41. levél, 1894. - C.H. Joneshoz címzett levél

Granville, 1894. május 6.

Kedves Testvérem!

Néhány hónappal ezelőtt írtam Haskell testvérnek az ausztráliai ügy szükségleteiről, arról, hogy városainkban imaházakat kell építeni, hogy legyen hely, ahol összegyűlhetnek azok, akik elfogadják az igazságot. Rámutattam arra is, hogy szükséges belépnünk új területekre, és felállítanunk az igazság zászlaját ott, ahol eddig még semmiféle erőfeszítést nem tettünk. Haskell testvér felolvasta ezt a levelet néhány kaliforniai testvérünknek, és az Úr arra indította két ember szívét, hogy fejenként 5.000 dollárt adjanak az ausztráliai munkára. Az utolsó előtti levelében Haskell testvér írt nekem erről a pénzről, és azt mondta, hogy ugyanazzal a postával ezer dollárt küldenek el nekünk, ha lehetséges, ha pedig nem, akkor a következő postával érkezik meg. Felolvastam ezt a jó hírt testvéreink egyik bizottságának, és nagyon felbátorodtunk, mert munkaterületek nyíltak meg a városokban és más helységekben, ahová korábban még soha nem léptünk be.

Queenslandben pusztán az olvasás nyomán harminc szombatünneplő jutott el az igazságra, akik soha nem látták személyesen a lelkészt. Segítségért folyamodnak, de területi konferenciáinkban olyan nagy a pénzhiány, hogy alig tudunk válaszolni a kérésükre. Starr testvér azt tervezi, hogy hamarosan elmegy erre a területre, ha megszerzik a szükséges anyagiakat. Mi teljesen megbénultunk a pénzhiány miatt, kölcsönt kellett felvennünk, és a munkának sürgősen pénzre van szüksége._[1233] Nos, az a terv, hogy Starr testvér egyedül menjen erre az új területre. Én kértem, hogy ne így legyen, mert ez ellentétes az Úr akaratával. Krisztus kettesével küldte ki tanítványait, és ezt a tervet kell követni. Eredetileg úgy volt a terv, hogy Hickox és Starr testvér együtt mennek erre a területre, de ez nem lehetséges, egyrészt azért, mert nincs pénz a kettőjük költségeinek fedezésére, másrészt pedig azért, mert Hickox testvér egy egyre növekvő munka közepén áll, amelyet addig, amíg ide nem jöttünk, egyedül végzett. Starr testvér kész egyedül elmenni Queenslandbe, hogy felmérje a misszióterületet, és egy későbbi időpontban Hickox testvér követni fogja őt.

Ebben az országban az emberek lassan mozdulnak, de Seven Hillsben, ahol H. testvér munkálkodott, tizenkét ember foglalt állást a Biblia igazsága mellett, és az érdeklődés nem csökkent. Három egymást követő vasárnapon beszéltem ott egy nagy sátorban, igen nagy könnyedséggel; a jelenlevők száma meglepő volt. Három egymást követő szombaton újabb és újabb család foglalt állást az igazság mellett, amiről holnap, vasárnap, ismét beszélni fogok Seven Hillsben.

Amikor megkaptam Haskell testvér levelét, amelyben elmagyarázta, hogy visszatartottad a pénzt, amelyre olyan nagy szükségünk van, meg akartam kérdezni tőled, testvérem, milyen jogon tetted ezt. Van fogalmad arról, mennyire szükség van erre a pénzre, és mekkora terhet ró Isten munkájára ebben az országban, hogy visszatartottad azt a Pacific Press számára? Amerikában olyan források vannak, amelyek nekünk ebben az országban nem állnak rendelkezésünkre. Az Echo irodája még azt a pénzt sem tudta visszaadni, amelyet letétbe helyeztem náluk, anélkül, hogy megbénult volna az ottani munka. Testvéreink több helyen is hirdetik az igazságot Melbourne városa körül. Daniells testvér azt mondja, hogy nem a legjobb ebben a nagyvárosban dolgozni, de én tudom, hogy a városnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy hallja az üzenetet, és hogy Istennek vannak emberei és eszközei. A tábori összejövetel csodákat tett az előítéletek lebontásában, és most itt az ideje annak, hogy dolgozzunk. Ehhez munkások és pénz szükséges a munka fenntartására, de úgy tűnik, hogy minden forrás, ahonnan pénzt szerezhettünk volna, el van vágva. A pénztárak kiürültek; most nem tudtak segítséget nyújtani, mert az utóbbi időben nagy összegeket vettek ki belőlük.

