„A jelenlétem veled megy, és én nyugodalmat adok neked.” (2Móz 33:14 KJV). Ezekkel a szavakkal bátorította Isten Mózest, hogy tovább vezesse Izrael népét, miután oly súlyosan vétkeztek, amikor aranyborjút öntöttek és imádták azt.

Krisztus nyugodalma

Isten az Ő népének megígért nyugodalmáról szóló tanulmányunkban emlékezzünk arról, hogy az itt leírt ígéret megegyezik a Mt 11:28-ban leírt ígérettel. A megígért nyugodalom csak Isten jelenlétében volt megtalálható, Aki népe előtt ment. Így Krisztus, Aki „velünk az Isten” (Mt 1:23), és aki velünk van „minden nap a világ végezetéig” (Mt 28:20), kijelenti: „Gyertek mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket”. Izrael gyermekeinek a pusztában felajánlott nyugodalom ugyanaz a nyugodalom, amit Krisztus felajánl az egész világnak, Isten nyugodalma, az örök karjaiban - mivel az egyszülött Fiú az „Atya kebelében van” (Jn 1:18). „Ahogy az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket.” (Ézsa 66:13)          

De ha Isten mindenütt jelen volt és mindig jelen van, akkor miért nincs mindenkinek nyugodalma? Egyszerűen azért, mert általában az emberek nem ismerik el Isten jelenlétét, még a létezését sem. Ahelyett, hogy az életük minden kérdésében figyelembe vennék az Istent, a legtöbb ember úgy él, mintha Ő nem is létezne. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik.” (Zsid 11:6) Az Isten létezésének tagadásából fakad az általános képtelenség arra, hogy kedvesek legyünk Előtte, és nyugodalmat találjunk Benne.

Honnan tudhatjuk, hogy Isten létezik? A világ teremtése óta, ami Istenben láthatatlan, „tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásaiból megérthető és meglátható.” (Róm 1:20); így azok, akik nem ismerik Őt, menthetetlenek. Isten Teremtőként nyilatkoztatja ki Magát, mert a teremtő hatalma kiemeli Őt, mint önmagában létező Isten, és megkülönbözteti minden más hamis istenektől.

„Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden Isten felett. Mert a nemzeteknek minden Istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.” (Zsolt 96:4,5) „De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király... Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól! Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.” (Jer 10:10-12) „Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” (Zsolt 121:2)

„A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet.” (Zsolt 124:8). Mivel a nyugodalom csak Isten jelenlétében található meg, és jelenléte igazán csak az alkotásain keresztül ismerhető meg, nyilvánvaló, hogy a megígért nyugodalomnak szoros kapcsolatban kell állnia a teremtéssel.

A nyugodalom és az örökség - elválaszthatatlanok

Ez az igazság, mert a nyugodalom és az örökség benne volt az ígéretben. Izrael gyermekei a következő tanítást kapták a pusztában: „Ne tegyetek úgy ott, ahogy most mi teszünk itt: mindenki azt teszi, ahogy neki jónak tetszik. Mert most még nem mentetek be a nyugalom helyére és az örökségbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Mikor pedig átkeltek a Jordánon, és azon a földön fogtok lakni, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és nyugodalmat ad minden ellenségetektől, amely körülöttetek van, és biztonságban fogtok lakni, akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve.” (5Móz 12:8-11) Hasonlóképpen Mózes azt mondta a Jordán keleti oldalán lévő törzseknek: „Az Úr, a ti Istenetek adja néktek ezt a földet, hogy bírjátok azt; felfegyverkezvén, menjetek át a ti atyátok fiai, Izrael fiai előtt mind, akik hadakozásra valók vagytok. Csak feleségeitek, kicsinyeitek és barmaitok...maradjanak a ti városaitokban, amelyeket én adtam néktek. Mindaddig, amíg nyugodalmat ad az Úr a ti atyátokfiainak, mint néktek, és azok is bírhatják a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl.” (5Móz 3:18-20). A nyugodalom és az örökség elválaszthatatlanok egymástól. Krisztusban, aki „velünk az Isten” találunk nyugodalmat, „Őbenne kaptunk örökséget, ahogyan az előre el volt rendelve annak végzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Ef 1:11). A Szentlélek az örökség első gyümölcse, a megfizetett uralkodás visszaváltásáig „Az Úr az én osztályrészem” (Zsolt 16:5). Ő egyaránt a mi nyugodalmunk és örökségünk. Ha Ő a mienk, akkor mindenünk megvan.

Izrael gyermekei megérkeztek a megígért országba. Tehát az ország és a nyugodalom az övék volt; ezt olvassuk Józsué kijelentésében: „Megadá azért az Úr Izraelnek mindazt a földet, amely felől megesküdött vala, hogy odaadja azt az ő atyáiknak. És bírák azt, és lakozának abban. Nyugodalmat is adott nekik az Úr mindenfelől, szintén úgy, amint megesküdött vala az ő atyáiknak. És senki nem állott meg ellenükben valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségüket kezükbe adá az Úr. Nem maradt teljesítetlenül egy szó sem mind amaz jó szóból, amelyet szólott vala az Úr az Izrael házának. Minden teljesedett.” (Józs 21:43-45).

