3. prédikáció

Láttunk bizonyítékokat, amelyek felfedik a fenevadat és képének létezését, valamint aktív munkáját az Egyesült Államokban – mindkettő épp most készen áll arra, hogy megragadja a legfelsőbb hatalmat, a kormányzati hatalmat, és arra használja, hogy rákényszerítse az emberekre a fenevad bélyegét. Üzenetünk figyelmeztet a fenevad bélyege ellen: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából.” Nem elég azonban elmondani az embereknek, hogy rossz úton haladnak, ha nem bizonyítjuk be nekik, hogy ez így van. Nem elég kimondani ezeket, ha nem láttatjuk meg velük a Szentírásból. Ezért a mai tanulmányunk megmutatja az okokat, amiért rossz ez az út.

A Filippi 3:20 versével kezdjük. A Revised Version fordításból olvasom. „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” Ez az Úr kijelentése minden keresztényről. Minden keresztény állampolgársága a mennyben van. Az Authorized Version így adja vissza: „beszélgetésünk a mennyben van”, és ez a „beszélgetésünk” szó nemcsak a szavainkat és az egymással folytatott beszélgetésünket jelenti, amikor a mennyei dolgokról beszélünk, hanem azt, hogy az életmódunk, a viselkedésünk, a járásunk mind a mennyben van.

Ha a mi állampolgárságunk a mennyben van, mi köze a mennyei kormány polgárának bármely más kormány vagy királyság politikai vagy kormányzati ügyeihez? Valójában mi köze van egy kormány állampolgárának egy másik ország kormányának érdekeihez vagy politikai irányításához?

Azok az emberek, akikről az előző tanulmányainkban olvastam, a mennyország polgárainak vallják magukat, és azt állítják magukról, hogy ők azok, akiknek állampolgársága a Szentírás szerint a mennyben van, de folyamatosan beavatkoznak e földi kormányzatok politikai dolgaiba! Azt mondják, hogy van mennyországi állampolgárságuk, és mégis manipulálják a földi királyság ügyeit! Azt állítják magukról, hogy Isten országának polgárai, és mégis rendezni akarják az emberi kormányzatok ügyeit. De ezt tenni soha nem volt helyes.

Ha Nagy Britannia egyik állampolgára eljönne az Egyesült Államokba megtartva brit állampolgárságát, és megkísérelne részt venni az Egyesült Államok politikai ügyeiben, akkor tettét nem fogadná el az Egyesült Államok egyik állampolgára sem. Függetlenül attól, hogy melyik párthoz szeretne csatlakozni és együttműködni, azok nem fogadnák el. Azt mondanák neki: „Ez nem a te dolgod; te nem innen származol; te egy másik kormány állampolgára vagy. Ha ennek az országnak a törvényei nem felelnek meg neked, semmi gond. Mi szeretjük ennek az országnak a politikai berendezkedését, és ha neked nem tetszik, ne avatkozzál bele, vagy változtasd meg az állampolgárságodat, telepedjél át ide, és akkor beszélhetsz a törvényekről, hogyan kellene azokat megalkotni, vagy milyeneknek kellene lenniük.”

Ti tudjátok, hogy ez így van. Tudjátok, hogy így bánnának egy másik ország állampolgárával, ha az adott ország politikai érdekeit próbálná manipulálni, kontrolálni, vagy azokban részt venni. Ez nem tagadja meg tőle a jogot, hogy itt éljen; megteheti. De megtagadják tőle azt a jogot, hogy köze legyen ennek az országnak az állampolgárságához, vagy ennek az országnak a politikai problémáihoz.

Mivel a keresztény állampolgársága a mennyben van, éppen az állampolgárság elve önmagában megtiltja neki azt, hogy részt vegyen egy másik kormány politikai érdekeiben, legyen az akár az Egyesült Államok kormánya. És így is van. Ez benne van a dolgok természetében. Ilyen az állampolgárság elve.

Tehát „Krisztus követei vagyunk”. A követ egy küldött személy, akit egy kormány akkreditál, hogy képviselje az adott kormányt egy másik országban. A követi cím elvben megtiltja a követnek, hogy bármilyen módon beavatkozzon annak a kormánynak a politikai érdekeibe, amelyhez akkreditálták. Ha az Egyesült Államok brit nagykövete, aki ma Washingtonban tartózkodik - vagy Franciaország, vagy akármelyik más ország nagykövete - kifejtené véleményét az ország politikai ügyeiről, vagy részt venne azokban, a felettese rögtön értesítené, és kérné, hogy azonnal távolítsák el az adott ország követi pozíciójából.