Az iskola elhelyezésének kérdése hamarosan eldől, ha elfogadják a földterületre tett ajánlatunkat; várjuk a választ. Ha az kedvező lesz, azonnal több ezer dollárra lesz szükségünk, és az az ezer dollár sem juthatott el arra a célra, amelyre felajánlották, mert te visszatartottad a Pacific Press számára. Ki volt a tanácsadód ebben az ügyben? Vajon nem felelősek-e Isten előtt azok, akik a pénzt felajánlották? Nem kellene az embert szabadon hagyni, amikor Isten Lelke indítja, hogy oda helyezze a pénzét, ahová jónak látja? Nincs nekünk Istenünk, aki azt mondja, hogy az arany és az ezüst az Övé, akárcsak a hegyek állatai? Nem tehet Ő bármit azzal, ami az Övé? Vajon ráteheti-e az ember a kezét arra a pénzre, amelyet Isten e rászoruló területekre szánt, hogy folytassa azt a munkát, amelyet Ő parancsolt elvégezni? _[1235]

Egy pillanatig sem feltételezem, hogy Olsen testvér volt a tanácsadód ebben az ügyben; hiszen ő már járt a területen, és ismeri a szükségleteinket. Nem akarok kételkedni az ő bölcsességében, nem hiszem, hogy egyetlen dollárt is elvonna ettől a területtől. Az Úr nem adott utasítást senkinek, hogy másfele terelje a pénzt attól az iránytól, amerre mennie kellene. Kié az emberek, a Generál Konferencia, a Pacific Press? Ki hallotta Isten hangját azt mondani, hogy ezeket a javakat más irányba kell terelni? Ha vezető testvéreink így cselekszenek, milyen bizalommal követhetik az emberek meggyőződésüket, amikor adományokat adnak Isten ügyére? Az a pénz, amely azoktól érkezik, akiket Isten sáfáraivá tett, legyen elfogadva és szent áldozatként tekintve rá, és arra a célra legyen felhasználva, amelyre szánták; ez bizalmat fog ébreszteni és bátorítani fogja az adakozást azokban, akiket Isten sáfáraivá tett. De ha az emberek, véges ítélőképességükkel szabadnak érzik magukat arra, hogy ezeket az ajándékokat saját belátásuk szerint használják fel, zavart keltenek azokban, akik indíttatva lettek arra, hogy javaikat Isten munkájának valamelyik ágára fordítsák. Amikor testvéreink a saját elképzeléseik szerint kezdenek el dolgozni, nagy kárt okoznak a lelkeknek, kételyeket ébresztenek, és kérdéseket vetnek fel. Miért akarnak az emberek a saját útjaik és elképzeléseik szerint cselekedni, hogy lerombolják Isten szándékait?

Szívem belebetegedett abba, ahogyan ezt az ügyet kezelték. Szeretném hinni, hogy nem tetted volna ezt, ha ismerted volna a helyzetet. Most már jobban megértem azt a világosságot, amelyet akkor kaptam, amikor a férjem olyan gyenge volt Greenville-ben. Ez volt a kezdete annak az isteni útmutatásnak, amely az anyagi eszközökre vonatkozott. Az Úr megmutatta nekem az Ő akaratát, hogy férjemmel együtt pénzügyi tekintetben függetlenek legyünk minden intézményünktől. Testvéreink sokféle tervet készíthetnek arra, hogy megszerezzék a könyveinkből és egyéb kiadványainkból származó nyereség feletti ellenőrzést, de nekünk meg kellett tartanunk az eszközöket, hogy azokat úgy használjuk fel, ahogyan az Úr vezet bennünket._[1236] Mi jobban megérthettük az ügy szükségleteit, mint mások; Isten megtanított minket arra, hogyan rendelkezzünk a javakkal. Ő a birtokunkba adta azokat, hogy az Ő nevének dicsőségére használjuk fel. Később ismét figyelmeztetést kaptam, hogy férjem halála után javaslatok fognak születni könyveinkkel és kiadványainkkal kapcsolatban, hogy a nyereség egyetlen szervezet irányítása alá kerüljön. De figyelmeztetve lettem, hogy ne ruházzam át javaim kezelésének felelősségét egyik intézményre vagy szervezetre sem; amikor látom az ügy különböző ágainak szükségleteit, akkor cselekednem kell, még ha testvéreim nem is látják ugyanúgy a szükségleteket, ahogy én.

