A tudatlanság oka
Ézsaiás 29:1-14 (Lowth fordítás):
„1Jaj, Ariel, Ariel! Város, ahol Dávid táborozott! Tegyetek esztendőt esztendőhöz, ünnepek peregnek egymás után; 2és ostrom alá fogom Arielt; lesz bánat és gyász, és olyan leszel számomra, mint Ariel. 3Felverem táboromat ellened, mint Dávid, őrhelyekkel veszlek körül, és sáncot emelek ellened. 4Fojtott hangon a földből szólsz, és a porból alig hallatszik beszéded; úgy hangzik hangod a földből, mint a szellemé, és a porból suttog beszéded. 5De olyan lesz zsarnokaid sokasága, mint a finom por, és elnyomóid sokasága, mint az elszálló pelyva. Hirtelen, egy pillanat alatt történik: 6Jehova meglátogat téged mennydörgéssel, földrengéssel és nagy zúgással, szélvésszel, viharral és emésztő tűz lángjával. 7Mint éjszakai álomlátás, olyan lesz az összes nemzet sokasága, mely Ariel ellen hadakozik, mindazok, akik harcolnak ellene és erődítménye ellen, és ostromolják őt. 8Mint amikor azt álmodja az éhező, hogy íme, eszik, de ha felébred, kielégítetlen a vágya; és amikor azt álmodja a szomjazó, hogy íme, iszik, de ha felébred, íme, tikkadt, és sóvárgó vágya megmarad: úgy jár az összes nemzet mind, mely Sion hegye ellen hadakozik. 9Ámuljatok és bámuljatok, vakuljatok meg és legyetek vakok, legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne italtól! 10Mert rátok árasztotta Jehova az álomkór lelkét, bezárta szemeteket: a prófétákat, és betakarta fejeteket: a látnokokat. 11Olyan lesz számotokra minden látomás, mint a lepecsételt könyvben a szavak; ha odaadják azt egy írást ismerőnek, és azt mondják: Olvasd el ezt! ő így felel: Nem tudom, mert le van pecsételve. 12Ha pedig olyannak adják a könyvet, aki nem ismeri az írást, és azt mondják: Olvasd el ezt! ő így felel: Nem ismerem az írást. 13Így szól Jehova: Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult emberi parancs, 14azért, íme, én ismét csodásan bánok ezzel a néppel, igen csodásan: elvész bölcseinek bölcsessége, és okosainak okossága eltűnik.”
Mi az az Ariel? Egy város, ez világosan ki van jelentve. Miféle város? Az általunk használt fordításban az áll, hogy ez az a város, amelyet Dávid ostromolt, ami nem túl egyértelmű, mert Dávid több várost is ostromolt. A Revised fordítás jobban visszaadja: „a város, ahol Dávid táborozott”, és ha mellé tesszük a szokásos változat fordítását: „a város, ahol Dávid lakott”, akkor nem okoz nehézséget megérteni, hogy Jeruzsálem városa az, amelyre a prófécia utal.
A 28. fejezetben Samária van bemutatva, ez a fejezet pedig Jeruzsálemre utal. De mindkét hely az egész világot foglalja magában.
Az „Ariel” szó jelentése „Isten oroszlánja”. Érdekes lehet egy pár perc erejéig tanulmányozni azokat a részeket, amelyekben ez a szó fordul elő. E fejezeten kívül megtaláljuk még a 2Sám 23:20 versben, és az 1Krón 11:22 versben, ahol az áll, hogy Benája „ölte meg a móábiak két harcosát, és az oroszlánt.” A Revised fordításban az „ő emberei” szavakat a fordító tette hozzá. A szó szerinti fordításban álló „Moáb két Arielét” számunkra nem mond semmit. Lefordítva így hangzana: „Isten két Moáb oroszlánja”. Nos, ha emlékszünk arra, hogy a Biblia „az Istené” kifejezést gyakran használja a nagyság, igazság stb. felülmúlhatatlanságának kifejezésére (lásd Zsolt 36:6; ApCsel 7:2, mindkét esetben széljegyzetekkel), akkor megértjük, hogy Benája megölte Moáb két nagy oroszlánját.
