amikor a vezetők félreállnak az útból, Isten munkája előre fog haladni Battle Creekben. A missziós lelkület újjáéled és növekedni fog, a gyülekezet pedig egyszerű és nyugodt kötelességtudatból fog munkálkodni. A legmagasabb értelemben az egész gyülekezet missziós területté válik. Az Úr újra és újra elküldte Szentlelkét, hogy megváltoztassa népe hozzáállását azáltal, hogy élő és munkálkodó elvet leheljen egyházába. De megszenteletlen földi elemek munkálkodtak, és az egyházat elaltatták a földi biztonság hamis nyugalmában.

A Battle Creekben elfoglalt álláspont sok gyülekezet állapotának pulzusát mutatja. Isten erejére, arra a gazdag kegyelemre, amelyet annyira kész volna kiárasztani, nem tartanak igényt – csak akkor, ha az emberek maguk mutathatják meg, milyen módon munkálkodjon Isten. Izrael Istene megnyitotta a menny ablakait, és gazdag fényáradatot küldött a világnak, de sok esetben nem adtak helyet annak befogadására, pedig minden embernek – munkásnak, lelkésznek és felelős pozícióban levőnek – üdvözölnie kellett volna az igazságot, akár új, akár régi, és missziós lelkülettel, örömteli hálaadással kiáltania: „mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre”.

Az egyének befolyása nem abban nyilvánult meg, hogy mindenki hűségesen elvégezte a maga részét, hanem akadályokat emeltek, és így az üdvösség áradása más mederbe terelődött. A siker ritkán egyéni, elszigetelt erőfeszítések eredménye. A gyülekezet minden tagjának befolyására szükség van. Az evangélium szolgáinak, a lelkészeknek és az intézményeinkben dolgozó munkásoknak befolyása elengedhetetlen ahhoz, hogy előkészítsék az utat Isten világosságának és dicsőségének örömteli fogadására._[753]

A menny teljes kincstára rendelkezésünkre áll az Úr útjának előkészítésében végzett munkához. A Gondviselés elegendő mennyei erőt biztosított ahhoz, hogy a missziómunka csodálatos siker legyen, ha az emberi eszközök felkészülnek és teljesen alkalmassá válnak erre a nagy munkára. Eddigi sikerünk arányban állt erőfeszítéseinkkel. Minden lélek, aki hitet tesz Jézus mellett, köteles minden képességét az Ő szolgálatába állítani.

Most nincs helye a csüggedésnek vagy a bölcselkedésnek azok számára, akik tapasztalatot szereztek az igazságban és ismerik azt, mert megmaradnak az Igazság Napjának ragyogó sugarai alatt. Az Úr irgalmas, és Krisztus imája tanítványaiért az volt, hogy egyek legyenek, amint Ő egy az Atyával: „hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk” (Jn 17:21-22).

A reménnyel teljes ember befolyása csodálatos segítség a munkás számára, különösen most, amikor egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amikor a levegőbeli hatalmasság fejedelme, és a gonoszság urai megerősödnek, amikor Sátán megtévesztő ereje oly nagy lesz, hogy az Ige figyelmeztet: ha lehetséges, még a választottakat is elhiteti. Isten népének ítélőképességét isteni megvilágosodás által ki kell élesíteni, hogy fel tudják ismerni azt, hogy vajon a lélek Istentől van-e, és ne legyenek tudatlanok Sátán csalásait illetően.

Számos isteni közvetítő egyesülni fog az emberi erőfeszítéssel, hogy az utolsó időkre szóló munka megvalósuljon. Ez a munka kétségkívül a legváratlanabb módon lesz megrövidítve._[754] A szél fúj, amerre akar, és senki sem mondhatja meg, mikor fog fújni a Szentlélek, milyen irányba vagy ki lesz az, akin keresztül megnyilvánul. Azonban nem a saját szavaimat mondom, amikor kijelentem, hogy Isten Lelke el fog haladni azok mellett, akiknek letelt meglátogatásuknak napja és lehetőségüknek ideje, de nem ismerték fel Isten hangját, és nem értékelték Lelkének munkáját. Egyetlen nap alatt ezrek fognak megtérni az igazsághoz, azok, akik a tizenegyedik órában látni fogják és felismerik Isten igazságát és Lelkének munkáját. „Íme, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.” (Ám 9:13).