Ha jól tudom, ilyesmi legalább kétszer fordult elő. Az első Grant kormányzása alatt, amikor az ország orosz nagykövete utalt valamire egy politikai kérdésben, valami jelentéktelenre, ami nem járt semmilyen politikai változással. Mégis eltávolították az ország nagyköveti pozíciójából. Emlékeztek, hogy a Cleveland és Harrison közötti választási kampány során Sackville West az Egyesül Államok brit nagykövete levelet kapott Mr. Murchson úrtól Kaliforniából, amelyben azt állította – hogy igaz-e vagy sem, nem tudom – hogy ő Nagy-Britannia alávetettje. A levél bizonyos információkat tartalmazott, mégpedig az elnökválasztási kampány lebonyolításával kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket. A brit nagykövet válaszolt a levélre, és véleményt nyilvánított. A levelet közzétették, és azonnal táviratot küldtek St. James bírósághoz a követ azonnali visszahívását követelve, és a követ távozott is.

Ezeket csak azért említettem, hogy szemléltessem a követi megbízás alapját, a népek és nemzetek által elismert elvet.

„Mi Krisztus követei vagyunk.” Ezek az egyházi vezetők, akik a fenevadat és annak képét építik, Krisztus követeinek vallják magukat, mégis nemcsak véleményt nyilvánítanak, hanem törvényeket is javasolnak, választási kampányokat manipulálnak, megváltoztatják azon országok kormányainak politikáját és politikai irányvonalát, amelyekhez akkreditálták őket. Ezáltal megsértik a nagyköveti tisztség első, utolsó és minden elvét.

Tehát ezekben a világos versekben két különböző elv található. Ugyanaz az elv kétféleképpen kifejezve, ami azt mutatja, hogy az az út, amelyet a mennyei királyság ezen úgynevezett polgárai követnek, teljesen téves. Ezért az üzenetünk prédikálása, valamint a fenevad és képének imádása elleni figyelmeztetésünk a gonoszság elleni figyelmeztetésünk, amely a fentebb kifejtett alapelvek megsértésének természetes következménye, az ezzel szembeni ellenállásunk a figyelmeztetés ezen dolgok ellen, mindezeket elvből kell hirdetnünk, nem pusztán elméletből vagy politikából. Ha ezen dolgok elleni felszólalásunk nem elveken alapul, és nem lojális az elvhez, akkor annak semmi értéke sem lesz. Ha csak elméletben állítjuk, hogy ezek rossz dolgok, és ha csak a Szentírás szavaival szállunk szembe velük, de a gyakorlatban mi magunk is megsértjük az elvet, akkor a beszédünk semmit sem ér. Tehát ebben a kérdésben az elvhez kell ragaszkodnunk, és ezt elvből és hűségből kell megtennünk, amely a szívből fakad – nem csupán elméletből vagy egyetértésből. Jézus Krisztus alapelvei a szívhez szólnak. Az Ő elvei a szív területéhez tartoznak, és csak akkor van értékük, ha uralmuk van a szív felett. Ha nincs uralmuk annak szíve felett, aki megvallja ezeket az elveket, akkor cselekedeteivel megszegi az elveket, még akkor is, ha hetednapi adventista.

„A mi állampolgárságunk a mennyben van”. Az összes ember közül a mi „állampolgárságunk a mennyekben van, ahonnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk”.

„Jézus így válaszolt: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.”

Ha az Ő királysága ebből a világból lett volna, akkor miféle királyságért harcoltak volna szolgái? E világ királyságáért. Melyik királyságért harcoltak volna? Miért dolgoztak volna? E világ királyságáért. Az az ember, aki e világ valamelyik királyságáért harcol, aki a szupremáciát és a hatalmat e világ királyságában keresi, az megtagadja kapcsolatát Jézus Krisztus országával, mert az Ő országa nem ebből a világból való. Pontosan ezt teszik azok, akik vezetik azt a mozgalmat, amelyről az előző két tanulmányban olvastam. Igyekeznek uralkodni e világ királyságain, irányítani akarják e világ kormányait, harcolni és háborúzni e világ kormányai érdekeiért, azon dolgoznak, hogy pozíciókat foglaljanak el a kormányokban, és kapcsolatot tartsanak fenn velük, és ezáltal hangosan kijelentik, hogy ehhez a világhoz tartoznak és nem Krisztus országához.

