22. prédikáció

Ma este az Ef 1:18-21 verseivel kezdjük tanulmányunkat, amely folytatása annak a tanulmánynak, hogy mit bírunk Krisztusban ott, ahol Ő van. A bibliaversek részét képezik az értünk mondott imádságnak, „hogy megtudjátok [...] mi az ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amit megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta őt a halálból, és a maga jobbjára ültette a mennyekben” - vagy a mennyei létben, ahogy a Ef 2:6 versben olvassuk. Ugyanezt a gondolatot találjuk a Fil 3:8-10 verseiben:
„Most is kárnak ítélek mindent az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt. Akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. És találtassam őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján. Hogy megismerjem őt, és az ő feltámadásának erejét.”
Ugyanez jelenik meg ezekben a szövegekben; az Úr azt akarja, hogy megismerjük. „Hogy megtudjátok [...] mi az ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amit megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta őt a halálból.” Utána Pál azt mondta: „Hogy megismerjem őt, és az ő feltámadásának erejét.” Ez nem csupán az a hatalom, amely feltámasztja Pált halála és temetése után. Nemcsak ennyiről van szó, hanem az Ő feltámadása erejének a megismeréséről is, most, amikor élünk. Ezt a hatalmat Őáltala kapjuk, és Vele együtt vagyunk keresztre feszítve, meghaltunk és vele együtt eltemettetünk; Vele együtt támadunk fel, a mennybe vitetünk, és Vele együtt Isten jobbjára leszünk ültetve. Ezek a versek erre a hatalomra utalnak. „Hogy megismerjem őt és az ő feltámadásának erejét és részesülésemet az ő szenvedéseiben, hasonlóvá lévén az ő halálához. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.” (a halottak közül, KJV) Pál akarta megismerni Krisztus feltámadásának hatalmát, hogy eljusson a halálból való feltámadásra. Az az ember, aki ebben az életében nem ismeri meg Krisztus feltámadásának erejét, az eljövendő életében sem fogja megismerni. Valóban, még ha fel is támad a halálból, nem fogja megismeri azt az erőt, amely feltámasztotta őt a halálból, és az, aki nem ismeri meg Krisztus feltámasztó erejét még mielőtt meghalna, nem ismeri meg Krisztus halálból való feltámasztó erejét.
Az Úr imája az, hogy megérthessem, milyen mérhetetlenül nagy a hívők iránti végtelen erejének nagysága, amelyet Krisztusban nyilatkoztatott ki azáltal, hogy feltámasztotta Őt a halálból, és a mennyben jobbjára ültette. Krisztusban ismerjük meg azt az erőt, amely Ővele együtt feltámaszt minket vétkeinkből és bűneinkből, és Vele együtt ültet a mennyei létbe. Most olvassuk el Ef 1:20-21 verseit: „A maga jobbjára ültette őt a mennyben, felül minden fejedelemségen és hatalmasságon, erőn és uraságon, és minden néven, amely neveztetik nemcsak a világon, hanem az eljövendőben is.”
Ma este tanulmányozni fogjuk Istennek e hatalmát, amely Krisztusban felemel bennünket a világ minden fejedelemsége fölé, minden hatalmasság, erő és uraság fölé. Ezért először is tanulmányoznunk kell a világban létező fejedelemségek és hatalmasságok természetét. Előtte még egyszer jegyezzük meg azt, hogy Krisztusban bírjuk az erőt és meg kell ismernünk ezt, amely Őbenne és Vele együtt felemel bennünket a világ minden fejedelemsége és hatalmassága, ereje és urasága fölé. Létezik elkülönülés az egyház és állam között; létezik a világtól való elkülönülés, ami olyan pozícióba helyez bennünket, amelyben sokkal nagyobb védelemben részesülünk, mint ahogyan e világ hatalmai védeni tudnának. És ez a hit cselekedete.