Az igazsághoz való megtérések olyan gyorsasággal fognak történni, amely meglepi az egyházat, és egyedül Isten neve lesz megdicsőítve. A véges ember csodálattal és imádattal lesz eltelve. Az egyház kimondhatatlanul kiváltságos helyzetben van, hogy aktívan együttműködhet a mennyei közvetítőkkel. Most minden kereszténynek közbenjáró férfiaknak és nőknek kellene lenniük Isten előtt. Ezáltal bizonyítják, mennyire szeretik Jézust és azokat a lelkeket, akiket Ő a vére által váltott meg.

Az egyház tagjai - férfiak és nők - kiváltságosak, hisz arany lehetőséget kapnak egy magas és szent tapasztalat megszerzésére, amelyet Krisztus tulajdonságai ékesítenek. Határozott munkát kell végezniük: támogatniuk kell a lehanyatlásra készülő kezeket. Ezt a munkát kell elvégeznünk, ha élő, tevékeny és munkálkodó egyház akarunk lenni. Egyénileg és egészként is lábunk alá kell tipornunk Sátánt. Szokásainknak, beszédünknek és mindennapi életünknek az Úr oldalán kell állnia, és szoros közösséget kell ápolnunk Istennel._[755] Ő kell legyen a Tanácsadónk! Az egész egyháznak és minden tagjának közben kell járnia és harcolnia kell az Isten mellett, aki megtartja szövetségét az Ő éberen őrködő szolgáiért, de a Sion falain őrködőkért és azokért is, akik Isten ügyében munkálkodnak –, hogy felöltözhessenek az üdvösség ruhájába, és erőt nyerjenek ebben az időben, hogy győzzenek Istennel és sok lélek legyen szolgálatuk gyümölcse. Isten válaszolni fog a hittel hozzá emelkedő kitartó kérésekre.

Milyen gyöngéden tekint Jézus az őszinte, alázatos, megtért, önmegtagadó követőire! Tekintete különösen azokra irányul, akik engedelmesek és tanulékonyak, akik Krisztus iskolájának leckéit sajátítják el. Isten olyan bölcsességet áraszt az alázatos és bűnbánó emberre, amelyet nem ad annak, aki a világ szerint bölcs és óvatoskodó, és az önelégülteknek sem, akik nem ismerik azokat a dolgokat, amelyek békességet hozhattak volna nekik. Isten elhalad az ilyenek mellett, de kijelenti bölcsességét a csecsemőknek. Porba vet minden emberi büszkeséget, de gyengéd gondoskodással felemeli azokat, akik a földre lettek dobva. Felismeri a gyenge és alázatos lelket, és vigasztalást és kegyelmet ad neki. Ó, mennyire igaz, hogy aki lelki vakságban jár, nem tudja, merre tart, és miben fog megbotlani! Milyen sokan vannak, akiknek bolonddá kell válniuk önmaguk szemében, hogy valóban bölcsekké lehessenek!

Olsen testvér, arra kérlek, hogy légy bátor! Kérlek, bízzál teljesen Istenben! Szívből kérlek, hogy minden terhedet vidd Jézushoz! Ő képes is, és kész is segítséget és lelki erőt adni neked. De hinned kell Istenben. Ne csüggedj el! Ne sóhajtozz titokban, ahogyan én is tettem a nyáj pásztorai, a Sion falain őrködők hűtlensége miatt! Állj meg ott, ahol az igazság Napjának fényes sugarai beragyoghatják értelmed minden kamráját és lelked templomát! Isten az egyház hűségeseit ragyogóvá teszi az Ő világosságával, és erőssé teszi az Ő erejében._[756] Lelke kiárad az emberi eszközökre, és megkapják azt az áldott világosságot, amely elűzi az erkölcsi sötétséget, mert Krisztus megparancsolta, hogy egyháza legyen a világ világossága.

Itt befejeznem levelemet. Őszinte szeretetemet küldöm feleségednek és gyermekeidnek, az Úr áldjon meg benneteket; ez az én imám.

Ellen G. White _[757]