Egy másik ehhez kapcsolódó szöveg a Lukács 22:24-26 versben található: „Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak” abban a királyságban, amelyet vártak, hogy Jézus megalapítja, és amelyről azt hitték, hogy e világ királysága lesz, amelyben ők majd előkelő helyet foglalnak el. Vita támadt közöttük, hogy melyikük fogja a legmagasabb helyet elfoglalni az eljövendő királyságban. Természetesen tévesen gondolkodtak erről a királyságról, de a lecke, amelyet Ő tanított nekik, minden ehhez hasonló esetben érvényes.

„Ő pedig monda nekik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hívatnak.”

Jótevők; a jó cselekvői, a jó ügynökei! Pontosan ezt állítják önmagukról ezek az egyházi vezetők, hogy ők a jó ügynökei az országért, az emberekért, akik a városok, az államok, a nemzetek megmentéséért munkálkodnak – ilyen módon akarják, hogy jótevőknek nevezzék őket. „De ti ne legyetek ilyenek.” Hogy érti „ilyenek”? Ezek uralkodnak és hatalmaskodnak felettük. „De ti ne legyetek ilyenek.” Hol? Ne uralkodjatok és ne hatalmaskodjatok egymáson az egyházban, azon a helyen, amelyik a tiétek. Akkor hogyan uralkodnátok és hatalmaskodnátok az embereken egy olyan helyen, amely egyáltalán nem a tiétek?

Egy másik bibliavers, amely kapcsolódik az előbb olvasottakhoz: „Az én országom nem e világból való.”

„Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;” (Kol 1:12-13)

Amit itt szeretnénk hangsúlyozni, az a világosság és a sötétség közötti kontraszt. „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából.” Nemcsak attól a hatalomtól szabadított meg minket, amelyet a sötétség gyakorol ránk, hanem megszabadított a sötétség uralmától, a vezetése alól, a sötétség kormányzatától; kihozott minket a sötétség hatalmának fennhatósága alól, „és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába”.

„Legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen.”  (Ef 6:10-12)

Itt fejedelemségekről van szó, hatalmasságokról, és a sötétség világbíróiról, akik vezetik ezt a világot. Nekünk harcolnunk kell velük. És csak azok harcolhatnak sikeresen, akik meg lettek szabadítva e sötétség hatalmától, és az Ő szeretett Fiának állampolgárai lettek.

Azzal, amit mondtam, nem azt akarom kijelenteni, hogy a királyok és e világ kormányainak politikai vezetői azok a „sötétségnek világbírói” lennének, akikre a szöveg hivatkozik. A szöveget nem ezzel a céllal idéztem. Mindannyian tudjuk, hogy a „sötétségnek világbírói”, akikre hivatkozik, a sötétség szellemi erői. De a szöveg azt állítja, hogy ezek a szellemi hatalmak e világ sötétségének uralkodói. Ezért a szöveg azt mutatja, hogy ez a világ a sötétségben van, és a sötétséghez tartozik, és ezért a monarchiák és kormányok, amelyek ehhez a világhoz tartoznak, a sötétségben vannak és a sötétséghez tartoznak. Ezzel a céllal idéztem ezt a bibliaverset.

Olvassuk el az Ef 5:8 versét: „Mert egykor sötétség voltatok [...]” Mikor? Amikor alávetve voltunk „e világ sötétségének világbírói”-nak, amikor bűnben voltunk.

„Mert egykor sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, tehát járjatok úgy, mint a világosság gyermekei.”

A kormányok, a nemzetek, a politikai szervezetek e világból valók; csak ehhez e világhoz tartoznak. És a világ a sötétség irányítása alatt áll. „Sötétség borítja a földet, és sűrű sötétség a népeket.” Vajon a kormányok és önkormányzatok Isten királyságához tartoznak, vagy ehhez a világhoz? Ők ehhez a világhoz tartoznak, és csak ehhez a világhoz. És ez a sötétség.