Ezen fejedelemségek és hatalmasságok természetéről tovább olvassuk a második fejezetben: Ti „holtak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt. Amelyekben jártatok egykor e világ folyása szerint. A levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.” Van egy lélek, amely az engedetlenség fiaiban munkálkodik, és ez a lélek a levegőbeli hatalmasság fejedelmének lelke. A német fordítás szerint: „az úr, aki a levegőben uralkodik, vagyis a lélek, aki mind a mai napig a hitetlenség gyermekeiben munkálkodik”. Kezdetben, amikor halottak voltunk bűneinkben, akkor „a levegőbeli hatalmasságok fejedelme szerint” éltünk. A „fejedelem” szó a „fejedelemség” szóból származik. A monarchikus államformákban vannak uraságok (fejedelemségek), hercegségek, királyságok és birodalmak. A fejedelemség (uralom) egy fejedelem joghatósága, területe, tartománya; a hercegség egy herceg területe; a királyság egy király tartománya; egy birodalom pedig a császár birodalma. E szöveg szerint Krisztus fölébe emelt minket minden uraságon, fejedelemségen, hatalmasságon, erőn és minden néven, amely neveztetik nemcsak a világon, hanem az eljövendőben is. A lélek uralma fölé emelt minket, amely az engedetlenség fiaiban uralkodik.
Boldogok lehetünk és hálát adhatunk az Úrnak, hogy Krisztusban e fejedelem joghatósága és hatalma fölé emeltetünk. A fő gondolat az, hogy Krisztusban Isten messze feljebb emelt minden uraságon, fejedelemségen, hatalmasságon, erőn és minden néven, amely neveztetik nemcsak a világon, hanem az eljövendőben is. Olvassuk el az Ef 6:10 verstől kezdődően: „Végezetre atyámfiai legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltözzétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben!” Ki ellen kell harcolnia a kereszténynek ezen a világon? Kivel kell harcolnia a kereszténynek, ami a világ fejedelemségeit, hatalmait és birodalmait illeti? Az ördöggel. „Hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben.”
Tehát amikor egy kormány egy keresztény ellen támad, beavatkozik a dolgaiba és üldözi őt, akkor a kereszténynek harcolnia kell azon kormány ellen? Harcolnia kell ellene? Nem. Neki az ördöggel kell harcolnia. Ezt a gondolatot szem előtt kell tartanunk. Meg kell értenünk, hogy amikor a fejedelemségek, hatalmasságok, erők és uraságok üldöznek minket, akkor nem közvetlenül azokkal van dolgunk, hanem magával a hatalommal. Nem hirdetünk háborút ellenük. Nem harcolunk velük. Mi az ördög ellen harcolunk, a küzdelmünk ellene folyik.
Ezt sugallja egy tavasszal érkezett Bizonyságtétel, amely szerint a misszionáriusoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy bárhol és bármikor figyelmeztessék az embereket, hogy e világban felmerülő harcok, agitációk, viták és konfliktusok nem egyszerűen e világból és a látható dolgokból származnak, hanem ezek a szellemi hatalmak látható munkálkodásának az eredményei, amelyek el vannak rejtve az emberi szem elől. A világon működő gonoszságnak minden eleme, melyet olyan gyorsan látunk közeledni, nem más, mint annak a gonosz léleknek a munkálkodása, amely mögöttük van. Azok az eszközök pedig, amelyeket az Úr üzenetének terjesztésében látunk munkálkodni, előmozdítva az Ő ügyét, bizonyítják a Szentlélek látható cselekedeteit, valamint a mögötte lévő Isten erejének a jelenlétét. Az említett bizonyságtétel kijelenti, hogy nekünk, a munkásoknak, látnunk kell ezeket, és fel kell hívnunk az emberek figyelmét arra, hogy ezek a zavargások, konfliktusok, valamint a jó és rossz közötti küzdelem egyszerűen viták Jézus Krisztus és a Sátán között – ez nem más, mint minden korszak nagy küzdelme.