Ha a felelős tisztségben lévő emberektől pénzt kérnék - akár csak azt a pénzt, amit Isten rám bízott - ezek a testvérek azt tanácsolnák, hogy ezeket a forrásokat más csatornákba tereljék, hacsak ők maguk nem lennének olyan állapotban, hogy megértsék az ügy szükségleteit úgy, ahogyan azokat nekem bemutatta és hangsúlyozta az Úr. Ezért nem éreztem magam szabadnak arra, hogy elfogadjam a javaslatot, miszerint lemondjak könyveim szerzői jogdíjáról; ezt nem tehettem meg lelkiismeretem szerint. Amikor a minneapolisi összejövetel után a terepen dolgozó könyvevangélisták úgy irányították a munkát, hogy könyveim mintegy halottként kerültek ki a nyomdából, és amikor megpróbáltam pénzt kivenni a Battle Creek-i kiadótól, és azt a választ kaptam, hogy túlléptem a számlám keretét, és nem kaphatok több pénzt, akkor fájdalmasan megéreztem, milyen kevés biztonság lenne abban, ha testvéreimre bíznám a felelősségemet. Isten mindent tud erről a dologról. Elég tapasztalatom van ahhoz, hogy megtanuljam, mennyire támaszkodhatom testvéreimre._[1237]

Amikor Európából hazatértem 1600 dollárt adományoztam a chicagói missziónak és más projekteknek. Amióta ebbe az országba jöttem, szinte folyamatosan adományozok. Az az összeg, amelyet a konferencia fizet a munkámért, minden, amit hajlandó vagyok elfogadni, de ez nem fedezi az éves kiadásaimat. Mivel utaznom kell, magammal viszem a segítőket, akikre szükségem van, és adományokat adok szinte minden helyen, ahol összejövetelek vannak. Azonkívül ígértem 1.000 dollárt az iskola területének megvásárlására. Willie hasonló helyzetben van, mint én az adományozás terén; szinte mindenhol ahová megyünk pénzbeli adományokat ad. Folyamatosan találkozunk olyan emberekkel, akiknek segítségre van szükségük, és ha kizárólag arra támaszkodnék, amit a konferenciától kapok, a legnehezebb helyzetbe kerülnék. De hálát adok Istennek a világosságért, amit adott nekem; megfogadom azt, és igyekszem hűséges sáfár lenni.

Amikor a nagy intézményeinkkel kapcsolatban álló testvérek tanácsomat kérték arra nézve, hogy épülethez épületet adjanak, igyekeztem őket visszatartani. Beszéltem nekik az ügy szükségleteiről a már megnyitott misszióterületekről ezekben az új országokban, és a pénz iránti igényről az új területek számára a távoli vidékeken. Írtam, könyörögtem teljes erőmmel, hogy testvéreim tekintsenek messzebbre, és ne érezzék különleges kötelességüknek azt, hogy korlátozzák a munkát ezeken az új területeken. Igaz, hogy könyveket adományoztak az ausztráliai munkára, és ezek jobban fogynak, mint vártuk ezekben a nehéz időkben, amikor a pénz kérdése annyira nyomasztó. De a könyvek nem elegendők, nem szabad bennünket arra hagyni, hogy csak a könyvek eladásából származó pénzre támaszkodjunk._[1238] Azzal segítettem ezeket a könyvadományokat, hogy lemondtam a szerzői jogdíjamról; de kezdek kételkedni testvéreim bölcsességében, akik erre kértek, mivel én önmagamat, és mindazt, amim van és ami vagyok, Isten munkájának adtam. Remélem, testvéreim nem fognak úgy viselkedni, hogy lerombolják a bölcsességükbe és ítélőképességükbe vetett bizalmunkat. Ha nem tudnak bízni a mi ítélőképességünkben az ügy szükségleteit illetően ebben az országban, akkor ezt a felelősséget bölcsebb emberekre fogjuk bízni.

Azt írtam le, amit kötelességemnek éreztem leírni, hogy megértsed, miként látom ezt a kérdést. Willie-től egyetlen szót sem hallottam ezekről a dolgokról. Senkivel sem tanácskoztam, amikor ezt a levelet írtam; kötelességtudatból írtam, hogy megismerd őszinte véleményemet._[1239]