De, aki megszabadulva e sötétség hatalmától, kiemeltetik a sötétségből, és átmegy Isten szeretett Fiának országába, az egy másik világból való; egy másik világhoz tartozik. Ő egy másik világhoz van kötve, amely a mennyei világ. A főváros, amelyhez tartozik, a mennyei város. Ott van az állampolgársága – a világosság irányítása alatt és a világosság világában. De mi köze van a világosság országának a sötétség országához? Mi közük a világosság világához tartozóknak - mint ahogy a Nemzeti Reformerek is vallják magukat - a sötétség birodalmához? Mi közük lehet a sötétség problémáihoz, a fejedelemségekhez és a hatalmasságokhoz, amelyek ehhez a sötétségnek világához tartoznak? „Mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” A kérdés erre a helyzetre vonatkozik. És itt ugyanez a gondolat fogalmazódik meg az általunk tanulmányozott szöveggel kapcsolatban. Most olvassuk el az egész szöveget:

„Mert egykor sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, tehát járjatok úgy, mint a világosság gyermekei. Mert a világosság gyümölcse minden jóságban, igazságban és valóságban van. Vizsgáljátok meg, hogy mi kedves az Úrnak. És ne legyen részetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább ítéljétek el azokat.” (KJV)

A világnak mennyi része fog tartozni a fenevad és képmása irányítása alá? Az egész világ. Mi az üzenetünk? „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét.” Ez a mi üzenetünk a világnak. A világ mekkora részének hirdettetik ez az üzenetet, és a világnak mekkora részére érvényes? Az egész világnak. Mi tehát a kapcsolat ezen üzenet és a Biblia kijelentése között: „ne legyen részetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább ítéljétek el azokat”? Ez az üzenet ítélő üzenet lesz bárki számára, aki részt vesz a fenevad és annak képének cselekedeteiben? Igen, az lesz!

Így a fenevad és képének tevékenysége egy olyan munka, amely megsérti Isten országa vagy bármely más királyság állampolgárságának elvét; megsérti Jézus Krisztus követének, vagy bármely más követ elvét; megsérti azt az elvet, amelyet Jézus Krisztus a tanítványai között fektetett le a pozícióval a tekintéllyel kapcsolatban, sérti az Ő elvét, amely elválasztja Isten kormányát e föld kormányaitól és a világosságot a sötétségtől. Amit tesznek, nem más, mint egy kísérlet a világosság sötétséggel való összekeverésére, és csak a sötétség az, amely igyekszik összekeverni a világosság kormányzását a sötétség kormányzásával.

Van még néhány szöveg, amit el szeretnék olvasni János 17:14 versétől kezdődően. Jézus imádkozva a tanítványaiért így szólt: „A te igédet nekik adtam, és a világ gyűlölte őket”. Máshol azt mondta:

„Ha e világból valók volnátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ. [...] Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál.”

A 18. vers: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” Máshol megtaláljuk Jézus kijelentését: „Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.”

Amikor a fenevad és annak képe uralja a világot, és van a világon egy nép, aki bizonyságot tesz a gonosz tetteiről, akkor mi lesz az eredménye? Azt a népet gyűlölni fogják. De ha valaki nem tesz bizonyságot gonosz cselekedeteiről, vajon gyűlölni fogja őt a világ? Ó, nem, a világ szereti azt, ami az övé.

Olvasunk tovább, János 17:14 versét: „Én a te igédet nekik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint, hogy én sem e világból vagyok.” Íme a mérce; ez az a mérce, amely próbára teszi a világgal való kapcsolatunkat. A mérce Jézus Krisztus. Ők „nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.”

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”

A Nemzeti Reform vallásos vezetői azt állítják, hogy ők nem a világból valók. Ha az állításuk igaz volna, akkor ugyanazt tennék, mint amit Krisztus tett, amikor a földön volt a föld kormányzati problémáival kapcsolatban. Ez a mi témánk. A fenevad és képe e világból való. Ha ezek az egyházvezetők korrektek lennének, ha igazságból valók lennének, ha Jézus igazságából valók lennének, akkor már nem lennének a világból, nem lenne kapcsolatuk a világgal, nem vennének részt a világ dolgaiban, és többé nem törekednének a politikai ügyek irányítására jobban, mint ahogyan maga Jézus Krisztus tette ezen a világon.