Annyira könnyű az elménk számára kormányokat és uralmakat vizsgálgatni, és azt gondolni, hogy küzdenünk kell ellenük. Nem. Nekünk nem kell megvívnunk egyetlen harcot sem a kormányok ellen. Semmit sem kell tennünk a kormányok ellen, mert meg van írva: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak.” Nekünk nem kell harcolnunk a kormány ellen. Minden keresztény mindenkor összhangban lesz a kormányok által elfogadott összes igazságos törvénnyel. Tehát soha nem foglalkozik a kormány által elfogadott törvények kérdésével, amíg a kormány a hatáskörén belül alkotja azokat. A keresztényt nem érdekli, hogy milyen törvényeket fogad el a kormány itt a földön, mert élete, mint istenfélő keresztény, soha nem kerül összeütközésbe egyetlen igazságos törvénnyel sem, amelyet a kormány elfogad – egyetlen törvénnyel sem, amelyet a császár azon hatáskörén belül hoz, amelyet Isten rendelt neki.
De amikor a császár túllépi a hatáskörét, és a törvényhozás határait átlépve az Isten országának területére merészkedik, akkor minden bizonnyal minden általa elfogadott törvény összeütközésbe kerül a kereszténnyel, mert a kereszténynek igaz, a törvény pedig hibás. Nem a keresztény változtatta meg a hozzáállását, hanem a másik hatalom. Éppen ezért nem kell azon gondolkodnunk, hogy harcolnunk kell-e a kormány ellen vagy sem. Ehhez semmi közünk. Szem előtt kell tartanunk, hogy ha a kormány elhagyja a harmóniát az igazságossággal, és olyan utat választ, amely konfliktusba hozza velünk, akkor nem kell harcolnunk ellene – nekünk mindig az ördög ellen kell harcolnunk. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk.” A kormányok test és vér. Az emberek, a bíróságok, a bírák, a törvényhozók – ezek mind test és vér. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12) A „mennyei helyeken” (KJV) úgy tűnik, hogy arra a mennyei joghatóságra utal, amely felett Jézus Krisztus uralkodik. Az Ef 6:12 vers szó szerinti fordítása így hangzik: „Nekünk nem test és vér ellen kell harcolunk, hanem az uralkodók ellen, a hatóságok ellen, e korszak sötétségének uralkodói ellen, a mennyei gonoszság lelki ereje ellen.” Ugyanarról a „mennyei dolgokról” van szó, amelyekbe Isten felemelt minket Vele együtt, és amelyekben magával ültetett feljebb minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon, amely létezik ezen a földön.
A német fordítás ezt ugyanolyan erőteljesen adja vissza, mint a görög. „Mert nem hússal és vérrel kell harcolnunk, hanem a fejedelemmel és a hatalommal, vagyis e világ urával.” E világ istenéről van szó - Sátánról. Ezért nem hússal és vérrel kell harcolnunk, hanem e világ urával: „Ez élet sötétségének világbírói ellen, amelyek a magasságban vannak.” Ez kemény. Erőteljes ez a fordítás. Látjuk, ki ellen kell harcolnunk - e világ ura ellen - aki e világ sötétségében uralkodik - e világ fejedelme, aki uralja e világ sötétjét.
Most már tudjuk - vagy legalábbis tudnunk kellene - hogy nem sokáig tart még, amíg e föld minden uralma e világ urának uralma alá hajtja fejét, aki a sötétségben uralkodik, és mindegyik egységesen Isten igazsága ellen kél, és azok ellen, akik ezt az igazságot képviselik a világban. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy hamarosan ebbe a helyzetbe kerülünk. Szeretném, ha minden hetednapi adventista ismerné a valóságot, hogy most olyan időszakban vagyunk, amikor minden földi birodalom és uralom Isten igazsága ellen támad. Ha vannak itt olyanok (nem mondom, hogy vannak), akik ezt nem tudják, hamarosan kénytelenek lesznek tudomásul venni a dolgok valós állapotát, szem előtt tartva, hogyan alakultak és alakulnak az események.