Józsué megemlíti Isten hűségét

De ha itt állnánk meg, nagy hibát követnénk el. Egy fejezetet átugorva Józsué kijelentéséhez érünk, amit mondott „az egész Izraelnek”, a véneknek, a bíráknak, és a többieknek, „hosszú idővel azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izráelnek minden körülötte levő ellenségétől” (Józs 23:1,2). Miután emlékeztette őket arra, amit az Úr tett értük, azt mondta:

 „Látjátok, elosztottam nektek nemzetségeitek szerint, sorsvetés által örökségül az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét, amelyeket kipusztítottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton. Az Úr pedig, a ti Istenetek maga űzi ki őket előletek, hogy örököseivé legyetek a földjüknek, ahogyan megmondta nektek Istenetek, az ÚR. Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvénykönyvében. Ne térjetek el attól se jobbra, se balra. Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak közöttetek. Isteneik nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, ne is szolgáljatok nekik, előttük meg ne hajoljatok. Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, ahogy mindmáig cselekedtétek! Ezért űzött ki az Úr előletek nagy és erős népeket, előttetek azonban senki nem állhatott meg mindmáig. Egy férfi közületek elűz ezret, mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, ahogy megmondta nektek. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek Isteneteket, az Urat! Mert ha mégis elfordultok tőle, és e népek maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, és sógorságot köttök velük, összekeveredtek velük, és ők veletek: bizony megtudjátok majd akkor, hogy az Úr, a ti Istenetek nem űzi ki többé e népeket előletek. Sőt inkább tőrré és hurokká lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövissé, amíg ki nem vesztek erről a jó földről, amelyet Istenetek, az Úr adott nektek. Én pedig, íme, elmegyek már a minden földi ember útján. Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az Úr, a ti Istenetek ígért nektek. Mind beteljesedett rajtatok, egy szó sem veszett el azokból! De ahogy betelt rajtatok mindaz a jó szó, amelyet az Úr, a ti Istenetek mondott felőletek, úgy beteljesíti majd rajtatok az Úr minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket e jó földről, amelyet Istenetek, az Úr adott nektek. Ha áthágjátok Isteneteknek, az Úrnak szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, és elmentek, és idegen Isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük, akkor fölgerjed ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kivesztek e jó földről, amelyet ő adott nektek.” (Józs 23:4-16).

A nyugodalom - csak hit által van biztosítva

Ebben a bibliaszakaszban találunk még egy bizonyítékot arra, hogy az örökség a megígért nyugodalom. Világosan le van írva, hogy Isten adott nyugodalmat Izraelnek, és Józsué sokkal később mondta el ezt a beszédet. Ugyanakkor ebben a beszédben Józsué elmondta, milyen alapfeltételek mellett lesz biztonságos nyugodalmuk, és mi alapján űzi ki Isten az ellenséget az országból. Minden Izrael Isten iránti hűségétől függött. Ha elfordulnak az Úr szolgálatától, és más isteneket szolgálnak, akkor biztosan tudniuk kellett, hogy Isten nem fogja kiűzni előlük az országban lévő megmaradt nemzeteket, hanem azok a nemzetek szüntelen zaklatni fogják őket, és az Úr eltörli népét arról a földről, amelyet neki adott.

Hogy lehet azt állítani Izrael gyermekeiről, hogy nyugalmat kaptak minden ellenségtől, és birtokolták az országot, amikor ellenségeik még mindig azon a földön voltak, és fennállt annak a veszélye, hogy az ellenség elűzi őket, ahelyett, hogy az ellenséget űznék el? A Szentírás válaszol erre a kérdésre. Például, amikor az amoreusok királyai megfenyegették a gibeonitákat, akik az izraelitákkal szövetkeztek, az Úr azt mondta Józsuénak: „Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket” (Józs 10:8). Mit csinált akkor Józsué? Elvette őket az Úr kezéből. Nem kételkedett, ezt mondván: „Nem látok egyetlen bizonyítékot sem arra, hogy az Úr kezembe adta volna őket, mert nem látom ezt”. Ostoba módon sem jelentette ki, hogy: „Mivel az Úr a kezembe adta őket, elengedhetem az embereket, és pihenhetek”. Ha ezeknek a gondolatoknak helyet adott volna, akkor vereséget szenved, még akkor is, ha Isten győzelmet ígért. Cselekedete által Józsué megmutatta, hogy valóban hisz abban, amit az Úr mondott neki. A hit munkálkodik, és munkálkodni fog továbbra is.

Ily módon Józsué elmondta a népnek, hogy Isten győzelmet adott nekik, még akkor, amikor Jerikó magas falai előtt álltak, a bezárt kapuk előtt. Igaz, hogy Isten győzelmet adott nekik, mégis minden tőlük függött. Ha nem lettek volna hajlandóak kiáltani, sohasem győztek volna.