Milyen mértékben avatkozott bele ilyen ügyekbe? Még csak hozzá sem nyúlt. Nem voltak gonoszságok az Ő idejében, amit ki kellett volna javítani? Nem voltak gonoszságok a városvezetésben, a gyarmati kormányzásban, a birodalom kormányzásában? Miért nem próbálta politikai eszközökkel megmenteni Jeruzsálemet és Rómát? Miért nem tette meg? Mert Ő nem ebből a világból való volt. Ily módon azok, akik részt vesznek az ilyen politikai munkában, bebizonyítják, hogy nem Krisztusból valók, sem Krisztus igazságából, hanem e világból valók. És mivel e világból valók, de mégis kereszténynek vallják magukat, ezért e világ formájára és jellegére akarják alakítani a kereszténységet, ez pedig az antikrisztus.

A következő bibliaversekben egy világos kijelentést fogunk olvasni ezzel a témával kapcsolatban. Lukács 12:13-21 szakasza: „Monda pedig neki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Ennek az embernek a szülei meghaltak, és örökséget hagytak hátra. Úgy tűnik, a testvére nem volt igazságos ezzel az emberrel, ezért ő arra kérte Jézust, hogy járjon közbe testvérénél, és vegye rá, hogy legyen igazságos az örökséggel kapcsolatban. Elvben arra kérte Jézust, hogy helyezze magát bírói pozícióba e világ ügyeiben, és foglalkozzon e világ kormányainak ügyeivel, legyen bíró abban az ügyben, és döntse el, mi helyes és igazságos. Ez az eset tartalmazza az egész elvet, azoknak a bizonyítékoknak, amelyeket az előző két leckében olvastam. „Monda azért nekik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. És monda nekik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig neki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.”

Beszéljük a követ másik szerepéről. A követeket valójában egyik kormány vagy ország küldi a másik országba. Mint már említettem, nem azért küldik oda, hogy manipuláljon, vagy beavatkozzon az adott ország kormányának vagy népének belügyeibe. Azért küldik, hogy a saját kormánya érdekeit képviselje abban az országban. Ezért van ott.

Vannak Nagy-Britanniának az Egyesült Államokban élő alattvalói, és vannak ebben az országban érdekek, amelyek érintik Nagy-Britanniát az itt élő alattvalóival kapcsolatban. Ezért a britek ide küldik követüket, az országuk képviselőjét, hogy vigyázzon Nagy-Britannia érdekeire és alattvalóira. A követnek csak erre kell fordítania a figyelmét, és ezzel kell töltenie idejét - saját országa ügyeivel, amelyek megjelennek abban az országban, amelyben tartózkodik.

Ugyanígy Jézus is Isten követeként küldetett erre a világra. Júdea földjére küldetett, Róma kormányzása, uralma és joghatósága alatt. Ez az ember arra kérte Őt, hogy foglalkozzon egy másik országhoz tartozó ügyekkel, és vállalja a felettük való ítélkezés jogát. De ahelyett, hogy engedett volna a kérésnek, Ő csak a saját országa ügyeivel foglalkozott.

Arra kérték, hogy bíróként és végrehajtóként járjon el olyan ügyekben, amelyek teljes egészében ahhoz a kormányhoz tartoztak, amelynek területén Ő is tartózkodott, és az ember is, aki Hozzá fordult. De Jézus nem azért volt ott, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzon. Ott volt, hogy Isten országának érdekeit, az Őt küldő kormány érdekeit képviselje. És ahelyett, hogy átlépte volna a határvonalat és beavatkozott volna olyan ügyekbe, amelyek valójában ennek a világnak a joghatósága alá tartoztak, Ő abban a minőségben maradt, amelyben jött, hűséges volt ahhoz a királysághoz, amelyhez tartozott, és a Királyhoz, akit képviselt, és így szigorúan ragaszkodott Isten királysága kormányának érdekeihez.

Istennek vannak emberei ezen a világon. Neki vannak érdekei ebben a világban. Embereinek érdekeik vannak ebben a világban. Valódi érdekek. Ezért van az, hogy Istennek jogosan vannak követei ezen a világon, de nekik Isten országának és Isten népének érdekeivel kell foglalkozniuk, olyan érdekekkel, amelyek az evilági dolgok folyamatában merülnek fel, és nem szabad e világ birodalmainak érdekeivel foglalkozniuk. Jézus Krisztusnak követe, aki átlépi a határt és beleavatkozik e világ dolgaiba, feladja saját kormányát, megszakítja a kapcsolatokat saját Királyával, és illegitim módon és illegálisan behatol a másik kormány területére. Ezért ennyire rosszak ezek a dolgok; ezek az okok vezettek elsősorban a fenevad megjelenéséhez; másodsorban ezeknek az elveknek a megsértése miatt jelenik meg a fenevad képe.