Ahogy már korábban említettem, az egész világ úgy tekint az Egyesült Államokra - mint ahogy mindig is tekintett -, mint a jogok és a lelkiismereti szabadság igazi fellegvárára. Svájc pedig az egyetlen kis ország volt, az egyetlen köztársaság Európában, ahol teljes szabadság létezett. Most azonban Svájc és az Egyesült Államok az a két földi ország, amelyek a leginkább fellépnek az egyház maradéka és magva ellen, aki megtartja Isten parancsolatait és Jézus Krisztus bizonyságtételét. Anglia pedig szorgalmasan csatlakozik hozzájuk. És ha ezek az országok, amelyek példamutatóak voltak a világon az ember jogai és a lelkiismereti szabadság terén, az Isten és az Ő igazsága ellen fordulnak, akkor nincs itt az az idő, amiről beszéltem, amikor az egész világ Sátán uralma alá kerül, készen állva arra, hogy szembeforduljon Isten igazságával és Jézus Krisztus hatalmával?
Azonban, bár látjuk mindezeket, Jézus Krisztusban védve vagyunk, mert Őbenne munkálkodik az az erő, amely Ővele együtt felemel minket a halottak közül, és Isten jobbjára helyez a mennyei létben, feljebb minden fejedelemségen és hatalmasságon, erőn és uraságon, amik csak léteznek ezen a világon, és amelyeket Sátán a kezében tart. Nem áldás, hogy most, amikor kénytelenek vagyunk belemenni ebbe a konfliktusba, Jézus Krisztus felragyogtatja előttünk csodálatos igazságait, és felemel minket oda, ahol Ő van, hogy megtudjuk, hogy mindezek felett állunk, és győzelmünk van rajtuk?
Ezeket a dolgokat mélyebben fogjuk tanulmányozni. Beszéltünk eleget az uralkodásokról. Jézus azt mondta, hogy feljebb emel bennünket minden fejedelemségen, hatalmasságon és erőn. A „hatalom” szónak a görög nyelvben az abszolút jelentése: „autoriter hatalom, amelyet az erős gyakorol az igazzal szemben”. Ez a szó jelentése. Szó szerinti fordításban „tekintélyt” jelent. A szónak van szokásos jelentése is az abszolút jelentése mellett. Szokásos használatában a hatalom jellegét az adja meg, akivel kapcsolatban áll. Például, ha ez a szó Krisztus hatalmának és az Úr tekintélyének leírására van használva, akkor igazságos és törvényes hatalomról van szó, mert az Úr tekintélyéről szól. De amikor a világ hatalmainak leírására használjuk, minden esetben e világ természetéhez és a világban uralkodó lelkülethez kapcsolódik, és ez elvezet bennünket a szó abszolút jelentéséhez, ami az „autoriter hatalom, amelyet az erős gyakorol az igazzal szemben”.
Mikor történt először az univerzumban, hogy valaki használta erős tekintélyét vagy hatalmát az igazzal szemben? Lucifer lázadása alkalmával történt, az énjének megnyilvánulása által. Ezt a hatalmat ő hozta ebbe a világba, és ide kényszerítette azt, amikor megtévesztéssel átvette a világ feletti uralmát. Ezért helyesen van használva ez a szó annak közlésére, hogy ha Krisztus minden uralom és hatalom fölé emelt minket ezen a világon, akkor ez azt jelenti, hogy az erős hatalma fölé emelt, amely az igaz ellen nyilvánult meg, és ez nem más, mint Sátán hatalma, amelyet ő vezetett be és használ ebben a világban.