Krisztusban van a nyugodalmunk és az örökségünk; de csak akkor vagyunk részesei Krisztusnak, ha „az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk” (Zsid 3:14). Jézus azt mondta: „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16:33). Ugyanebben a beszédében Jézus ezt mondta: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek.” Micsoda?! Békesség a nehézség közepette? Igen, mert továbbá azt mondta: „nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”. Bajok közepette nem aggódni; veszély közepette lenni és nem félni; a csata hevében lenni, és mégis élvezni a teljes békét; valóban Jézus teljesen más módon adja a békét, mint ahogyan a világ adja.

A már befejezett harc

Hallgassátok meg az üzenetet, amelyet Isten Ézsaiás próféta által küldött Izraelnek, amikor a legnehezebb megpróbáltatásokon ment keresztül. Ez egy aktuális üzenet, amely inkább nekünk szól, mint azoknak az embereknek, akiknek Ézsaiás elmondta: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott.” (Ézsa 40:1,2). Csodálatos biztosíték! A háborúnak vége, a küzdelem véget ért, a győzelem diadalmaskodik! Tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mehetünk aludni, biztonságban? Semmiképp; ébernek kell lennünk, és használnunk kell azt a győzelmet, amelyet az Úr vívott értünk. A küzdelem „a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen” van (Ef 6:12), de Jézus  lefegyverezte „a fejedelemségeket és a hatalmasságokat” (Kol 2:15), és diadalmaskodott rajtuk, majd feltámadt, és Isten „a maga jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden fejedelemségen, hatalmasságon, erőn, uraságon és minden néven, amelyet valaki kap nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is.” (Ef 1:20,21). Isten feltámasztott minket is Jézussal együtt, hogy Vele lehessünk ugyanazon mennyei lakhelyen (Ef 2:1-6), következésképpen ugyanúgy feljebb minden fejedelemségen, hatalmasságon, erőn, uraságon és minden néven, amelyet valaki kap nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is. Ezért mondhatnánk, és szívből mondanunk is kell: „Hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!”

Leckék a Zsoltárok könyvéből

Dávid megértette, és örült ennek a győzelemnek, amikor még üldözték a hegyekben, mint a fogolymadarat. Egyszer egy barlangban rejtőzött el Zif pusztájában, és a zifeusok Saulhoz mentek, és aljas módon elárulták, hol van a rejtekhely. Azt mondták: „Most tehát, mivel lelked fő kívánsága az, hogy lejöjj, ó, király, akkor jöjj le. A mi gondunk lesz, hogy a király kezébe adjuk őt.” (1Sám 23:20). Dávid, bár mindezt tudta, elővette hárfáját, és egy hálazsoltárt énekelt: „Kész szívvel áldozom neked; áldom nevedet, Uram, mert jó vagy. Minden nyomorúságból megszabadítottál engem, és megpihentetted szememet ellenségeimen.” (Zsolt 54:8,9). Olvassátok el az egész zsoltárt, beleértve a bevezetőt is. Ezért tudott így énekelni: „Ha egy sereg fog is körül, nem fél a szívem. Habár háborúság tör rám, én mégis bízom.” (Zsolt 27:3). A harmadik zsoltár az Istenbe vetett teljes bizalom kifejezéseivel és a győzelem dallamával akkor készült, amikor száműzetésben volt távol trónjától, Absalon elől menekülve.

Meg kell tanulnunk a 23. zsoltárt, hogy ne csak üres szavak legyenek, amikor azt mondjuk: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal. Csordultig van a poharam”.

A legyőzött erős

A hit az, ami legyőzi a világot. Ó, ha mindig megérthetnénk, és szem előtt tartanánk, hogy a győzelem már a miénk, és a Mindenható Krisztus, az erős ellenfelünk és elnyomónk ellen hadakozott, legyőzte őt, és megfosztotta minden páncéljától, amiben bízott, így hát egy legyőzött és fegyvertelen ellenséggel kell harcolnunk. Vereségünk oka az, hogy nem hiszünk, és nem ismerjük ezt a valóságot. Ha ismernénk és emlékeznék rá, soha nem esnénk el, mert ki lenne az a balga, aki megengedné, hogy egy erőtlen és páncél nélküli ellenség fogságba vigye őt?

Milyen sok Istentől származó áldás veszik el, egyszerűen azért, mert hitünk nem ragadja meg. Milyen sok áldást adott nekünk: „Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.” (Ef 1:3). „Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az Ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” (2Pét 1:3). Mégis annak ellenére, hogy minden a miénk (1Kor 3:21), gyakran úgy viselkedünk, mintha semmink sem volna. Egy vallástanító és gyülekezetvezető egyik alkalommal azt mondta, amikor ezeket a bibliaszövegeket mondták el neki bátorításul: „Ha Isten nekem adta mindezeket, akkor miért nincsenek meg?” Kétségtelen, itt sokan saját tapasztalatukra ismernek rá. A válasz könnyű volt; mert nem hitte el, hogy Isten megadta neki. Nem érezhette, hogy birtokolja azokat, és ezért nem hitte, hogy megvan neki. Hittel kell megragadni, mert az ember nem remélheti, hogy érezhet egy olyan dolgot, amit nem érinthet meg. A győzelem nem kételkedés, látás vagy érzés, hanem hit.

The Present Truth, 1897. január 21.