Most szeretnék egy kérdést feltenni. Ha csak ezeket a szövegeket és a bennük létező elveket vesszük figyelembe - nem igazítottam őket a témához, hanem elkerülhetetlenül részeként hozzá tartoznak - csak ezeket a szövegeket figyelembe véve, és ha hűségesen megőrizték volna ezeket az egyházi elveket, mint ahogy Jézus Krisztus tette ezen a világon, létezett volna, vagy létezhetett volna valaha pápaság? Létezhetett volna valaha olyan, hogy a fenevad képe? Nem. Egyáltalán nem. Ezen az alapon tehát, ahogy akkoriban ezeknek az elveknek a megsértése óhatatlanul a fenevad kialakulását eredményezte, most ugyanezen elvek megsértése csak a fenevad képének megjelenéséhez vezethet. A pápaság nem azért jelent meg, mert a Római Birodalom névleges keresztény emberei rosszabbak lettek volna a többi névleges kereszténynél. Nem ez volt az oka, hanem a világon valaha létező legjobb elveknek a megsértése okozta a világon valaha létező legrosszabb dolognak a megjelenését. És amikor Isten a reformáció munkája által ismét felszólította a világot a kereszténység alapelveinek betartására, és világossá tette még egyszer a kereszténység elveit kontrasztban a fenevad elveivel, ez a protestantizmus megszületéséhez vezetett. És amikor a névleges protestánsok ismét megsértik ezeket az elveket, ez ugyanoda vezet, a fenevad tökéletes képéhez, aki akkor jelent meg, amikor első alkalommal megsértették ezeket az elveket.

Kétszer is bebizonyosodott a világ előtt, hogy ezen bibliaversekben bemutatott elvek megsértése nem tesz mást, mint hogy átkot hoz a világra a pápai fenevad lelkülete által. Akkor mit kell leginkább elkerülniük mindazoknak, akik Krisztus nevét viselik? Ezen elvek megsértését. És hogy visszatérjünk a hetednapi adventistákhoz, nem kell mást tennünk, minthogy végérvényesen ragaszkodjunk ezekhez az elvekhez, és támogassuk őket, mert ha még a hetednapi adventisták is megsértik őket, akkor a pápaság ugyanazon cselekedeteihez jutnak, ugyanúgy, mint a protestánsok vagy a katolikusok.

Tehát, ismétlem, nem az tette annyira gonosszá a pápaságot, hogy a Római Birodalom névleges keresztény emberei rosszabbak voltak, mint a többi ember a földön. Nem azért alakul ki a fenevad képe, amely végrehajtja kegyetlen cselekedeteit, mert a protestáns egyház vezetői ebben az országban rosszabbak lennének, mint mások, hanem azért, mert ezek az emberek megsértették azokat az elveket, amelyek a világ javára adattak, és ezek megsértése nem hozhat mást, mint átkot erre a világra. Még ha a hetednapi adventisták megsértenék is azokat, ugyanúgy átok lenne. Átokhoz vezet, függetlenül attól, hogy ki sérti meg őket.

Még egy bibliaverset olvasok, majd befejezem a tanulmány első felét. Olvassuk el Ján 17:9 versét: „Én ezekért könyörgök [...]”. Jézus könyörgött tanítványaiért, akikről azt mondja az Atyának: „nekem adtad azokat”, „Imádkozom értük; Nem a világért imádkozom.” Vajon használ valamit ez az ima egy olyan embernek, akinek vonzalma, figyelme és tevékenysége kapcsolódik ehhez a világhoz és annak problémáihoz? Nem. „Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tiéid.” A világból adtad nekem őket. Kivetted őket a világból. Nekem adtad őket. Könyörgök értük. Ők nem e világból valók, ahogy én sem vagyok e világból való. Mindenkinek - aki szeretné, hogy hasznos legyen az ima az ő esetében, - el kell különítenie magát ettől a világtól, e világ dolgaitól, e világ problémáitól – érzései ne legyenek kapcsolatban ezzel a világgal – ahogyan Jézus Krisztus élt, mert „Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.”