Ez csak hangsúlyosabbá teszi azt a gondolatot, amelyet korábban említettem, nevezetesen, hogy a mi harcunk egyszerűen az a küzdelem, amely kezdettől fogva folyik a két lelki hatalom között, a törvényes és a törvénytelen között, az igaz hatalma és az erős hatalma között, valamint az erős hatalom az igaz hatalommal szemben. A harc e két lelki hatalom között folyik. Mi az erős hatalma alatt voltunk, amely megnyilvánul az igazzal szemben – az erőszak hatalma alatt. Jézus Krisztus azonban megismertette velünk az erőssel szemben megnyilvánuló igaznak hatalmát, - a szeretet hatalmát. Mi kijöttünk az erős hatalma alól, amely megnyilvánul az igazzal szemben, - az erőszak ereje alól -, és átálltunk az erőssel szemben megnyilvánuló igaznak hatalma alá - a szeretet hatalmának oldalára. És most a küzdelem e két hatalom között zajlik, és rólunk szól. A küzdelem mindig e két lelki hatalom között zajlik, függetlenül attól, hogy milyen eszközöket használnak ezen a világon a hatalom külső megnyilvánulásaként. A küzdelem mindig a két lelki hatalom között zajlik: Jézus Krisztus és a bukott herceg között.
Kövessük továbbra is ezt a gondolatot, és nézzük meg, hol van a győzelmünk, és hol győzünk e törvénytelen hatalom, az igaz elleni erős hatalom felett. Olvassuk el a Kol 2:9 verstől: „Benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében. Eltemettetvén vele együtt a keresztségben, akivel egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halálból. Titeket, akik holtak voltatok bűnötökben, testetek körülmetéletlenségében ő vele együtt megelevenített, megbocsátván minden bűnötöket.”
Ővele együtt elevenített meg! Figyeljétek meg, hogy itt ugyanarról van szó, mint amit tegnap este olvastunk az Efézus második fejezetében – nevezetesen, hogy feltámasztott minket a halálból, és oda helyezett minket, ahol Ő van. Itt azonban arról is olvasunk, hogy miként győzünk Őbenne. „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, (erősségeket, KJV) nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk a kereszt által.” (Kol 2:15, Káldi) Vagy ahogyan a német fordításban olvassuk: „diadalmaskodott rajtuk Önmagában”. Az itt használt „hatalom” szó megegyezik a görög kifejezéssel, amely az erős hatalmát jelenti az igazzal szemben. Gondolom, nem szükséges megnyitnunk a Bibliát Jézus példázatánál, Lk 11:21,22 verseknél. „Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van. De amikor a nála erősebb reá jővén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, amikben bízott, és amit tőle zsákmányolt, elosztja.” Sátán van az erősnek tekintélye gyökerénél, aki az igazzal szemben nyilvánult meg. Sátán megtévesztés által lett e világ fejedelme, amikor irányító hatalommá vált a fölött, aki e világ jogos fejedelme volt. És azáltal, hogy átvette az irányítást Ádám és uralma felett, ő lett a világnak a feje, minden uralomnak, fejedelemnek és erőnek az ura.
De jött a világra valaki, Aki nálánál erősebb. Tudjuk, hogy erősebb Sátánnál, mert megvívták a küzdelmet, és Krisztus győzött. Megjelent a második Ádám, nem olyan természetben, mint amelyben volt az első Ádám, hanem amilyenben voltak az első Ádám leszármazottjai. A második Ádám átvette azt a degenerált állapotot, amelyre az emberiség az első Ádám bukása után jutott, és ebben az állapotban megkérdőjelezte uralkodásának jogát annak, aki ellopta az örökséget. Kettejük között folyt a harc itt a földön. Küzdelem folyt annak eldöntéséért, hogy a zsákmányt fel kell-e osztani, vagy érintetlenül kell hagyni annak a kezében, aki az igazság ellen megnyilvánuló hatalom erejével szerezte meg. Az, Aki ennek a lázadónak a területére lépett, bebizonyította, hogy erősebb annál, aki az uralmat birtokolta, és földi életének minden lépésénél legyőzte őt. Utána, hogy megmutassa az univerzumnak, mennyivel hatalmasabb, Jézus nemcsak legyőzte Sátánt élete minden lépésénél, hanem utána holtan adta Önmagát annak a hatalomnak, aki uralta a földet. Sátán pedig, akinek uralma volt a föld felett, teljes erejével a halálba zárta Őt. Krisztus azonban még itt is szétzúzta a Sátán hatalmát. Ezzel bebizonyította, hogy nemcsak akkor erősebb Sátánnál, amikor él, hanem akkor is, amikor halott. Halott állapotában is erősebb volt Sátánnál, ezért a sírból kilépve örömében így kiáltott a világegyetemnek: „Én vagyok az élő, aki halott voltam, és íme élek örökkön örökké. Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel 1:18). Igen! Krisztus él, hála Istennek!