Tehát, az Ez 43:15-16 versekben ez a szó újra megjelenik, és ott „oltárnak” fordították. A széljegyzetben egyik esetben „Isten hegyét” olvassuk, a másikban pedig „Isten oroszlánját”. Ezt akkor érthetjük meg, ha emlékszünk arra, hogy a templom, amelynek az oltár volt a lényeges része, a Sion hegyén állt, és a templom Jeruzsálemet szimbolizálta.
Jeruzsálem az igaz istenimádat központjának jelképe, ezért minden ítélet, amely Jeruzsálemre száll Jehova imádatának megrontása miatt, bizonyára mindenütt bekövetkezik, ahol az istenimádatot megrontják. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a „jaj, Ariel” helyett olvashatjuk azt is, hogy „ó, Ariel”, ahogyan a Revised fordításban van, és ahogyan a szokásos fordítás széljegyzetében is olvashatjuk. Így a különböző fordításokat összevonva erre jutunk: „Ó Ariel, Ariel, te város, amelyben Dávid lakott! Tegyetek esztendőt esztendőhöz, engedjétek, hogy az ünnepek peregjenek egymás után a maguk idejében, és hozzatok áldozatokat, mégis pusztítást hozok Arielre; lesz bánat és gyász.” Ez azt jelenti, hogy az emberek bármennyire is sokasítják a szertartásokat és az ünnepeket, vagy bármennyire szigorúan tartják meg azokat, ezek soha nem lesznek képesek megóvni őket az ítélettől, és nem fogják pótolni a jellembeli igazság hiányosságát. Hasonlítsuk ezt össze a 13-14 versekkel! Ez ugyanaz a tanítás, amelyet Ézsaiás első fejezetében olvastunk, és amely nincs elégszer ismételve napjainkban.
Az olvasó észreveheti, hogy a Lowth fordításban a 3. vers első része nagyban eltér a szokásos vagy Revised fordítástól. A Lowth fordításban ezt olvassuk: „Felverem táboromat ellened, mint Dávid”, míg a többi fordításban így olvassuk: „Tábort ütök körülötted.” A különbségek a következők: a héber „kör” szó csak az utolsó betűben különbözik a héber „Dávid” szótól, és ez a két betű annyira hasonlít egymásra, hogy könnyen félreérthető, ezért néhány régi kéziratban Dávidot írtak. A valóságban ez jelentéktelen dolog, és csak azért hívom fel rá a figyelmeteket, hogy megértsétek, az ilyen apró különbségek nem befolyásolják a jelentést. Ha így olvassuk, hogy „felverem táboromat ellened, mint Dávid”, akkor ez ugyanaz, mint: „tábort ütök körülötted”, mert Dávid ezt tette.
Most már elolvashatjuk a többi verset, hogy lássuk a teljes képet. Jeruzsálem nagyon lelkiismeretesen megtartotta a törvény minden külső formáját, idejét és sok minden mást, aminek amúgy nem volt semmi köze a törvényhez, viszont figyelmen kívül hagyta a törvény fontos dolgait, nevezetesen: az ítéletet, az irgalmat és a hitet. Ezért az asszírok, majd a babiloniak, később pedig a rómaiak ostromolták meg, és rombolták le. Ezek a pogány és gonosz nemzetek a maguk rossz állapotában Isten eszközei voltak, így maga Isten mondhatta, hogy Ő indult a város ellen. A régi Jeruzsálemet ért ítéletek csak előképei voltak annak a végső pusztulásnak, amely mindazokra lesújt, akik úgy döntenek, hogy Isten útja helyett a saját útjukat követik. Hasonlítsuk össze a 6. verset az 1Thess 4:15-16, a Jel 6:12-17 és a Jel 11:18-19 verseivel!