Ha pedig a halott Krisztus erősebb az ördögnél, akkor mit nem tehet meg az élő Krisztus, aki napjainkban ott van Isten jobbján? Lehet még okunk a csüggedésre? Lehet még okunk a félelemre, akár az összes király, uraság, fejedelemség vagy hatalmasság előtt, akiket Sátán összegyűjthet a földön? Nem! Mert Az, aki Élő és velünk van, amikor halott volt, erősebb volt Sátán minden erejénél. Jézus Krisztus örökkön örökké él; mi Őbenne élünk; és értünk munkálkodik az Ő ereje - az Ő halhatatlan ereje. Még a halál által korlátozott Jézus hatalma is elég lett volna számunkra, nem de? De Ő nem csak ennyit ad nekünk. Jézus az élő, halhatatlan hatalmát adja nekünk. Örüljetek és örvendezzetek, és legyetek győztesek ebben a hatalomban!
Jézus annak területére lépett, aki bitorolta ennek a világnak a hatalmát - az erő hatalmát az igazság ellen - és végül belépett az illegitim hatalom erődjének fellegvárába és a fellegvár erődjébe. Az, aki erősebb a másiknál, belépett, birtokba vette, és kijött a kulcsokkal, amelyek még mindig nála vannak. Hála Istennek! Tehát, ha ez az illegitim hatalom bezárna minket arra a helyre, abba a börtönbe, akkor nem lenne gond. Sátán nem tarthat bennünket ott, mert a Barátunknál vannak a kulcsok. Amikor Ő akarja, hogy kijöjjünk onnan, elfordítja a kulcsot, kitárja az ajtót, és kivezet minket a börtönből. És hogy biztosak legyünk, hogy Nála vannak a kulcsok, amikor kijött az erődből, elvette és örökre Magánál tartja. Ezért olvassuk az Ef 4:7-8 versekben:
„Mindegyikünknek a Krisztustól osztott ajándék mértéke szerint adatott a kegyelem. Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba, foglyokat vitt fogva és adott ajándékokat az embereknek.” „Fejedelemségeket és hatalmasságokat fegyverzett le”, és amikor kijött, sok foglyot hozott ki Sátán és a halál uralma alól. Máté 27:51-53 versekben Krisztus keresztre feszítésének idejéről azt olvassuk: „A föld megindult, a kősziklák megrepedeztek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szent teste feltámadt. Kijöttek a sírokból Jézus feltámadása után [...]”
Krisztus keresztre feszítésekor a sírok megnyíltak. Mikor jöttek ki a halottak? Krisztus feltámadása után. Meg van írva, hogy amikor kijön, „megosztja a zsákmányt”. Amikor kijött a sírból, foglyok nagy sokaságát hozta ki, és amikor a mennybe ment, Magával vitte, mint a foglyok első seregét, akiket kiszabadított az ellenség földjéről. Erre az eseményre utalnak, amikor azt olvassuk, hogy „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk abban.” Az itt használt „diadalt vévén” kifejezés a római diadalra utal. A római diadalt az a római hadvezér kapta, aki miután legyőzött egy ellenséges országot, zsákmányt és foglyokat vett, és bevitte magával a városába. Ha voltak római foglyok abban az országban, hazahozta őket. Amikor győzelme teljes volt és hazatért, a szenátus diadalmenetet engedélyezett neki. Ebben a diadalmenetben a győztes hódító egy szép pompás szekéren állt, amely előtt hat vagy több azonos színű fajtiszta ló volt befogva. Zsákmányával és foglyaival vonult végig Róma utcáin, az emberek pedig ujjongtak azon a nagy ünnepnapon, tisztelve diadalát.
Jézus Krisztus, a mi Győztesünk, aki értünk győzött, eljött az ellenség földjére, és megvívta a csatákat. Mi foglyok voltunk, az illegitim hatalma alatt, de Barátunk, Tábornokunk eljött és megvívta a csatákat. Belépett az ellenség erődjébe, széttörte annak láncait, és kinyitotta az erődöt. Elvette a kulcsokat, elvitte a zsákmányt, kivitte a foglyokat, és diadalmasan bevezette őket dicsőséges városába. Most pedig: „hála legyen az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban” (2Kor 2:14). Őbenne diadalmaskodunk e törvénytelen hatalom felett, afelett, aki az erő hatalmát birtokolja az igazság ellen. És ebben a Sátán feletti diadalban az egész világegyetem előtt bontakozik ki az igazság hatalma az erővel szemben.
Egy dolgot jegyezzetek meg: az igaz hatalma az erőssel szemben soha nem használhat semmilyen erőszakot. Észrevettétek ezt? Észrevettétek, hogy éppen ebben áll a keresztény lelkülete, amely pontosan Jézus Krisztus lelkülete, és amely nem ellenségeskedő lelkület? Használhatott volna Krisztus erőszakot, hogy bemutassa az igazság hatalmát az erőszak felett? Nem.
Ahhoz, hogy az erőszak megőrizze hatalmát az igazság felett, minden alkalommal erőszakot kell alkalmaznia, mert csak ezzel tud győzni. Ebben az esetben az igazság csak mellékesen számít, ha egyáltalán figyelembe veszik.
De másrészt az igazság hatalma az erőszak felett az igazságosságban rejlik és nem a hatalomban. A hatalom magában az igazságosságban rejlik. Aki kezese lesz az erőszakkal szembeni igazságosság elvének, az sohasem folyamodhat semmilyen erőszakhoz. Nem használhat semmilyen erőszakot, még az igazság hatalmának megvédésére sem. Az ilyen csak magától az igazság hatalmától függ, hogy győzzön, és hogy legyőzze az ellene felsorakoztatható minden erőszakot. Ez a titka.
Értitek, hogy ez azonnal megmagyarázza, miért állt Krisztus Bárányként az Ellene összegyűlt hatalmak és erők előtt? Ő nem volt érdekelt abban, hogy erőszakot használjon az ellenálláshoz. Amikor Péter kirántotta kardját, hogy megvédje Őt, így szólt hozzá: „Tedd el a kardot, aki fegyvert fog, fegyver által hal meg.” Amikor ragaszkodunk ezekhez, minden világos lesz, hogy mi a teendőnk itt, vagy ott, vagy máshol. Elkötelezve vagyunk az igazság hatalma oldalán az erőszakkal szemben – a szeretet oldalán. Jézus Krisztus úgy halt meg, mint egy gonosztevő, bántalmazták, ide-oda lökdösték, kigúnyolták, leköpték, tövisekkel koronázták meg, minden elképzelhető dologgal ingerelték, és Ő ezek terhe alatt halt meg, az erőszakkal szemben az igazság hatalmára hivatkozva. Az igazságnak ezen ereje, amelyért Ő meghalt, azóta is megmozgatta a világot, és a mai napig mozgatja, ahogy még soha.
Amint Isten talál olyan embereket, akik elhatározzák, hogy ennek az elvnek a bizonyítékai lesznek, akik elkötelezettek ezen elv mellett és semmi másra nem gondolnak, akik nem akarnak máshoz folyamodni, mint az igazság és a hatalom abszolút elvéhez, akkor látni fogjuk, és a világ is látni fogja, hogy ez az erő úgy működik, mint még soha.