„Úgy hangzik hangod a földből, mint szellemé, és a porból suttog beszéded.” Amikor Saul egy olyan asszonyt kérdezett meg, aki szellemeket idézett, a válasz a földből jött. (lásd 1Sám 28:7-13) A rossz alulról jön, minden, ami jó, felülről jön. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való” (Jak 1:17). Krisztus azt mondta a gonosz zsidóknak: „Ti innen alulról valók vagytok, én onnan felülről való vagyok, ti ebből a világból valók vagytok, én nem ebből a világból való vagyok.” (Jn 8:23) „Aki felülről jön, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól, aki a mennyből jön, mindenkinél feljebb való.” (Jn 3:31) A gonosz szellem földi dolgokról beszél, Krisztus pedig a mennyei dolgokról. (Zsid 12:25). Jeruzsálem pusztulása hirtelen következik be, mert az Úr meglátogatja mennydörgéssel, földrengéssel és nagy zúgással, szélvésszel, viharral és emésztő tűz lángjával. (6. vers) Amikor kijelentik: „Békesség és biztonság”, akkor jön a hirtelen pusztulás. (1Thess 5:3) A kevélyek sokasága olyan lesz, mint a pelyva, amely elmúlik. „Mert íme, eljön az a nap, és izzik, mint a sütőkemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az eljövendő nap – ezt mondja a Seregek Ura –, és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem ágat.” (Mal 4:1) Az idő, amikor ez az ítélet Jeruzsálemben végrehajtásra kerül, nagyon egyértelmű.
„Mint éjszakai álomlátás, olyan lesz az összes nemzet sokasága, mely Ariel ellen hadakozik, mindazok, akik harcolnak ellene és erődítménye ellen, és ostromolják őt.” Az a tény, hogy az emberek eszközök Isten kezében, akik ítéleteket hajtanak végre, nem feltétlenül bizonyítja, hogy amit tesznek, az helyes. Öntudatlan és akarat nélküli eszközök. Saját céljaikat akarják megvalósítani, de Isten mindent úgy irányít, hogy az Ő céljai valósuljanak meg. Lásd József esetét, amikor testvérei eladták őt. Irigység és gyűlölet motiválta őket (1Móz 37:17-28; ApCsel 7:9), mégis cselekedetük által Isten célját valósították meg. (1Móz 45:7-8; Zsolt 105:17-18) Ugyanez igaz akkor is, amikor a hűtlen szolgák ellenségeik kezébe kerülnek. Amit elszenvednek tőlük, az csak egy része Isten rájuk vonatkozó ítéletének, de az ítélet végrehajtóit csak gonosz szenvedélyeik vezérlik, és nekik is el kell nyerniük majd a büntetést a végrehajtott ítéletért.
Könnyen belátható, hogy Jeruzsálem a nemzetek közötti viták központja lesz. Az összes magukat kereszténynek valló nemzetek közül Törökországot úgy tekintik, mint olyasvalamit, amitől meg kell szabadulni. Az evangélium úgynevezett szolgái évek óta kiáltanak a törökökön végrehajtandó bosszúért, és szidják a kormányfőket, amiért lassúak a törököket megsemmisítő háború megkezdésében. A török birodalom már régen megszűnt volna Európa része lenni, ha a többi kormány megegyezett volna abban, hogy ki legyen az utódja. Idővel ki lesz űzve, és amikor a török birodalom Ázsiára korlátozódik, Jeruzsálem lesz a természetes fővárosa, mivel sok szempontból a legfontosabb város. De mivel még most is hangsúlyos az a kiáltás, hogy Törökországot eltöröljék a föld színéről, akkor annál inkább felerősödik. Jeruzsálemben tehát a nemzetek seregei összegyűlnek majd, amikor az Úr megjelenik lángoló tűzben, hogy bosszút álljon azokon, akik nem ismerik Istent és nem engedelmeskednek az evangéliumnak.
Amikor az Úr megjelenik a felhőkben, minden gonosz megsemmisül megjelenésének dicsőségétől. (2Thess 2:8). Ez csak a pusztulásuk kezdete lesz. Krisztus megjelenésekor az összes igaz feltámad romolhatatlanságban és elragadtatnak a felhőkben az Úrral. (1Thess 4:16-17; 1Kor 15:51-52) A többi halott, a gonoszok azonban nem kelnek életre, egészen az ezer év végéig. Ez idő alatt az igazak ítéletet tartanak Krisztussal a mennyben (Jel 20:5-6): „Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik fogságából, és kimegy, hogy megtévessze a föld négy sarkán levő népeket, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a számuk, mint a tenger homokja. És felvonultak a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállt alá az égből, és megemésztette őket.” (Jel 20:7-9) Felsorakoznak, hogy elfoglalják a várost, de íme, a város, amely ellen felsorakoztak, az az Új Jeruzsálem. Jeruzsálem átalakult, amíg ők aludtak, és az új várossal szemben tehetetlenek.
Amikor a zsoltáros bement Isten szentélyébe, megértette a gonoszok végét. Azt mondta: „Míg be nem mentem az Isten szent helyére, és akkor megértettem sorsukat. Bizony síkos földre helyezted, pusztulásra vetetted őket. Mind elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Ha fölkelsz, Uram, úgy veted el őket, mint az álomképet ébredés után.” (Zsolt 73:17-20) Így a sokaság, amely Jeruzsálem ellen támad, olyan lesz, „mint az éjszakai álomlátás.” „Örök pusztulással bűnhődnek”, és „örök tűz” emészti meg őket, mégis „hirtelen, egy szempillantás alatt megsemmisülnek.” A pusztulásuk gyors, egyszerűen azért, mert az örökkévaló tűz az Isten dicsőségének emésztő tüze. Nem számít, hogy mennyi ideig tart a megsemmisítésük. Az utána következő örökkévalósághoz képest csak egy pillanat. Ilyen lesz „az összes nemzet sokasága, mely Sion ellen hadakozik.”
Azoknak, „akik visszautasították az igazság szeretetét, hogy általa üdvözüljenek”, nem marad más, mint a tévelygés hatalma, „hogy higgyenek a hazugságnak.” (2Thess 2:10-12) Minél nagyobb az elutasított világosság, annál nagyobb lesz a sötétség. Így az Úr kiöntötte a mély álom lelkét, és bezárta a próféták és vezetők szemét. (10. vers) Ez a vers a Revised fordításban nagyon frappáns és szuggesztív: „Mert az Úr kiöntötte rátok a mély álom lelkét, és becsukta szemeteket, a prófétákat. És betakarta a fejeteket, a látnokokat”. A próféta és a látnok a nép szeme és feje. Ezért amikor ezek megrészegülnek, az egész test elkerülhetetlenül megbotlik és elesik.
A látomás egy eseménynek a látása, célja pedig valaminek a tisztázása. Gondoljátok meg tehát, milyen gyenge állapotban van Isten népe, hogy a látomás olyan, mint egy bepecsételt könyv, vagy mint egy nyitott könyv annak a kezében, aki nem tud olvasni. Az Ézsa 29:11-12 versei a nagy tudatlanság idejét mutatják be. Mi lehet az oka? Maga az Úr válaszol a kérdésre. A bölcsek bölcsessége elveszett, az értelmes értelme el van rejtve, „mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult emberi parancs.”
Hasonlítsuk össze a 30. vers fordítását a Revised fordítással! „Az irántam való félelmük az emberek parancsa, amire tanították őket”, vagy, ahogy a széljegyzetben áll: „kívülről bemagolták”. Nincs racionalitás vagy indíték a tanítók parancsában, csak tanítják a népet, hogy bizonyos dolgokat tegyen meg, a nép pedig bemagolja, mint a papagáj, és megszokásból teszi azokat. Itt nem pusztán tudatlanságról van szó, hanem a dolgok megértésének képtelenségéről, amely a vezetők által mutatott úton való járás elkerülhetetlen következménye. Mert amikor az emberek nem használják az Istentől kapott talentumokat, akkor az ajándékok biztosan hanyatlani kezdenek. Isten minden embernek elmét adott, hogy maximálisan használja azt, és ez csak akkor valósulhat meg, amikor az emberek engedik, hogy az Úr használja azt. De amikor az emberek engedik, hogy mások elméje legyen az ő elméjük, akkor természetesen a sajátjuk haszontalan lesz, és így elvétetik tőlük. Csak az emberek parancsolatai tanulhatók meg kívülről. Lehet, hogy egyesek megpróbálják ilyen módon megtanulni Isten parancsolatait, de ez lehetetlen. Isten parancsolatai élő erő, és bárhol vannak, ott az Ő cselekedetei is jelen vannak.
Az emberek parancsolatait nem szabad figyelembe venni. Természetesen ez olyan dolgokra vonatkozik, amelyek Istenre tartoznak. Nincs olyan jó ember a világon, akinek a szavát hitelesnek kellene tekintenünk az Istenhez tartozó dolgokban. Ha a sajátjából szól, akkor szavának nincs több értéke, mint a szélnek. Azonban, ha az Isten szavát szólja, akkor beszédének hatalma lesz, és a tekintély jele lesz rajta. Az Úr senkit nem hatalmazott fel arra, hogy a saját szavait közölje az emberekkel. Aki ezt teszi, az hamis tanító, aki csak a maga hasznát keresi. „Akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja” (Jn 3:34) „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.” (Ézsa 8:20)
Amikor a bölcsek bölcsessége elvész, és az értelmesek értelme rejtve lesz, milyen sors vár akkor azokra a szegény emberekre, akik más emberek bölcsességében bíztak? Nyilvánvalóan verembe esnek, mint vak vezetőik. „Átkozott legyen az az ember, aki más emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul a szíve! Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában, és nem látja, mikor adatik a jó.” (Jer 17:5-6, KJV)
Mit tegyen tehát egy szegény, tudatlan ember? A tennivalója egyértelmű. Az Úrhoz kell fordulnia bölcsességért. „Mert az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” (Péld 2:6) Ha valaki, bármilyen szegény is, híján van a bölcsességnek, „kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja.” (Jak 1:5) „Határozataid által kapok értelmet” (Zsolt 119:104). „Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert bizonyságaidon gondolkodom.” (99. vers) Isten egyetlen embercsoportot sem tett a bölcsesség tárházává. „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti” azt. A Biblia nyitott könyv, és világos. Mindenki tanulmányozza azt saját magának, és amit az Úr megmutat, azt fogadja el anélkül, hogy bárkitől is megkérdezné a véleményét. A legtudatlanabbak bölccsé válhatnak pusztán azáltal, hogy odafigyelnek Isten szavára, míg a legbölcsebb emberek bolonddá válnak, ha elfordulnak attól az igétől.
Egyesek mondják: „Nincs időnk arra, hogy tanulmányozzuk Isten szavát és megismerjük azt”. Ez nagyon furcsa. Olyan ez, mint a hajó kapitánya, aki annyira elfoglalt a hajója kormányzásával, hogy nincs ideje a térképet és az iránytűt megnézni. Olyan ez, mint az ember, akinek nincs ideje enni. Az emberek csak Isten igéje által élnek. Ezért az Ige tanulmányozása az egyetlen dolog, amire ideje kell, hogy legyen. Az idő csak azért adatik az embereknek, hogy lehetővé tegye számukra az örökkévalóság elnyerését. Mégis milyen kevesen hiszik el ezt. Úgy viselkednek, mintha ez a rövid élet lenne minden, és mintha rajtuk múlna, hogy ezt az életet biztosítsák, holott az életet Isten adta nekik, és csak az örök élet előszobája. Ki lesz bölcs? Az keresse mindenekelőtt Isten országát és akkor az Ő igazsága, bölcsessége és végtelen gazdagsága lesz az övé.
The Present Truth, 1899. május 25.
A